És ha nem sikerül "jól" szülni?

Az elmúlt évtizedek medikalizált szülészeti gyakorlatának ellensúlyozásaképp szükség van az olyan cikkekre, amelyek a születés pszichés hatásairól szólnak. Minél többen érzik és tudják a születés körüli bánásmód jelentőségét, annál humánusabb lesz a kórházi gyakorlat. Azt tapasztalom, hogy egyre több kismama kérdőjelezi meg a rutinszerűen alkalmazott  - de sok esetben indokolatlan - oxytocin, gátmetszés, stb. alkalmazását, mert tájékozottak. A felkészültség az, ami  "a rendszer" tehetetlenségi nyomatékával szemben némi egyéni érdekképviseletet tud kifejteni, ami igen fontos, ugyanis a szülő családnak egyedi és megismételhetetlen élményben lesz része. Sokszor apróságokról van szó. Nekem biztos nem jutott volna eszembe a hunyorgó újszülöttemet látva, hogy megkérjem az orvost a villany lekapcsolására, ha nem olvasom Leboyer gyöngéd születéséről szóló könyvét. Senki nem sérült a szakmai kompetenciájában, mindenkinek mindegy volt, hogy mennyi fény van - csak a babámnak nem. Lehetőséget adtunk neki, hogy az szúrós fény és elvakítás helyett nyugodtan megszemlélhesse a világot, amelybe érkezett.
A szülés tervezésének azonban megvannak a maga korlátai. Sok előre nem látható körülmény határozza meg a szülés tényleges lefolyását, úgyhogy ha valahol érvényes a mondás, hogy "ember tervez, Isten végez", akkor itt maximálisan. Mindig óva intem a kismamákat azon felelősség felvállalásától, hogy azt gondolják, hogy a szülés rajtuk múlik. Felesleges bűntudattal terhelik magukat, ha nem minden sikerül úgy, hogy szerették volna. 
A születés a gyerek sorsa. Ugyanúgy, ahogy az élete folyamán végig, segíthetünk neki, támogathatjuk, de nem kímélhetjük meg a nehézségektől. Tervezhetünk neki gyöngéd születést, ha neki nem arra a tapasztalatra van szüksége. Szerintem egy aranyszabály van: tegyünk meg mindent, ami rajtunk múlik és fogadjuk el azt, ami nem.

Mindazonáltal én hiszek abban, hogy a tudás mindig hatalom! A jól informált szülésre készülés akkor is a kontroll-, és kompetenciaérzést ad, ha nem a személyes elképzelések szerint alakulnak a dolgok. A kapcsolatanalízis gyakorlatában azt látom, hogy a lelki folyamataikkal hónapok belső munkájával összhangba kerülő, a szülésre tudatosan készülő kismamák akkor sem élik meg traumatikusan a szülést, ha az beavatkozásokkal terhelt, komplikált szülés volt.
Ami pedig a gyerekeinket illeti: a sérülések óhatatlan részét képezik az emberi életnek, sőt, épp ezek jelentik a fejlődés mozgatórugóit. Ha minden rendben lenne, nem lennénk motiváltak küzdeni, változni, megoldást találni. A születési mintázat  - és ennek jelentőségének ismerete - kulcsot adhat a szülők kezébe azzal kapcsolatban, hogyan segíthetnek a gyerekeiknek.

Szülésfelkészítés az anya-magzat kapcsolatanalízis gyakorlatában

Szülésfelkészítő tanfolyamokon való részvételre több lehetőség is van (további információ a linkgyűjteményben "Szülésfelkészítés" néven található), illetve mind a Klinika, mind a Kenézy tart "papás szülésre" való felkészítést, ami elsősorban a kórházi protokollal, körülményekkel és helyszínnel való ismerkedést teszi lehetővé. Ahány ház, annyi szokás-  minden szülésfelkészítő program más szempontokat tart szem előtt, és mindezeknek külön-külön megvan a létjogosultsága. Én arról mesélek most, hogy az anya-magzat kapcsolatanalízisben hogyan történik a szülésre/születésre való felkészítés.

Egyrészt a szülésre és a születésre is készülünk - azaz a baba és a mama hangolódik lelkileg (ez a kapcsolatanalitikus felkészítés legfőbb "csapásiránya"). Van, amikor a babának van inkább segítségre szüksége (például mert megrémíti a gondolat, hogy véget ér az édesanyjával a kapcsolat), van, amikor az anyát kell segíteni abban, hogy el tudja engedni a gyermekét.
Ez a folyamat is egyéni dinamikát követ, de immár rögzített programon keresztül, melynek tartalmát Dr. Raffai Jenő dolgozta ki. Összesen 8-9 alkalom folyamán (amiben már az apukák is aktívan részt vesznek) olyan szövegek felolvasására - és a babának való elismétlésére - kerül sor, amelyekből a baba megtudja, mit is jelent az, hogy megszületik, részletesen megismeri ennek a folyamatát, tájékoztatják arról, mi fog vele történni a születés után, illetve számos alkalom érzelmileg segíti a búcsúzkodást. A szülés traumatikus volta sokszor abból adódik, hogy a babának fogalma sincs arról, hogy mi történik vele. Ennek a szorongásnak elejét lehet venni azzal, ha az  - egyébként is megterhelő - események abba a biztonságos keretbe vannak helyezve, hogy "na, ez az, amiről beszéltünk".  Az anya-magzat kapcsolatanalízis során is beszélünk praktikus dolgokról, de elsősorban azzal a célzattal, hogy a kiszámíthatatlan szülésben minél több kiszámítható és ismerős faktor legyen, ezzel csökkentve az anya félelmét a szüléstől. Nem titkolom sosem, hogy a minél háborítatlanabb szülés pártján állok, mert szerintem lélektanilag ez szolgálja legjobban az anya és a baba érdekeit, de mindig abban támogatom a kismamákat a közös munka során, hogy a saját álláspontjukat alakítsák ki abban, hogy számukra mit jelent a biztonság, az orvosuk iránti bizalom.

A születés jelentősége a lelki élmények alakulása szempontjából

Arról már írtam, hogy a születés mintázata és a személyiség összefügg. Ennek sok oka lehet, és sokféleképpen magyarázható, de számomra nagyon érzékletes modellt alkotott Stanislav Grof a Sűrített Élmény (Condensed Experience) Rendszerével. Ebben azt az - egyébként más pszichológiai iskolák megfigyelései által is igazolt - pszichés működést ragadta meg, hogy egymáshoz hasonló tapasztalatok mentén éljük az életünket és tulajdonképpen ez a specializált összeválogatás adja a személyiségünk összességét.
Ő ezt így magyarázza:

„Az érzelmileg releváns emlékeket nem elszigetelt lenyomatok mozaikjaként tároljuk a tudattalanban, hanem összetett, dinamikus konstellációként. (...) A COEX-rendszer érzelmi töltésű emlékekből áll, amelyek életünk különböző korszakaiból származnak, és amelyek hasonlítanak egymásra az érzelmi minőségek vagy az általuk okozott testérzések terén. Minden sűrített élménynek van egy alaptémája, amely minden egyes rétegét áthatja és a közös nevezőjét jelenti. Az egyes rétegekben az alaptéma különböző variációit találjuk meg, amelyek az illető életének különböző szakaszaiban történtek. Egy konkrét egyén tudattalanja több sűrítettélmény-rendszert is tartalmazhat. Ezek száma és központi témák természete meglehetősen eltér a különböző embereknél.” (Grof, 2008, pp.51-52.)

Ez körülbelül annyit tesz, hogy amilyen a kezdet, olyan a folytatás, mert az első intenzív, érzelmileg jelentős tapasztalat határozza meg a későbbi ingerek fogadását és értelmezését. Ezért lesz a születés olyan alapminta, egy olyan erős alapélmény, amihez hozzárendelődnek a később életesemények és érzelmi élmények.

„Minden sűrítettélmény-konstelláció a születés traumájára rakódik rá, és annak egyik vonatkozásához kapcsolódik. A biológiai születés élménye olyan összetett jelenség, és olyan gazdag érzelmekben és testérzésekben, hogy prototipikus formában tartalmazza a legtöbb elképzelhető sűrítettélmény-rendszer elemi témáit." (Grof, 2008, 53.o.)

Gyöngéd bánásmód

Így is lehet bánni az újszülöttekkel... Kórházban is.

Látni, hallani, megérinteni az újszülöttet

A születési traumát (is) gyógyító transzlégzéses tapasztalatok fedték fel annak a hiányosságát, hogy amikor a baba megszületik, senki nem veszi észre. Mérik, öltöztetik, lecsekkolják, mindene megvan-e, egészséges-e - de valóban LÁTJÁK-e? Ha a születésnél bábáskodók azzal vannak elfoglalva, hogy mindent előírásszerűen csináljanak (az egészségügyi szereplői), vagy hogy minden rendben van-e (a család), könnyen elsikkadhat a csoda megélése. Egy beavatkozásokkal terhes szülés generálhat olyan fájdalmat (oxitocin) vagy szövődményeket ("fájásgyengeség" miatti vákuumozás, császármetszés, tovább szakadó gátmetszés), amely szintén elvonja a figyelmet a babáról.
Kylea Taylor holotróp légzésterapueta számol be saját élményéről, melyben újraélte, amint születésekor szeretett volna kapcsolatot létesíteni a körülötte lévőkkel, de mindenki magával (a félelmeivel, a teendőivel, stb.) volt elfoglalva.

A lelkem legmélyéig éreztem azt a minden életfolyamatomat átható sokkot, hogy nem fogadtak. Ezt a csapást még órákig éreztem otthon, magzatpózba gubóztam a paplan alatt. Teljesen visszahőköltem a felismeréstől, hogy én döntöttem úgy, hogy elvesztem az eszméletemet (édesanyja gázt kapott szülésnél, ford.), hogy ne szembesüljek az igazsággal, hogy ne érezzem a kapcsolatnélküliség és elutasítás fájdalmát. Ezzel elkerültem annak a kognitív disszonanciáját is, hogy tudatos legyek ebben az idegen, nem tudatos világban. "*
(Exploring Holotropic Breathwork, ed: Keyla Taylor, Hanford Mead Publishers, USA, 2003, 67.o.)

Szerintem ezért fontos felkészülni a szülésre. Minél több elterelő tényezőt iktatunk ki, annál nagyobb az esélye, hogy a világunkba lépő új emberi lényt nem csak nézzük, de látjuk is.

* A tapasztalat nem egyénileg kísért Rebirthing, hanem csoportosan végzett holotróp-légzés élményéből származik. Egy Rebirthing-légzés addig tart, amíg a kliens át nem alakítja negatív érzéseit megnyugvássá és pozitív felismeréssé. Az egyéni kísérés éppen azt a célt szolgálja, hogy senkinek ne kelljen órákig küzdenie otthon egyedül felbukkant traumatikus emlékeivel.

Pre- és postnatális összefüggések a homeopátia szemszögéből

F. Várkonyi Zsuzsa "Normális szülés - ma" című írásában (Sors és sérülés, Mérték Kiadó, 2011) olvasható egy nagyon szépen megfogalmazott összefüggés az anya várandósság alatti testi -lelki állapota és a gyermek későbbi panaszai között. Idézem.

"Homeopatikus orvosok régóta tapasztalják, hogy megtalálva egy kisgyerek krónikus betegségét vagy viselkedészavarát gyógyító szert, ez nagyon gyakran azonos azzal a szerrel, amire az anyának lett volna szüksége a terhesség vagy szülés során, az általa átélt lelkiállapot oldására. Más szóval: a gyerek krónikus betegsége hosszú távon ható emlékezés a születése előtt/alatt elszenvedett közös traumára. A pánik, reményvesztettség, az elhagyatottság vagy a megalázottság biokémiai emléke a gyerek fulladásában, bőrbetegségében, visszatérő görcsös állapotaiban nyilvánulhat meg. A szüléssegítők felelőssége tehát óriási, mert az elszenvedett traumák hatása életre szóló lehet." (77.o.)

A születési trauma feldolgozása

Az Elixír 2011. június számában egy érdekes módszerről olvashatunk, amely kisbabáknak segít feldolgozni traumatikus pre-, és perinatális élményeiket. Az "aquamater"-elmélet alapján egy anyakabint hoznak létre, ami imitálja a méh meghittségét és ahol anya és gyermeke együtt ringatóznak. Eközben olyan frekvencián, amely a méhben éri a magzatot, zenét hallgatnak, amelybe az anya szűrt hangja van belekeverve. A folyamat során lépésről-lépésre keverik hozzá a külvilág hangjait, és ezzel biztosítják, hogy a gyermek érzelmi biztonságban "szülessen" újra. A módszerről bővebben az Anne-Marie Vermeulen-Saurel: Az aquamater elmélet - Anyától anyáig... vízemlékezet, Folpress Kiadó, 2011 könyvben lehet olvasni.
Ha valakit bővebben érdekel a születési trauma feldolgozása felnőtt korban, itt osztom meg tapasztalataimat.

Egy nem kívánt gyermek élménye

Hadd idézzem Leonard Orr, a rebirthing-légzés kidolgozójának saját - tudatos légzéssel visszanyert - emlékeit saját magzati létéről és születési traumájáról:

"Fel tudtam idézni, ahogy megérkezem anyám méhébe és emlékeztem, mennyire izgatott vagyok, hogy visszatértem a fizikai világba. De örömem hamar elpárolgott, amikor rájöttem, hogy nem látnak szívesen. Amikor anyám rájött terhessége második vagy harmadik hónapjában, hogy ott vagyok, nagyon kiborult. Ekkor kezdődtek szenvedéseim ebben az Életben. Később rájöttem, hogy az egyetlen módja annak, hogy anyám örömére tegyek, ha eltűnök - azaz megölöm magam. Az én szemszögemből anyát szeretni azzal volt egyenlő, ha meghalok, hogy a kedvére tegyek. Megpróbáltam felakasztani magam a köldökzsinórra. Sikertelen kísérlet volt. Faros szülés következett, ahol a köldökzsinór szorosan a nyakam köré volt tekeredve háromszorosan. Születéskor olyan közel voltam a halálhoz, amennyire csak lehetséges, anélkül, hogy ténylegesen meghaltam volna. (...) Kínzást éltem meg, féltem, bántottak. Sok mindent átéltem a rebirthing-légzéseimen a méhben töltött időszakból, a születésemből és a csecsemőkoromból. Soha nem éreztem magam otthon a családomban, és ez ma is így van többnyire. Évekig allergiás voltam, de a légzés meggyógyította." (Orr, 2002, 27.o.)

Tudatos versus tudattalan szülés - lányom születésnapjára

Itt az idő, hogy beszámoljak saját szülési traumámról, hisz nem elég vizet prédikálni… :-)
Saját szülésem és gyermekem életének első hetei ugyanis messze nem úgy alakultak, ahogy azt terveztem. Ezzel a sors adott egy pofont, hogy megtanítson arra, amit elméletben hiába tudtam nagyon jól: a szülés autonóm folyamat, amelyre csak azért nem mondható, hogy tőlünk független, mert sommázata mindannak, amit a személyiségfejlődés folyamán addig elértünk az anyává válás és a test-lélek egyensúly területén.
Kismamaként előadásokat tartottam a tudatos szülésről, miközben a szülés tudatosan nem befolyásolható (és ezért a felismerésért köszönet Dr. Szeverényi Péternek). Tudattalan tényezőkkel azonban annál inkább – és ez összhangban van azzal, amit a várandósság előtti és alatti lelki munka jelentőségéről vallok.
Azt továbbra is fenntartom, amiért én előadásaimban, írásaimban kampányoltam, a szülésre való tudatos felkészülés jelentőségét. Minden szinten, akármilyen módszerekkel. Hogy ez információgyűjtés-e a szülés fiziológiai folyamatairól, a környéken működő intézmények szüléslevezetési gyakorlatáról, a lehetséges természetes fájdalomcsillapítási módszerekről, stb., vagy egy szubjektívebb lelki munka kismamajógával, kismamarelaxációval, anya-magzat kapcsolatanalízissel, mindegy. Csak ne feltartott kézzel menjünk oda, hogy majd kiszedik belőlünk a gyereket.
Azt azonban nekem is be kellett látnom, hogy ez csak egy bizonyos pontig segít minket. A test, a természet, vagy akár a sors ellenállhat minden trükknek – amiket jócskán bevetettem, higgyétek el. Este 10-kor, egész napos magzatvízcsordogálás után (de még mindig csak egyujjnyira tágulva) kikönyörögtem, hogy otthon tölthessem az éjszakát, és nem is vesztegettem az időt. Búcsúzkodtam a babámtól, a méhemtől, rebirthingeltem egész éjszaka, minek következtében 2 óra alvással sikerült bevonulnom szülni. Tágulni persze egy centit semmit tágultam. Sőt, még délután 5-kor is ugyanott tartottunk, pedig akkor már az orvosi eszköztár is bevetésre került (hormonok formájában, amit pedig mindenáron el akartam kerülni). Ekkor adtam fel, hogy én irányítsam az eseményeket és végre elkezdtem tágulni. Klára 46 órával később született meg. És csak most, egy év elteltével jelenthetem ki bátran, hogy el tudom fogadni, hogy mindez így történt.

A születési trauma és az újszülöttek

Leonard Orr és tanítványa, Heike Strombach szerint (személyes közlés) nincs "hasfájós" csecsemő. Születési traumás van.
Ha a Leboyer-féle gyöngéd születést összehasonlítjuk az oxitocinnal turbósítottal, és ráadásul tudjuk - mind Groftól, mint saját regressziós élményeink alapján - hogy micsoda halálfélelmet okoznak a méhösszehúzódások a baba számára, nem nehéz elképzelni, milyen sokkos állapotban érkezik meg erre a világra a gyerekek nagy része, akik hagyományos kórházi szülésben részesülnek.
A jó hír az, hogy gyerekeket is lehet rebirthingelni. (Heike Németországban nagyon szép történetet mesélt erről.) Ha azt látnám a saját kislányomon, hogy nyomott hagyott rajta a szülés (minden előzetes felkészítés és készülés ellenére - ki fogom próbálni. Majd beszámolok az eredményről.

Miért is gond a születési trauma?

Az alábbiakban Verny könyvéből fordítottam némi bizonyítékot:

"A Lancet orvosi lap közli a Cornell-i Orvostudományi Egyetem pszichológusának, Lee Salk-nak írását, melyben beszámol arra, hogy a tinédzserkori öngyilkosság összefüggésbe hozható a nehéz szüléssel. Kutatásában azt találta, hogy az öngyilkosokkal nem foglalkoztak megfelelően magzati korukban, édesanyjuk krónikus beteg volt várandósan és légzési nehézségeik voltak azületés után több, mint egy órán keresztül. Egy kapcsolódó vizsgálatban Dr. Bertil Jacobson (a stockholmi Karolinska Intézetből) azt találta, hogy a felnőttkori drogfogyasztás összefüggésben áll a születési traumával. Aggasztóan gyakran születtek a drogfüggők olyan kórházakban, ahol az orvosok ópiát-származékokat, barbiturátokat, illetve kloroformot alkalmaztak a szülés során a szülő nőkön. Ezek a köldökzsinóron keresztül eljutottak a gyermekhez, hajlamossá téve a drogfogyasztásra a későbbiekben." (52.o.)

Miért fontos a szülésre tudatosan felkészülni?

Mert a baba is érez. Sokáig tartotta magát a tévhit, hogy az újszülött nem érez fájdalmat. Raffai Megfogantam, tehát vagyok, illetve a Raffai-Hidas-Vollner Lelki köldökzsinór kötetei részletesen ismertetik azokat a tudományos kísérleteket, amelyek nemhogy ennek ellenkezőjét bizonyítják, hanem azt is igazolják, hogy már a magzat is teljesen funkcióképes érzékelőrendszerrel rendelkezik, amibe a fájdalomérzet is beletartozik. Hogy ezt a köztudat mégsem veszi elég komolyan, arra nemrég a kozmetikusomnál döbbentem rá, amikor elhangzott az a mondat „kicsi korban kell kilyukasztani a kislányok fülét, akkor még túl kicsik arra, hogy emlékezzenek a fájdalomra. ”
Úgyhogy ezen a fórumon is szeretném hangsúlyozni, hogy kötelességünk megóvni gyermekeinket a felesleges fájdalomtól, amelyet például egy oxitocinnal vagy burokrepesztéssel feleslegesen felgyorsított szülés jelent. (Természetesen kizárólag az orvosilag indokolatlan beavatkozások ellen szólok, vannak esetek, amikor ezek alkalmazása szükséges és fontos!)
Szintén Raffai (2005) ismertet olyan vizsgálatokat, amely további érvet szolgáltatnak a szülés módjának tudatos megválasztása mellett: A Leboyer-módszerrel gyöngéden született gyermekek átlagosan 10 %-kal magasabb IQ-val rendelkeztek, mint a hagyományos keretek között születtettek. Azt is statisztikailag igazolták, hogy a kórházban született gyerekek hajlamosabbak a hírhedt „hasfájósságra”, mint az otthonszületettek.

A személyiség alakulása a születés fényében II. - Születéstípusok

Mivel a születés élet-halál kérdése, a világrajövetelünk során szerzett tapasztalatokra alapozzuk a későbbi túlélő-stratégiánkat. Az alábbiakban néhány születéstípust ismertetek Deike Begg (1999) Rebirthing-légzéssel szerzett tapasztalatai alapján.

Gyors szülés
A gyorsan születettek mindent szeretnek gyorsan csinálni, és türelmetlenek lesznek, ha várniuk kell. Mindenhol a leghatékonyabb megoldást keresik, és a kényszerű kitérők szorongással és feszültséggel töltik el őket. Arra kell odafigyelniük, hogy a kitartó munkát igénylő feladatokat se adják fel.
Elhúzódó vajúdás
Ahol a szülés folyamata valamilyen akadály révén lelassult, és a babának küzdenie kell a kijutásért, ott az egyén a későbbiekben is azt éli meg, hogy mindenért meg kell küzdenie, hogy az élet egy harc. A születés körülményeitől függően tovább színezheti a képet, hogy az illető a folyamatos reménytelenség és tehetetlenség állapotában éli-e le életét, mások segítségére várva, vagy egyszerűen a kitartást és a türelmet viszi tovább az élményből.
Császármetszés
Ebben az esetben a babának nem kell küzdenie, így látszólag ez a születés legkényelmesebb módja. De.
Az anya és az orvos időbeosztásához igazított (elektív) császármetszés esetén - tekintve, hogy semmi jele annak, hogy valami változás fog történni, nem indulnak meg a szüléssel járó hormonális változások, méhösszehúzódások – a gyermeket óriási sokként éri a minden átmenet nélküli váltás az anyaméh biztonságos, meleg, puha közegéből a rideg külvilágba. Ez félénkséget, önbizalomhiányt okoz a későbbiekben, azt az érzést, hogy „egyedül nem szabad csinálnom semmit”. Az ilyen gyerekeknél elég komoly szeparációs szorongás figyelhető meg.
Más a helyzet azokban az esetekben, ahol a baba készenállása szabja meg a folyamat elindulását és az anya és a magzat is küzd a megszületésért. A császármetszés itt azt a mintát jelzi, hogy „csinálom a dolgom, ahogy tudom, és ha valami nehézség adódna, úgyis történik valami, ami kihúz a pácból.” Ezek az emberek nagyon szerencsések az életben, hiszen valahol mélyen tudják, hogy úgyis minden jóra fordul.
Farfekvéses baba
Ezek a gyerekek rossz irányban helyezkednek el és később is jellemző lesz az életükre, hogy rossz irányba mennek, rossz döntéseket hoznak. Gyakran csak 35-40 éves koruk után találják meg a helyüket a világban, addig zsákutcákban, kerülőutakon kóvályognak, állandóan eltereli valami őket a helyes útról.

A személyiség alakulása a születés fényében I.

Mi volt előbb? A tyúk vagy a tojás? Ilyen kérdés az, hogy a születés határozza-e meg a személyiség alapmintáját, hiszen ez az első komoly pszichés alapélmény, mely imprinting jelentőségű. Felismerve, hogy mi volt az a tapasztalat, amit világra-jöttünknél elsőként megéltünk, sok működésmódunkat, automatikus hiedelmünket megmagyarázhatja. A tudatosítás lehetőséget ad a módosításra, vagy ha erre képtelenek vagyunk is, legalább feloldozást adhatunk magunknak… 
A másik lehetőség - transzperszonális megközelítéssel – hogy a lélek már a születést is a tanulandó lecke alapján választja ki, felvillantva az élet későbbi alapsémáját, így nem a születés formál minket, hanem csak jelzi, mire számíthatunk. Asztrológiai körökben például lehet tudni, hogy a Pluto együttállása az aszcendenssel nehéz születést jelez, ami viszont elképzeléseik szerint egy azt megelőző nehéz halál tükre – úgy jövünk vissza, ahogy távoztunk. Ez utóbbi értelmezés esetén különösen hasznos tudatosan rálátnunk a születésünk által nyújtotta „alapképletre” annak érdekében, hogy életünket egy magasabb tudatossági szinten élhessük meg.

Miért fontos a traumamentes szülés?

Sokan nem értik a felhajtást a gyöngéd születés körül. Feldmár könyvében találtam meg az igazi érvet, ami - bár még mindig tartalmaz olyan (kísérletekkel bizonyított!) pszichológiai alaptételt, amit el kell tudni fogadni - elég jól megmagyarázza, mi is a születéskori jó bánásmód jelentősége.
Alapvető természeti törvény - evolúciós következmény - hogy a rossz élményekkel szerzett tanulás sokkal mélyebb, mint a jutalommal, megerősítéssel járó. Ha valaki azt éli meg élete első élményekor, hogy húzzák, vonják, pofozgatják, azt az anyának több hónapig-évig tartó gondoskodó, szerető viselkedése fogja csak tudni felülírni, ha...
Erről nagyon konkrét élményem van. Rebirthinggel -ld. rebirthingdebrecen.blogspot.com - több részletben átéltem a születésemet. Borzasztó volt. Nem csak a biológiai része, ahogy összeszorultam, és alig kaptam levegőt, hanem szembesülni azzal, milyen rosszul bántak velem az emberek, amikor megérkeztem. Ezt anyám is megerősítette. Mire másnap (!) újra kivittek hozzá, azt mondta nem ismert meg. Úgy "összevertek", hogy az arcom teljesen fel volt dagadva, tele voltam kék-zöld foltokkal. Valószínűleg innen ered elkötelezettségem a gyöngéd születés iránt. Gondolom, érthető.

A születési trauma

A szüléstől való félelem mögött gyakran a saját születés traumája áll, amely olyan erős lehet, hogy Fodor – egy magyar származású pszichoanalitikus – szerint sok gyerek emiatt nem születik meg.
De mitől is olyan traumatikus a születés? Mert egy szűk résen kell átpréselődni, ahol a bizonytalanság lelki terhén kívül (hogy most akkor merre is van a kiút?), konkrét fizikai nyomást és szorítást is át kell élni.
Grof LSD-vel folytatott kísérleteivel arra a megállapításra jutott, hogy a születéskor átélt testérzetek olyan lelki-emocionális lenyomattal is bírnak, mely alapmintául bírnak a későbbi élethez. A méh összehúzódásakor például a személy egy olyan kiúttalan helyzetet él meg, melyben passzivitást és tehetetlenséget él meg. A szülőcsatornán való áthaladás a halál és az újjászületés jegyében zajlik és ideális esetben a megszabadulás és megkönnyebbülés első élményéhez vezet. Ha ez az út rögösre sikeredik, később a személy jó eséllyel szenvedhet székrekedéstől, dadogástól, asztmától, migréntől, sőt akár gyomorfekélytől is.
A fogadtatás sem éppen barátságos: „odakint” az anya testénél jóval hűvösebb és jóval világosabb van, idegen kezek markolják (és még szerencse, ha nem ütögetik vagy lógatják), és kemény, éles szerszámok érintik az addig csak puhasághoz szokott testet. Csoda, hogy ellenségesnek éljük meg a külvilágot, ha ez az első élményünk az emberekkel való találkozásról? A vízben született, tehát a belső-külső világ közti átmenetet egy ismerős közvetítő közeggel megkönnyítő módon világra jött babák szemkontaktusa, értelmi-érzelmi fejlődése jobb, mivel ők mernek BÍZNI a világban.
Hogy hogyan tehető – Leboyer, az első szószóló kifejezésével élve - gyöngédebbé a születés, az megér egy másik bejegyzést…
És hogy hogyan lehet „gyógyítani” a születési traumát, ha nem ideális körülmények között születtünk? Látogasd meg a rebirthingdebrecen.blogspot.com oldalamat!