Üdvözöllek!

Az alábbi bejegyzések az anya-magzat kapcsolatanalízissel és a pre-, illetve perinatális (azaz a születés előtti és születés körüli) pszichológiával kapcsolatos kérdéseket fejtegetik - szubjektív formában. Egy részük a szakirodalom magamon történő átszűrése, néhány bejegyzés pedig a témával kapcsolatos saját élményeim megosztása - kizárólag informatív - és semmiképpen nem ömlengős - céllal.

Kérdéseidet, véleményedet szívesen veszem vagy nyilvánosan, a bejegyzések alatt található "Megjegyzés"-re kattintva, vagy személyesen az evegvari@gmail.com e-mail címen.

Amennyiben még tudatosabban szeretnéd a méhedben fejlődő babával ápolni a kapcsolatot, vagy meg szeretnéd vitatni valaki hozzáértővel azon kérdéseidet, amelyek talán éppen blogom olvasása közben merült fel benned, a lap alján megtalálhatod az országban működő szakemberek elérhetőségét.

2009. augusztus 31., hétfő

Mit tehetünk a magzat optimális fejlődéséért?

1. Ápoljunk jó kapcsolatot a baba apukájával! Az apától származó törődés, szeretet, támogatás az anyuka pozitív érzéseit növeli, szorongásait pedig csökkenti. Önmagában már ez jó hatással van a magzatra. Ezen túlmenően azonban a papa-baba kötődés sem elhanyagolandó tényező, hiszen egy gyermeknek hosszú távon (már egész kicsi kortól kezdve!) éppen úgy szüksége van az apára, mint anyára. Tőle más dolgokat tanul, másfajta érzelmi támaszt, és nem utolsósorban férfimintát kap. A baba már a pocakban megismerkedik apa hangjával, felismeri a simogatását, így némi odafigyeléssel mi is tehetünk az erősödő baba-papa kapcsolatért. Tegyük lehetővé, hogy az apa is átélhesse a várandósság olyan velejáróit, mint például ultrahangvizsgálatokat, hívjuk fel a figyelmét a baba mocorgására a pocakban, alakítsunk ki olyan rituálékat, amelyben formálódik a kis család: például apa este mesét olvashat a babának, vagy megmasszírozhatja anyát egy kis pocaksimogatással kombinálva.

2. Lélegezzünk!

A lélek és a lélegzet összefüggését a magyar nyelv is ismeri: a kiegyensúlyozott lelkiállapot és a mély, egyenletes, nyugodt, orron át történő légzés összefüggenek. A kismama eleve egyre nehezebben tud lélegezni, ahogy nő a baba és felnyomja a rekeszizmot, csökkentve a tüdő terét, miközben a megnövekedett vérmennyiség miatt nagyobb mennyiségű oxigént kell szállítania a baba ellátásához. Emiatt a lélegzésre tudatosan oda kell figyelni. A jóga kiváló légzőgyakorlatokat tanít, de az is elég, ha napi 5 percre csak figyelmet szentelünk a lélegzetünknek egyszerű mindfulness-technikákkal. Az orron át történő légzés fiziológiai előnyei (környezeti szennyeződés szűrése, a belélegzett levegő felmelegítése) közismertek, az talán kevésbé, hogy pszichés védelmet is nyújt a zaklatottság, túlpörgés ellen. A várandóság gyakori kísérőtünete, a megduzzadt nyálkahártyák nehezítik az orron át történő levegővételt, mégis érdemes erre törekedni. Jó szolgálatot tehet az orrjáratok fiziológiás sóoldattal történő átmosása.

3. Hasmasszázs

Simogassuk a pocakot! Ez taktilis stimulációnak számít, ami már a sokat emlegetett zenehallgatáson (auditoros), táncoláson (vesztibuláris) kívül nagyon stimulálóan hat a babára és jól oldja a feszültséget. A kapcsolatépítést is segíti, hiszen az érintésre reagál, és ezzel kialakítható egyfajta érintésalapú párbeszéd.

4. Relaxáció

Értelemszerűen a feszültségoldást szolgálja, de a testérzetek és a légzés tudatosításával az önmagunkra és a babára figyelés lehetőségét is megteremti.

5. Vizualizáció

Képzeljünk el pozitív képeket a babával kapcsolatban. Az sem baj, ha ez egy idealizált kép vagy egy tényleges ultrahang-kép. Ha a vizualizációs gyakorlat nem a töltekezést szolgálja, hanem a negatív érzéseinket erősíti, vagy ijesztő képek törnek be, ezt a gyakorlatot ne végezzük egyedül, csak biztonságos terápiás térben, szakember javaslatára.


forrás: Chairat Panthuraamphorn programja alapján in Raffai: Megfogantam, tehát vagyok, Pécs, 1997

2009. augusztus 27., csütörtök

Előadások szeptemberben

A következő témákban tartok előadást és nyílik lehetőség személyes kérdéseitek feltevésére:

Baba-mama kapcsolat a várandósság alatt
• Ki lakik a pocakunkban?
• Milyen módszerekkel fejleszthető az anya-magzat kapcsolat?
• Milyen előnyei vannak a baba-mama kapcsolat fejlesztésének?
Várandósság vagy terhesség?
• Lelki nehézségek a várandósság során
• Az anyasággal járó személyiségbeli változások
• Milyen az "elég-jó" anya?


Helyszín: Belső Oázis Alapítvány, Csapó u. 7. 1.em./2.(Kapucsengő: 2)
Időpont: 2009. szeptember 15., kedd, 17 óra


Tudatos szülés

• Milyen a "jó" szülés?
• Miért fontos készülni a szülésre?
• A személyiség alakulása a születés fényében
• A születési trauma


Időpontok, helyszínek:
2009. szeptember 17. csütörtök, 18 óra, Helyszín: Turmalin Ház, Csapó u. 19.
2009. szeptember 22., kedd, 17 óra, Helyszín: Belső Oázis Alapítvány, Csapó u. 7. 1.em./2.

2009. augusztus 26., szerda

Emlékek a születésről

Ne bagatellizáljuk el, ami a szülőszobában történik. A baba nagyon is átél mindent, az más dolog, hogy mire megtanul a mi fejünkkel gondolkozni és megtanulja hozzá a szavakat, nem tud hozzáférni ezekhez az emlékeihez. De ez nem jelenti azt, hogy ne hatna ki egész személyiségére és későbbi életére... (Ez minden kisgyermekkori élményre igaz mellesleg!)

Verny beszámolója szerint Chamberlain regressziós hipnózissal anyákat és gyermekeiket kért meg arra, hogy idézzék fel a születés körülményeit. Meglepő, hogy külön-külön mennyire hasonló és részletgazdag dolgokat mondtak. Az egyik lány például fel tudta idézni anyja frizuráját abból az időből. Egy másik alany helyesen emlékezett vissza arra, ahogy anyja megszaglászta és hogy aggódott a lábujjai miatt. Valaki fel tudta idézni, hogy szülei összevesztek a nevén.

Személyiség és születési mód (császármetszés versus vaginális út)

Verny könyvéből származnak az alábbi adatok:

"A kutatások azt mutatják, hogy a születési stílus megválasztása más módon is befolyásolhatja a személyiséget. Dennis McCracken tanulmányában összehasonlított hat császármetszéses babát, akik nem élték át a vajúdás élményét, illetve hat vaginális úton született babát, akik igen. Azt találta, hogy a császárosok nyitottabbak az új élményekre és intuitívabbak, míg a hagyományosan születettek lelkiismeretesebbek és magabiztosabbak. Lewis Bissel felvetette, hogy a császáros babák egyre nagyobb száma miatt az egész világon változhatnak a társadalmi beállítódások." (52. o.)

Ehhez annyit fűznék hozzá, hogy - bár szerintem is logikus, hogy milyen személyiségbeli hatása lehet a születési módnak -, de azért statisztikailag túl kicsi ahhoz a minta, hogy érvényes következtetést lehessen levonni. Tehát ez nem tudományos bizonyíték, csak egy szimpatikus megfigyelés. Abban biztos, hogy van valami, hogy a világot átformálja a sok császármetszés.

Miért is gond a születési trauma?

Az alábbiakban Verny könyvéből fordítottam némi bizonyítékot:

"A Lancet orvosi lap közli a Cornell-i Orvostudományi Egyetem pszichológusának, Lee Salk-nak írását, melyben beszámol arra, hogy a tinédzserkori öngyilkosság összefüggésbe hozható a nehéz szüléssel. Kutatásában azt találta, hogy az öngyilkosokkal nem foglalkoztak megfelelően magzati korukban, édesanyjuk krónikus beteg volt várandósan és légzési nehézségeik voltak azületés után több, mint egy órán keresztül. Egy kapcsolódó vizsgálatban Dr. Bertil Jacobson (a stockholmi Karolinska Intézetből) azt találta, hogy a felnőttkori drogfogyasztás összefüggésben áll a születési traumával. Aggasztóan gyakran születtek a drogfüggők olyan kórházakban, ahol az orvosok ópiát-származékokat, barbiturátokat, illetve kloroformot alkalmaztak a szülés során a szülő nőkön. Ezek a köldökzsinóron keresztül eljutottak a gyermekhez, hajlamossá téve a drogfogyasztásra a későbbiekben." (52.o.)

2009. augusztus 24., hétfő

Mihez van jogunk a szülőszobán?

Bár a WHO ajánlásai nem egyeznek egy az egyben a hivatalos jogi szabályozással, azért elég fontos irányelveket adnak ahhoz, hogy nyugodtan támaszkodhatunk rájuk, hiszen ezeket minden szülészetnek ismernie kell. Idejük volt rá, hiszen az Egészségügyi Világszervezet már 1985-ben megfogalmazta azokat az elveket, amelyeket még ma sem árt tudatosítani. Az alábbiakban csak egy szubjektív kivonatot közlök, mégpedig abból a szempontból szelektáltam és foglaltam őket össze, hogy mit tartok még mindig hangsúlyozásra érdemesnek.
Amit azonnal kiemelnék, hogy a nő pszichológiai komfortjáról beszél, ennek érdekében fogalmazza meg például azt az ajánlást, hogy minden nőnek lehetővé kell tenni, hogy az általa megválasztott módon szüljön, hogy a szülő nő sétálhasson és ő választhassa meg testhelyzetét. Épp ezért támogatandónak tartja még, hogy a nő magánszféráját tiszteletben tartsák és a lehető legkevesebb beavatkozás történjen annak érdekében, hogy a nő megőrizhesse az önbizalmát. Ezen kívül fontos még, hogy:
• Kényelmi szempontból nem szabad szülést indítani.
• Nem indokolt, hogy előzetes császármetszést feltétlenül császármetszésnek kell követnie, ilyenkor is a spontán szülést kell előnyben részesíteni.
• Burokrepesztés a korai szakaszban nem, maximum a tágulás végén indokolt.
• Gátmetszés általános alkalmazása nem indokolt, gátvédelmet kell alkalmazni.
• A szülés utáni közvetlen mellretevést és szoptatást előnyben kell részesíteni, lehetőleg már a szülőszobán (szülés után 1 órán belül).
• Az egészséges újszülött maradjon az anyánál és az megfigyelés szükségessége nem indoka a szeparációnak.
A WHO ezen kívül hasznosnak találta, így alkalmazásukat támogatja az alábbiaknak:
• szülési terv
• ital felajánlása a szülés alatt
• korai közvetlen bőrkontaktus anya és gyermek között
A WHO a megszüntetendő eljárások közé sorolja:
• rutinszerű beöntés és borotválás
• infúziós, infúziós kanül rutinszerű alkalmazása
• háton fekvő helyzet rutinszerű alkalmazása
• hosszan kitartott nyomás
• a méhüreg rutinszerű kimosása és kézzel történő kitapintása szülés után

2009. augusztus 21., péntek

Pozitív megerősítés és negatív gondolatok

Nagyon hasznos technika egyszerű, jelen idejű pozitív állításokat megfogalmazni a babával, a szüléssel kapcsolatban, és ezeket napjában többször (még jobb, ha relaxált állapotban) mondogatni magunknak. Ezek arra is kiválóan alkalmasak, hogy segítségükkel megnyilvánulnak tudattalan félelmeink, automatikus negatív gondolataink. Tudatosítsuk ezeket, hiszen ezáltal elvesztik erejüket!

Persze ez megint csak munka, azaz odafigyelést és befektetett energiát igényel. Továbbra is csak bátorítani tudlak, hogy találd meg a helyét/idejét az életedben ezeknek az egyszerű technikáknak, hogy ezzel is tudatosabb szülővé válhass!

2009. augusztus 19., szerda

Szorongásos álmok várandósság alatt

Először is: a várandósság - természetszerűleg - sok szorongással jár.
Ez a felelősségre való ráhangolódás velejárója, biológiailag is előkészítve, hogy a mama minden idegszálával a babára figyeljen születést követően. Pszichológiailag is sok minden megmozdul ebben az időszakban bennünk (pl. saját születési traumánk), tehát érthető, ha nem csak pozitív gondolatokkal vagyunk tele.
Szorongásaink persze nem képezik kellemes részét az életünknek, így (jól bevált 20-40 éves rutinnal) ott nyomjuk el őket, ahol tudjuk (mindenféle klassz kis énvédő mechanizmussal). Persze az Organizmust (nagy betűvel) nem lehet kicselezni: ha más nem, a tudattalan kommunikációs útján, az álmokon keresztül megnyilvánulnak szorongásos tartalmaink. Ez lehetőséget teremt arra, hogy pszichénk készüljön a nagy feladatra, a szülésre és a gyermeknevelésre.
Verny beszámol egy tanulmányról, amely szerint azok a nők, akik sok félelemteli álmot éltek át, rövidebb ideig vajúdtak, mint azok a nők, akiknek az álmaikban kevésbé jelentek meg szorongásos tartalmak.
Úgyhogy nyugodtan tudatosítsd az álmaidat és próbáld megérteni őket. Míg az álmok értelmezése mindig egyedi kell, hogy legyen, a várandósság során bizonyos szimbólumok gyakoribbakká válnak. Az építészeti szerkezetek a méhet, az állatok a magzatot, a víz terhességet magát és a születést jelképezi. Hogy segítsd az álmaidra való emlékezést, vezess álomnaplót. Helyezd a párnád mellé egy tollal együtt és lefekvés előtt emlékeztesd magad, hogy lefekvés előtt ismételd el magadnak hogy „emlékezni fogok álmomra”.

2009. augusztus 16., vasárnap

Tudományos bizonyítékok

Az alábbiakban Raffai Megfogantam, tehát vagyok (1997)című könyvéből ismertetek néhány adatot arra vonatkozóan, hogy milyen hatása van a magzati stimulációs programoknak, azaz annak, ha tudatosan odafigyelnek rá és aktívan tesznek azért, hogy a kisbaba pozitív érzelmi légkörben fejlődjön az anyaméhben, illetve különböző érzékszervein keresztül stimulálva legyen.
Azok a babák, akik részt vettek ilyen programban:
- a születést követő második napon jobban reagáltak vizuális és auditív ingerekre, ügyesebb volt a mozgásuk és az orientációjuk, sőt még vegetatív állapotuk szabályozása is.
- 18 hónaposan jobbak a nyelvi fejlődésben, a szem- és a kézmozgás összehangolásában, a nagymozgásokban és a problémamegoldásban.
- 3 évesen is megmaradt az előny a mentális és motoros területen.

A "több, mint pocaksimogatás" dilemmája, azaz ízlések és pofonok

Egyik csoporttársam a kapcsolatanalízis-képzésről egy TV-műsor vendége volt, ahol a várandós műsorvezető elég elutasító volt az anya-magzat kapcsolat építésével szemben. Viszonyulása a lehetőséghez, hogy a babával kapcsolatot lehet (és esetleg az ő fejlődése érdekében esetleg kell) kialakítani, tipikus reakciója azoknak, akik hagyják, hogy a maguk természetes módján fejlődjön a baba és "nem akarják zavarni", de mivel mélyen valahol bizonytalanok, és esetleg még lelki-ismeretfurdalásuk is van, feszültséglevezetés gyanánt inkább támadnak.

Természetesen nem baj, ha egy várandós nő kerüli az introspekciót és a pszichés munkát. Hiszen nagyon jól teszi a mama, ha érzése szerint nem kell vájkálnia magában és akkor ezt nem is teszi. Itt is igaz a tétel, hogy minden magzat más és más bánásmódot igényel már az anyaméhen belül is, így nincs két egyforma várandósság sem. A babájára természetes módon figyelő anyuka érzékeli, hogy hogyan kiegyensúlyozott az ő babája (netalántán úgy, hogy békén kell hagyni), és akkor ez rendben is van. Ha valaki soha nem szembesült félelmeivel, gyengeségeivel, lehet, hogy nem várandósan kell elkezdeni, hiszen épp ezzel teremtene háborús körülményeket a kisbabájának odabent. (De ha azt érzi, hogy most vagy soha, mert magáért nem tenné meg, de a babájáért már igen, akkor hajrá!)

Nincs tuti út ahhoz, hogy jó szülei legyünk a gyerekünknek. Lehet, hogy valakinek kell a kapcsolatanalízis (vagy valamilyen más kapcsolatépítő módszer), másoknak nem.
Akármelyik utat járjuk is, egy dologtól óva intenék mindenkit: elítélni azt, aki nem úgy csinálja, ahogy mi.
Ez lehet az anyaság első leckéje, ami a gyermeknevelés kapcsán kapott jó (vagy néha rossz-)indulatú tanácsok tömkelegével szembeni elhatárolódásunkra jó tréning.

2009. augusztus 9., vasárnap

Zenehallgatás a babával

Meglehetősen elterjedt jó tanács a zenehallgatás várandósság alatt. De hogy ez miért jó és hogyan jó tényleg, arról ejtsünk pár szót.

Egyrészt nagyon konkrét gyakorlati haszna (amit a magzati emlékezés és tanulás kutatása igazolt is), hogy a magzatként hallott zenét a baba felismeri és megnyugszik tőle. Figyelem!!! Feltéve, ha a zenehallgatás alatt valóban harmonikus és idilli hangulatot élt át a mama. Hallottam már ugyanis olyan történetet, hogy azzal a dallal, amit a kismama rendszeresen énekelt a babájának még a pocakban, világgá lehetett volna kergetni a megszületett gyermeket. Miért vajon? Nem működik a módszer? Dehogyisnem. Épp ez a bizonyíték rá. Mindössze annyi apróság módosította a helyzetet, hogy az anyuka egy korábbi trauma miatt végigrettegte egész terhességét.

Fontos tehát, hogy a mama jól érezze magát zenehallgatás közben, hiszen egyfajta kondicionálási folyamatként a megszületett kisbaba azt az állapotot fogja a muzsika hangjára újraélni, amilyen körülmények között azt korábban hallotta. Minden anyuka kísérletezze ki, hogy ő mit szeret, hiszen fontos, hogy valóban élvezze a zenét, de azért figyeljen a baba reakcióira is!

A zenehallgatás nem csak a (remélhetőleg pozitív) anyai érzések közvetítése révén gyakorol jótékony hatást a babára, hanem maga a zene ritmusa által is. A barokk zenét épp ezért ajánlják, mert ritmusa (60-70 ütem/perc) hasonlít a nyugalmi állapotban lévő szívveréshez.* Érthető, hogy a gyors ritmusú zenék, ráadásul agresszíven uralkodó basszussal nagyon nyugtalanító hatást vált ki a babából. Kismamák, meneküljetek a tüc-tüc zenétől!!!

Mozart és Vivaldi (az agykontrollból ismert) alpha-hullámokat generálja, azaz egy olyan éber, ugyanakkor relaxált állapotot hoz létre, ami tökéletes nyugalmi helyzetet teremt a baba számára, paradox módon azonban a koncentrációt is segíti, tehát kifejezetten fejlesztő hatású.
Javasolt még Schubert Pisztráng-ötöse, Haydn és Handel.
De az kevés, hogy valami komolyzene legyen. Nem ajánlott például Bachot, Brahmsot és Beethovent hallgatni. Hogy miért? Mert
1) zenész ismerős tanácsolta,
2) saját érzéseim is megerősítették,
3) illetve Verny könyvében is ez állt.
További tudományos magyarázattal nem szolgálhatok jelen pillanatban, várom az esetleges hozzászólásokat! :-)

*Ezzel a magyarázattal annyi nem stimmel, hogy a váranóds nők alappulzusa magasabb.

2009. augusztus 8., szombat

Az akarat és aktív irányítás szerepe a babával való kapcsolatfelvételnél

A kapcsolatanalízis technikailag egy belső utazásra invitálja az anyukát, megteremtve a lehetőségét annak, hogy kapcsolatba kerüljön a magzattal.
Megható az anyukák lelkesedése az iránt, hogy mélyebb szinten is kommunikáljanak babájukkal, nem csak az évszázadok óta ismert simogatáson, beszélgetésen, megérzéseken keresztül.
Azonban az anyaság első (néha fájdalmas) leckéjét is meg kell élniük ennek kapcsán, azaz meg kell tanulniuk türelemmel a háttérbe húzódva várni (akár heteken-hónapokon keresztül), amíg megérik a helyzet a tényleges (pszichés) találkozásra.
Ugyanis a kapcsolatba kerülés egyáltalán nem garantált. Nem véletlen, hogy a kapcsolatanalízis pszichoanalitikus alapú: eredendő célja a blokkoló tudattalan tartalmak feltárása, feldolgozása. Amíg az anya eljut a babáig, át kell magát dolgoznia a saját történetén, legyen az magzati korban szerzett vagy születési trauma, későbbi elhanyagolás vagy szexuális visszaélések esetleg kudarcként megélt nőiség...

A mama akarata ebben a folyamatban csak addig terjedhet, hogy eldöntse, hajlandó ezen az úton végigmenni. De nem lehet lépcsőfokokat átugorva, a kellemetlen dolgokat kikerülve egyből a virágos réten tárt karokkal futni a babánk felé. A belső utazást passzív szemlélőként, nyitottan kell végezni, befogadóan minden felmerülő képre, még ha az fenyegető is. Nem szabad befolyásolni a kapcsolatanalízis során zajló folyamatokat, csak át kell adni magunkat a történéseknek.

Ez a fajta szemlélődő türelem ideális felkészítés a gyermeknevelésre, hisz ott is épp arra van szükség, hogy a szülő elfogadja gyermeke tempóját és saját szuverén érdeklődését.