A terhesség elején nem könnyű létező személynek tekinteni a szívünk alatt hordott magzatot. Mégis fontos ez, hiszen ő létezése első másodpercétől kezdve a szülőktől eltérő genetikai kódot hordozó önálló entitás és kb. 7,5 hetes korára már mindent érez.
Nem csak a baba testének kifejlődése vesz 9 hónapot igénybe, hanem az anya és gyermeke közötti lelki kapocs kialakulása is.
Ehhez első gyakorlati lépésként hasznos lehet, ha HANGOSAN beszélünk hozzá!
A kisbaba ugyanis már a születés előtt elkezd kötődni a mamájához. A legújabb pszichoanalitikus elméletek szerint mindez az anya hangján keresztül történik (ahogy születést követően az anyamell segít tárgyiasítani a kapcsolatot). (Beckedorf, 2001)
Talán segít, ha úgy képzeljük ezt el, hogy a magzat a bőrével hall és a fülével lát. Ha elképzeljük, hogy magzatunk valóban lát bennünket, megértjük, miért annyira fontos a tudatos kapcsolatápolás e módja.
Nem csak a kapcsolat szempontjából fontos, hogy hangosan beszéljünk kisbabánkhoz a pocakban, hanem azért is, mert a baba fejlődését segítjük vele: mivel a hang változóan van jelen (hol beszél az anya, hol nem), a hang hiánya gondolkodásra készteti a babát. Ezáltal például elkezdi megtanulni, hogy elkülönítse önmagát az anyától, és az anyanyelv elsajátítása is megkezdődik.
