Üdvözöllek!

Az alábbi bejegyzések az anya-magzat kapcsolatanalízissel és a pre-, illetve perinatális (azaz a születés előtti és születés körüli) pszichológiával kapcsolatos kérdéseket fejtegetik - szubjektív formában. Egy részük a szakirodalom magamon történő átszűrése, néhány bejegyzés pedig a témával kapcsolatos saját élményeim megosztása - kizárólag informatív - és semmiképpen nem ömlengős - céllal.

Kérdéseidet, véleményedet szívesen veszem vagy nyilvánosan, a bejegyzések alatt található "Megjegyzés"-re kattintva, vagy személyesen az evegvari@gmail.com e-mail címen.

Amennyiben még tudatosabban szeretnéd a méhedben fejlődő babával ápolni a kapcsolatot, vagy meg szeretnéd vitatni valaki hozzáértővel azon kérdéseidet, amelyek talán éppen blogom olvasása közben merült fel benned, a lap alján megtalálhatod az országban működő szakemberek elérhetőségét.

2009. január 18., vasárnap

Egy megható történet a magzatok emocionális érzékenységéről

Zinnel (2005) könyvében idéz Hellinger "A forrás nem kérdezi, merre visza az út" könyvéből:

"Egy doktornő meséli el, hogy utolsóként született gyermekei egypetéjű ikrek voltak, és az egyik fiú a terhesség 6. hónapjában meghalt: 'A férjem és én láttuk az ultrahangon, hogy a haldokló gyermek szívhangjai egyre gyengébbek. Az élő gyermek karjába vette ikertestvérét és nem engedte el, amíg meg nem halt. Azután visszahúzódott a másik oldalra. (...) Az életben maradt gyermek sohasem lépett be abba a térbe, ahol korábban a testvére volt. Ezt lehetett látni, mert a terhesség olyan előrehaladott volt. A pocakom egyszerűen az egyik oldalra lógott, mert az életben maradt gyermek nem foglalta el azt a helyet, amit a testvére foglalt el korábban." (140-141.o.)