Először is: a várandósság - természetszerűleg - sok szorongással jár.
Ez a felelősségre való ráhangolódás velejárója, biológiailag is előkészítve, hogy a mama minden idegszálával a babára figyeljen születést követően. Pszichológiailag is sok minden megmozdul ebben az időszakban bennünk (pl. saját születési traumánk), tehát érthető, ha nem csak pozitív gondolatokkal vagyunk tele.
Szorongásaink persze nem képezik kellemes részét az életünknek, így (jól bevált 20-40 éves rutinnal) ott nyomjuk el őket, ahol tudjuk (mindenféle klassz kis énvédő mechanizmussal). Persze az Organizmust (nagy betűvel) nem lehet kicselezni: ha más nem, a tudattalan kommunikációs útján, az álmokon keresztül megnyilvánulnak szorongásos tartalmaink. Ez lehetőséget teremt arra, hogy pszichénk készüljön a nagy feladatra, a szülésre és a gyermeknevelésre.
Verny beszámol egy tanulmányról, amely szerint azok a nők, akik sok félelemteli álmot éltek át, rövidebb ideig vajúdtak, mint azok a nők, akiknek az álmaikban kevésbé jelentek meg szorongásos tartalmak.
Úgyhogy nyugodtan tudatosítsd az álmaidat és próbáld megérteni őket. Míg az álmok értelmezése mindig egyedi kell, hogy legyen, a várandósság során bizonyos szimbólumok gyakoribbakká válnak. Az építészeti szerkezetek a méhet, az állatok a magzatot, a víz terhességet magát és a születést jelképezi. Hogy segítsd az álmaidra való emlékezést, vezess álomnaplót. Helyezd a párnád mellé egy tollal együtt és lefekvés előtt emlékeztesd magad, hogy lefekvés előtt ismételd el magadnak hogy „emlékezni fogok álmomra”.
