Az anya-magzat kapcsolatanalízis hatása – összefoglaló

Mi sem jelzi jobban az anya-magzat kapcsolatanalízis sikerességét, mint hogy a  megszületett kapcsolatanalízises babák anyukái nagy örömmel írnak élménybeszámolót arról, miben látják a kapcsolatanalízis hatását. Ebből szedegettem össze néhány kulcsszót (a teljesség igénye nélkül).

Anyává válás

Mindig hangsúlyozom, hogy az anya-magzat kapcsolatanalízis azáltal fejti ki áldásos hatását, hogy „rendezi” az anya érzelemvilágát, az anyává válást befolyásoló tudattalan tényezőket.

„Nekem az analízis a terhességem megéléséhez adott óriási többletet. Már akkor éreztem áldásos hatását. Segített a saját konfliktusaim feloldásában és ennek köszönhetően a felhőtlen babavárásban. Imádtam pocakosnak lenni. Míg mások tehernek élik meg, én az utolsó percig nagyon élveztem. Tudtunk egymással kommunikálni és ez nagyon jó! Ha valami nem volt jó neki, azonnal jelezte.” (Lilla anyukája)

„Tudatos” baba

Tudatosnak tekintjük a magzatot, akivel kommunikálunk az anya-magzat kapcsolatanalízis során. Az a szemlélet, hogy önálló, szuverén személyiségnek tekintjük őket már önmagában is befolyásolja a baba-mama interakciót (anya-magzat kapcsolatanalízis nélkül is), de úgy tűnik, ennél többről van szó.

„Mikor megszületett, már pár órásan, naposan is nagyon értelmesen nézett, úgy, mint aki pontosan tudja, hol van, és miért van pont itt, ezen a helyen, ebben a világban.” (Patrícia anyukája)

„Ma voltunk gyógytornásznál, ahol elcsodálkoztak Lillán, el sem akarták hinni, hogy csak 4 hetes. A gyógytornász hölgy szerint 4 hónapos értelemmel rendelkezik. Figyel, néz, szemlélődik, ért. :)” (Lilla anyukája)”

„Azt éreztem rajta az elejétől, hogy tudja hová érkezett, elmeséltük neki. Persze attól más megtapasztalni, de érzem, hogy ő erre mind emlékezik. Nagyon erős baba, és nyitott a világra. A szemeiben lehet látni, hogy gondolkodik, értelmez, vizsgálgat mindent. Pici testben nagy Lélek lakozik. :)”  Virág anyukája

„A kommunikációnk rendkívüli, Csengén a doktornéni is meglepődik, milyen érdeklődő és kommunikatív, szerintem nagyon gazdag az önkifejező képessége is, és ez biztosan a kapcsolatanalízisnek köszönhető.” (Csenge anyukája)

Ismerősség

Az anya-magzat kapcsolatanalízis az ismerkedést szolgálja. Csoda lenne, ha nem lennének nagy ráismerések a születés után. :-)

„A legszembeötlőbb nekem az analízis "utóéletéről" az, hogy pont úgy néz ki, ahogy egyszer a vége felé egy analízis alkalmával láttam. Apró, törékeny, sötéthajú, kék szemű kisnyuszi. ... Lilla valóban egy saját egyéniség és viszi azt a vonalat, amit odabent megismertem.” (Lilla anyukája)

Traumatikus szülés után

Az anya-magzat kapcsolatanalízis sem garancia arra, hogy ne történjen császármetszés vagy egyéb nem kívánatos élmény. Egyrészt a legszebb és legaktívabb felkészülést is keresztbe húzhatja a beavatkozások rutinszerűsége, másrészt adódhatnak olyan tudattalanban maradt tényezők, amit nem sikerült kioldani, mert mindent nem lehet megoldani. Ráadásul a születés a baba sorsának tükörképe elsősorban, nem mindig befolyásolhatjuk a leglelkesebb munkával sem.

Az viszont fontos, hogy a mama hogy éli meg a szülését annak ellenére, hogy nem a tervezett  vagy elképzelt módon történt. Ebben nagyon sokat segíthet a kapcsolatanalízis folyamata.

„A kapcsolatanalízisnek látom eredményét, de szegény lányt nagyon megviselte a kórház. Enélkül biztos vagyok benne, hogy nehezebb lenne nekünk.” (Lilla anyukája)

„Biztos vagyok benne, hogy nem lennék most ilyen jól (még ha nehéz is két gyerekkel az eleje), ha nincs az analízis.” (Peti anyukája)

(Illusztráció: Viktor Nizovtsev )

Az anya-magzat kapcsolatanalízis hatása - egy anyuka tollából

Újra nagy örömmel olvastam egy anyuka visszajelzését kislánya születése után. Megosztom veletek is. :-)

"A baba-mama kapcsolatanalízis a legjobb dolog ami történhet a baby, anya és apuka között a születés előtt. Lizával már a hasamban is remekül lehetett kommunikálni. Az első nagyobb döntés amit meghozott a neve volt. "Megbeszéltük", hogy mikorra ütemezzük a névválasztást. Liza pedig ficánkolt a hasamban mikor Bubuka helyett Lizaként kezdtem szólítani. A születését is "megbeszéltük". Minden tökéletesen haladt a 39. héten semmilyen jelét nem mutatta annak, hogy Ő világra kíván jönni ezért a ki-írás napjára ütemeztek magzatvízvizsgálatot. Arra kértem, hogy ne várjuk meg ezeket a zaklatásokat, próbáljunk még előtte ügyesen makkegészségesen megszületni. Nem is csodálkoztam rajta, hogy Liza stílusosan április 11-én világra jött (39 hetes 4 napos volt ekkor). A születése alatt teljesen nyugodt kiegyensúlyozott baba volt. Tökéletesen tisztában volt azzal, hogy mi történik és kik várják idekint. Császármetszés lett a szülés vége, mikor megmutatták nekem Lizát már nem sírt, hanem vizsgált engem a szülésznő kezéből. Hihetetlen volt de rám szegezte a tekintetét. Az Apukája foghatta meg először, nála sem sírt, csak cuppogott:) A szülést levezénylő Doktor Úr is megjegyezte, hogy régen látott ilyen életerős gyönyörű babát.

Azóta pedig Lizus nap mint nap elkápráztat. Már a szülészeten az ujja köré csavarta az összes ápolót. Nem csak úgy létezett az osztályon, hanem figyelte a körülvevő világot, amit az ápolók és a gyermekorvosok is megjegyeztek. Én pedig büszke Anyukaként nyugtáztam, hogy Liza baba mindenből a leg-leg-leg:) Legokosabb-leghangosabb-legakaratosabb-legkommunikatívabb. Ezek a dolgok meg sem leptek, mert már a hasamban elkezdtük megismerni egymást. 

Az egyezményes jel. 

Megegyeztünk még odabent, hogyha éhes vagy szomjas akkor cuppogással jelezze. A születése napján Apuka ölében azonnal cuppogni kezdett. A mai napig így jelzi nekem a pelenkázón, ha már elég volt a játékból és ideje enni. 

Talpra puszi: 

A szülés után nekem kellett 4-5 hét mire felocsúdtam és elkezdtem alkalmazni azokat a szokásokat amiket a hasamban megbeszéltünk. Ilyen a talpra puszi pelenkázáskor. Már az első alkalomnál boldog mosollyal nyugtázta a rituálénkat. Ami természetesen azóta is tart. 

Madarak 

A kapcsolatanalízis alatt varázsolták el a madarak Lizát. 5 hetes volt amikor a nagyerdőn sétáltattuk. A madárcsicsergésre azonnal felfigyelt. A madarakat azóta is csodálattal nézi. Mikor megtudtuk, hogy Liza szereti a madarakat meg sem álltunk addig míg egy madaras forgót nem szereztünk neki. A kiságyában le sem veszi a szemét a tukánról. Hiába forog mellett a béka és a pillangó Lizát csak a madár érdekli. 

Mi történt azóta? 

Mindenki azt mondja, hogy Liza sokkal okosabb mint a többi két hónapos baba és intelligensebb a tekintete. 6 hetesen elkezdett gőgicsélni. Bekapcsolódik a beszélgetésbe, rámosolyog az emberekre, és csillogtatja a humorérzékét. 

Sír-e az orvosnál? 

Természetesen igen. A csípővizsgálatnál hangosan üvöltött mikor a doktor néni erősebben nyúlt a lábához.Nem csak üvöltött hanem rugdosott is.  A vizsgálat végén pedig röhögve lepisilte a vissza-pelenkázó orvost. Akkor mondta a doktor néni, hogy ilyet ő még nem látott. 

Az oltásainál is visított. Nem a szuri által okozott stressz miatt, hanem mert drasztikusan behatoltak a személyes terébe. Megbeszéltem vele, hogy szuri jön nem fog tetszeni neki, de nem lehet elleni mit tenni az oltást meg kell kapni. Liza csak fél percig üvöltött. Aztán ment minden a maga útján. Az oltás után már mosolyogva gőgicsélt a doktor néninek. 

Engem ez a viselkedés meg sem lepett mert már a hasamban is fontos volt neki a személyes tere és a személyes ideje amikor békén kellett őt hagyni. 

A baba mama kapcsolatanalízissel nagyon könnyen és gyorsan egymásra tudtunk hangolódni Lizával. Megismertük egymás habitusát. Már a születése előtt tudtam mik azok a dolgok amik tetszeni fognak neki, így tudatosan alakíthattam úgy a környezetét és az impulzusokat amik érik őt, hogy a lehető legharmonikusabb legyen. Nagyon büszke vagyok Liza babára, és mérhetetlenül örülök annak, hogy végigcsináltunk Veled a kapcsolatanalízist és a szülésre való felkészülést. 

Köszönöm, hogy segítettél ilyen fantasztikus kapcsolatot kialakítani Lizával, ami nem a születésének a pillanatában indult hanem már jóval előtte."

Mai csecsemőkép

A csecsemőkutatások az alábbiak szerint módosították elképzelésünket a korai személyiségfejlődésről:

„A csecsemők születésüktől fogva kezdik tapasztalni bontakozó önérzékelésüket (sense of self). Eleve úgy vannak megszerkesztve, hogy tudomást szerezhessenek az önszervező folyamatokról. Sohasem élnek át olyan időszakot, amelyben önmaguk s mások nem különülnek el. Sem a kezdet kezdetén, sem a csecsemőkor bármely időpontjában nem keverik össze magukat a másik személlyel. Arra is fel vannak készítve, hogy különlegesen érzékenyek legyenek a külső társas eseményekre, és sohasem élnek át autisztikus jellegű korszakot.

A 2-6. hónapig tartó időszak alatt a csecsemők megszilárdítják önmaguk bensejének (szelfmagjuknak) érzetét, mint különálló, összetartozó, körülhatárolt, fizikális egységet, amely a saját hatóerő, a saját érzelmek és az időbeli folytonosság érzékelésével jár együtt. Nincs olyan szakasz, amelyet valamiféle szimbiózis jellemez. A durván 9-18. hónapig tartó életszakasz elsődlegesen nem arra szolgál, hogy a függetlenség vagy az autonómia vagy az individuáció fejlődésbeli feladatát megoldja – vagyis hogy a gyermek elszakadjon és megszabaduljon az elsődleges gondviselőtől. Ugyanilyen mértékben szolgálja azt, hogy valaki mással interszubjektív egyesülést keressen és teremtsen, amiben ebben az életkorban nyílik lehetősége. Ez a folyamat annak felismerését jelenti, hogy az ember szubjektív élete  - lelki tartalmai és érzelmi sajátságai megoszthatók másokkal. Miközben tehát az elkülönülés sikeresen folyhat a személyes tapasztalatszerzés egyes területein, ugyanabban az időben a másikkal való együttlét új formái is fejlődésnek indulnak a szelfmagunkról szerzett tapasztalat, a szelfélmény más tartományaiban.” (Stern: A csecsemő személyközi világa, 19-20. o.)

Mindez azért érdekes számunkra, anya-magzat kapcsolatanalízissel foglalkozók számára, mert összhangban van azzal az intelligens magzat-képpel, ami munkánk alapja. Elég nagy ellentmondás lenne aközött, ha arra bátorítanánk a kismamákat, hogy bátran merjék megtapasztalni kisbabák egyéniségét, hogy megtapasztalhassa elkülönültségét (Raffai szerint ez prevenciós jelleggel megakadályozza a későbbi pszichotikus zavarokat, így a differenciálódás elősegítése az anya-magzat kapcsolatanalízis egyik legfontosabb célja), és aközött, hogy a klasszikus pszichoanalitikus elméletek (pl. Mahler) szerint a baba első hónapjaiban vagy egyáltalán nincs tudatában létezésének és a környezetével való kapcsolatnak (autisztikus fázis), vagy össze van olvadva az anyával (szimbiózis). Ha a mahleri elmélet megállná a helyét, a babának születésekor vissza kellene zuhannia a fejlődésben (jó nagyot!). Szerencsére a mai kutatási eredmények inkább a fenti idézetben foglaltakat igazolják, tehát van értelme fejleszteni a baba önérzékelését és kapcsolati mintázatait már odabent az anyaméhben is.

A csecsemő szubjektív világa

Kicsit átevezek a postnatális (azaz "születés utáni") területre, ha megosztom a legújabb kutatási eredményeket azzal kapcsolatban, hogy hogyan érzékeli a kisbaba önmagát és a világot, még jóval azelőtt, hogy az élményeit meg tudná figyelni és nyelvi köntösbe öntve meg tudná osztani.
Nincs okunk ugyanis feltételezni, hogy azért, mert e nyelvi bravúrra nem képes, ne szerezne arról tapasztalatot, hogy ő VAN, saját, egységesen megélt testtel, hatóerővel, szándékokkal. Sőt, kísérletekkel igazolható, hogy a baba a fenti képességekkel rendelkezik és ezen élmények jelentik a személyisége alapjait, amit leginkább problémák esetén érhető tetten. Hatóerő nélkül például "bénultság fog el, saját cselekvéseinket idegennek érezzük, úgy tűnhet, elveszítjük uralmunkat a külső hatótényezők felett", a fizikai egység érzékelése nélkül a testélmény széttöredezettsége, a testenkívüliség élménye, a valóság körvonalainak elmosódása léphet fel, a folytonosság érzékelésének hiányában emlékezetkiesések fordulhatnak elő.  Ha nem tanuljuk meg érzékelni érzelmeinket csecsemőkorban, nem érezhetünk életörömet és szétesett érzelmi állapotok léphetnek fel, szubjektív önmegélés nélkül nem tudunk másokkal kapcsolatban lenni, és ez felel a kozmikus magány érzéséért, stb. (Stern)
Hogy fordítható ez le a gyakorlatba? Úgy, hogy gyermekeinknek segíteni kell abban, hogy ezekben a készségekben fejlődjenek. Ha pl. a baba sír - azaz akar valamit, és ehhez tartozóan próbál cselekedni is saját eszköztárának megfelelően -, akkor arra reagáljunk. Ezzel visszajelzést adunk neki arról, hogy érzései, vágyai, szükségletei valóban léteznek, és van értelme ezt megélni és kifejezni, mert annak van hatása. Mindennek ráadásul időbeli lefutása van, tehát alakul a folytonosság-élménye, összhangban a testérzékelésében beállt változásokkal (azaz pl. éhes volt és megéli, hogy ő ezt jelezte, anya őt megértette és közösen tettek valamit, aminek az eredményeképpen megszűnt az a kellemetlen érzés a pociban.)  A "sírni hagyás" nem csak azért káros, mert stresszhormonokat termel a szervezetben, ami tönkreteszi a baba idegrendszerét, hanem azért is, mert nem tesz szert a fent vázolt személyiségmag-építő tapasztalatra. Rengeteg példát írhatnék még, és fogok is, de mára legyen elég ennyi. :-)

(Irodalom: Daniel N. Stern: A csecsemő személyközi világa, Animula Kiadó, ami nem egy csecsemőgondozási, vagy csecsemőnevelési könyv, tehát csak annak ajánlom, aki mélyen bele akar menni a pszichológiai részébe és érti a szakzsargont... :-))

Interjú az anya-magzat kapcsolatról a Klub Rádióban

Május 17-én 21 órától a Klub Rádió riporterével beszélgetek az anya-magzat kapcsolatról.

Születés Hete 2013 Konferenciaelőadások

Szülésfelkészítés az anya-magzat kapcsolatanalízis gyakorlatában

Szülésfelkészítő tanfolyamokon való részvételre több lehetőség is van (további információ a linkgyűjteményben "Szülésfelkészítés" néven található), illetve mind a Klinika, mind a Kenézy tart "papás szülésre" való felkészítést, ami elsősorban a kórházi protokollal, körülményekkel és helyszínnel való ismerkedést teszi lehetővé. Ahány ház, annyi szokás-  minden szülésfelkészítő program más szempontokat tart szem előtt, és mindezeknek külön-külön megvan a létjogosultsága. Én arról mesélek most, hogy az anya-magzat kapcsolatanalízisben hogyan történik a szülésre/születésre való felkészítés.

Egyrészt a szülésre és a születésre is készülünk - azaz a baba és a mama hangolódik lelkileg (ez a kapcsolatanalitikus felkészítés legfőbb "csapásiránya"). Van, amikor a babának van inkább segítségre szüksége (például mert megrémíti a gondolat, hogy véget ér az édesanyjával a kapcsolat), van, amikor az anyát kell segíteni abban, hogy el tudja engedni a gyermekét.
Ez a folyamat is egyéni dinamikát követ, de immár rögzített programon keresztül, melynek tartalmát Dr. Raffai Jenő dolgozta ki. Összesen 8-9 alkalom folyamán (amiben már az apukák is aktívan részt vesznek) olyan szövegek felolvasására - és a babának való elismétlésére - kerül sor, amelyekből a baba megtudja, mit is jelent az, hogy megszületik, részletesen megismeri ennek a folyamatát, tájékoztatják arról, mi fog vele történni a születés után, illetve számos alkalom érzelmileg segíti a búcsúzkodást. A szülés traumatikus volta sokszor abból adódik, hogy a babának fogalma sincs arról, hogy mi történik vele. Ennek a szorongásnak elejét lehet venni azzal, ha az  - egyébként is megterhelő - események abba a biztonságos keretbe vannak helyezve, hogy "na, ez az, amiről beszéltünk".  Az anya-magzat kapcsolatanalízis során is beszélünk praktikus dolgokról, de elsősorban azzal a célzattal, hogy a kiszámíthatatlan szülésben minél több kiszámítható és ismerős faktor legyen, ezzel csökkentve az anya félelmét a szüléstől. Nem titkolom sosem, hogy a minél háborítatlanabb szülés pártján állok, mert szerintem lélektanilag ez szolgálja legjobban az anya és a baba érdekeit, de mindig abban támogatom a kismamákat a közös munka során, hogy a saját álláspontjukat alakítsák ki abban, hogy számukra mit jelent a biztonság, az orvosuk iránti bizalom.