Üdvözöllek!

Az alábbi bejegyzések az anya-magzat kapcsolatanalízissel és a pre-, illetve perinatális (azaz a születés előtti és születés körüli) pszichológiával kapcsolatos kérdéseket fejtegetik - szubjektív formában. Egy részük a szakirodalom magamon történő átszűrése, néhány bejegyzés pedig a témával kapcsolatos saját élményeim megosztása - kizárólag informatív - és semmiképpen nem ömlengős - céllal.

Kérdéseidet, véleményedet szívesen veszem vagy nyilvánosan, a bejegyzések alatt található "Megjegyzés"-re kattintva, vagy személyesen az evegvari@gmail.com e-mail címen.

Amennyiben még tudatosabban szeretnéd a méhedben fejlődő babával ápolni a kapcsolatot, vagy meg szeretnéd vitatni valaki hozzáértővel azon kérdéseidet, amelyek talán éppen blogom olvasása közben merült fel benned, a lap alján megtalálhatod az országban működő szakemberek elérhetőségét.

2012. január 11., szerda

Saját prenatális élmények

Gyakran hangoztatom, hogy a várandósság alatt aktiválódnak prenatális tapasztalataink és kinyílik az a kapu, amely a saját magzati létünkhöz vezető élményeket zárja el a tudatosságunk elől. Az alábbiakban saját praxisomból idéznék olyan beszámolókat, amelyek gyönyörűen bemutatják, hogy hogyan jelennek meg ezek a feltörő élmények kapcsolatanalízisben.

Ezek az élmények először elkülönülten jelennek meg a pocakban növekvő babától, azaz a kismama addig nem találkozik születendő gyermekével, amíg végig nem járta saját magzati létének legfontosabb stációit.
Az alábbi idézet egy a várandóssága 33. hetében lévő kismamától származik, ahol - talán az idő sürgetése miatt is (mivel későn, csak a 30. héten kezdtük el a közös munkát), saját magzati megélésébe bevonódott a kisbabája is.

Nagyon puha körülöttem minden, mintha az ujjaimmal molekuláris szinten éreznék. Ez a "VAN" élmény. Ez a "MOST". Nem tudom, merre van a fent és a lent. (...) Belementem egy vízbe, kék tengervízbe és most lassultam le (eddig kellemetlenül forgott). Ahogy mélyebbre úszok, úgy lassulok. Megálltam, lent vagyok a víz alatt. Itt van ő is, együtt úszunk. (Sírni kezd.) Hatalmasakat kacag Kristóf, mintha delfinek lennénk, ugrálunk. Istenem, de jó...

Kismamák visszajelzései

Mivel a Lelki Köldökzsinór című könyv is a személyes beszámolóktól lett olyan közkedvelt, én is megosztanék konkrét tapasztalatokat, élményeket, hogy ne csak rébuszokban beszéljek, amikor azt mondom, hogy nagy és mély lelki folyamatok zajlanak az anya-magzat kapcsolatanalízis során.
Ezúttal komment nélkül idézek néhány visszajelzést:

Sötétnek és hidegnek éreztem a méhemet. Nagyon nagy tapasztalás volt, hogy ilyen helyre nem születhet kisbaba. Nagyon sokat segített az elfogadásban. Köszönöm.

(Egy mesterséges megtermékenyítésre váró nő, akinél kétszeri beültetés sem járt sikerrel)

Akármilyen kellemetlen élményekben is van részem (szédülés, zaklatottság-érzés, tehetetlenség-érzés), mégis a jó érzések maradnak meg bennem, amikor innen elmegyek. Mintha megkönnyebbülnék. És külön jó, hogy nincs „házi feladat”, amin gondolkodnom kell.

(Egy saját magzati élményeit újraélő nő a kapcsolatanalitikus folyamat elején)

Hiába volt traumatikus a szülés és az azt követő napok a klinikán, ahol minden szerencsétlen körülmény összejátszott, hogy megnehezítse a helyzetünket, amikor végre egyedül (és békén) hagytak minket, fel tudtuk venni azt a kapcsolatot, ami már az anyaméhen belül kialakult. Nem nulláról (vagy éppen a sok beavatkozás és elválasztás miatt minuszból) indultunk, hanem ismerősként, zavartalanul tudtuk átadni magunkat az együttlétnek.

(Kismama szülés után, több hónapnyi kapcsolatanalitikus folyamattal a háta mögött)