Üdvözöllek!

Az alábbi bejegyzések az anya-magzat kapcsolatanalízissel és a pre-, illetve perinatális (azaz a születés előtti és születés körüli) pszichológiával kapcsolatos kérdéseket fejtegetik - szubjektív formában. Egy részük a szakirodalom magamon történő átszűrése, néhány bejegyzés pedig a témával kapcsolatos saját élményeim megosztása - kizárólag informatív - és semmiképpen nem ömlengős - céllal.

Kérdéseidet, véleményedet szívesen veszem vagy nyilvánosan, a bejegyzések alatt található "Megjegyzés"-re kattintva, vagy személyesen az evegvari@gmail.com e-mail címen.

Amennyiben még tudatosabban szeretnéd a méhedben fejlődő babával ápolni a kapcsolatot, vagy meg szeretnéd vitatni valaki hozzáértővel azon kérdéseidet, amelyek talán éppen blogom olvasása közben merült fel benned, a lap alján megtalálhatod az országban működő szakemberek elérhetőségét.

2009. június 12., péntek

Gyakorlati tanácsok a tudatos kapcsolatért

Akármilyen feszített is az élettempód, biztosan van néhány perced, amikor a babád felé tudsz fordulni. Ha nincs, keresd meg! :-)
Hiszen ő már itt van veled, és néhány hónap múlva még több idődet és odafigyelésedet fogja igényelni. Ne gondold, hogy "ó, majd foglalkozom vele akkor, amikor a sírásával úgyis kiköveteli magának...!"
Az egész kapcsolatanalitikus mozgalom arra a feltevésre épül, hogy a baba és a mama közti kapcsolat már a méhben építhető. Raffai Jenő szerint a születés előtt a babára szánt idő befektetés, és mint ilyen, meg is térül.
1. Találd meg azt a napi rutint, amibe beillesztheted a babával való együttlétedet. Van, akinek ez a reggeli ébredés utáni pár perc, de talán a már megszületett testvér "Anyát" kiált, így marad az este...
2. Ha rá tudsz figyelni, lélegezz tudatosan a hasadba, tudván, hogy ezzel most plusz energiát adsz neki. 3 lélegzetvétel is több, mint a semmi, ha csak ennyire van időd vagy koncentrációs lehetőséged!
3. Napközben is, bármikor, amikor megérzed a mocorgását, tedd a hasadra a kezed. Ha mással foglalkozol is éppen, ebből tudni fogja, hogy érzékelted a jelenlétét és elismered a létezését. A nem-tudomásul-vétel nagy fájdalommal jár, életkortól függetlenül (ugye).
4. Készítsd fel őt is az őt érintő beavatkozásokra, vagy minden olyan élményre, ami nagy hatást fog rád gyakorolni. Hogy ez mit jelent? Mondd el neki! Csak morzsold el - akár magadban - hogy kislányom/kisfiam, most egy doktorbácsi fogja anyát megvizsgálni, de ne aggódj, nem lesz semmi baj... Ez különösen fontos a számodra kellemetlen események esetén, nehogy magára vegye!

Mit tehetsz magzatodért?

A legtöbb, amit tehetsz érte és adhatsz neki, az a tudatosságod. Ez pedig a tudat, hogy mindenben, amit átélsz, a babád is részesül.
Ha lágy, kellemes zenét hallgatsz, ha egy virágos réten beszívod a természet illatát, ha valami finomat eszel vagy iszol, ha egy műalkotásban gyönyörködsz, ha relaxálva kényezteted a tested, a pozitív élmények biokémiai szintre is lefordítódnak és áthatják egész tested, így elérik a méhedben - így vegyületeidben - úszkáló magzatot. Tudatosan törekedj hát pozitív élményekre és kerülj minden kellemetlen ingert, legyen az a város zaja, véres akciófilmek, vagy a nem kevésbé horrorisztikus híradó és bulvársajtó, lehúzó, negatív emberek, vagy akármi, ami rosszul hat rád.
Sok mindent nem tudunk persze kikerülni. Mit tehetsz például, ha stresszes a munkád, és nem hagyhatod még abba? Nagyban csökkented a stresszt azáltal, ha tudatosítod saját feszültségedet bizonyos helyzetekben, ha észreveszed, hogyan feszül meg egész tested (sokan összeszorítják a fogukat vagy a keresztcsonti területet), érzékeld, hogy görcsbe rándul a gyomrod, vagy hevesebben kezd verni a szíved egy telefonhívás hatására például. Ha ezeket tudatosan éled meg, rá tudsz szánni egy másodpercet, hogy elernyeszd az izmaidat, vagy néhány mély lélegzetvétellel rendezd a szívverésedet. Sőt, talán arra is marad egy másik másodperced, hogy odaszólj a babádnak (magadban vagy hangosan), hogy "semmi baj, kicsikém, hiszen ez csak munka"...