Üdvözöllek!

Az alábbi bejegyzések az anya-magzat kapcsolatanalízissel és a pre-, illetve perinatális (azaz a születés előtti és születés körüli) pszichológiával kapcsolatos kérdéseket fejtegetik - szubjektív formában. Egy részük a szakirodalom magamon történő átszűrése, néhány bejegyzés pedig a témával kapcsolatos saját élményeim megosztása - kizárólag informatív - és semmiképpen nem ömlengős - céllal.

Kérdéseidet, véleményedet szívesen veszem vagy nyilvánosan, a bejegyzések alatt található "Megjegyzés"-re kattintva, vagy személyesen az evegvari@gmail.com e-mail címen.

Amennyiben még tudatosabban szeretnéd a méhedben fejlődő babával ápolni a kapcsolatot, vagy meg szeretnéd vitatni valaki hozzáértővel azon kérdéseidet, amelyek talán éppen blogom olvasása közben merült fel benned, a lap alján megtalálhatod az országban működő szakemberek elérhetőségét.

2009. április 15., szerda

Saját születés - saját minta - LEGYÜNK INTERAKTÍVAK

Kedves Olvasók!

Nagy örömmel látom az oldalaim népszerűségét, valószínűleg azért, mert olyan témákról írok, amelyek mindenkinek megmozgatják a fantáziáját a saját élményeivel kapcsolatban. Játékra hívnálak hát benneteket - osszátok meg velünk saját születésetek történetét, megpróbálva levonni a tanulságot, hogy mi lehet az életekben az a minta, ami köthető ehhez. Hajrá, lehet nyomozni, anyukát kifaggatni (biztosan szívesen mesél erről) - és ezzel máris egy fokkal tudatosabban élitek az életeteket! Használhatjátok a blog adta megjegyzés lehetőséget a bejegyzés végén, vagy küldhetitek a történeteket az e-mail címemre (evegvari@gmail.com), ez esetben feldolgozva, név nélkül válnak közkinccsé.

Hogy mire is gondolok, lásd a saját történetem.
Az rám mind igaz, amit az elhúzódó vajúdásról és a farfekvéses babáról írtam, de van itt még valami.
Én 10 hónapra jöttem a világra, ami abban az időben (35 éve) még lehetséges volt, ugyanis nem indították be a szülést 2 héttel a kiírt időpont után automatikusan. Ugyan volt valami halvány jele annak, hogy végre valahára elindult a vajúdás, de én továbbra sem moccantam egy tapodtat sem, olyannyira, hogy végül megszűnt a magzati szívhang, és - mivel császárra nem volt idő - nem volt más választás, mint hogy édesanyámat körülállták, ahányan csak köré fértek és fizikai erővel kipréseltek belőle.
Mi itt a minta? Hát az, hogy nem akartam világra jönni, sehogyan se. Képzeljük csak el, hátat fordítok a kijáratnak (a farfekvéssel), és csak várok, várok... Ha rajtam múlt volna, sose születek meg, hiszen gyakorlatilag "kiütöttem" magam, megvártam, míg meghalok. De a világ csak utolért, és kívülállók rákényszerítettek, hogy igenis csináljam a dolgomat. Kiszedtek, újraélesztettek (hihetetlenül pontosan újraéltem rebirthingben például amikor újra dobogni kezdett a szívem) - és azóta is azt érzem, hogy nekem dolgom van. Úgy "elszégyelltem" magam ezért a kezdeti hezitálás miatt, hogy azóta folyamatosan erőfeszítéseket teszek, hogy leküzdjem a tehetetlenség-érzésemet (amit még nem tudtam teljesen feloldani rebirthinggel, mert visszatér az álmaimban). Érdekes módon úgy alakítottam az életemet, hogy az pontosan tükrözi, mit is gondoltam én az anyaméhről: hogy az az egyetlen biztonságos hely a világon. Most sem hagyom el a lakást - akár napokig. Azzal, hogy itthon dolgozom, a világ "házhoz jön". Mint azok a kezek, akik utánam jöttek a kis odúba és mégiscsak találkozásra kényszerítettek.

A személyiség alakulása a születés fényében II. - Születéstípusok

Mivel a születés élet-halál kérdése, a világrajövetelünk során szerzett tapasztalatokra alapozzuk a későbbi túlélő-stratégiánkat. Az alábbiakban néhány születéstípust ismertetek Deike Begg (1999) Rebirthing-légzéssel szerzett tapasztalatai alapján.

Gyors szülés
A gyorsan születettek mindent szeretnek gyorsan csinálni, és türelmetlenek lesznek, ha várniuk kell. Mindenhol a leghatékonyabb megoldást keresik, és a kényszerű kitérők szorongással és feszültséggel töltik el őket. Arra kell odafigyelniük, hogy a kitartó munkát igénylő feladatokat se adják fel.
Elhúzódó vajúdás
Ahol a szülés folyamata valamilyen akadály révén lelassult, és a babának küzdenie kell a kijutásért, ott az egyén a későbbiekben is azt éli meg, hogy mindenért meg kell küzdenie, hogy az élet egy harc. A születés körülményeitől függően tovább színezheti a képet, hogy az illető a folyamatos reménytelenség és tehetetlenség állapotában éli-e le életét, mások segítségére várva, vagy egyszerűen a kitartást és a türelmet viszi tovább az élményből.
Császármetszés
Ebben az esetben a babának nem kell küzdenie, így látszólag ez a születés legkényelmesebb módja. De.
Az anya és az orvos időbeosztásához igazított (elektív) császármetszés esetén - tekintve, hogy semmi jele annak, hogy valami változás fog történni, nem indulnak meg a szüléssel járó hormonális változások, méhösszehúzódások – a gyermeket óriási sokként éri a minden átmenet nélküli váltás az anyaméh biztonságos, meleg, puha közegéből a rideg külvilágba. Ez félénkséget, önbizalomhiányt okoz a későbbiekben, azt az érzést, hogy „egyedül nem szabad csinálnom semmit”. Az ilyen gyerekeknél elég komoly szeparációs szorongás figyelhető meg.
Más a helyzet azokban az esetekben, ahol a baba készenállása szabja meg a folyamat elindulását és az anya és a magzat is küzd a megszületésért. A császármetszés itt azt a mintát jelzi, hogy „csinálom a dolgom, ahogy tudom, és ha valami nehézség adódna, úgyis történik valami, ami kihúz a pácból.” Ezek az emberek nagyon szerencsések az életben, hiszen valahol mélyen tudják, hogy úgyis minden jóra fordul.
Farfekvéses baba
Ezek a gyerekek rossz irányban helyezkednek el és később is jellemző lesz az életükre, hogy rossz irányba mennek, rossz döntéseket hoznak. Gyakran csak 35-40 éves koruk után találják meg a helyüket a világban, addig zsákutcákban, kerülőutakon kóvályognak, állandóan eltereli valami őket a helyes útról.

A személyiség alakulása a születés fényében I.

Mi volt előbb? A tyúk vagy a tojás? Ilyen kérdés az, hogy a születés határozza-e meg a személyiség alapmintáját, hiszen ez az első komoly pszichés alapélmény, mely imprinting jelentőségű. Felismerve, hogy mi volt az a tapasztalat, amit világra-jöttünknél elsőként megéltünk, sok működésmódunkat, automatikus hiedelmünket megmagyarázhatja. A tudatosítás lehetőséget ad a módosításra, vagy ha erre képtelenek vagyunk is, legalább feloldozást adhatunk magunknak… 
A másik lehetőség - transzperszonális megközelítéssel – hogy a lélek már a születést is a tanulandó lecke alapján választja ki, felvillantva az élet későbbi alapsémáját, így nem a születés formál minket, hanem csak jelzi, mire számíthatunk. Asztrológiai körökben például lehet tudni, hogy a Pluto együttállása az aszcendenssel nehéz születést jelez, ami viszont elképzeléseik szerint egy azt megelőző nehéz halál tükre – úgy jövünk vissza, ahogy távoztunk. Ez utóbbi értelmezés esetén különösen hasznos tudatosan rálátnunk a születésünk által nyújtotta „alapképletre” annak érdekében, hogy életünket egy magasabb tudatossági szinten élhessük meg.