Mi a különbség az anya-magzat kapcsolatanalízis és a jóganidrában megtapasztalt vizualizáció között?

Kismamajógán bevett technika, hogy a vezetett relaxációt követően a baba felé fordítjuk figyelmünket és végigmasszírozzuk az ő testét is gyengéden, illetve - az instrukciónak megfelelően - elképzeljük őt ilyen-olyan helyzetben.
Ezzel szemben a Hidas-Raffai-féle kapcsolatanalízisben egy mély tudati állapotban a baba-mama kapcsolatfelvételt követően magától zajlanak az események - azt látod és az történik, ami a kettőtök előtörténetéből és pszichés valóságából adódik.
Jóga nidrában néző vagy, kapcsolatanalízisben belépsz és főszereplővé válsz.

Miért fontos a szülésre tudatosan felkészülni?

Mert a baba is érez. Sokáig tartotta magát a tévhit, hogy az újszülött nem érez fájdalmat. Raffai Megfogantam, tehát vagyok, illetve a Raffai-Hidas-Vollner Lelki köldökzsinór kötetei részletesen ismertetik azokat a tudományos kísérleteket, amelyek nemhogy ennek ellenkezőjét bizonyítják, hanem azt is igazolják, hogy már a magzat is teljesen funkcióképes érzékelőrendszerrel rendelkezik, amibe a fájdalomérzet is beletartozik. Hogy ezt a köztudat mégsem veszi elég komolyan, arra nemrég a kozmetikusomnál döbbentem rá, amikor elhangzott az a mondat „kicsi korban kell kilyukasztani a kislányok fülét, akkor még túl kicsik arra, hogy emlékezzenek a fájdalomra. ”
Úgyhogy ezen a fórumon is szeretném hangsúlyozni, hogy kötelességünk megóvni gyermekeinket a felesleges fájdalomtól, amelyet például egy oxitocinnal vagy burokrepesztéssel feleslegesen felgyorsított szülés jelent. (Természetesen kizárólag az orvosilag indokolatlan beavatkozások ellen szólok, vannak esetek, amikor ezek alkalmazása szükséges és fontos!)
Szintén Raffai (2005) ismertet olyan vizsgálatokat, amely további érvet szolgáltatnak a szülés módjának tudatos megválasztása mellett: A Leboyer-módszerrel gyöngéden született gyermekek átlagosan 10 %-kal magasabb IQ-val rendelkeztek, mint a hagyományos keretek között születtettek. Azt is statisztikailag igazolták, hogy a kórházban született gyerekek hajlamosabbak a hírhedt „hasfájósságra”, mint az otthonszületettek.

Könyv-, és filmajánló

A szülésre való felkészülésben lehet hasznos - inkább lélektani, mint praktikus szempontból - látni néhány szülést a világ minden tájáról. A Világra jönni film alkotója (Gilles de Maistre rendező) poétikus hangvételre törekedett, ami kellőképpen meg is mozgatja a leendő szülők szívét-lelkét, de mindeközben jól ellenpontozza a természetes szülés és a kórházi körülmények közti különbségeket.
A tudatos anyává válás útján elkerülhetetlen az anyasággal kapcsolatos ellentmondásos érzések felismerése, a kevésbé idillikus anyaminták empatikus megértése és elfogadása. Segítséget nyújthat ebben egy meséskönyv, amely archetipikus szinten segít ebben. A Mesék anyákról (Magvető Kiadó, 2008) szerkesztője, Boldizsár Ildikó így ír az előszóban erről: "A valóságban általában nem a jó anya jelent problémát, hanem a jó anya hiánya. A mesék - legyen szó szerelemről, életről vagy halálról - nem azt vetítik elénk, ami rendben működik, hanem azt, amit rendbe kell - rendbe lehet - hozni." Én ennek a könyvnek a meséit kezdtem el olvasni kislányomnak a várandósságom 22. hetében. Talán mindketten érettebbek leszünk erre a nagy kalandra, amit az anya-lánya viszony rejt, mire a végére érünk...

Gyakorlati tanácsok a tudatos kapcsolatért

Akármilyen feszített is az élettempód, biztosan van néhány perced, amikor a babád felé tudsz fordulni. Ha nincs, keresd meg! :-)
Hiszen ő már itt van veled, és néhány hónap múlva még több idődet és odafigyelésedet fogja igényelni. Ne gondold, hogy "ó, majd foglalkozom vele akkor, amikor a sírásával úgyis kiköveteli magának...!"
Az egész kapcsolatanalitikus mozgalom arra a feltevésre épül, hogy a baba és a mama közti kapcsolat már a méhben építhető. Raffai Jenő szerint a születés előtt a babára szánt idő befektetés, és mint ilyen, meg is térül.
1. Találd meg azt a napi rutint, amibe beillesztheted a babával való együttlétedet. Van, akinek ez a reggeli ébredés utáni pár perc, de talán a már megszületett testvér "Anyát" kiált, így marad az este...
2. Ha rá tudsz figyelni, lélegezz tudatosan a hasadba, tudván, hogy ezzel most plusz energiát adsz neki. 3 lélegzetvétel is több, mint a semmi, ha csak ennyire van időd vagy koncentrációs lehetőséged!
3. Napközben is, bármikor, amikor megérzed a mocorgását, tedd a hasadra a kezed. Ha mással foglalkozol is éppen, ebből tudni fogja, hogy érzékelted a jelenlétét és elismered a létezését. A nem-tudomásul-vétel nagy fájdalommal jár, életkortól függetlenül (ugye).
4. Készítsd fel őt is az őt érintő beavatkozásokra, vagy minden olyan élményre, ami nagy hatást fog rád gyakorolni. Hogy ez mit jelent? Mondd el neki! Csak morzsold el - akár magadban - hogy kislányom/kisfiam, most egy doktorbácsi fogja anyát megvizsgálni, de ne aggódj, nem lesz semmi baj... Ez különösen fontos a számodra kellemetlen események esetén, nehogy magára vegye!

Mit tehetsz magzatodért?

A legtöbb, amit tehetsz érte és adhatsz neki, az a tudatosságod. Ez pedig a tudat, hogy mindenben, amit átélsz, a babád is részesül.
Ha lágy, kellemes zenét hallgatsz, ha egy virágos réten beszívod a természet illatát, ha valami finomat eszel vagy iszol, ha egy műalkotásban gyönyörködsz, ha relaxálva kényezteted a tested, a pozitív élmények biokémiai szintre is lefordítódnak és áthatják egész tested, így elérik a méhedben - így vegyületeidben - úszkáló magzatot. Tudatosan törekedj hát pozitív élményekre és kerülj minden kellemetlen ingert, legyen az a város zaja, véres akciófilmek, vagy a nem kevésbé horrorisztikus híradó és bulvársajtó, lehúzó, negatív emberek, vagy akármi, ami rosszul hat rád.
Sok mindent nem tudunk persze kikerülni. Mit tehetsz például, ha stresszes a munkád, és nem hagyhatod még abba? Nagyban csökkented a stresszt azáltal, ha tudatosítod saját feszültségedet bizonyos helyzetekben, ha észreveszed, hogyan feszül meg egész tested (sokan összeszorítják a fogukat vagy a keresztcsonti területet), érzékeld, hogy görcsbe rándul a gyomrod, vagy hevesebben kezd verni a szíved egy telefonhívás hatására például. Ha ezeket tudatosan éled meg, rá tudsz szánni egy másodpercet, hogy elernyeszd az izmaidat, vagy néhány mély lélegzetvétellel rendezd a szívverésedet. Sőt, talán arra is marad egy másik másodperced, hogy odaszólj a babádnak (magadban vagy hangosan), hogy "semmi baj, kicsikém, hiszen ez csak munka"...

A "jó" szülés

A Születés Hetén tartott előadásomon hangsúlyoztam, milyen nagy jelentősége van a szülésnek az anyává válás folyamatában - különösen, ha mi magunk csináljuk, és nem adjuk át a szüléslevezetést az orvosoknak. A szülés beavatási rituálé, hiszen olyan koncentrációt, kitartást és fájdalomtűrést igényel, amely nagyon mélyen fekvő erőforrásainkkal hozhat kapcsolatba.
Saját véleményemmel nagyon összhangban van Dr. Frigyes Júlia szemlélete, aki a Kismama 200.7 szeptemberi számában így fogalmaz:
"A jó szülés folyamatai mélyről, belülről indulnak. Ha a tudatos felszín vagy külső hatások szabályozzák és ellenőrzik, a nőben az az érzés keletkezik, hogy belső útja a külvilág és ezzel együtt az ő maga számára is elfogadhatatlan és bejárhatatlan. A beavatkozások (pl. a programozott szülésindítás, a fájdalomcsillapítás, a szülésgyorsítás, a műtéttel való befejezés) megakadályozzák, hogy félelmei, főként halálfélelme, megoldatlan kétségei, bűntudata megnyilatkozzanak és rendeződjenek. Így csak töredékesen alakul ki benne egyfajta belső biztonság, ami lehetővé tenné, hogy folyamatos külső megerősítések nélkül is rátaláljon a gyerekéhez fűződő kapcsolat alakulásának útjára." (73.o.)

Anyává válni 2.

Változó, hogy kit mikor érint meg a mély anyai kötődés a babájához, és természetesen ez általában nem is egyetlen pillanatban történik meg, hanem fokozatosan, amelynek fontos állomásai a tervezgetésnél, álmodozásnál kezdődnek, az első ultrahangos látványon keresztül a megszületésig vezetnek, de igazából sokszor csak pár hetes és hónapos gondoskodás alatt alakul ki teljesen.
Stern az anyai érzések kialakulásával kapcsolatban így ír: „Az új azonosságtudat azt igényli, hogy az ember először mentálisan készüljön fel a változásra, majd sok lelki munkával megjeleníti abban önmaga új vonásait; végül pedig a változásokat beépíti, hozzáigazítja élete egészéhez (jobban mondva, sokszor életét igazítja az új öntudathoz)." (Stern, 17.o.)