A Születés Hetén tartott előadásomon hangsúlyoztam, milyen nagy jelentősége van a szülésnek az anyává válás folyamatában - különösen, ha mi magunk csináljuk, és nem adjuk át a szüléslevezetést az orvosoknak. A szülés beavatási rituálé, hiszen olyan koncentrációt, kitartást és fájdalomtűrést igényel, amely nagyon mélyen fekvő erőforrásainkkal hozhat kapcsolatba.
Saját véleményemmel nagyon összhangban van Dr. Frigyes Júlia szemlélete, aki a Kismama 200.7 szeptemberi számában így fogalmaz:
"A jó szülés folyamatai mélyről, belülről indulnak. Ha a tudatos felszín vagy külső hatások szabályozzák és ellenőrzik, a nőben az az érzés keletkezik, hogy belső útja a külvilág és ezzel együtt az ő maga számára is elfogadhatatlan és bejárhatatlan. A beavatkozások (pl. a programozott szülésindítás, a fájdalomcsillapítás, a szülésgyorsítás, a műtéttel való befejezés) megakadályozzák, hogy félelmei, főként halálfélelme, megoldatlan kétségei, bűntudata megnyilatkozzanak és rendeződjenek. Így csak töredékesen alakul ki benne egyfajta belső biztonság, ami lehetővé tenné, hogy folyamatos külső megerősítések nélkül is rátaláljon a gyerekéhez fűződő kapcsolat alakulásának útjára." (73.o.)
