Üdvözöllek!

Az alábbi bejegyzések az anya-magzat kapcsolatanalízissel és a pre-, illetve perinatális (azaz a születés előtti és születés körüli) pszichológiával kapcsolatos kérdéseket fejtegetik - szubjektív formában. Egy részük a szakirodalom magamon történő átszűrése, néhány bejegyzés pedig a témával kapcsolatos saját élményeim megosztása - kizárólag informatív - és semmiképpen nem ömlengős - céllal.

Kérdéseidet, véleményedet szívesen veszem vagy nyilvánosan, a bejegyzések alatt található "Megjegyzés"-re kattintva, vagy személyesen az evegvari@gmail.com e-mail címen.

Amennyiben még tudatosabban szeretnéd a méhedben fejlődő babával ápolni a kapcsolatot, vagy meg szeretnéd vitatni valaki hozzáértővel azon kérdéseidet, amelyek talán éppen blogom olvasása közben merült fel benned, a lap alján megtalálhatod az országban működő szakemberek elérhetőségét.

2018. november 10., szombat

Többgyerekes anyák motivációja a kapcsolatanalízisre :)


Természetesen ez csak egy vicc. De mint minden viccnek, ennek is egy része igaz.

Egy vagy több kisgyermek mellett az anya joggal érezheti úgy, hogy nem tud a pocakjában fejlődő babára figyelni, legalábbis nem úgy, ahogy azt első gyermekénél megélte. Az anya-magzat kapcsolatanalízisre szánt időpont dedikált idő a kapcsolat aktív keresésére és fejlesztésére és ilyen értelemben olyan minőségi idővé válhat, mely a kapcsolatanalízis általános áldásos hatásai mellett csökkenti az anya bűntudatát a magzat elhanyagolása miatt.
Ezt egy édesanya így fogalmazta meg:
"Mivel Peti második gyermek, a vele való várandósságom alatt nehezebben sikerült kizárólagosan csak rá figyelnem a mindennapok teendői (Réka két éves volt akkor, mellette dolgoztam is) mellett.
Emiatt azt éreztem, hogy megrövidítem Petit, neki is járna, hogy számolgassak, tervezgessek, ábrándozzak, mint Réka esetében. Az, hogy az anya-magzat kapcsolatanalízis hozadékaként sikerült megtalálni a lehetőségét az intenzív, kizárólagos figyelemnek vele is, nagyon sokat csökkentett a bűntudatomon, hogy kevesebbet kap magzatként."

2018. október 27., szombat

Az anya-magzat kapcsolatanalízis hatása 1,5 év távlatából

Nekunk nagyon sokat szàmitott az "analizis", és el sem tudom képzelni az anyasàgot nélkule. Roviden osszefoglalva adott egy olyan alapot a kapcsolatunknak, amilyenrol még sosem hallottam és sosem tapasztaltam. Nagyon sok nehézségen àtsegitett engem és a kislànyomat ez a "kotelék", a kezdetektol a mai napig. Hihetetlenul hàlàs vagyok Onnek és a modszernek, életem egyik legjobb dontése volt belevàgni. :)

Eleinte szkeptikus voltam magàval a megkozelitéssel kapcsolatban. Azt sosem zàrtam ki, hogy nagyon mély koteléket lehet kiépiteni a babàkkal, gyerekekkel, esetleg magzati korban is, de valahogy a tudomànyos leiràsok nem hangzottak tul meggyozoen. Azt is kicsit furcsàlltam, és oszintén szolva turelmetlenné tett, hogy a kisbabàmmal valo kommunikàciohoz eloszor "magamon kell dolgoznom". Mint késobb kiderult, ez tényleg elengedhetetlen volt és, ahogy az akkor még csak 4 honapos pocaklakom megfogalmazta. "Anya, nekem nincs problémàm, neked van. Oldd meg, aztàn gyere vissza."

Talàn rànk azért is volt ekkora hatàssal az Analizis, mert màr egy koràbbi, korai veszteséggel zàrulo terhességemnél elkezdtem. Talàn az az egész élmény hozzàjàrult ahhoz, hogy a kislànyommal valo kapcsolatba 100%-osan bele tudtam vetni magam. Mivel, az elozmények miatt, kifelé sokàig titkoltuk a terhességet, ez a belso kapcsolat volt az, ahol szuntelenul "anya lehettem", ahol biztosithattam a kisbabàmat arrol, hogy nagyon vàrjuk és drukkolunk neki. A félelmeim ellenére, "ott bent" a kettonk kapcsolata sziklaszilàrd volt, és tudtuk, mindig szàmithatunk egymàsra.

Persze ez nem azt jelenti, hogy mindig, azonnal kapcsolodtunk. Nagyon sokàig kellett azt a belso, képzeletbeli babaszobàt rendezgetnem, mielott meghallottam azt a kis hangot, és néha késobb is utban volt ez-az. Akkor ez kicsit csalodottà tett, de most làtom, mennyi haszna volt a sok belso "pakolàszàsnak". Emellett azt is fontos tudni szerintem, hogy ez egy kommunikàcio, két fél kell hozzà, és, mint a kinti életben is elofordul, a babàk sem mindig veszik fel a koldokzsinor telefonjàt. Ebben, azt hiszem, valos képet kaptam az Analizis alatt, mivel a lassan két éves kislànyom eloszeretettel leàllit a mondat kozepén, hogy az aktuàlis tevékenységére koncentràljon, vagy nekem adjon màs feladatot.

Sokan csodàlkoznak vagy csak mosolyognak rajta, de a kislànyom és én valoban megismertuk egymàst a terhesség alatt. Nem csak hogy ràismerek karakterjegyeire, amiket az Analizis mutatott meg, de tényleg van egy folytonossàg a kapcsolatunkban, ami nagyon sok nehézségen àtsegit. Nyilvàn ez nagyon sok tényezon mult, de a szulést is nagyon konnyen éltem meg, ami nagy részben ennek a kapcsolatnak is koszonheto. Rengeteg bénito félelem vette korul szàmomra a szulés gondolatàt, részben a sajàt nehéz szuletésem, részben pedig az egyéb élményeim és személyiségem miatt, amihez a sok rémtorténet is hozzàjàrult. Az analizis segitett feldolgozni ezeket, illetve kreàlni egy teljesen màs valosàgot, ami az itt és mostrol, a kislànyomrol és rolam, a csalàdunkrol szolt. Igy dontottunk ugy, hogy nem korhàzban szuletik majd a kisbabànk, amire itt Svàjcban szerencsére volt is lehetoség. Ez persze azt is jelentette, hogy szulés kozben nem àllt rendelkezésunkre semmiféle modern eszkoz arra, hogy nyomon kovethessuk a baba minden mozdulatàt, igy a màr meglévo kotelékunk nagyon sokat segitett. Nem tudom megmondani, mi tortént korulottem, illetve, hogy mennyiben voltak helyesek a "megérzéseim", mivel én azt a pàr oràt amig a (nagy nehezen beindult) szulés tartott, teljesen befelé figyelve, ebben a mi kis kozos vilàgunkban toltottem. Pontosan tudtam, éreztem, hogy van a kisbabàm, mit csinàl, és gyakorlatilag igy, lélekben kézen fogva jottunk a vilàgra: a kislànyom, és én, az anyukàja. Hozzàteszem, hogy nagyon aktiv apàs szulés volt, de a kettonk belso kapcsolata az, ami, azt hiszem, a magjàt képezte az egész eseménynek. Azota is ez a szoros kotelék, ez a lelki kézfogàs az, amin keresztul a legnehezebb pillanatokban is kapcsolodni tudunk, ami miatt biztosan tudjuk, szàmithatunk egymàsra.

Nehéz osszefoglalni mindazt, amit az Analizis jelentett, jelent nekunk. Hogy nem voltunk ismeretlenek egymàsnak, hogy volt egy kozos biztos pontunk sokat szàmitott az amugy nagyon nehéz elso honapokban, és azt hiszem, a mai napig meghatàrozza a kapcsolatunkat. A szulové vàlàs oriàsi vàltozàs mindenki életében, és a reakcioink, kiépulo mechanizmusaink nagy hatàssal lesznek az egész csalàd életére. Ez nem konnyu, és minden pillanata tele van feleloséggel. Néha azonban sikerul emlékeztetnem magam, hogy "Anya, neked van problémàd, nem nekem", és, hàla a terhesség alatt kiépult tudatossàgomnak, a sajàt nehézségeimet megértve sokkal harmonikusabban és eredményesebben tudom kezelni a mindennapok kihivàsait. Vagy nem. De minden pillanatban tudjuk, érezzuk mind a ketten, hogy megtart minket ez a mély, semmihez sem foghato kotelék, ami valahol az idok kezdetén jott létre és mindenen àtgordit. A mai napig elképesztonek tartom azt az oriàsi bizalmat és elfogadàst, ami a terhesség soràn épult ki koztem és a kisbabàm kozott, és ami a sajàt àletemet is jelentosen àtformàlta.

A kezdeti kérdésemre visszatérve, hogy mennyire mukodik a modszer, csak azt tudom mondani, hogy ez egy lehetoség. Lehetoség arra, hogy minden csomagot letéve belépjunk ebbe a "lelki babaszobàba", és fuggetlenul attol, hogy kapunk-e vàlaszt vagy sem, rendet tegyünk a sajàt holmink kozott és helyet csinàljunk az uj lakojànak. Egy kicsit errol szol az anyasàg is, helyet talàlunk egymàsnak az életunkben, megtalàljuk azt a kozos teret, ahol valami ujat épithatunk, egyutt. Persze voltak meghokkento, elmesélhetetlen élményeink, mint példàul a koràbban emlitett mondat, amivel az ici-pici babàm kitessékelt a kozos terunkbol egy alkalommal, amikor hivatlanul kopogtattam be hozzà egy stresszesebb nap utàn, hogy megnyugtassam... Igy vàlasztott késobb az àltalunk felsorolt nevek kozul is, és igy adta tudtomra, mekkora hihetetlen szeretet az, amit a pocakomban hordozok. Sokan megmosolyogjàk, vagy "anyai megérzésnek" tulajdonitjàk, amikor azt mondom, a kislànyom pont olyan, mint amilyennek megismertem. Nem vitatkozom, de az biztos, hogy minden (leendo) anyukànak csak ajànlani tudom ezt a fajta teràpiàt, mert a mi életunkre hihetetlen hatàssal volt.


2016. november 9., szerda

A baba-mama interakció jelentősége

A baba érzelemvilága az anyai visszajelzések mentén alakul. Az érzelemszabályozás tanult képesség. Csecsemőkortól kezdve az anya tanítja a babát szükségletei felismerésére és (későbbi) kielégítésére azáltal, hogy azokat ő maga felismeri és helyesen értelmezi, illetve kielégíti.
„Ehhez az anyának jó érzelemolvasási képességekkel kell rendelkeznie s a baba érzelemkifejezését jól tükröznie, mivel csak így tudja majd a baba felismerni, beazonosítani és megkülönböztetni saját és mások érzelmeit. Ha például egy anya nem képes elfogadni a harag érzelmét és jelzéseit, nem fogja ezt tudni visszatükrözni a babája számára, vagy pedig torz tükröt mutat, ami megint csak veszélyezteti a baba egészséges érzelmi fejlődését.” (Eigner Bernadett: Baba-mama párbeszéd, Értem vagy félreértem?, Mindennapi pszichológia, 2015/2., 23. o.)
Nem csak az érzelemszabályozás hosszú távú készségeinek kialakulása szenvedhet hátrányt a gyermekre hangolódás hiánya esetén, de az identitás alakulása is egy hamis, álszemélyiség irányába torzulhat.

„Az anya viselkedésmódja kihat a babáéra. Ha az anya például nagyon aktív, túlságosan beavatkozó, minden pillanatot ő akar irányítani, uralni, akkor a baba válasza kétféle lehet: vagy kitér a számára túlzó, túl erőszakos, tolakodó viselkedés elől – ezt elkerülő reakciómódnak nevezhetjük -, vagy megpróbál szembeszállni, kinyilvánítani a szenvedését, kellemetlen, feszült érzéseit, ez az ellenálló viselkedéses válasz. Az elkerülő babaválasz gyakori az anyai elutasításnál, míg az ellenállás, próbálkozás gyakoribb az anya következetlen, érzelmileg nehezen elérhető viselkedése esetén. Ha azonban az anya elérhető, kedves, meleg, barátságos, bevonódott, együttműködő, játékos, megfelelő mértékű ösztönzést nyújt, elfogadó, akkor a baba sem kényszerül válaszstratégia kidolgozására, hanem természetesen tud viselkedni.” (Eigner Bernadett: Baba-mama párbeszéd, Értem vagy félreértem?, Mindennapi pszichológia, 2015/2., 23. o.)

2016. szeptember 28., szerda

ReNatal - debreceni szakemberek összefogása a várandóság és szülés csodájának megélhetőségéért

A ReNatal, egy önszerveződő, lelkesedésből, hitből kovácsolódó csapat bemutatkozása:

"A debreceni ReNatal összefogás célja, hogy a születés pillanata mind a szülők, mind a születendő gyermek számára méltósággal és tisztelettel teljes lehessen. Hisszük, hogy ez nemcsak az egyéni sorsunk, hanem a társadalmunk jövője szempontjából is kulcsfontosságú. Terveink között szerepel gyermekvállalást fontolgató, vagy annak kapujában álló párok felkészítése a rájuk váró eseményekre, szülés- és születésélmény feldolgozó csoportok indítása, valamint a szakdolgozók és a családok kommunikációjának segítése. Célunk továbbá olyan helyi programok és előadások szervezése, amelyeken hiteles, nemzetközileg is elismert és széles körben elfogadott információkat nyújthatunk az érdeklődőknek, megkönnyítve ezáltal a pre- és perinatális időszak bonyolult kérdéseiben történő eligazodást. A blogon gyermekvállalás és -nevelés témáiban olvashatod majd a ReNatal tagjainak írásait és értesülhetsz programlehetőségeinkről is."


2016. július 19., kedd

Szoptatás szabadon Debrecenben - Fotókiállítás

Szoptatás szabadon, Debrecenben címmel fotókiállítás nyílik a Szoptatás Világnapján, augusztus elsején a Fórum Bevásárlóközpontban. 
A város legjobb baba-és kismamafotósai vállalták, hogy megörökítenek nyilvános helyeken, szabadon szoptató édesanyákat a babájukkal, hogy így népszerűsítsék a szoptatást és a szabad szoptatásért indított debreceni programot, amelyben éttermek, kávézók, sport-és kulturális intézmények vállalták, hogy náluk bármikor szoptathatnak az édesanyák. 

További információk: www.szoptatasbarat.hu és facebook.com/szoptatasbarat

A kiállítás megnyitó helyszíne: Fórum Debrecen
4029 Debrecen Csapó utca 30.
Időpont: 2016. augusztus 1. 17 óra

Programok: 
- Maminbaba hordozós latin fitness bemutató
- Kerekasztal-beszélgetés a szabad szoptatásról Krajcsi Nikolett színésznővel, Dr. Fehér Boglárka laktációs szaktanácsadóval és Nagy Zsófiával, a Szoptatásbarát program elindítójával
- Játszósarok a kicsiknek

Sok szeretettel várunk minden érdeklődőt!


Mi az anya-magzat kapcsolatanalízis?

Az anya-magzat kapcsolatanalízis általam alkotott meghatározása a következő: Módosult tudatállapotban végzett egyéni pszichés munka, melynek során a kismama speciális szempontból (a várandósága kapcsán) lép kapcsolatba a tudattalan folyamataival annak érdekében, hogy az anyasága kibontakoztatása mentén megismerje a kisbabáját, és kölcsönös kommunikációval ezt a kapcsolatot folyamatosan építse és a magzat személyiségfejlődését elősegítse.
A baba-mama kapcsolat az anya intrapszichés konfliktusainak, elakadásainak a feloldódása mentén fejlődik, ezáltal valódi ismerkedés történik, nem az anyai vágyak és fantáziák kivetítéséről van szó. Ezeknek a projekcióknak a felismerése és visszavonása kívülálló szakember segítségét igénylik.
Szupportív, azaz támogató folyamatról van szó, nem feltáró terápiáról: Az anya-magzat kapcsolatanalízis egyrészt rendkívüli „lehetőség a tudattalan folyamatok korrekciójára, az anya és magzata kapcsolatának fejlesztésére és az analízisben résztvevők személyiségének fejlesztésére” (Gergely, 2008), ugyanakkor sok mindent nem most kell/lehet megoldani.
A módosult tudatállapotban végzett munka azért játszik központi szerepet a módszerben, mert az anya testérzetek formájában tárolt magzati élményeihez csak így lehet hozzáférni. Különbség van az intrauterin analógiás gondolkodás és az extrauterin kognitív gondolkodás között: későbbi életünkben képtelenek vagyunk szándékosan reprodukálni az eme időszakból származó emlékeinket. Az emlékek testi szinten léteznek, ám tudatos dekódolásuk közvetlenül nem lehetséges. (Tassin, 1998, idézi Blazy, 1998; Raffai, 1999) Az anya és magzata között mediátorként működnek azon testérzetek, melyek az anya saját intrauterin életének élményvilágát is magukba foglalják. Ezek a testérzetek aztán áttevődnek a magzatra, mint fizikai reprezentációk és így adják szelfünk magjait. (Raffai, 1995, 1999).

2016. június 22., szerda

Kit kérdezzek?

Van az a helyzet, amikor nem vagyunk elég rosszul ahhoz, hogy pszichológushoz menjünk, és egy baba mellett nem is megoldható, hogy menjünk egyáltalán, de azért jó lenne értő füleknek kiönteni a szívünket.
Vagy legalábbis valakinek, aki tud abban együtt érezni, hogy miért borultunk ki a terhességgel járó változásoktól, a szülés körül történtektől, a kialvatlanságtól, gyereksírástól, anyóstól, és a "sz...anyavagyoktól".
Erre való az ingyenes szolgáltatásként igénybe vehető (normál tarifán hívható) Emma Vonal.

2015. november 15., vasárnap

Könyvajánló az anyák szerepéről a személyiségfejlődésben, a korai kötődés jelentőségéről az emberré válásban

2015 novemberében került megrendezésre Budapesten Trauma és Bonding címmel az a szakmai rendezvény, ahol újabb és újabb szakmai érvek kerültek elő annak érdekében, hogy az újszülötteket ne válasszák el édesanyjuktól, mert ennek messzemenő pszichológiai és társadalmi következményei vannak.
A téma még mindig önálló létjogosultsággal bír annak ellenére, hogy Bagdy Emőke 1977-ben (!) megjelent könyve kutatásokkal igazolja, hogy az aranyórának, a születés utáni időszaknak különös jelentősége van, nem csak a babára, de az anyára nézve is. Úgy látszik, hogy ezt nem lehet eléggé hangsúlyozni.
A Családi szocializáció és személyiségzavarok ingyen letölthető. Szívből ajánlom mindazoknak, akik meg akarják érteni, mire van szüksége a fejlődő embergyereknek ahhoz, hogy lelkileg egészséges, empatikus, rugalmas, énerős felnőtté váljon.

2015. november 10., kedd

A babázó apák boldogabbak és energikusabbak

Bagdy Emőke idézi Kopp Mária kutatását, amely "rávilágított arra, hogy a pici babával foglalatoskodó apákban megnő a vitális erő, és a testükben felszaporodó hormonoknak köszönhetően a hangulatuk is pozitív irányba változik. A kedvező biológiai változások miatt Kopp Mária azt üzente minden gyakorló és leendő apukának: Pelenkázz, és tovább élsz!"
(Elixír magazin 2014. december, Bagaméri Viki: "Családban marad?" - interjú Bagdy Emőkével, 13.o.)

2015. október 31., szombat

Várandós nők álmairól

A kismamák többsége azt tapasztalja, hogy megélénkül álomélete. Nem véletlenül van ez így: a várandóság többek sorsára kiható átalakulással jár lélektani szempontból is. Ennek a lelki történésnek kísérője és sokszor egyenesen előmozdítója az álomtevékenység.
A jungiánus pszichológia - mely irányzat kiemelt figyelmet szentelt az álomszimbolikának - egyik nagy alakja, Marie Louise von Franz az alábbiakat  meséli egy előadásában:(The Feminine in Fairy Tales, Spring Publications, 1974):

Terhes nők összegyűjtött álmaiból Carol Baumann kimutatta, hogy abban viszonylag gyakori a szálak és a szövés motívuma.
Egy álom a saját praxisomból: Egy várandós asszony azt álmodta, hogy egy csapat nő kísérte a hajóra, noha azt kérte, hogy a férje vigye. Akkor megjelent egy nagyon jó benyomást keltő asszony és egy vég selymet mutatott neki azt mondván, hogy az úgy van fésülve, hogy a szálak az egyik, majd a másik irányba mennek, ezzel kaméleonszerű hatást keltenek. Kliensem ezt nagyon jelentősnek érezte. Aztán két fiatalasszony vezette kézen fogva a hajó felső részére.
Negatív anyakomplexuma kissé megnehezítette ennek az asszonynak, hogy terhességét helyesen élje meg, ezért tudattalanja teljesen az anyai szintre koncentrálódott, hogy egyengesse a szülés eseménye felé.
A foganás és szülés misztériuma a mélyben fonás-szövés képzetét érinti – művészi női munka, amelyben rendbe tagolódik az, ami eleve adva van. (…) Tudjuk, hogy minden ember komplex faktor, nevezhetnénk olyan szövedéknek, amelynek összessége neki egy-egy őse, mind testi, mint pszichikai értelemben, ámbár egy bizonyos új egységet is képez. Indiában a szálak a karma szálai és minden ember az istenség nagy szövedékének a része. Nyugaton a nemzedékek láncolatát emlegetik, vagy azt a fonalat, amely egy családon végighúzódik. Amiképp a szövetben a szál újra és újra visszatér ugyanarra a sorra – a felbukkanó majd újra eltűnő örök fonál – úgy jönnek és mennek az emberek és mindig ugyanaz a szál fut át. Sőt az indiaiak úgy vélik, hogy megszámolhatják az inkarnációk láncszemeit.
A szövés-fonás motívuma Franz szerint tehát az új emberi lény emberi alakba öltözését fejezi ki, ahogy a szálak újonnan illeszkednek egymásba.


A gyermek örökletes előzetes adottságokból egyedi egésszé keveredik, ennek titka lengi be a szövés képét. A nő ehhez tudatosan semmivel nem járul hozzá, mégis egész lénye, lelkének közepe szorgosan munkál ezen a nagyszerű művön. E tekintetben úgy látszik, döntően fontos a magzat szempontjából, hogy a terhesség korai szakaszában a kismama fantáziájának főszereplője a kicsi legyen. Ha egy várandós anya sokat gondol kisdedére, akit a szíve alatt hord, imádkozik érte, képzelete körülötte forog, akkor ez a tevékenység jó táptalajt készít abban a valóságban, amelybe majd csemetéje beleplántálódik. Természetes dolog, hogy az anya figyelmét a fejlődő magzat köti le, többet szeretne tudni róla, ami kaméleon hatással van az anya érzéseire. Ez a nő, aki egyetemi végzettségű, ugyancsak büszke arra, hogy neki úgy, egyebek között van gyereke, vagyis utolsó hónapig dolgozhat. Én azonban úgy vélem, hogy valójában túl keveset foglalkozik gyerekével. Negatív anyakomplexusából adódóan nem érezte azt, hogy érzelmi várakozásának most a szövés felé kellene fordulnia. Álmának ez az alapja, elébe tárja, milyen pszichikus magatartás volna most szükséges.

2015. október 26., hétfő

Egy anya-magzat kapcsolatanalízis tapasztalatai

Köszönöm az újabb visszajelzést közös munkánkról!

A kisfiúnk születésének története:
A 24. terhességi héten kerültem kapcsolatba Végvári Edittel édesanyám által, aki jómaga is pszichológus, s ő ajánlotta nekem Raffai Jenő könyvét, a Lelki köldökzsinórt. A könyvben leírt élmények nagyon megtetszettek, s úgy döntöttem, hogy én is szeretnék egy ilyen meghitt kapcsolatot a magzatommal, illetve nem titkolt reményem volt, hogy a születést, szülést, - ami október 06. napja lett volna a számítások szerint -  is megkönnyítsem magam és a babám számára, úgyhogy már mindketten felkészülten nézzünk elébe.
A kapcsolatanalízis során átéltem a saját születés élményemet, illetve az első alkalmat kivéve sikerült kapcsolatba lépni a kisfiammal, aki képes üzeneteket küldött számomra. Most az egyes terápiák élményét nem elemzem, hanem a szülés leírása során térek ki a fontosabb momentumokra.
Az utolsó együtt töltött alkalommal rákérdeztem a babámnál, ami a 36. terhességi héten volt, hogy készen áll-e a születésre, s a válasz igen volt. Ennek igen megörültünk. Illetve megkérdeztem, hogy van-e akadálya a megszületésének, mert emiatt tele voltam aggodalommal. A válasz nem kecsegtetett semmi jóval. A kisfiam olyan képet küldött, amit csak utólag tudok értelmezni. A kép szerint nem fog átférni a medencémen, de nem tudtam értelmezni, hogy a fejkörmérete miatt vagy más okból. A legutolsó ultrahangon, ami a születése előtti napon volt, biztosítottak róla, hogy átlagos BPD-je van, 94 mm. Megnyugodtam.
Az analízis során megbeszéltem a babával azt is, hogy ne októberben szülessen, hanem hamarabb, ha készen áll rá, mert a családban mindenkinek októberben van a szülinapja, s szeretettem volna, hogyha a születésnapját önálló ünnepként tudjuk celebrálni.
Az utolsó fontos üzenete az volt a kisfiamnak, hogy maga akarta megindítani a szülést, tehát megnyugtatott, hogy nem fogom túlhordani, nem lesz komplikáció, majd ő "kihúzza a dugót". Szó szerint ezt a képet mutatta nekem. Ültem a szobájában, a kisfiam pedig mögöttem állt, mögötte a napfény beragyogta, s pillangószárnyai voltak. Kezében pedig egy hatalmas dugó volt, nagy fémveretes lánccal...
Aggódtam, hogy a férjem jelen tud-e lenni a szülésen, mivel szeptember 25-tól akart szabadságra jönni három hétre, azonban a munkahelyén a rendkívüli migráns helyzet miatt erre nem adtak lehetőséget. A szabadságot csak attól a naptól engedélyezték számára, amelyik nap beindul a szülés, előbb nem.
És ekkor...
Szeptember 25-én éjszaka, éjféltől éreztem fájásokat, de csak jóslónak hittem, mivel már hetek óta voltak ilyen éjszakáim, és vissza is tudtam aludni. Azonban 02:20 perckor éreztem, hogy el kezd folyni valami a lábam közt, s mire kiértem a wcbe, egy halom víz kizúdult. Akkor már persze felébresztettem a férjemet, s el kezdtünk készülni. Mentőt hívtunk, hiszen burokrepedés esetén ezt tanították, s mivel a gyerek feje előző nap sem volt beékelődve, félő volt, hogy előre esik a köldökzsinór.
Ez valamikor már 3 után volt. A mentő fél 4 előtt ért be velem a kórházba, ahol az ambulancián megállapították, hogy egy ujjnyira vagyok tágulva, s 4-5 perces fájásaim voltak, amik egy órán belül 1 percesekké rövidültek.
A fájások innentől kezdve lelassultak, s el kezdtem kapni az oxitocint vénásan, ekkor már csillagokat láttam. 10 órára szépen ki is tágultam. De a dokik nem voltak elégedettek a fájások erősségével, s felemelték az oxitocin mennyiségét, amire én már a falat kapartam, csak az epidurális érzéstelenítőt kaptam, több adagot is, azonban a baba feje nem volt kellően a medencébe beékelődve, ezért a vajúdás tovább húzódott, majd délután 2-kor, természetes úton megszületett a legkisebb Attila.
A közel 12 órás vajúdás, s a fájásgyengeség okait csak zárójelentésemből ismertem meg:  a köldökzsinór rá volt tekeredve a baba kis nyakára és törzsére, de mivel átlag feletti volt a zsinór hossza, a baba nem került életveszélybe, azonban az fájásgyengeséget okozott, hiszen hiába lökték volna előre a fájások a babát, a zsinór visszarántotta.
Tehát az analízis számomra mindenben sikeres volt, hiszen a megbeszéltek szerint a baba nem októberben született, úgymond az apa szabadságolását is figyelembe vette :), ő indította be a szülést a "dugó" kihúzásával, illetve a figyelmeztetése miszerint a beékelődés nem lesz tökéletes, szintén megtörtént.

2015. február 17., kedd

Az anyává válás folyamata a várandóság folyamán

A várandósság számos lélektani kihívással jár, amelyeket az alábbiak szerint foglalt össze Varga és Suhai-Hodász szerzőpáros (2002), idézi Gönczi:
1. „Pusztán a külsődleges testi változások megfelelő megélése is jelentős lélektani feladat” (Varga és Suhai-Hodász, 2002, 19. old.).
2. A várandósság első szakaszában a baba elfogadása, testének részeként való elismerése a cél.
3. A középső szakaszban a gyereket, mint önálló lényt kell elfogadnia az anyának, ami egy belső leválást jelent.
4. Végül az utolsó szakaszban a gyermek tényleges, külső elválását, az anya testének elhagyását kell elfogadni. Ez utóbbi lépés megkönnyítésére találta ki a természet a szoptatást (Varga és Suhai-Hodász, 2002).
Rubin meghatározása szerint (idézi Gönczi) a várandósság az anyaságra történő mentális felkészülés időszaka, amikor is az anyák négy feladatot, az úgynevezett anyaság mátrixát teljesítik.
1. Biztonságossá teszik a várandósságot, a szülést és a vajúdást önmaguk és a magzat számára;
2. Gondoskodnak a gyermek családon belüli elfogadtatásáról
3. Kapcsolatot alakítanak ki a magzattal
4. Megtanulják feladni saját igényeiket és vágyaikat gyermekükért (Rubin, 1975, idézi Stocker és Hargitai, 2007, 239. old.).

2015. január 25., vasárnap

Otthon a babával: az első hónap tapasztalatai egy anya-magzat kapcsolatanalízisben részt vett kismama tollából

Terhességem 5 hónapjától kapcsolatanalízisbe jártam Végvári Edit pszichológushoz Debrecenbe. Erről a módszerről a Lelki köldökzsinór című könyvben olvastam. Úgy döntöttem, hogy én is részt kívánok venni kisbabámmal az analízisen, annak okán, hogy terhességem sokára, ill. nehezen jött össze, az ezzel járó herce-hurca már jócskán megviselt lelkileg. Nem szerettem volna, hogy ez gyermekemre rossz hatással legyen.Első sorban a születéssel kapcsolatos élményeinket írom le:
Miután a fiam méretei elérték a természetes születéshez kritikusnak ítélt értékeket, a kiírt időpont előtt egy nappal programozott császármetszésre került sor, melyre a kapcsolatanalízis során használt szöveg elmondásával ugyancsak felkészítettük Őt.

Mikor Magort kiemelték egyből felsírt, csak éppen hiányzott a sírásából az a kétségbeesett hang, amit hallhattam az utána világra érkezett csecsemők sírásáb
an, amíg 12 órán át az őrzőben kellett feküdnöm.
A fiam délelőtt 11.21-kor született, 3700 gramm, és 52 cm volt, Apgar értéke 10/10. Ahogy engem kitoltak a műtőből (20 perc) behozták hozzám, és óriási cuppogásba kezdett, egyből kértem, hogy had tegyem a mellemre, és azonnal szopcsizott is, sajnos akkor még nem nagyon volt mit, de Ő szorgalmas volt.:) Mozognom nem lehetett, így ölbe venni sem tudtam rendesen, Ő pedig állandóan nyújtogatta fel a fejét felém, mintha meg akart volna nézni magának...Összességében este nyolcig egy szemet sem aludt, akárhányszor behozták hozzám a kis szeme ki volt "támasztva", és akkurátusan szemlélte a körülötte levő világot, amiről már sokat meséltem neki az analízis során.
Minden szakember (védőnő, orvos), aki eddig látta, megjegyezte, hogy Magor nagyon "figyelmes" gyermek, kifejezetten orientált.

Amikor hazaérkeztünk a kórházból nagyon jó volt végre hárman lenni! Elmaradt az az "idegen -érzés", ill. kétségbeesés, amiről nekem sok kismama beszélt. A világ legtermészetesebb dolga volt, hogy (most is:) ott van velünk Magor fiunk.

Az egészet egybevéve, az első hónapon túl, azt állítom, hogy nagyon szerencsés vagyok! A gyermekem hihetetlenül nyugodt és ezt a nyugalmat sugározza felénk is. Magabiztos, hiszen tudja hová érkezett, mert megmutathattam neki egy csomó mindent a terápia segítségével. Szinte sosem sír (pedig sokat van ébren), inkább egy-két "kurjantással" jelzi, ha valamire szüksége van. A szemcseppentést, orrtisztítást is hang nélkül tűri. A rendszeres időközönkénti etetésnek köszönhetően,-  amit Magor szintén nagyon jól fogadott -, az éjjeli felkelések száma két és fél hét után kettőről egyre redukálódott.
"Sikerünket" én annak tudom be, hogy nagyon hamar kiépült köztünk a bizalmi viszony, hiszen nem voltunk egymás számára idegenek, mindenki tudta mire számíthat a másiktól. Egy hét alatt rájöttünk pl., hogy mi az ami "bejön" Magornak, és mi az ami nem.

Első gyermekes anyukaként elmondhatom, hogy nehezen mertem elhinni, hogy ilyen olajozottan, boldogan, és kipihenten is lehet csinálni az első heteket, hiszen az embert a terhessége alatt szinte csak rémtörténetekkel traktálják.

Az Editkével folytatott közös munkát nem lehet elégszer megköszönni, az eredmények önmagukért szólnak, így bíztatok mindenkit, hogy ha teheti, drága, és felesleges kelengyeholmik helyett erre a hihetetlenül érdekes, és hasznos lelki felkészülésre/felkészítésre költsön.

Sűrű köszönet Vágvári Edit pszichológusnak, sok sikert, és egészséget kívánok mindenkinek! Emese

2014. június 25., szerda

Szülés utáni szorongásos zavarok

Az alábbiakban Molnár Judit kolléganőm doktori értekezésére szeretném felhívni a figyelmet a szülést követő lelki egyensúly fontossága miatt. Bár a szülés utáni depresszió jelensége közismert, szó kell hogy essék a postpartum szorongásról is, amely nem kevésbé kellemetlen állapot. Kutatásában így ír erről az időszakról:
"A szülést követő időszak minden anya számára kiemelkedő fontosságú, hiszen ekkor tapasztalja meg az anyaság első élményeit, a gyermekkel való együttlétet. A legtöbb leendő anya úgy készül erre, mint egy eufórikus, csodákkal teli életszakaszra. Az első időkben azonban az öröm és lelkesedés mellett az újdonsült édesanyák más érzéseket is megtapasztalhatnak: fáradtság, félelemérzés, bizonytalanság, ok nélküli szomorúság. Ez nem is csoda, hiszen az anyák ilyenkor fokozott mértékű lelki és fizikális igénybevételnek vannak kitéve, miközben hormonális és testi változásokon mennek keresztül.

A hangulat változékonysága az első két hétben természetesnek tekinthető, ezt nevezzük „postpartum blue”-nak. Az aggodalmak, szorongások, bizonytalanság az új szerepkövetelményekből, a megváltozott élet- és napi ritmusból egyaránt adódnak, s fokozatosan mérséklődnek, ahogyan az anya egyre jobban összehangolódik gyermekével, s kezdi megtalálni helyét a megváltozott feltételek között.

A szülés utáni szorongás akkor válik kórossá, amikor a normálisnál hosszabban tart vagy erőteljesebb. Előfordulási arányát nem könnyű megbecsülni, mivel sok anya igyekszik eltitkolni félelmeit. Ennek oka általában az, hogy szégyellik problémáikat, rossz anyának tartják magukat, s ezt elfogadhatatlannak ítélik. Sajnos, sokszor a környezet sem érti meg az érintett kismamák érzéseit, így segítséget, támogatást sem tudnak nyújtani. Sok anya azt érzi, egyedül van félelmeivel, mások nem élnek át hasonlókat, ami tovább csökkenti önbizalmukat. A valóság ezzel szemben az, hogy az újdonsült kismamák kb. 10%-a szenved olyan szorongástól, ami megnehezíti életvitelüket, és/vagy komoly szenvedést okoz számukra. A helyzetet nehezíti, hogy szakemberek is sokszor diagnosztizálják a szorongásos zavarokat depresszióként, pedig kialakulásukban eltérő tényezők játszanak szerepet, s tünettanuk is különbözik.

A szülés utáni szorongásos zavarok néhány fő tünete:
  • állandó szorongás a baba jóléte felől
  • fokozott vegetatív tünetek: heves szívdobogás, szédülés, zsibbadás, felgyorsult légzés, mellkasi fájdalom stb.
  • félelem a kontrollvesztéstől és "megőrüléstől"
  • alvászavarok
  • visszatérő érzés, hogy valami rossz fog történni a babával
  • félelem attól, hogy kárt tesz a babában
  • félelem attól, hogy nem tudja ellátni a babát, nem elég jó anya
  • állandó biztonsági cselekvések a zavaró gondolatok ellen
A szorongás nagy terhet ró arra a személyre, aki átéli, az eltitkolt vagy kezeletlen rossz állapotok pedig az egyedüllét és alkalmatlanság érzését erősítik. A posztpartum szorongásos zavarok jól és hatékonyan kezelhető állapotok, ezért fontos a megfelelő szakmai beavatkozás, amelynek eszköze elsődlegesen a pszichoterápia. A pszichoterápia hatékonyan képes csökkenteni a szorongást, helyreállítani az anya megbillent pszichés egyensúlyát, önbizalmát, gyermekével való kapcsolatának örömteli átélését. Amennyiben a fentiekkel kapcsolatban kérdése lenne, vagy szeretne tájékozódni arról, hol és milyen módon kaphat segítséget, a posztpartum@gmail.com címen teheti meg!"

2014. május 5., hétfő

Előadás az anya-magzat kapcsolatanalízisről a Születés Hetén (2014. május 6., 11 óra)

Az anya-magzat kapcsolatanalízis speciális, mélylélektani szemlélettel dolgozó terápiás módszer, melyet magyar pszichoanalitikusok, dr. Hidas György és dr. Raffai Jenő dolgoztak ki azon felismerésüket követően, hogy az egészséges személyiségfejlődés alapkövei a magzati életben rejlenek. Ennek megfelelően az anyaméhben növekvő babát tudatosnak, intelligensnek tekintjük, feltételezve, hogy az őt ért testi-lelki hatások hosszú távúak.
Az anya (sokszor tudattalan) félelmeinek, elakadásainak feldolgozása nem csak a mama számára jelent segítséget az anyává válás folyamatában, de a baba számára is hozzájárul a lélektanilag optimális környezet megteremtéséhez. Ilyen értelemben az anya-magzat kapcsolatanalízis több, mint baba-mama kommunikáció vagy babastimulációs program, bár természetesen elősegíti, hogy az anya és gyermeke már a várandóság alatt megismerje egymást és a kötődés folyamata a lehető legkorábban elkezdődhessen. Az is tudományosan igazolt tény, hogy a kisbabával történő rendszeres, aktív kapcsolatteremtés fejlesztő hatású a gyermek érzelmi és értelmi képességeire.