Üdvözöllek!

Az alábbi bejegyzések az anya-magzat kapcsolatanalízissel és a pre-, illetve perinatális (azaz a születés előtti és születés körüli) pszichológiával kapcsolatos kérdéseket fejtegetik - szubjektív formában. Egy részük a szakirodalom magamon történő átszűrése, néhány bejegyzés pedig a témával kapcsolatos saját élményeim megosztása - kizárólag informatív - és semmiképpen nem ömlengős - céllal.

Kérdéseidet, véleményedet szívesen veszem vagy nyilvánosan, a bejegyzések alatt található "Megjegyzés"-re kattintva, vagy személyesen az evegvari@gmail.com e-mail címen.

Amennyiben még tudatosabban szeretnéd a méhedben fejlődő babával ápolni a kapcsolatot, vagy meg szeretnéd vitatni valaki hozzáértővel azon kérdéseidet, amelyek talán éppen blogom olvasása közben merült fel benned, a lap alján megtalálhatod az országban működő szakemberek elérhetőségét.

2009. február 14., szombat

Nem baj, majd lesz másik

A környezet együttérző tagjai jóindulatú vigasztalásuk során nem is sejtik, milyen kártékony programot kódolnak ezzel a kismamában. Mert ennek az ártatlannak tűnő mondat szárnyán a veszteségtől sújtott anya előrevágtat az úton, hátra se nézve, tehát gyászáról tudomást sem véve, mintha azzal hogy becsukja a szemét és 6-8 hét (esetleg 3 hónap, attól függ, kinek mit mondanak) múlva kinyitja, minden ugyanott folytatódik, várandósan, mintha mi sem történt volna.
És mi lenne e helyes reakció? A veszteséggel kapcsolatos együttérzés. Merthogy itt gyászolni kell!)