Üdvözöllek!

Az alábbi bejegyzések az anya-magzat kapcsolatanalízissel és a pre-, illetve perinatális (azaz a születés előtti és születés körüli) pszichológiával kapcsolatos kérdéseket fejtegetik - szubjektív formában. Egy részük a szakirodalom magamon történő átszűrése, néhány bejegyzés pedig a témával kapcsolatos saját élményeim megosztása - kizárólag informatív - és semmiképpen nem ömlengős - céllal.

Kérdéseidet, véleményedet szívesen veszem vagy nyilvánosan, a bejegyzések alatt található "Megjegyzés"-re kattintva, vagy személyesen az evegvari@gmail.com e-mail címen.

Amennyiben még tudatosabban szeretnéd a méhedben fejlődő babával ápolni a kapcsolatot, vagy meg szeretnéd vitatni valaki hozzáértővel azon kérdéseidet, amelyek talán éppen blogom olvasása közben merült fel benned, a lap alján megtalálhatod az országban működő szakemberek elérhetőségét.

2009. november 26., csütörtök

Mi szólhat az apás szülés ellen?

Michael Odent francia szülészt idézi a a HVG (44. szám), amikor azon meglepő felvetést feszegeti, hogy az apás szülés épphogy kerülendő, mivel az apákban lévő feszültség a problémamentes szülés lefolyásának gátja lehet. (Ez azért érdekes, mert Odent épp arról híres, hogy nagyban hozzájárult a természetesebb, humánusabb szülések propagálásához, hasonlóan honfitársához, Leboyer-hez.)
Állításában azért lehet valami, mert a stressz blokkolja azokat a mechanizmusokat, amelyek a zavartalan tágulást biztosítják, és a papa idegeskedése nem csak tudatos, de tudattalan szinten is kihat az anyára („A féfi megnövekedett adrenalinszintjét”). Amiben mind Odent, mind az őt idéző HVG egyoldalú, az az, hogy nem minden apuka egyforma, és a cikkben idézett pisztollyal fenyegetőző apa nagyon is az egyik végletet képezi. Sok szülőpár rendelkezik azzal a kapcsolati intimitással, ami a szülésben nagy szerepet játszó emocionális támaszt, védettséget biztosítani képes.
Mindez természetesen a hormonális folyamatok szintjén is működik, hiszen kétféle stresszválasz van: az egyik a hagyományos „fuss vagy üss” reakció, amely a vészhelyzetre a kortizol-szint emelkedésével reagál, míg a másik a „nyugalom és összetartozás” reakció (Varga), amely az oxytocin-szint emelkedésével van összefüggésben. Evolúciósan mindkettőnek van létjogosultsága, leegyszerűsítve az egyik a (vadászó) férfiak megküzdési módja, míg a másik az otthont őrző nőké, akiknek ereje az összefogásban volt. (Varga) Gondolom, teljesen egyértelmű, melyik mechanizmus működik szülénél… Én biztos vagyok benne, hogy nagyon sok apa képes ezt a támaszt nyújtani párjának, és csodálatos is, ha megteszi, hiszen ez a fajta összefogás a szülőség későbbi pontjain is hasznos lesz még…