És ha nem sikerül "jól" szülni?

Az elmúlt évtizedek medikalizált szülészeti gyakorlatának ellensúlyozásaképp szükség van az olyan cikkekre, amelyek a születés pszichés hatásairól szólnak. Minél többen érzik és tudják a születés körüli bánásmód jelentőségét, annál humánusabb lesz a kórházi gyakorlat. Azt tapasztalom, hogy egyre több kismama kérdőjelezi meg a rutinszerűen alkalmazott  - de sok esetben indokolatlan - oxytocin, gátmetszés, stb. alkalmazását, mert tájékozottak. A felkészültség az, ami  "a rendszer" tehetetlenségi nyomatékával szemben némi egyéni érdekképviseletet tud kifejteni, ami igen fontos, ugyanis a szülő családnak egyedi és megismételhetetlen élményben lesz része. Sokszor apróságokról van szó. Nekem biztos nem jutott volna eszembe a hunyorgó újszülöttemet látva, hogy megkérjem az orvost a villany lekapcsolására, ha nem olvasom Leboyer gyöngéd születéséről szóló könyvét. Senki nem sérült a szakmai kompetenciájában, mindenkinek mindegy volt, hogy mennyi fény van - csak a babámnak nem. Lehetőséget adtunk neki, hogy az szúrós fény és elvakítás helyett nyugodtan megszemlélhesse a világot, amelybe érkezett.
A szülés tervezésének azonban megvannak a maga korlátai. Sok előre nem látható körülmény határozza meg a szülés tényleges lefolyását, úgyhogy ha valahol érvényes a mondás, hogy "ember tervez, Isten végez", akkor itt maximálisan. Mindig óva intem a kismamákat azon felelősség felvállalásától, hogy azt gondolják, hogy a szülés rajtuk múlik. Felesleges bűntudattal terhelik magukat, ha nem minden sikerül úgy, hogy szerették volna. 
A születés a gyerek sorsa. Ugyanúgy, ahogy az élete folyamán végig, segíthetünk neki, támogathatjuk, de nem kímélhetjük meg a nehézségektől. Tervezhetünk neki gyöngéd születést, ha neki nem arra a tapasztalatra van szüksége. Szerintem egy aranyszabály van: tegyünk meg mindent, ami rajtunk múlik és fogadjuk el azt, ami nem.

Mindazonáltal én hiszek abban, hogy a tudás mindig hatalom! A jól informált szülésre készülés akkor is a kontroll-, és kompetenciaérzést ad, ha nem a személyes elképzelések szerint alakulnak a dolgok. A kapcsolatanalízis gyakorlatában azt látom, hogy a lelki folyamataikkal hónapok belső munkájával összhangba kerülő, a szülésre tudatosan készülő kismamák akkor sem élik meg traumatikusan a szülést, ha az beavatkozásokkal terhelt, komplikált szülés volt.
Ami pedig a gyerekeinket illeti: a sérülések óhatatlan részét képezik az emberi életnek, sőt, épp ezek jelentik a fejlődés mozgatórugóit. Ha minden rendben lenne, nem lennénk motiváltak küzdeni, változni, megoldást találni. A születési mintázat  - és ennek jelentőségének ismerete - kulcsot adhat a szülők kezébe azzal kapcsolatban, hogyan segíthetnek a gyerekeiknek.

Az anya-magzat kapcsolatanalízis hatása – összefoglaló

Mi sem jelzi jobban az anya-magzat kapcsolatanalízis sikerességét, mint hogy a  megszületett kapcsolatanalízises babák anyukái nagy örömmel írnak élménybeszámolót arról, miben látják a kapcsolatanalízis hatását. Ebből szedegettem össze néhány kulcsszót (a teljesség igénye nélkül).

Anyává válás

Mindig hangsúlyozom, hogy az anya-magzat kapcsolatanalízis azáltal fejti ki áldásos hatását, hogy „rendezi” az anya érzelemvilágát, az anyává válást befolyásoló tudattalan tényezőket.

„Nekem az analízis a terhességem megéléséhez adott óriási többletet. Már akkor éreztem áldásos hatását. Segített a saját konfliktusaim feloldásában és ennek köszönhetően a felhőtlen babavárásban. Imádtam pocakosnak lenni. Míg mások tehernek élik meg, én az utolsó percig nagyon élveztem. Tudtunk egymással kommunikálni és ez nagyon jó! Ha valami nem volt jó neki, azonnal jelezte.” (Lilla anyukája)

„Tudatos” baba

Tudatosnak tekintjük a magzatot, akivel kommunikálunk az anya-magzat kapcsolatanalízis során. Az a szemlélet, hogy önálló, szuverén személyiségnek tekintjük őket már önmagában is befolyásolja a baba-mama interakciót (anya-magzat kapcsolatanalízis nélkül is), de úgy tűnik, ennél többről van szó.

„Mikor megszületett, már pár órásan, naposan is nagyon értelmesen nézett, úgy, mint aki pontosan tudja, hol van, és miért van pont itt, ezen a helyen, ebben a világban.” (Patrícia anyukája)

„Ma voltunk gyógytornásznál, ahol elcsodálkoztak Lillán, el sem akarták hinni, hogy csak 4 hetes. A gyógytornász hölgy szerint 4 hónapos értelemmel rendelkezik. Figyel, néz, szemlélődik, ért. :)” (Lilla anyukája)”

„Azt éreztem rajta az elejétől, hogy tudja hová érkezett, elmeséltük neki. Persze attól más megtapasztalni, de érzem, hogy ő erre mind emlékezik. Nagyon erős baba, és nyitott a világra. A szemeiben lehet látni, hogy gondolkodik, értelmez, vizsgálgat mindent. Pici testben nagy Lélek lakozik. :)”  Virág anyukája

„A kommunikációnk rendkívüli, Csengén a doktornéni is meglepődik, milyen érdeklődő és kommunikatív, szerintem nagyon gazdag az önkifejező képessége is, és ez biztosan a kapcsolatanalízisnek köszönhető.” (Csenge anyukája)

Ismerősség

Az anya-magzat kapcsolatanalízis az ismerkedést szolgálja. Csoda lenne, ha nem lennének nagy ráismerések a születés után. :-)

„A legszembeötlőbb nekem az analízis "utóéletéről" az, hogy pont úgy néz ki, ahogy egyszer a vége felé egy analízis alkalmával láttam. Apró, törékeny, sötéthajú, kék szemű kisnyuszi. ... Lilla valóban egy saját egyéniség és viszi azt a vonalat, amit odabent megismertem.” (Lilla anyukája)

Traumatikus szülés után

Az anya-magzat kapcsolatanalízis sem garancia arra, hogy ne történjen császármetszés vagy egyéb nem kívánatos élmény. Egyrészt a legszebb és legaktívabb felkészülést is keresztbe húzhatja a beavatkozások rutinszerűsége, másrészt adódhatnak olyan tudattalanban maradt tényezők, amit nem sikerült kioldani, mert mindent nem lehet megoldani. Ráadásul a születés a baba sorsának tükörképe elsősorban, nem mindig befolyásolhatjuk a leglelkesebb munkával sem.

Az viszont fontos, hogy a mama hogy éli meg a szülését annak ellenére, hogy nem a tervezett  vagy elképzelt módon történt. Ebben nagyon sokat segíthet a kapcsolatanalízis folyamata.

„A kapcsolatanalízisnek látom eredményét, de szegény lányt nagyon megviselte a kórház. Enélkül biztos vagyok benne, hogy nehezebb lenne nekünk.” (Lilla anyukája)

„Biztos vagyok benne, hogy nem lennék most ilyen jól (még ha nehéz is két gyerekkel az eleje), ha nincs az analízis.” (Peti anyukája)

(Illusztráció: Viktor Nizovtsev )

Újabb sikertörténet :-)

Ismét levelet kaptam... :-) Gyönyörű összefoglalása, hogyan hathat a baba és a mama viszonyának alakulására az anya-magzat kapcsolatanalízis.
Természetesen ehhez a mi prenatális munkánk nem lenne elég, kell hozzá egy kellően empátiás anyai magatartás is.
És hogy mi volt előbb, a tyúk vagy a tojás? Talán sosem fog kiderülni. :-) Egyrészt, aki belevág a kapcsolatanalízis több hetes-hónapos folyamatába, kellően elkötelezett abba az irányba, hogy pszichológiailag tudatosan nevelje a gyermekét, és lehet, hogy egyébként is nagyon odafigyelne. Másrészt mindez tanulható: a baba személyiségének megismerése, elismerése, az azzal való összehangolódás képessége fejleszthető, még ha mi nem is ilyen anyai mintát kaptunk.
Akárhogy is, íme, ide lehet eljutni:

"A születéssel kezdeném:

Egy héttel túlhordtam Abigélt. Az utolsó nap, amikor orvosnál voltunk, azt mondta , hogy következő nap úgy menjünk, hogy már nem enged haza. Ekkor még elmentünk egy kapcsolatanalízisre, hogy megtudjuk, hogy mi az oka annak hogy még nem született meg. Az analízis során végig azt mondta Abigél hogy ne izguljak minden rendben lesz, majd Ő tudja azt hogy mi a legjobb Neki! Egy kicsit szomorú lettem, mert hibásnak éreztem magam a kialakult helyzet miatt, aztán amikor hazaértünk, akkor elkezdtem azon gondolkodni hogy az egész várandósság alatt Ő teljesen megbízott bennem és én is Benne, akkor ez a helyzet miért lenne kivétel?! Ezt éreztettem Vele és mondtam is Neki, hogy teljesen Rá bízom a születésének módját és bízok abban, hogy Ő jobban tudja, mint én.
Másnap a kórházban a vizsgálatok után kiderült hogy a méhlepényben már nincs elég vér és oxigén, ezért nem tudna a Pici megszületni!! Így császármetszéssel született! Teljesen biztos vagyok abban, hogy Ő tudta, hogy nem tud megszületni, ugyanis a kis feje sem volt beékelődve, illetve amikor mondtam neki hogy akkor most meg fog születni, és a doktorbácsi kiveszi a pocakomból, akkor nagyon rugdosódott, jelezve, hogy boldog!!Mikor megszületett és elkezdtem beszélni hozzá rögtön megnyugodott!

Szülés után:

Szülés után 2 órával hozták először  és azonnal szopcsizni kezdett. A nővérek el voltak ájulva hogy ilyet még nem láttak,hogy ennyire ügyesen szopcsizik egy 2 órás baba! Azt is mesélték hogy az újszülött osztályon azt figyelték, hogy mennyire figyelmes, mindent megnézett, minden érdekelte!

Itthon:

-Már újszülött korától mindenki azt mondja hogy a tekintete milyen értelmes,sokkal fejlettebb mint a vele egykorú babák.
-Mindent megért, amit mondok Neki, ameddig be nem fejezem érdeklődve néz és megérti amit szeretnék. Mindig mindent elmagyarázok, elmondok neki, azt is hogy mi miért történik stb.
-A 6 hetes csípővizsgálat előtt is elmondtam hogy hová megyünk és mi fog történni, ott is magyaráztam Neki, hogy szépen engedje el a lábát és nem fog fájni stb. egy hangja sem volt (rajta kívül mindenki ordított), megengedte, hogy a doktornéni megcsinálja és ennyi.
-Nagyon nyugodt, kiegyensúlyozott Baba.
-Ami ugyancsak mindenkit meglep, hogy nem sír (kivétel, ha nagyon éhes), amikor valami kellemetlen Neki akkor nyögdécsel és megkeressük a baj forrását.
-Amikor valamit csinálok akkor elmondom Neki hogy mit csinálok, és szép türelmesen elvan addig, amíg nem tudok Vele foglalkozni. Amikor már nyögdécsel mert sokáig tart, akkor mondom hogy még ezt vagy azt még meg kell csinálnom és utána felveszem,akkor ismét megnyugszik és vár, de amit megígérek, azt teljesítem, tehát ha azt mondom hogy még 2 tányért elmosogatok, akkor az nem 200 tányér hanem 2, így tudja hogy azt megcsinálom és az Övé vagyok.

-2 hetesen már tudatosan mosolygott, azóta is állandóan fülig ér a szája, mindenki azt mondja hogy még nem látott ilyen mosolygós, vidám babát.
- 4 hetesen már gőgicsélt.
-10 hetesen felfedezte a kezét, úgyhogy mindent fog és érdekli.
- már a pocakomban is, amikor rossz kedvem volt, akkor Ő izgett-mozgott rugdosott, azóta is ezt csinálja és még nevet hozzá hogy felvidítson.
-nappal keveset alszik, amikor fent van akkor mindent együtt csinálunk, játszunk, főzünk, vasalunk, bármit meg lehet Vele csinálni
-2 hónapos volt, amikor 1hétig voltunk a nagyszülőknél, ugyanúgy viselkedett, aludt, mint itthon, nem zavarta a környezetváltozás, tudta, hogy jó helyen és biztonságban van
-ami a legjobb volt és a mai napig is az, hogy a mi kapcsolatunk nem a születésével kezdődött, mi már ismertük egymást előtte,és ezt mindketten tudtuk, nem kellett egymáshoz szoknunk. Minden gondolatát tudom, mindig tudom mire van szüksége!
-a kapcsolatunk alapja azóta is a bizalom, ha azt mondja, hogy nem éhes,álmos akkor azt tiszteletben tartom és tudom hogy Ő tudja, hogy mi a legjobb Neki!
-nagyon bújós Baba, nagyon nagy szüksége van a közelségre, hogy érezze a szeretetet, ezt is tudtuk már az analízis alatt, hiszen ott is mindig bujkált és sokat bujócskáztunk.
-látszik a szemén hogy ha valamit csinálok Vele vagy Neki, azt megköszöni és hálás érte.

Lehet hogy ha nem az én gyerekem lenne el sem hinném amiket leírtam!!Remélem a következő várandósságom alatt is eljutok Hozzád!!Azóta is mindenkinek mondom és minden kismamának ajánlom hogy járjon a babájával analízisre, mert ez egy olyan élmény ami csak a kettőjüké, megismételhetetlen és a születés utáni hatások egyértelműek!!!Nem azért mert az én Kislányom de Nála jobb, nyugodtabb Babát senki nem tud kívánni magának!"

Vígasz a"császáros" anyukáknak

Nagy csalódás természetes szülésre készülve mégis császármetszéssel világra hozni gyermekünket. És ebben még az sem segít feltétlenül, ha tudjuk, hogy a babák maguk választják születési módjukat. Ennek lehet egyszerű fizikai oka (utólag derül ki, hogy azért vesz fel egy baba lehetetlen testhelyzetet, mert valóban nem fért volna ki, vagy a köldökzsinór veszélyeztette volna az életét), de lehet spirituális is, és emelett érvel Tarr Bence László, az Elixír magazin Spirituális Gyermeknevelés sorozatának írója.
Szerinte - ahogy a név is jelzi - a császármetszés a világrajövetel királyi útja, mégpedig azáltal, hogy megkíméli az újszülöttet a szüléssel járó fizikai gyötrelmektől. Ezáltal ő a születésnek ezt a módját a "gyöngéd születés" egy formájának tartja. Értelmezése szerint a születési trauma a szülőcsatornán való áthaladás okozta kínokból adódik, és ez okozza a spirituális dimenziók elfelejtését, az igazi megérkezést ebbe a világba. Császármetszés esetén - szerinte - nem olyan éles a határvonal a világok között, ami mai társadalmunk szempontjából azzal a következménnyel jár, hogy "kevésbé homályosul el a születés előtti boldogság és egység állapotának emléke, amely végeredményben egy békésebb és boldogabb generáció megjelenését hozza le erre a Földre."

Személyiség és születési mód (császármetszés versus vaginális út)

Verny könyvéből származnak az alábbi adatok:

"A kutatások azt mutatják, hogy a születési stílus megválasztása más módon is befolyásolhatja a személyiséget. Dennis McCracken tanulmányában összehasonlított hat császármetszéses babát, akik nem élték át a vajúdás élményét, illetve hat vaginális úton született babát, akik igen. Azt találta, hogy a császárosok nyitottabbak az új élményekre és intuitívabbak, míg a hagyományosan születettek lelkiismeretesebbek és magabiztosabbak. Lewis Bissel felvetette, hogy a császáros babák egyre nagyobb száma miatt az egész világon változhatnak a társadalmi beállítódások." (52. o.)

Ehhez annyit fűznék hozzá, hogy - bár szerintem is logikus, hogy milyen személyiségbeli hatása lehet a születési módnak -, de azért statisztikailag túl kicsi ahhoz a minta, hogy érvényes következtetést lehessen levonni. Tehát ez nem tudományos bizonyíték, csak egy szimpatikus megfigyelés. Abban biztos, hogy van valami, hogy a világot átformálja a sok császármetszés.

A személyiség alakulása a születés fényében II. - Születéstípusok

Mivel a születés élet-halál kérdése, a világrajövetelünk során szerzett tapasztalatokra alapozzuk a későbbi túlélő-stratégiánkat. Az alábbiakban néhány születéstípust ismertetek Deike Begg (1999) Rebirthing-légzéssel szerzett tapasztalatai alapján.

Gyors szülés
A gyorsan születettek mindent szeretnek gyorsan csinálni, és türelmetlenek lesznek, ha várniuk kell. Mindenhol a leghatékonyabb megoldást keresik, és a kényszerű kitérők szorongással és feszültséggel töltik el őket. Arra kell odafigyelniük, hogy a kitartó munkát igénylő feladatokat se adják fel.
Elhúzódó vajúdás
Ahol a szülés folyamata valamilyen akadály révén lelassult, és a babának küzdenie kell a kijutásért, ott az egyén a későbbiekben is azt éli meg, hogy mindenért meg kell küzdenie, hogy az élet egy harc. A születés körülményeitől függően tovább színezheti a képet, hogy az illető a folyamatos reménytelenség és tehetetlenség állapotában éli-e le életét, mások segítségére várva, vagy egyszerűen a kitartást és a türelmet viszi tovább az élményből.
Császármetszés
Ebben az esetben a babának nem kell küzdenie, így látszólag ez a születés legkényelmesebb módja. De.
Az anya és az orvos időbeosztásához igazított (elektív) császármetszés esetén - tekintve, hogy semmi jele annak, hogy valami változás fog történni, nem indulnak meg a szüléssel járó hormonális változások, méhösszehúzódások – a gyermeket óriási sokként éri a minden átmenet nélküli váltás az anyaméh biztonságos, meleg, puha közegéből a rideg külvilágba. Ez félénkséget, önbizalomhiányt okoz a későbbiekben, azt az érzést, hogy „egyedül nem szabad csinálnom semmit”. Az ilyen gyerekeknél elég komoly szeparációs szorongás figyelhető meg.
Más a helyzet azokban az esetekben, ahol a baba készenállása szabja meg a folyamat elindulását és az anya és a magzat is küzd a megszületésért. A császármetszés itt azt a mintát jelzi, hogy „csinálom a dolgom, ahogy tudom, és ha valami nehézség adódna, úgyis történik valami, ami kihúz a pácból.” Ezek az emberek nagyon szerencsések az életben, hiszen valahol mélyen tudják, hogy úgyis minden jóra fordul.
Farfekvéses baba
Ezek a gyerekek rossz irányban helyezkednek el és később is jellemző lesz az életükre, hogy rossz irányba mennek, rossz döntéseket hoznak. Gyakran csak 35-40 éves koruk után találják meg a helyüket a világban, addig zsákutcákban, kerülőutakon kóvályognak, állandóan eltereli valami őket a helyes útról.