Üdvözöllek!

Az alábbi bejegyzések az anya-magzat kapcsolatanalízissel és a pre-, illetve perinatális (azaz a születés előtti és születés körüli) pszichológiával kapcsolatos kérdéseket fejtegetik - szubjektív formában. Egy részük a szakirodalom magamon történő átszűrése, néhány bejegyzés pedig a témával kapcsolatos saját élményeim megosztása - kizárólag informatív - és semmiképpen nem ömlengős - céllal.

Kérdéseidet, véleményedet szívesen veszem vagy nyilvánosan, a bejegyzések alatt található "Megjegyzés"-re kattintva, vagy személyesen az evegvari@gmail.com e-mail címen.

Amennyiben még tudatosabban szeretnéd a méhedben fejlődő babával ápolni a kapcsolatot, vagy meg szeretnéd vitatni valaki hozzáértővel azon kérdéseidet, amelyek talán éppen blogom olvasása közben merült fel benned, a lap alján megtalálhatod az országban működő szakemberek elérhetőségét.

2008. december 28., vasárnap

A kapcsolatanalízis ismertetése - ismét más forrásból...

Blogom alapvető célja a témához kapcsolódó témák körbejárása. Alapvetően saját, szubjektív olvasatokra épül, de hasznosnak tartom azon informatív anyagok egy helyre gyűjtését, amely az idelátogatók érdeklődésére számot tart. Mondhatni, a kutatómunkát elvégzem én...:-)
Az alábbi bejegyzés a Kismama magazin 2005. februári számából a Hidas-Raffai módszert (én ezt tanulom most)az alábbiak szerint ismerteti:

"A terápia alatt az úgynevezett első interjún ismeri meg az analitikus a jövendő édesanya személyiségét, lelki teherbíró képességét, és adatokat gyűjt magzati korának élményeiről is. Ekkor mondja el, hogy a kapcsolatépítés kitartó és kemény munka, amelynek során magán a várandós nőn múlik a legtöbb. A terápia "mellékterméke", hogy az anya közben hozzáférhet saját magzati életének élményeihez is, és így lehetősége nyílik arra, hogy feldolgozza az esetleges sérüléseket. (...) Raffai szerint az anya a terápia révén képes üzeneteket küldeni a magzatának képek, gondolatok, fantáziák formájában, képes behatolni a baba lelkébe, érzékeli, és képek formájában meg is tudja jeleníteni az ő érzéseit. (...) A 36. héttől kifejezetten a szülésre, vagyis az elválásra készítik fel az anyákat. Hatására - a módszer kidolgozói szerint - könnyebbé válik a szülés és a születés élménye, hiszen a kismama könnyebben tudja befolyásolni testének működését, például lágyítani tudja a szülőcsatornát, ki tudja nyitni saját méhszáját." (22-23. o.)

Mikor érdemes kapcsolatanalízisbe kezdeni?

Nincs olyan, hogy túl késő vagy korán.

A klasszikus tanács a 20. héttől szól, és heti két alkalmat tekint ideális gyakoriságnak.
Ez e magközelítés abból indul ki, hogy a 20. héttől érzékel a magzat külvilági ingereket, magyarul ekkortól felel meg felfogóképessége a mi fogalmainknak.

Én ezzel azért nem értek egyet, mert a kommunikáció a babával lelki síkon történik, (nem szükséges fizikailag meghallania az üzeneteket), a magzat lelke pedig egyes szerzők (pl. a Dahlke szerzőpáros, 2001) szerint teljesen tudatos, így tökéletesen alkalmas a kapcsolatfelvételre a legkorábbi időponttól kezdve. (A transzperszonális megközelítés szerint már a fogantatást megelőzően is...)

A kapcsolatanalízis pszichoanalitikus alapokon nyugszik eredendően, amely a minél gyakoribb üléseket preferálja. De egyetlen alkalom is több, mintha valaki azért nem vágna bele, mert nem tudja hétköznapi életével összeegyeztetni a heti kétszeri üléseket. Vállaljon mindenki annyit, amennyit tud - a babával történő összehangolódás olyan élmény, amit egyetlen egyszer is érdemes átélni!

A kapcsolatanalízis

Nézzük, mit ír a Kismama 2004-es különszáma (2004/1) a kapcsolatanalízis mibenlétéről:

"Megdőlni látszik a régi elképzelés, hogy az újszülött "üres lappal" jön a világra, amelyet majd a külvilág hatásai írnak tele. Az anya-magzat kapcsolat jóformán a beágyazódás pillanatában létrejön, s attól kezdve élénk párbeszéd folyik kettőjük között. A lelki köldökzsinóron keresztül az édesanya belső világának rezdülései, boldogsága és szorongásai elérik a babát is. A magzat érzései útján tudatja, hogy hogy anyja miként hat rá, aki viszont a baba érzéseiben elmerülve, azokban olvasva megtudhatja, hogy éppen mi történik közöttük. Relaxált, alvásközeli állapotban ez a testérzetekben megmutatkozó kapcsolat tudatossá válhat. A kismama szakember segítségével kapcsolatba kerülhet magzatával, de egyedül is elérheti ezt az állapotot. Esténként próbáljunk ellazulni. Kellemes zene mellett összpontosíthatunk a testünkből érkező jelzésekre. Hangoldójunk rá az ő érzéseire, tükrözzük a mozgásait. Ha sikerül megtalálnunk a belső utakat, a kilenc hónap elteltével úgy fogjuk érezni, jól ismerjük egymást. Születéskor sem a fájdalmas elszakadást éljük majd meg, hanem a kapcsolat természetes folytatását."