A Lelki köldökzsinórból idézném Gombocz Judit kismama élményeit:
"...hát, nagyon nehezen indult be nekem! A Raffai már az elején elmondta, nehogy arra számítsak, hogy az egészet megoldja, tehát az én munkám lesz. Ezzel együtt, emlékszem rá, hogy nagyon próbáltam támaszkodni rá, tehát abszolút tőle vártam a segítséget. Az elején ezért nem is ment a kapcsolatlétesítés, nem tudtunk összekapcsolódni az Álmossal. Azóta is, ha valamelyik lapban olvasok erről cikket, ezek általában mindig valami extra, a halandó számára hihetetlen történésre vonatkoznak, és az az oldala van kidomborítva a dolognak, hogy fantasztikusan könnyű, hogy rögtön konkrét kapcsolat jön létre. Ha tudná az, aki olvassa, hogy nem erről van szó, hanem igenis nagyon komoly belső munkáról! Ezek a cikkek túlságosan sztorisak, túl attraktívak. Tehát nem azt adják vissza, amiről ez az egész szól, hogy nagyon kemény saját akarat kell hozzá." (140.o.)
Természetesen nem a kedvét akartam elvenni senkinek. Sőt, épp arra akartam rámutatni, hogy a kapcsolatfelvétellel lehet egyedül is próbálkozni, ha valakinek nincs rá lehetősége, hogy szakembert keressen fel ezzel - mert ami történik nem a terapeután múlik...!
Természetesen sokat segít a pszichológus, már egyáltalán abban, hogyan induljunk el; támogatása segít leküzdeni a bizonytalanságból eredő szorongást, és segít feldogozni a felmerülő képeket, gondolatokat, érzéseket - de mindezt a háttérből teszi. A főszereplő a kisbaba és a mama!
