Szülés utáni depresszió

Szülésfelkészítő csoportokban szoktam találkozni olyan kismamákkal, akik célirányosan nem foglalkoznak pszichológiai kérdésekkel a várandósság folyamata során (legalábbis nem járnak kapcsolatanalízisre :-)). Számomra is érdekes ilyenkor, hogy milyen kérdések foglalkoztatják őket. Az egyik gyakori félelmük a szülés utáni depresszió - vajon őket is érintheti?
Megnyugtatásul azt szoktam erre mondani, hogy ennek vannak előjelei, nem teljesen derült égből villámcsapásként jelentkezik. Érdemes tudatosítani a rizikótényezőket, mert ezekre oda lehet figyelni és ellene lehet hatni - mint mindig, minden tudatosság kérdése. Az alábbiakban közlöm a debreceni klinikai szakpszichológus, Dr. Török Zsuzsa kutatásainak eredményét, amelyet a debreceni Klinikán szülő nők körében folytatott vizsgálat alapján publikált 2010-ben. Mindezt azért, hogy be lehessen azonosítani, ha valaki esetleg a veszélyeztetett csoportba tartozónak érzi magát. Ha időben kér segítséget, nagyon sokat tehet önmaga  - és gyermeke - lelki egészségéért.

"A gyermekágyi lehangoltság esetében rizikótényezőt jelent a nő alacsony iskolai végzettsége, esetleges munkanélkülisége. Veszélyt jelez, ha primipara (először szülő), egyedülálló, koraszülése és műtétes szülésbefejezése volt illetve hozzátartozó nem segítette a vajúdás alatt és szülését szubjektíven nehéznek ítélte." (Török, 2010, 91.o.)

Felkészülés a szülésre - ELŐADÁS ÉS BESZÉLGETÉS

Ismét előadást tartok a szülés és születés pszichológiai vonatkozásairól január 22-én, kedden, 11 órától a Damjanich utcai Fecsegő és Tipegő Családi Napköziben. További információért KLIKK.

Újabb sikertörténet :-)

Ismét levelet kaptam... :-) Gyönyörű összefoglalása, hogyan hathat a baba és a mama viszonyának alakulására az anya-magzat kapcsolatanalízis.
Természetesen ehhez a mi prenatális munkánk nem lenne elég, kell hozzá egy kellően empátiás anyai magatartás is.
És hogy mi volt előbb, a tyúk vagy a tojás? Talán sosem fog kiderülni. :-) Egyrészt, aki belevág a kapcsolatanalízis több hetes-hónapos folyamatába, kellően elkötelezett abba az irányba, hogy pszichológiailag tudatosan nevelje a gyermekét, és lehet, hogy egyébként is nagyon odafigyelne. Másrészt mindez tanulható: a baba személyiségének megismerése, elismerése, az azzal való összehangolódás képessége fejleszthető, még ha mi nem is ilyen anyai mintát kaptunk.
Akárhogy is, íme, ide lehet eljutni:

"A születéssel kezdeném:

Egy héttel túlhordtam Abigélt. Az utolsó nap, amikor orvosnál voltunk, azt mondta , hogy következő nap úgy menjünk, hogy már nem enged haza. Ekkor még elmentünk egy kapcsolatanalízisre, hogy megtudjuk, hogy mi az oka annak hogy még nem született meg. Az analízis során végig azt mondta Abigél hogy ne izguljak minden rendben lesz, majd Ő tudja azt hogy mi a legjobb Neki! Egy kicsit szomorú lettem, mert hibásnak éreztem magam a kialakult helyzet miatt, aztán amikor hazaértünk, akkor elkezdtem azon gondolkodni hogy az egész várandósság alatt Ő teljesen megbízott bennem és én is Benne, akkor ez a helyzet miért lenne kivétel?! Ezt éreztettem Vele és mondtam is Neki, hogy teljesen Rá bízom a születésének módját és bízok abban, hogy Ő jobban tudja, mint én.
Másnap a kórházban a vizsgálatok után kiderült hogy a méhlepényben már nincs elég vér és oxigén, ezért nem tudna a Pici megszületni!! Így császármetszéssel született! Teljesen biztos vagyok abban, hogy Ő tudta, hogy nem tud megszületni, ugyanis a kis feje sem volt beékelődve, illetve amikor mondtam neki hogy akkor most meg fog születni, és a doktorbácsi kiveszi a pocakomból, akkor nagyon rugdosódott, jelezve, hogy boldog!!Mikor megszületett és elkezdtem beszélni hozzá rögtön megnyugodott!

Szülés után:

Szülés után 2 órával hozták először  és azonnal szopcsizni kezdett. A nővérek el voltak ájulva hogy ilyet még nem láttak,hogy ennyire ügyesen szopcsizik egy 2 órás baba! Azt is mesélték hogy az újszülött osztályon azt figyelték, hogy mennyire figyelmes, mindent megnézett, minden érdekelte!

Itthon:

-Már újszülött korától mindenki azt mondja hogy a tekintete milyen értelmes,sokkal fejlettebb mint a vele egykorú babák.
-Mindent megért, amit mondok Neki, ameddig be nem fejezem érdeklődve néz és megérti amit szeretnék. Mindig mindent elmagyarázok, elmondok neki, azt is hogy mi miért történik stb.
-A 6 hetes csípővizsgálat előtt is elmondtam hogy hová megyünk és mi fog történni, ott is magyaráztam Neki, hogy szépen engedje el a lábát és nem fog fájni stb. egy hangja sem volt (rajta kívül mindenki ordított), megengedte, hogy a doktornéni megcsinálja és ennyi.
-Nagyon nyugodt, kiegyensúlyozott Baba.
-Ami ugyancsak mindenkit meglep, hogy nem sír (kivétel, ha nagyon éhes), amikor valami kellemetlen Neki akkor nyögdécsel és megkeressük a baj forrását.
-Amikor valamit csinálok akkor elmondom Neki hogy mit csinálok, és szép türelmesen elvan addig, amíg nem tudok Vele foglalkozni. Amikor már nyögdécsel mert sokáig tart, akkor mondom hogy még ezt vagy azt még meg kell csinálnom és utána felveszem,akkor ismét megnyugszik és vár, de amit megígérek, azt teljesítem, tehát ha azt mondom hogy még 2 tányért elmosogatok, akkor az nem 200 tányér hanem 2, így tudja hogy azt megcsinálom és az Övé vagyok.

-2 hetesen már tudatosan mosolygott, azóta is állandóan fülig ér a szája, mindenki azt mondja hogy még nem látott ilyen mosolygós, vidám babát.
- 4 hetesen már gőgicsélt.
-10 hetesen felfedezte a kezét, úgyhogy mindent fog és érdekli.
- már a pocakomban is, amikor rossz kedvem volt, akkor Ő izgett-mozgott rugdosott, azóta is ezt csinálja és még nevet hozzá hogy felvidítson.
-nappal keveset alszik, amikor fent van akkor mindent együtt csinálunk, játszunk, főzünk, vasalunk, bármit meg lehet Vele csinálni
-2 hónapos volt, amikor 1hétig voltunk a nagyszülőknél, ugyanúgy viselkedett, aludt, mint itthon, nem zavarta a környezetváltozás, tudta, hogy jó helyen és biztonságban van
-ami a legjobb volt és a mai napig is az, hogy a mi kapcsolatunk nem a születésével kezdődött, mi már ismertük egymást előtte,és ezt mindketten tudtuk, nem kellett egymáshoz szoknunk. Minden gondolatát tudom, mindig tudom mire van szüksége!
-a kapcsolatunk alapja azóta is a bizalom, ha azt mondja, hogy nem éhes,álmos akkor azt tiszteletben tartom és tudom hogy Ő tudja, hogy mi a legjobb Neki!
-nagyon bújós Baba, nagyon nagy szüksége van a közelségre, hogy érezze a szeretetet, ezt is tudtuk már az analízis alatt, hiszen ott is mindig bujkált és sokat bujócskáztunk.
-látszik a szemén hogy ha valamit csinálok Vele vagy Neki, azt megköszöni és hálás érte.

Lehet hogy ha nem az én gyerekem lenne el sem hinném amiket leírtam!!Remélem a következő várandósságom alatt is eljutok Hozzád!!Azóta is mindenkinek mondom és minden kismamának ajánlom hogy járjon a babájával analízisre, mert ez egy olyan élmény ami csak a kettőjüké, megismételhetetlen és a születés utáni hatások egyértelműek!!!Nem azért mert az én Kislányom de Nála jobb, nyugodtabb Babát senki nem tud kívánni magának!"

Visszajelzés az anya-magzat kapcsolatanalízisről

Hadd büszkélkedjek el azzal levéllel, amelyet az egyik "kismamám" írt két hónappal a kisfia születése után. A levelet egy az egyben, változtatás nélkül közlöm (a levélíró beleegyezésével).

"Újra és újra szeretném megköszönni azt a hatalmas jóságot és segítséget, amit az analízis során nyújtottál nekem/nekünk. 

Tomikán nagyon észreveszem a hatását a kapcsolatanalízisnek. Remélem, hogy a következő várandósság során is el tudok majd hozzád jutni. 

az észrevett hatások:

- Vad idegenek is észrevették, hogy úgy néz rám, mint egy Istennőre - ahogyan ők fogalmaznak. 

-  nem sír: ez mindenkit kiakaszt. Engem és páromat nem. Hogyhogy nem sír? Mindenki ezt kérdezi, sosem? De, ha úgy kel fel, hogy éhen halást érez, akkor sírva kel, de csak az éhség miatt. Olyan, hogy nyugtatni kelljen, vagy éjszaka felsír, sosem fordult még elő, remélem nem is fog.

- nagyon nyugodt, boldog, kiegyensúlyozott baba. Mondjuk itt szerepe van a tejcsinek is, csak azt eszik, állandóan, állandóan..., se cumi, se cumisüveg, remélem ez így is marad. 

- Éjszaka csak enni kel fel, tisztába teszem, és visszaalszik. 1-2 éjszaka volt a 2,5 hónap alatt, amikor nyűgösebb volt picit, de az sem volt vészes. 

- mindig elmondom neki, hogy mit csinálok vele, állandóan beszélek hozzá, és megérti. Ha komoly dolgokról beszélek, ő is komoly. Ha vidámabb dolgokról akkor mosolyog, úgy, hogy én nem veszem mosolygósra a figurát. Szóval teljesen érti, hogy mi a helyzet., mit mondok neki.

- ha következik nagy esemény, pl védőoltás, vagy hasi ultrahang, vagy csípővizsgálat, szépen a karomba veszem, a bal karomba csecsemőtartásba, ahogyan az analízis során. Megkérdezem tőle, hogy tudunk-e beszélgetni, rámnéz, mosolyog, elkomolyodik az arca, és figyel. 

- az oltás meg se kottyant neki. elmondtam, hogy mi hogyan fog történni, kicsit elhúzta a száját, de ennyi volt. Itthon volt utána fáradékonyabb, picit nyűgösebb, és 37,9 volt a hőnk.

- a csípővizsgálaton mindenki bömbölt, itt is elgörbült a szája lefelé, de aztán sóhajtott egy nagyot, tudomásul vette, hogy túl van rajta, mindenki csak nézte.

- az apukáját nagyon szereti. Mindig utalok arra, amiket kérdezett róla a pociban, és mosolyog.

- fürcsizni nagyon szeret, meg se kottyant neki soha, most már meg gőgicsél, meg rugdosódik fürcsi közben

- nappal keveset alszik. Na, ez is kiakaszt mindenkit, különösen a védőnőnket, de én bízom Tomikában, ő tudja, hogy mikor mire van szüksége. Ha jelzi, hogy álmos, akkor elaltatom, és alszik, ha fent szeretne lenni, akkor játszunk, beszélgetünk, vasalunk.

- nagyon szereti a babahordozót, imád a manducában lenni, akár itthon, akár kint.

- volt szájpenész a szájában, biztos a kórházból hoztuk haza, amikor pótlásra szorult. Elmondtam neki, hogy miért kell ott turkálnom, mondom, hogy Á, kinyitja a száját, és engedte törölgetni - már megszabadultunk tőle, hála, most mrá nem kell törölgetnem. A védőnő és a gyermekorvos el volt halva rajta.

- szemcsepp is kellett, mert nem volt kitisztulva a szeme, csipásodott, 3 hétig csepegtettem, meg se nyikkant, ezen is el volt halva a dokinő és a védőnő is. - mert persze ezt is elmondtam neki, hogy mi miért kell

- a doktornő nagyon figyelmes, nagyon szeretem, nagyon ért a gyerekek nyelvén.

- és ami még szembetűnő, ezt is mondta doktornő és a védőnőnk is, hogy kb 2 hónappal előrébb jár a kortársainál. Nem csak a nagysága miatt, hanem a fejlettsége szempontjából is. A tárgyakért, már 6 hetesen nyúlt, lógattuk elé a csörgőt, kabalát, és kapirgált utána. Gőgicsélni már kb. 4 hete gőgicsél, nevet, visszamosolyog szintén 4 hete. Nagyon szereti a zenét - pociban is sokat hallgattunk, illetve hosszasan szeret gondolkodni, nézelődni. Kiszúr egy tárgyat, és csak nézi, nézi, nézi.

Szóval nem azért, mert az én fiam, de nem tudok negatívumot mondani róla. Egyszerűen imádom, olyan, mintha mindig is együtt lettünk volna. Minden rezdüléséből tudom, hogy mit szeretne. Ez páromat nem lepi meg, mert tudja, hogy miért van, csak a környezetünknek meglepő ez az összhang.  Olyan könnyen fel tudom venni vele mindig a kapcsolatot, mint a pociban.És teljesen úgy néz ki. Szőkésbarna haj, kerek pofi, sötét szem, ahogyan bent láttam. És ami hihetetlen, és csak utólag esett le: vettünk a tesco nagy játékvásárában féláron neki egy tanuló focilabdát mikulásra, így csak 4000 volt, 8000-et nem adtam volna érte, na mindegy, kicsomagolom, és a labda egy focipályán van, alul zöld fű, felül kék ég..., amit a pociban láttam eleinte, a stadionélmény..., csak néztem, néztem, mutattam Tominak is, és csak nevettünk egy nagyot. Az első játék, amit a kisfiúnknak vettünk, ez hihetetlen. 

Szóval ezek a dolgok történtek velünk az elmúlt 2,5 hónapban. Tegnap voltunk 11 hetesek, és 6480 g. Remélem, hogy nem haragszol, amiért ilyen bő lére eresztettem, és remélem, hogy hasznát tudod venni a visszajelzésünknek."

Hát igen, nagyon nagy öröm nekem ilyet olvasni. Imádom ezt a munkát! :-)

Szülésfelkészítő előadás

Szülésfelkészítő tanfolyam keretében tartok előadást a szülés lélektani vonatkozásairól 2012. november 26-án 10 órától a Fecsegő és Tipegő Családi Napköziben (Damjanich u. 2.)

A kötődés gyökerei

A kötődő nevelés olyan gyermeknevelési szemlélet, amely az anya és gyermeke közti lelki kötődésnek kiemelt jelentőséget tulajdonít és amelyet fizikailag is kötéssel - azaz a babahordozó kendő megkötésével - támogat. Ehhez kapcsolódóan én is előadást tartok a kötődés kialakulásának legkorábbi szakaszáról, az anya-magzat kapcsolatról az V. Babahordozó Héten. Az előadás 2012. október 13-án szombaton 10 órától lesz a Simonffy utcai Ifjúsági Házban.

Szülésélmény-feldolgozás

Kinek javasolt a szülésélmény feldolgozás?

Mindazoknak az anyáknak és apáknak ajánlott, akik

1. a szülésre negatív érzésekkel tekintenek vissza, azt traumatikus élményként élték át, érzelmeik között az intenzív félelem, pánik (sokkos rémület) és a kontrollvesztettség, tehetetlenség érzése jelent meg;
2. úgy érzik nem úgy alakult a szülésük, ahogyan szerették volna, hiányérzet, fájdalom, szomorúság, csalódottság, düh, stb. érzés maradt vissza a szülést követően;
3. az alábbi tünetek egy részét, vagy mindegyikét észlelik önmagukon, vagy partnerükön:

• Elkerülése mindazon helyzeteknek, helyeknek (kórház, nőgyógyászat, orvosi rendelő), személyeknek akiknek vagy amiknek köze volt a szüléshez.
• A szülésre való tudatos visszaemlékezés lehetőségének elutasítása, az erről való beszélgetések hárítása.
• Szülés után a babával való kapcsolat kerülése, a kötődés kialakulásának problémája.
• Hiperéberség, a szülési trauma közben jellemző fokozott aktivációs szint és készenléti állapot tartás fennmaradása, ami egyrészt állandó veszélyérzetben, a veszélyre való beállítódásban, fokozott szorongásban és ingerlékenységben jelentkezik, másrészt testi tüneteket idéz elő pl. alvászavart (elalvási, átalvási zavarok, nem pihentető az alvás), szervi betegségek nélküli fájdalmak (krónikussá váló fejfájás, hasfájás, végtagfájdalmak...), étkezési zavarok (étvágytalanság, falánkság...). Ez az állapot nagyon kimeríti az egyébként is testi és lelki egyensúlyvesztésben lévő szülőket, energia és erő tartalékait felemészti.
• A tudatos emlékezés elkerülése mellett jellemző az emlékbetörések jelenléte, a traumatikus élmény és az átélt érzések akarattól független felidéződése, ismétlődése, újrajátszódása. Emlékbevillanások, filmszerűen lejátszódó jelenetek, rémálmok, szabadon lebegő, kép nélküli rossz érzések jelentkezhetnek.
• Az idő múlásával egyre erőteljesebbé váló tünet a beszűkültség, ami vonatkozhat a tudat (gondolatok) beszűkülésére, az emberi kapcsolatoktól való visszavonulásra,és társul hozzá az elidegenedettség érzése (nincs közöm senkihez, senki nem ért meg) és az érzelmek elvesztésének érzése. A beszűkültség miatt az életminőség is elsivárosodik, a magány és a tehetetlenségérzés állandósul, a külső segítség képzés igénye lecsökken (úgysem lehet rajtam segíteni). Gyakori jelenség a bűntudat és önvád-magát okolja az események rosszra fordulásáért.

Ezek a tünetek nem mindenkinél jelentkeznek, sokszor elfedi őket a mindennapok teendőivel való foglalkozás (amik pótcselekvéssé is válhatnak). 
Sok esetben nem közvetlenül követik a szülést, hanem hetekkel, hónapokkal akár fél évvel később jelennek meg a szülés időpontjához képest, s egy „minden rendben” szakaszt követi az „összeomlás”.

Mikor gondolhatunk arra, hogy a szülés traumatikus hatású élmény lehetett?

Az alábbiak veszélyeztető helyzetnek tekinthetőek, de traumatizáló hatásukat az anya és partnere átélése, az esemény közben megélt érzelmei és az átéltek értékelése adja (nem feltétlenül vezetnek traumához).

• Hirtelen és befolyásolhatatlan orvosi beavatkozások (szülésindítás, sürgősségi császármetszés, eszköz használat a kitolásnál).
• Indokolatlan, az orvossal előzetesen megbeszélt, kifejezetten elutasított és végül mégis engedélyezett beavatkozások-az anya kérésének figyelmen kívül hagyása, az irányítás és döntés jogától való megfosztása.
• Agresszív szülésvezetés, a szaksegítség elutasító, lekezelő, elhanyagoló viselkedése a szülés során.
• Megszégyenülés érzés (milyen anya maga..., ne hisztizzen...típusú  mondatok elhangzása).
• Életveszély megélése-a halál közelségének élménye amikor az anya, a baba vagy mindkettő élete kerül veszélybe.
• Nagy lelki megterhelést jelent ha a baba koraszülött és/vagy intenzív ellátásra szorul.
• Erős fizikai fájdalom és a fájdalom oldásának elmaradása.
• Korábbi elfelejtett, elfojtott traumatikus élmény (fizikai vagy szexuális bántalmazás, invazív orvosi beavatkozás) bukkannak fel és aktiválódnak a szülés során. Ilyenkor egy problémamentes szülés is traumatikussá válik egyrészt az érzések felbukkanása, másrészt a szülésre kifejtett negatív hatása révén (pszichés elakadás miatti komplikációk).

A segítség lehetőségei

Traumafeldolgozó, szülésélmény feldolgozó csoportban való részvétel

A csoport jellege

Pszichológus szakemberek vezetésével zárt,kis létszámú csoportban kerül sor a szüléssel kapcsolatos gondolatok, érzések feltárására, az elvesztett kontrollérzet visszaállítására, az átéltek helyének megtalálására az egyéni élettörténetben.

A csoport létszáma

Min.5 fő- max. 8fő

A csoport indítása 

Megbeszélés és igény szerint

6 alkalom, egyenként 3 órás időtartamú találkozások.

A házaspárok bármelyik tagja igénybe veheti.

A csoport vezetői

Végvári Edit pszichológus

Ferenczi Beáta pszichológus

Jelentkezés és információ

Ferenczi Bea 0630 833-5562 , beaferenczi@gmail.com