Üdvözöllek!

Az alábbi bejegyzések az anya-magzat kapcsolatanalízissel és a pre-, illetve perinatális (azaz a születés előtti és születés körüli) pszichológiával kapcsolatos kérdéseket fejtegetik - szubjektív formában. Egy részük a szakirodalom magamon történő átszűrése, néhány bejegyzés pedig a témával kapcsolatos saját élményeim megosztása - kizárólag informatív - és semmiképpen nem ömlengős - céllal.

Kérdéseidet, véleményedet szívesen veszem vagy nyilvánosan, a bejegyzések alatt található "Megjegyzés"-re kattintva, vagy személyesen az evegvari@gmail.com e-mail címen.

Amennyiben még tudatosabban szeretnéd a méhedben fejlődő babával ápolni a kapcsolatot, vagy meg szeretnéd vitatni valaki hozzáértővel azon kérdéseidet, amelyek talán éppen blogom olvasása közben merült fel benned, a lap alján megtalálhatod az országban működő szakemberek elérhetőségét.

2010. június 8., kedd

A magzat (és a gyermek) önálló lény

Az anya-magzat kapcsolatanalízis egyik (áttételes, de nagyon fontos) célja, hogy lehetővé tegye a gyermek differenciálódását az anyától. Sokan nem értik, miért van szükség erre, hiszen hagyományos elképzeléseinkben az anya és gyermeke szimbiózisáról beszélünk (sok klasszikus elméletalkotó is jóval a születés utánra teszi az önálló individuum kialakulását, igaz, a mai csecsemőkutatások, pl. Stern munkássága, azt igazolja, hogy a gyermek kezdettől fogva szuverén lény).
Auhagen-Stephanos, egy német pszichoanalitikusnő - terméketlen nőkkel folytatott munkája során - megfigyelte, hogy a fogantatás útjában álló nagyon fontos tényező, ha a leendő anya nem vált le saját édesanyjáról. Ez legtöbbször annak eredménye, hogy nem saját jogon született, hanem hogy valamilyen célt szolgáljanak az anya életében. Legyen az a kistestvérek nevelésének átvétele vagy egy meghalt testvér pótlása, az anya depressziójának elmulasztása, közös, hogy nem veszik figyelembe saját szükségleteiket és a szeretetért cserébe nyújtaniuk kell valamit.

2010. június 7., hétfő

Újra a terméketlenség lelki hátteréről

Ute Auhagen-Stephanos pszichoanalitikus több éves tapasztalatait így foglalja össze:
Saját tapasztalata szerint pszichoszomatikus sterilitás esetén az élet személyes kérdést intéz a kliens felé. A teherbe esés képtelensége csak egy tünet, mely a test és lélek, férfi és nő, belső világ és külvilág közötti konfliktust jelzi. Ez mindig egyéni és a személyiség különböző szintjein, a személyiségfejlődés különböző pontjain jelentkezhet. Épp ezért a zavar megjelenési formája is egyéni, és a megoldásnak is annak kell lennie. Meglátása szerint a funkcionális meddőség transzgenerációs probléma, azaz a zavar gyökere a korábbi generációknál található. Ezek a nők olyan örökséget kaptak, mely megakadályozza őket az élet továbbadásában. Nem elég tehát csak a páciensre koncentrálni, hanem meg kell vizsgálni azt a külső-belső környezetet, amelybe született. Fontos akár a nagyszülők története is, nem csak a szülőké, tehát jóval a születés előtti időkre érdemes visszatekinteni.

2010. június 1., kedd

Az elengedés szerepe a termékenységben


Az elengedés azért fontos, mert a teremtés alapállapota az üresség. Ahol nincs semmi, ott lehet valami. Az infertilitással küzdő nők a belső ürességgel járó fájdalmat a külső – az orvosi beavatkozásokkal járó – fájdalommal helyettesítik, mert pusztítónak érzik a belső folyamatokkal való szembenézést. Pedig ez elengedhetetlennek tűnik.
Kétségtelen, hogy az elengedés nem könnyű, hiszen a gyermektelenséget gyakran büntetésként élik meg a fogamzásképtelen nők, és az ezzel összefüggésben meglévő (tudattalan) bűntudat nem engedi meg, hogy élvezni tudják az életet gyermek nélkül.(Auhagen-Stephanos, 2007)