Személyiség és születési mód (császármetszés versus vaginális út)

Verny könyvéből származnak az alábbi adatok:

"A kutatások azt mutatják, hogy a születési stílus megválasztása más módon is befolyásolhatja a személyiséget. Dennis McCracken tanulmányában összehasonlított hat császármetszéses babát, akik nem élték át a vajúdás élményét, illetve hat vaginális úton született babát, akik igen. Azt találta, hogy a császárosok nyitottabbak az új élményekre és intuitívabbak, míg a hagyományosan születettek lelkiismeretesebbek és magabiztosabbak. Lewis Bissel felvetette, hogy a császáros babák egyre nagyobb száma miatt az egész világon változhatnak a társadalmi beállítódások." (52. o.)

Ehhez annyit fűznék hozzá, hogy - bár szerintem is logikus, hogy milyen személyiségbeli hatása lehet a születési módnak -, de azért statisztikailag túl kicsi ahhoz a minta, hogy érvényes következtetést lehessen levonni. Tehát ez nem tudományos bizonyíték, csak egy szimpatikus megfigyelés. Abban biztos, hogy van valami, hogy a világot átformálja a sok császármetszés.

Miért is gond a születési trauma?

Az alábbiakban Verny könyvéből fordítottam némi bizonyítékot:

"A Lancet orvosi lap közli a Cornell-i Orvostudományi Egyetem pszichológusának, Lee Salk-nak írását, melyben beszámol arra, hogy a tinédzserkori öngyilkosság összefüggésbe hozható a nehéz szüléssel. Kutatásában azt találta, hogy az öngyilkosokkal nem foglalkoztak megfelelően magzati korukban, édesanyjuk krónikus beteg volt várandósan és légzési nehézségeik voltak azületés után több, mint egy órán keresztül. Egy kapcsolódó vizsgálatban Dr. Bertil Jacobson (a stockholmi Karolinska Intézetből) azt találta, hogy a felnőttkori drogfogyasztás összefüggésben áll a születési traumával. Aggasztóan gyakran születtek a drogfüggők olyan kórházakban, ahol az orvosok ópiát-származékokat, barbiturátokat, illetve kloroformot alkalmaztak a szülés során a szülő nőkön. Ezek a köldökzsinóron keresztül eljutottak a gyermekhez, hajlamossá téve a drogfogyasztásra a későbbiekben." (52.o.)

Mihez van jogunk a szülőszobán?

Bár a WHO ajánlásai nem egyeznek egy az egyben a hivatalos jogi szabályozással, azért elég fontos irányelveket adnak ahhoz, hogy nyugodtan támaszkodhatunk rájuk, hiszen ezeket minden szülészetnek ismernie kell. Idejük volt rá, hiszen az Egészségügyi Világszervezet már 1985-ben megfogalmazta azokat az elveket, amelyeket még ma sem árt tudatosítani. Az alábbiakban csak egy szubjektív kivonatot közlök, mégpedig abból a szempontból szelektáltam és foglaltam őket össze, hogy mit tartok még mindig hangsúlyozásra érdemesnek.
Amit azonnal kiemelnék, hogy a nő pszichológiai komfortjáról beszél, ennek érdekében fogalmazza meg például azt az ajánlást, hogy minden nőnek lehetővé kell tenni, hogy az általa megválasztott módon szüljön, hogy a szülő nő sétálhasson és ő választhassa meg testhelyzetét. Épp ezért támogatandónak tartja még, hogy a nő magánszféráját tiszteletben tartsák és a lehető legkevesebb beavatkozás történjen annak érdekében, hogy a nő megőrizhesse az önbizalmát. Ezen kívül fontos még, hogy:
• Kényelmi szempontból nem szabad szülést indítani.
• Nem indokolt, hogy előzetes császármetszést feltétlenül császármetszésnek kell követnie, ilyenkor is a spontán szülést kell előnyben részesíteni.
• Burokrepesztés a korai szakaszban nem, maximum a tágulás végén indokolt.
• Gátmetszés általános alkalmazása nem indokolt, gátvédelmet kell alkalmazni.
• A szülés utáni közvetlen mellretevést és szoptatást előnyben kell részesíteni, lehetőleg már a szülőszobán (szülés után 1 órán belül).
• Az egészséges újszülött maradjon az anyánál és az megfigyelés szükségessége nem indoka a szeparációnak.
A WHO ezen kívül hasznosnak találta, így alkalmazásukat támogatja az alábbiaknak:
• szülési terv
• ital felajánlása a szülés alatt
• korai közvetlen bőrkontaktus anya és gyermek között
A WHO a megszüntetendő eljárások közé sorolja:
• rutinszerű beöntés és borotválás
• infúziós, infúziós kanül rutinszerű alkalmazása
• háton fekvő helyzet rutinszerű alkalmazása
• hosszan kitartott nyomás
• a méhüreg rutinszerű kimosása és kézzel történő kitapintása szülés után

Pozitív megerősítés és negatív gondolatok

Nagyon hasznos technika egyszerű, jelen idejű pozitív állításokat megfogalmazni a babával, a szüléssel kapcsolatban, és ezeket napjában többször (még jobb, ha relaxált állapotban) mondogatni magunknak. Ezek arra is kiválóan alkalmasak, hogy segítségükkel megnyilvánulnak tudattalan félelmeink, automatikus negatív gondolataink. Tudatosítsuk ezeket, hiszen ezáltal elvesztik erejüket!

Persze ez megint csak munka, azaz odafigyelést és befektetett energiát igényel. Továbbra is csak bátorítani tudlak, hogy találd meg a helyét/idejét az életedben ezeknek az egyszerű technikáknak, hogy ezzel is tudatosabb szülővé válhass!

Szorongásos álmok várandósság alatt

Először is: a várandósság - természetszerűleg - sok szorongással jár.
Ez a felelősségre való ráhangolódás velejárója, biológiailag is előkészítve, hogy a mama minden idegszálával a babára figyeljen születést követően. Pszichológiailag is sok minden megmozdul ebben az időszakban bennünk (pl. saját születési traumánk), tehát érthető, ha nem csak pozitív gondolatokkal vagyunk tele.
Szorongásaink persze nem képezik kellemes részét az életünknek, így (jól bevált 20-40 éves rutinnal) ott nyomjuk el őket, ahol tudjuk (mindenféle klassz kis énvédő mechanizmussal). Persze az Organizmust (nagy betűvel) nem lehet kicselezni: ha más nem, a tudattalan kommunikációs útján, az álmokon keresztül megnyilvánulnak szorongásos tartalmaink. Ez lehetőséget teremt arra, hogy pszichénk készüljön a nagy feladatra, a szülésre és a gyermeknevelésre.
Verny beszámol egy tanulmányról, amely szerint azok a nők, akik sok félelemteli álmot éltek át, rövidebb ideig vajúdtak, mint azok a nők, akiknek az álmaikban kevésbé jelentek meg szorongásos tartalmak.
Úgyhogy nyugodtan tudatosítsd az álmaidat és próbáld megérteni őket. Míg az álmok értelmezése mindig egyedi kell, hogy legyen, a várandósság során bizonyos szimbólumok gyakoribbakká válnak. Az építészeti szerkezetek a méhet, az állatok a magzatot, a víz terhességet magát és a születést jelképezi. Hogy segítsd az álmaidra való emlékezést, vezess álomnaplót. Helyezd a párnád mellé egy tollal együtt és lefekvés előtt emlékeztesd magad, hogy lefekvés előtt ismételd el magadnak hogy „emlékezni fogok álmomra”.

Tudományos bizonyítékok

Az alábbiakban Raffai Megfogantam, tehát vagyok (1997)című könyvéből ismertetek néhány adatot arra vonatkozóan, hogy milyen hatása van a magzati stimulációs programoknak, azaz annak, ha tudatosan odafigyelnek rá és aktívan tesznek azért, hogy a kisbaba pozitív érzelmi légkörben fejlődjön az anyaméhben, illetve különböző érzékszervein keresztül stimulálva legyen.
Azok a babák, akik részt vettek ilyen programban:
- a születést követő második napon jobban reagáltak vizuális és auditív ingerekre, ügyesebb volt a mozgásuk és az orientációjuk, sőt még vegetatív állapotuk szabályozása is.
- 18 hónaposan jobbak a nyelvi fejlődésben, a szem- és a kézmozgás összehangolásában, a nagymozgásokban és a problémamegoldásban.
- 3 évesen is megmaradt az előny a mentális és motoros területen.

A "több, mint pocaksimogatás" dilemmája, azaz ízlések és pofonok

Egyik csoporttársam a kapcsolatanalízis-képzésről egy TV-műsor vendége volt, ahol a várandós műsorvezető elég elutasító volt az anya-magzat kapcsolat építésével szemben. Viszonyulása a lehetőséghez, hogy a babával kapcsolatot lehet (és esetleg az ő fejlődése érdekében esetleg kell) kialakítani, tipikus reakciója azoknak, akik hagyják, hogy a maguk természetes módján fejlődjön a baba és "nem akarják zavarni", de mivel mélyen valahol bizonytalanok, és esetleg még lelki-ismeretfurdalásuk is van, feszültséglevezetés gyanánt inkább támadnak.

Természetesen nem baj, ha egy várandós nő kerüli az introspekciót és a pszichés munkát. Hiszen nagyon jól teszi a mama, ha érzése szerint nem kell vájkálnia magában és akkor ezt nem is teszi. Itt is igaz a tétel, hogy minden magzat más és más bánásmódot igényel már az anyaméhen belül is, így nincs két egyforma várandósság sem. A babájára természetes módon figyelő anyuka érzékeli, hogy hogyan kiegyensúlyozott az ő babája (netalántán úgy, hogy békén kell hagyni), és akkor ez rendben is van. Ha valaki soha nem szembesült félelmeivel, gyengeségeivel, lehet, hogy nem várandósan kell elkezdeni, hiszen épp ezzel teremtene háborús körülményeket a kisbabájának odabent. (De ha azt érzi, hogy most vagy soha, mert magáért nem tenné meg, de a babájáért már igen, akkor hajrá!)

Nincs tuti út ahhoz, hogy jó szülei legyünk a gyerekünknek. Lehet, hogy valakinek kell a kapcsolatanalízis (vagy valamilyen más kapcsolatépítő módszer), másoknak nem.
Akármelyik utat járjuk is, egy dologtól óva intenék mindenkit: elítélni azt, aki nem úgy csinálja, ahogy mi.
Ez lehet az anyaság első leckéje, ami a gyermeknevelés kapcsán kapott jó (vagy néha rossz-)indulatú tanácsok tömkelegével szembeni elhatárolódásunkra jó tréning.