A természetes szülés pozitív szülésélmény lehet

Az a jó, pozitív szülésélmény, ahol az anya tudatosan semmilyen folyamatot nem próbál befolyásolni, és őt senki nem irányítja, hanem csak befelé, természetes testi-lelki folyamatai felé tud figyelni, és hagyja, hogy megtörténjen, aminek meg kell történnie. Hiszen a természet mindent úgy talált ki, hogy optimális legyen, a reproduktív folyamat minden elemét pozitív érzelmekkel, jutalmazással látta el. Szükség is van erre, hiszen a sokszor elhúzódó, fárasztó, akár szélsőségesen fájdalmas szülési folyamat után az anyának egyből képesnek kell lennie újszülött gyermekéről gondoskodni, és ezt minden gond nélkül, örömmel tenni. Feltételezhetjük tehát, hogy a természetes szülés élménye alapvetően kellemes, pozitív biológiai norma, amit egy neurobiokémiai jutalmazási rendszer támogat. (Héjja-Nagy és Varga, 2017, Dérné Faust, 2019)

Héjja-Nagy Katalin: Polony-Abari-Kiss, eds.: Válságok megelőzése és kezelése, 2020, Oriold és Társai, Budapest, 55.o.

És ha nem sikerül "jól" szülni?

Az elmúlt évtizedek medikalizált szülészeti gyakorlatának ellensúlyozásaképp szükség van az olyan cikkekre, amelyek a születés pszichés hatásairól szólnak. Minél többen érzik és tudják a születés körüli bánásmód jelentőségét, annál humánusabb lesz a kórházi gyakorlat. Azt tapasztalom, hogy egyre több kismama kérdőjelezi meg a rutinszerűen alkalmazott  - de sok esetben indokolatlan - oxytocin, gátmetszés, stb. alkalmazását, mert tájékozottak. A felkészültség az, ami  "a rendszer" tehetetlenségi nyomatékával szemben némi egyéni érdekképviseletet tud kifejteni, ami igen fontos, ugyanis a szülő családnak egyedi és megismételhetetlen élményben lesz része. Sokszor apróságokról van szó. Nekem biztos nem jutott volna eszembe a hunyorgó újszülöttemet látva, hogy megkérjem az orvost a villany lekapcsolására, ha nem olvasom Leboyer gyöngéd születéséről szóló könyvét. Senki nem sérült a szakmai kompetenciájában, mindenkinek mindegy volt, hogy mennyi fény van - csak a babámnak nem. Lehetőséget adtunk neki, hogy az szúrós fény és elvakítás helyett nyugodtan megszemlélhesse a világot, amelybe érkezett.
A szülés tervezésének azonban megvannak a maga korlátai. Sok előre nem látható körülmény határozza meg a szülés tényleges lefolyását, úgyhogy ha valahol érvényes a mondás, hogy "ember tervez, Isten végez", akkor itt maximálisan. Mindig óva intem a kismamákat azon felelősség felvállalásától, hogy azt gondolják, hogy a szülés rajtuk múlik. Felesleges bűntudattal terhelik magukat, ha nem minden sikerül úgy, hogy szerették volna. 
A születés a gyerek sorsa. Ugyanúgy, ahogy az élete folyamán végig, segíthetünk neki, támogathatjuk, de nem kímélhetjük meg a nehézségektől. Tervezhetünk neki gyöngéd születést, ha neki nem arra a tapasztalatra van szüksége. Szerintem egy aranyszabály van: tegyünk meg mindent, ami rajtunk múlik és fogadjuk el azt, ami nem.

Mindazonáltal én hiszek abban, hogy a tudás mindig hatalom! A jól informált szülésre készülés akkor is a kontroll-, és kompetenciaérzést ad, ha nem a személyes elképzelések szerint alakulnak a dolgok. A kapcsolatanalízis gyakorlatában azt látom, hogy a lelki folyamataikkal hónapok belső munkájával összhangba kerülő, a szülésre tudatosan készülő kismamák akkor sem élik meg traumatikusan a szülést, ha az beavatkozásokkal terhelt, komplikált szülés volt.
Ami pedig a gyerekeinket illeti: a sérülések óhatatlan részét képezik az emberi életnek, sőt, épp ezek jelentik a fejlődés mozgatórugóit. Ha minden rendben lenne, nem lennénk motiváltak küzdeni, változni, megoldást találni. A születési mintázat  - és ennek jelentőségének ismerete - kulcsot adhat a szülők kezébe azzal kapcsolatban, hogyan segíthetnek a gyerekeiknek.

Szülésfelkészítés az anya-magzat kapcsolatanalízis gyakorlatában

Szülésfelkészítő tanfolyamokon való részvételre több lehetőség is van (további információ a linkgyűjteményben "Szülésfelkészítés" néven található), illetve mind a Klinika, mind a Kenézy tart "papás szülésre" való felkészítést, ami elsősorban a kórházi protokollal, körülményekkel és helyszínnel való ismerkedést teszi lehetővé. Ahány ház, annyi szokás-  minden szülésfelkészítő program más szempontokat tart szem előtt, és mindezeknek külön-külön megvan a létjogosultsága. Én arról mesélek most, hogy az anya-magzat kapcsolatanalízisben hogyan történik a szülésre/születésre való felkészítés.

Egyrészt a szülésre és a születésre is készülünk - azaz a baba és a mama hangolódik lelkileg (ez a kapcsolatanalitikus felkészítés legfőbb "csapásiránya"). Van, amikor a babának van inkább segítségre szüksége (például mert megrémíti a gondolat, hogy véget ér az édesanyjával a kapcsolat), van, amikor az anyát kell segíteni abban, hogy el tudja engedni a gyermekét.
Ez a folyamat is egyéni dinamikát követ, de immár rögzített programon keresztül, melynek tartalmát Dr. Raffai Jenő dolgozta ki. Összesen 8-9 alkalom folyamán (amiben már az apukák is aktívan részt vesznek) olyan szövegek felolvasására - és a babának való elismétlésére - kerül sor, amelyekből a baba megtudja, mit is jelent az, hogy megszületik, részletesen megismeri ennek a folyamatát, tájékoztatják arról, mi fog vele történni a születés után, illetve számos alkalom érzelmileg segíti a búcsúzkodást. A szülés traumatikus volta sokszor abból adódik, hogy a babának fogalma sincs arról, hogy mi történik vele. Ennek a szorongásnak elejét lehet venni azzal, ha az  - egyébként is megterhelő - események abba a biztonságos keretbe vannak helyezve, hogy "na, ez az, amiről beszéltünk".  Az anya-magzat kapcsolatanalízis során is beszélünk praktikus dolgokról, de elsősorban azzal a célzattal, hogy a kiszámíthatatlan szülésben minél több kiszámítható és ismerős faktor legyen, ezzel csökkentve az anya félelmét a szüléstől. Nem titkolom sosem, hogy a minél háborítatlanabb szülés pártján állok, mert szerintem lélektanilag ez szolgálja legjobban az anya és a baba érdekeit, de mindig abban támogatom a kismamákat a közös munka során, hogy a saját álláspontjukat alakítsák ki abban, hogy számukra mit jelent a biztonság, az orvosuk iránti bizalom.

A születés jelentősége a lelki élmények alakulása szempontjából

Arról már írtam, hogy a születés mintázata és a személyiség összefügg. Ennek sok oka lehet, és sokféleképpen magyarázható, de számomra nagyon érzékletes modellt alkotott Stanislav Grof a Sűrített Élmény (Condensed Experience) Rendszerével. Ebben azt az - egyébként más pszichológiai iskolák megfigyelései által is igazolt - pszichés működést ragadta meg, hogy egymáshoz hasonló tapasztalatok mentén éljük az életünket és tulajdonképpen ez a specializált összeválogatás adja a személyiségünk összességét.
Ő ezt így magyarázza:

„Az érzelmileg releváns emlékeket nem elszigetelt lenyomatok mozaikjaként tároljuk a tudattalanban, hanem összetett, dinamikus konstellációként. (...) A COEX-rendszer érzelmi töltésű emlékekből áll, amelyek életünk különböző korszakaiból származnak, és amelyek hasonlítanak egymásra az érzelmi minőségek vagy az általuk okozott testérzések terén. Minden sűrített élménynek van egy alaptémája, amely minden egyes rétegét áthatja és a közös nevezőjét jelenti. Az egyes rétegekben az alaptéma különböző variációit találjuk meg, amelyek az illető életének különböző szakaszaiban történtek. Egy konkrét egyén tudattalanja több sűrítettélmény-rendszert is tartalmazhat. Ezek száma és központi témák természete meglehetősen eltér a különböző embereknél.” (Grof, 2008, pp.51-52.)

Ez körülbelül annyit tesz, hogy amilyen a kezdet, olyan a folytatás, mert az első intenzív, érzelmileg jelentős tapasztalat határozza meg a későbbi ingerek fogadását és értelmezését. Ezért lesz a születés olyan alapminta, egy olyan erős alapélmény, amihez hozzárendelődnek a később életesemények és érzelmi élmények.

„Minden sűrítettélmény-konstelláció a születés traumájára rakódik rá, és annak egyik vonatkozásához kapcsolódik. A biológiai születés élménye olyan összetett jelenség, és olyan gazdag érzelmekben és testérzésekben, hogy prototipikus formában tartalmazza a legtöbb elképzelhető sűrítettélmény-rendszer elemi témáit." (Grof, 2008, 53.o.)

Felkészülés a szülésre - ELŐADÁS ÉS BESZÉLGETÉS

Ismét előadást tartok a szülés és születés pszichológiai vonatkozásairól január 22-én, kedden, 11 órától a Damjanich utcai Fecsegő és Tipegő Családi Napköziben. További információért KLIKK.

Születés Hete Debrecenben

Az idei programsorozaton is előadást tartok - nem lehet eleget sulykolni a szülés tudatosságának fontosságát. :-)
Én csütörtökön "lépek fel" 17 órától, a részletes program itt olvasható.

Gyöngéd bánásmód

Így is lehet bánni az újszülöttekkel... Kórházban is.

A szülés pszichológiai vonatkozásai

Előadást tartok a szülés lélektani vonatkozásairól (mind a mama, mind a baba szemszögéből) 2012. február 27-én 10 órától a Fecsegő és Tipegő Családi Napköziben (Debrecen, Damjanich u. 2.). Minden kismamát szeretettel várunk!

Hogy miről lesz szó?
A szülés nem csak biológiai, hanem pszichológiai folyamat is – és éppen biológiai okok miatt az. Evolúciós előnyt, azaz a faj túlélését szolgálja, - így évezredeken át kicsiszolódott mechanizmus -, hogy a szülés lefolyásához zavartalan körülmények kellenek. Ez lélektanilag nem jelent mást, mint olyan légkört, ahol az anya figyelmét nem tereli el a külső környezethez való alkalmazkodás szükségszerűsége. A stressz akadályozza a szülés folyamatát és az anya-gyermek között létrejövő „aranyórában” létrejövő kötődési alapélményt, amely a gyermek egész személyiségfejlődésére hatással lesz. Bár mindez fenyegetően hangzik, sok mindent tehetünk azért, hogy a szülés minél békésebb legyen, akár kórházi körülmények között is. Ez a jelentősége a tudatosságnak - és talán ebben segíthetek én is néhány gondolattal.

Félelem a szüléstől és a "nehéz" szülés

Bár a várandóság élettani, lelki folyamati természetes módon készítik az anyát a szülésre, a nők egy része a szülés közeledtével egyre inkább fél a rá váró megpróbáltatásoktól (amit jócskán erősítenek a rémtörténetek, amit a környezet előszeretettel ecsetel, merő jószándékból).
A közelgő szülés által kiváltott szorongás nem csak a baba egészségére hathat hátrányosan, de a komplikációmentes szülést is hátráltatja. A Michigani egyetem tanulmánya szerint a szorongó nők átlagosan hosszabb időt töltöttek vajúdással. A Brown Egyetem kutatása is érdekes: 50 nőt tanulmányoztak, akiknek fele várta az anyaságot és a szülést, másik felük viszont félt tőle. Minden szorongó nőnél legalább egy komplikáció fellépett a szülés során, sokszor még a babáiknál is. A nem félő anyáknál egyáltalán nem voltak komplikációk. A Cincinnati egyetem tanulmánya szerint az anyasággal szembeni negatív érzések és a saját anyával való rossz viszony hosszabbította meg leginkább a szülést. (Verny, 1991) Épp ezért van létjogosultsága a várandóság alatti önismereti folyamatnak, amelynek során felülvizsgálható a hozott anyai minta, az anyakép, és az anyaszereppel kapcsolatos félelmek. Befektetett energia kell ahhoz, hogy az "anyja lányából a lánya anyjává" válhasson valaki. (Persze kisfiú esetén is érvényes mindez, csak így jobban hangzott... :-) )(Leff, 1993 és Stern)
A szüléstől való félelem ezen kívül egy öngerjesztő folyamat: az önigazolást kereső agy épp a rémtörténeteket fogja meghallani. Ehhez hozzáadódik a kismamák befolyásolhatósága, hiszen másállapotban érzékenyebbek, sebezhetőbbek: minden jobban "betalál". A környezet szuggesztív hatása különösen érvényesül szülés közben, hiszen a nő eleve módosult tudatállapotban van. (Varga, 2002) Ha egyfolytában sulykolják nekünk, mennyire fáj, fájni is fog. Próbáljuk ezt kikapcsolni vagy megkérni a "károgókat", hogy pozitív üzeneteket alkalmazzanak, semmi mást.