A gyermekvállalás a személyiségfejlődés egyik legfontosabb mérföldköve. Ez logikus, hiszen a várandósággal és szülővé válással olyan horderejű változások járnak, amelyek próbára teszik a pár alkalmazkodó-készségét. És ez csak a felszín, hiszen ennél is mélyebben, a psziché rejtett rekeszeiben is megmozdul valami: a fogantatás az élet és halál nagy misztériumát idézi meg, az anya testében fejlődő magzat óhatatlanul aktiválja az anya saját testével, nőiségével és szexualitásával kapcsolatos tudattalan programjait, illetve a saját magzat-, illetve csecsemőkori emlékeket, a saját szülőkhöz, elsősorban az anyához fűződő viszonyról nem is beszélve.
Ez a belső munka nem feltétlenül kényelmes. A sokszor idealizált várandóssági időszak a magyar nyelvben terhes is lehet, amit sok más nyelv is hasonlóképpen fejez ki: a kezdődő új élet nyomatékot, hangsúlyt ad a fogadási időszaknak. A felkavarodó érzelmek és újraéledt hiedelmek e kusza hálóját érdemes (pszichoterápiával) kibogozni, mert hosszú távon profitálhatunk belőle. Az élet olyan esélyt kínál a gyógyulásra, amely ritkán adatik máskor meg.
