Üdvözöllek!

Az alábbi bejegyzések az anya-magzat kapcsolatanalízissel és a pre-, illetve perinatális (azaz a születés előtti és születés körüli) pszichológiával kapcsolatos kérdéseket fejtegetik - szubjektív formában. Egy részük a szakirodalom magamon történő átszűrése, néhány bejegyzés pedig a témával kapcsolatos saját élményeim megosztása - kizárólag informatív - és semmiképpen nem ömlengős - céllal.

Kérdéseidet, véleményedet szívesen veszem vagy nyilvánosan, a bejegyzések alatt található "Megjegyzés"-re kattintva, vagy személyesen az evegvari@gmail.com e-mail címen.

Amennyiben még tudatosabban szeretnéd a méhedben fejlődő babával ápolni a kapcsolatot, vagy meg szeretnéd vitatni valaki hozzáértővel azon kérdéseidet, amelyek talán éppen blogom olvasása közben merült fel benned, a lap alján megtalálhatod az országban működő szakemberek elérhetőségét.

2010. december 1., szerda

Szüléstörténetek a Klinikáról

A TAVAM egyesület arra törekszik, hogy a kórházakban történő szüléseket háborítatlanná tegyék, kevesebb szükségtelen beavatkozással. Erre most lehetőséget kaptak egyeztetés formájában a debreceni Klinikával.
Ehhez viszont szükség lenne olyan szüléstörténetekre, amelyek a debreceni Klinikához kötődnek, olyan leírásokkal, hogy mi az, amit szerettetek volna, ha másképpen történik, amit nem hagytak, vagy nem szívleltek, legyen az bármi, testhelyzet, siettetés, oxitocin, stb. Nyugodtan ki lehet emelni, ami fontos lett volna számotokra!
Ezzel nagy segítséget nyújtanátok a Klinika Szülészeti osztályának emberibbé, anyaközpontúbbá tételében!

A történeteket a marianna.tatar@gmail.com vagy az evegvari@gmail.com oldalra küldhetitek (névvel vagy név nélkül).

2010. október 18., hétfő

Tudatos versus tudattalan szülés - lányom születésnapjára

Itt az idő, hogy beszámoljak saját szülési traumámról, hisz nem elég vizet prédikálni… :-)
Saját szülésem és gyermekem életének első hetei ugyanis messze nem úgy alakultak, ahogy azt terveztem. Ezzel a sors adott egy pofont, hogy megtanítson arra, amit elméletben hiába tudtam nagyon jól: a szülés autonóm folyamat, amelyre csak azért nem mondható, hogy tőlünk független, mert sommázata mindannak, amit a személyiségfejlődés folyamán addig elértünk az anyává válás és a test-lélek egyensúly területén.
Kismamaként előadásokat tartottam a tudatos szülésről, miközben a szülés tudatosan nem befolyásolható (és ezért a felismerésért köszönet Dr. Szeverényi Péternek). Tudattalan tényezőkkel azonban annál inkább – és ez összhangban van azzal, amit a várandósság előtti és alatti lelki munka jelentőségéről vallok.
Azt továbbra is fenntartom, amiért én előadásaimban, írásaimban kampányoltam, a szülésre való tudatos felkészülés jelentőségét. Minden szinten, akármilyen módszerekkel. Hogy ez információgyűjtés-e a szülés fiziológiai folyamatairól, a környéken működő intézmények szüléslevezetési gyakorlatáról, a lehetséges természetes fájdalomcsillapítási módszerekről, stb., vagy egy szubjektívebb lelki munka kismamajógával, kismamarelaxációval, anya-magzat kapcsolatanalízissel, mindegy. Csak ne feltartott kézzel menjünk oda, hogy majd kiszedik belőlünk a gyereket.
Azt azonban nekem is be kellett látnom, hogy ez csak egy bizonyos pontig segít minket. A test, a természet, vagy akár a sors ellenállhat minden trükknek – amiket jócskán bevetettem, higgyétek el. Este 10-kor, egész napos magzatvízcsordogálás után (de még mindig csak egyujjnyira tágulva) kikönyörögtem, hogy otthon tölthessem az éjszakát, és nem is vesztegettem az időt. Búcsúzkodtam a babámtól, a méhemtől, rebirthingeltem egész éjszaka, minek következtében 2 óra alvással sikerült bevonulnom szülni. Tágulni persze egy centit semmit tágultam. Sőt, még délután 5-kor is ugyanott tartottunk, pedig akkor már az orvosi eszköztár is bevetésre került (hormonok formájában, amit pedig mindenáron el akartam kerülni). Ekkor adtam fel, hogy én irányítsam az eseményeket és végre elkezdtem tágulni. Klára 46 órával később született meg. És csak most, egy év elteltével jelenthetem ki bátran, hogy el tudom fogadni, hogy mindez így történt.

2010. október 13., szerda

A szabad szülésről

A blog témájából fakadóan illik állást foglalnom a Geréb Ágnes körül kialakult helyzetről. Leszögezem: nem nézek TV-t, nem olvasok újságot, úgyhogy talán nem rendelkezek minden információval, de így nem is torzít semmit a média a véleményemen.

Az egyik legfontosabb dolog, amire feltettem az életemet pszichológusként, az az, hogy lelkileg-szellemileg tegyünk meg mindent mi, felnőttek azért a kis emberért, aki hozzánk születik. Ez pszichológiai prevenció, ha úgy tetszik: minden, amit teszünk (már pre-, és perinatálisan is), rajta hagyja a lenyomatát a formálódó emberi lelken, még ha az nem is teljesen tiszta lap. Ez óriási felelősség.
A születés életünk legfontosabb eseménye, és nem mindegy, hogyan zajlik. Emiatt fontosnak tartom az anyák azon jogát, hogy ők dönthessék el, hogy gyermeküknek milyen születésélményt adnak (természetesen addig a határig, ameddig ez rajtuk múlik).
Én magam kórházban szültem. Nem az egészségügyi kockázatok miatt, hanem mérlegre téve azt a pszichológiai stresszt, amely az intézményes , illetve az otthon szülés során érhet minket. Arra az eredményre jutottam, hogy konfliktusmentesebb első napjai lesznek gyermekemnek ebben a világban, ha kórházban szülöm meg. A jelenleg zajló események ezt igazolják. Nagyon sajnálom, hogy így van.

Ui: Számomra a megoldás egy olyan kórházi szülés lenne, amely szemléletében (és nem a berendezési tárgyakban) hasonlítana az otthonszülésre. De a demonstrációk most a szabad szülésválasztásról szólnak és ezt, mint jogot, én magam is támogatom.

2010. július 23., péntek

Kapcsolatanalízis versus pszichoanalízis

Az anya-magzat kapcsolatanalízis nem pszichoanalízis. A képzés során deklarált cél volt, hogy a várandós mamáknak támogatást nyújtsunk ahhoz, hogy magzatukkal kapcsolatba léphessenek - egy sokkal mélyebb szinten, mint amire egyedül képesek lennének -, de nem végzünk feltáró terápiát. Nem kell attól tartani, amitől egy kismama ír:
...nagyon nem szeretném túllihegni a babavárást,és nagyon mélyen szántó lelki analízist végezni!
Félek, ha mindent a gyökerénél meg akarok érteni, parázni fogok jóval több mindenen, mit érzek, mit nem érzek, csak egy kis beszélgetésre vágynék, nem a múltamban gyökerező problémák, régi szülőkonfliktusok előszedésére, stb. szóval nem akarom túlanalizálni magunkat, inkább megmaradnék az ösztönösség szintjén…

A pszichológiai munka mindig "szerződéskötéssel" kezdődik. Ez azt jelenti, hogy meg lehet határozni - így, ahogy ez a kismama tette - hogy mit szeretne és mit nem.
Azon kívül, hogy ezt a pszichológus maximálisan tiszteletben tartja, és nem fog "vájkálni", az emberi psziché is úgy van kitalálva, hogy nem látja meg azt, amit nem akar. Ezt önvédelmi mechanizmusnak hívják, és nagyon (néha túl jól :-) ) működik.

2010. június 8., kedd

A magzat (és a gyermek) önálló lény

Az anya-magzat kapcsolatanalízis egyik (áttételes, de nagyon fontos) célja, hogy lehetővé tegye a gyermek differenciálódását az anyától. Sokan nem értik, miért van szükség erre, hiszen hagyományos elképzeléseinkben az anya és gyermeke szimbiózisáról beszélünk (sok klasszikus elméletalkotó is jóval a születés utánra teszi az önálló individuum kialakulását, igaz, a mai csecsemőkutatások, pl. Stern munkássága, azt igazolja, hogy a gyermek kezdettől fogva szuverén lény).
Auhagen-Stephanos, egy német pszichoanalitikusnő - terméketlen nőkkel folytatott munkája során - megfigyelte, hogy a fogantatás útjában álló nagyon fontos tényező, ha a leendő anya nem vált le saját édesanyjáról. Ez legtöbbször annak eredménye, hogy nem saját jogon született, hanem hogy valamilyen célt szolgáljanak az anya életében. Legyen az a kistestvérek nevelésének átvétele vagy egy meghalt testvér pótlása, az anya depressziójának elmulasztása, közös, hogy nem veszik figyelembe saját szükségleteiket és a szeretetért cserébe nyújtaniuk kell valamit.

2010. június 7., hétfő

Újra a terméketlenség lelki hátteréről

Ute Auhagen-Stephanos pszichoanalitikus több éves tapasztalatait így foglalja össze:
Saját tapasztalata szerint pszichoszomatikus sterilitás esetén az élet személyes kérdést intéz a kliens felé. A teherbe esés képtelensége csak egy tünet, mely a test és lélek, férfi és nő, belső világ és külvilág közötti konfliktust jelzi. Ez mindig egyéni és a személyiség különböző szintjein, a személyiségfejlődés különböző pontjain jelentkezhet. Épp ezért a zavar megjelenési formája is egyéni, és a megoldásnak is annak kell lennie. Meglátása szerint a funkcionális meddőség transzgenerációs probléma, azaz a zavar gyökere a korábbi generációknál található. Ezek a nők olyan örökséget kaptak, mely megakadályozza őket az élet továbbadásában. Nem elég tehát csak a páciensre koncentrálni, hanem meg kell vizsgálni azt a külső-belső környezetet, amelybe született. Fontos akár a nagyszülők története is, nem csak a szülőké, tehát jóval a születés előtti időkre érdemes visszatekinteni.

2010. június 1., kedd

Az elengedés szerepe a termékenységben


Az elengedés azért fontos, mert a teremtés alapállapota az üresség. Ahol nincs semmi, ott lehet valami. Az infertilitással küzdő nők a belső ürességgel járó fájdalmat a külső – az orvosi beavatkozásokkal járó – fájdalommal helyettesítik, mert pusztítónak érzik a belső folyamatokkal való szembenézést. Pedig ez elengedhetetlennek tűnik.
Kétségtelen, hogy az elengedés nem könnyű, hiszen a gyermektelenséget gyakran büntetésként élik meg a fogamzásképtelen nők, és az ezzel összefüggésben meglévő (tudattalan) bűntudat nem engedi meg, hogy élvezni tudják az életet gyermek nélkül.(Auhagen-Stephanos, 2007)

2010. május 24., hétfő

Ranschburg és Vekerdy az intrauterén élet jelentőségéről

A 2010. május 22-én megrendezett Életre való gyermek konferencián Dr. Ranschburg Jenő a kapcsolati krízisek gyerekre gyakorolt hatásáról beszélve hangsúlyozta, hogy a szülők válása magzati korban a legkárosabb a gyerekre nézve, hiszen az anya frusztráltsága és stresszes állapota miatt nem rendelkezik azokkal a szabad vegyértékekkel, amely a gyermek iránti szeretetteljes odafigyelést lehetővé tenné. Ennek pedig messzemenő - akár pszichopátiáig vezető - következményei lehetnek.
Dr. Vekerdy Tamás az agresszió frusztrációs hátterével kapcsolatban kifejtette, hogy az első frusztráló élmények már magzatként meghatározóak lehetnek, ha a baba felé elvárásokat fogalmazunk meg, mint például "csak olyan ne legyen, mint én" vagy "remélem, olyan lesz, mint én". A cél az, hangsúlyozta, hogy a gyermek önmaga lehessen és ehhez mi, szülők, ehhez a lehető legjobb körülményeket biztosítsuk.

2010. május 18., kedd

Nem öntudatlan babák

Íme egy újabb tudományos bizonyíték amellett, hogy az újszülöttek nem tehetetlen vegetatív lények, akikkel mindegy, mi történik, úgysem érzékelik. Bár a kísérlet egy egyszerű kondicionálásos feladatra vonatkozott, messzemenő következtetéseket vonhatunk le belőle - a gyermek szívja magába a körülötte lévő világot, tehát egyáltalán nem mindegy, milyen bánásmódban részesül (pl. élete első óráit is édesanyja mellett töltheti-e).

2010. április 24., szombat

Miről szól egy gyerek?

 (Festmény: Helen Nelson-Reed)

Naomi Wolf (2001) Misconceptions című könyvében így ír:
Abban a hiszemben éltem, hogy egyszerűen lesz egy gyerekünk. De kiderült, hogy a kisbabák nagyon sok minden mást is képviselnek, sok absztrakt fogalmat is, úgy mint szabadság, vagyon, értékek, életmód, identitás.
Ute Auhagen-Stephanos, meddőséggel foglalkozó szakember is azt hangsúlyozza (2007), hogy a pszichoterápia célja nem a gyermek "rendelésre szállítása", hanem a pár segítése abban, hogy feltárják, számukra mit jelent egy gyermek, milyen értékek fűződnek náluk a gyermekvállaláshoz.

A gyermek iránti vágy a szépirodalomban

Lelki életet nem csak a pszichológusnál lehet élni... :-)
Hadd ajánljak két szépirodalmi művet, mely a gyermekvállalás felelősségével, a gyermektelenség fájdalmával foglalkozik: (forrás: Auhagen-Stephanos, 2007) Csingiz Ajtmatov: Fehér hajó regényében és Frederico Garcia Lorca: Yerma drámájában közös, hogy a lelki beszűkültség, a fókuszváltás képtelensége tragédiához vezet.
Az érem másik oldalát - azaz a nem kívánt gyermekek által felvetett pszichés folyamatokat - mutatja be Charlotte Worgitzky Meg nem született gyermekeim című könyve.
A Femina sorozat további másik két kötete (Margaret Drabble: Malomkő, Dea Trier Morch: Téli gyerekek) a valóra vált anyaság ellentmondásos, néha nehéz világát ábrázolja.

2010. április 19., hétfő

A terméketlenség lelki gyökerei

A terméketlenség esetében lélektani értelemben arról van szó, hogy a gyermek iránti tudatos vágy tudattalan félelemmel párosul. (Ute Auhagen-Stephanos 2007) Ha a pár az orvostudományra és technikára támaszkodik a félelmetes lelki tartalmaikkal való szembesülés helyett, könnyen lehet, hogy hiába vesztegetnek el éveket a várakozással, hiszen csak a beavatkozások kb. 20%-a jár sikerrel. Az asszisztált reprodukciós eljárások folyamata alatt nagyon sok szenvedésen esik át a pár, melynek eredményeképpen megkeményedik a lelkük, izolálódnak (hiszen fájdalmas találkozni azokkal, akiknek ez sikerült), bűntudattal és szégyennel élnek, és nem történhet meg az elengedés és a gyászmunka. Ezért lenne fontos minden meddőséggel küzdő pár esetén pszichológus szakember bevonása is.