Üdvözöllek!

Az alábbi bejegyzések az anya-magzat kapcsolatanalízissel és a pre-, illetve perinatális (azaz a születés előtti és születés körüli) pszichológiával kapcsolatos kérdéseket fejtegetik - szubjektív formában. Egy részük a szakirodalom magamon történő átszűrése, néhány bejegyzés pedig a témával kapcsolatos saját élményeim megosztása - kizárólag informatív - és semmiképpen nem ömlengős - céllal.

Kérdéseidet, véleményedet szívesen veszem vagy nyilvánosan, a bejegyzések alatt található "Megjegyzés"-re kattintva, vagy személyesen az evegvari@gmail.com e-mail címen.

Amennyiben még tudatosabban szeretnéd a méhedben fejlődő babával ápolni a kapcsolatot, vagy meg szeretnéd vitatni valaki hozzáértővel azon kérdéseidet, amelyek talán éppen blogom olvasása közben merült fel benned, a lap alján megtalálhatod az országban működő szakemberek elérhetőségét.
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: pszichés munka. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: pszichés munka. Összes bejegyzés megjelenítése

2019. június 10., hétfő

Az anya-magzat kapcsolatanalízis hatása

Mire jó az anya-magzat kapcsolatanalízis? Mi történik, milyen élményeket él át egy anya és gyermeke, ha mélylélektani módszertannal készülni kezdenek nagy közös kalandjukra?

Májer Krisztina, a Debreceni Egyetem pszichológushallgatója ezt a kérdést járta körül BA-diplomájához szükséges szakdolgozatában olyan anyák visszajelzései alapján, akik részt vettek anya-magzat kapcsolatanalízisben.

Az anya-magzat élményeinek megragadása egy kérdőív kísérleti kialakításával.

Olvassátok szeretettel!

2015. október 31., szombat

Várandós nők álmairól

A kismamák többsége azt tapasztalja, hogy megélénkül álomélete. Nem véletlenül van ez így: a várandóság többek sorsára kiható átalakulással jár lélektani szempontból is. Ennek a lelki történésnek kísérője és sokszor egyenesen előmozdítója az álomtevékenység.
A jungiánus pszichológia - mely irányzat kiemelt figyelmet szentelt az álomszimbolikának - egyik nagy alakja, Marie Louise von Franz az alábbiakat  meséli egy előadásában:(The Feminine in Fairy Tales, Spring Publications, 1974):

Terhes nők összegyűjtött álmaiból Carol Baumann kimutatta, hogy abban viszonylag gyakori a szálak és a szövés motívuma.
Egy álom a saját praxisomból: Egy várandós asszony azt álmodta, hogy egy csapat nő kísérte a hajóra, noha azt kérte, hogy a férje vigye. Akkor megjelent egy nagyon jó benyomást keltő asszony és egy vég selymet mutatott neki azt mondván, hogy az úgy van fésülve, hogy a szálak az egyik, majd a másik irányba mennek, ezzel kaméleonszerű hatást keltenek. Kliensem ezt nagyon jelentősnek érezte. Aztán két fiatalasszony vezette kézen fogva a hajó felső részére.
Negatív anyakomplexuma kissé megnehezítette ennek az asszonynak, hogy terhességét helyesen élje meg, ezért tudattalanja teljesen az anyai szintre koncentrálódott, hogy egyengesse a szülés eseménye felé.
A foganás és szülés misztériuma a mélyben fonás-szövés képzetét érinti – művészi női munka, amelyben rendbe tagolódik az, ami eleve adva van. (…) Tudjuk, hogy minden ember komplex faktor, nevezhetnénk olyan szövedéknek, amelynek összessége neki egy-egy őse, mind testi, mint pszichikai értelemben, ámbár egy bizonyos új egységet is képez. Indiában a szálak a karma szálai és minden ember az istenség nagy szövedékének a része. Nyugaton a nemzedékek láncolatát emlegetik, vagy azt a fonalat, amely egy családon végighúzódik. Amiképp a szövetben a szál újra és újra visszatér ugyanarra a sorra – a felbukkanó majd újra eltűnő örök fonál – úgy jönnek és mennek az emberek és mindig ugyanaz a szál fut át. Sőt az indiaiak úgy vélik, hogy megszámolhatják az inkarnációk láncszemeit.
A szövés-fonás motívuma Franz szerint tehát az új emberi lény emberi alakba öltözését fejezi ki, ahogy a szálak újonnan illeszkednek egymásba.


A gyermek örökletes előzetes adottságokból egyedi egésszé keveredik, ennek titka lengi be a szövés képét. A nő ehhez tudatosan semmivel nem járul hozzá, mégis egész lénye, lelkének közepe szorgosan munkál ezen a nagyszerű művön. E tekintetben úgy látszik, döntően fontos a magzat szempontjából, hogy a terhesség korai szakaszában a kismama fantáziájának főszereplője a kicsi legyen. Ha egy várandós anya sokat gondol kisdedére, akit a szíve alatt hord, imádkozik érte, képzelete körülötte forog, akkor ez a tevékenység jó táptalajt készít abban a valóságban, amelybe majd csemetéje beleplántálódik. Természetes dolog, hogy az anya figyelmét a fejlődő magzat köti le, többet szeretne tudni róla, ami kaméleon hatással van az anya érzéseire. Ez a nő, aki egyetemi végzettségű, ugyancsak büszke arra, hogy neki úgy, egyebek között van gyereke, vagyis utolsó hónapig dolgozhat. Én azonban úgy vélem, hogy valójában túl keveset foglalkozik gyerekével. Negatív anyakomplexusából adódóan nem érezte azt, hogy érzelmi várakozásának most a szövés felé kellene fordulnia. Álmának ez az alapja, elébe tárja, milyen pszichikus magatartás volna most szükséges.

2015. február 17., kedd

Az anyává válás folyamata a várandóság folyamán

A várandósság számos lélektani kihívással jár, amelyeket az alábbiak szerint foglalt össze Varga és Suhai-Hodász szerzőpáros (2002), idézi Gönczi:
1. „Pusztán a külsődleges testi változások megfelelő megélése is jelentős lélektani feladat” (Varga és Suhai-Hodász, 2002, 19. old.).
2. A várandósság első szakaszában a baba elfogadása, testének részeként való elismerése a cél.
3. A középső szakaszban a gyereket, mint önálló lényt kell elfogadnia az anyának, ami egy belső leválást jelent.
4. Végül az utolsó szakaszban a gyermek tényleges, külső elválását, az anya testének elhagyását kell elfogadni. Ez utóbbi lépés megkönnyítésére találta ki a természet a szoptatást (Varga és Suhai-Hodász, 2002).
Rubin meghatározása szerint (idézi Gönczi) a várandósság az anyaságra történő mentális felkészülés időszaka, amikor is az anyák négy feladatot, az úgynevezett anyaság mátrixát teljesítik.
1. Biztonságossá teszik a várandósságot, a szülést és a vajúdást önmaguk és a magzat számára;
2. Gondoskodnak a gyermek családon belüli elfogadtatásáról
3. Kapcsolatot alakítanak ki a magzattal
4. Megtanulják feladni saját igényeiket és vágyaikat gyermekükért (Rubin, 1975, idézi Stocker és Hargitai, 2007, 239. old.).

2012. január 11., szerda

Saját prenatális élmények

Gyakran hangoztatom, hogy a várandósság alatt aktiválódnak prenatális tapasztalataink és kinyílik az a kapu, amely a saját magzati létünkhöz vezető élményeket zárja el a tudatosságunk elől. Az alábbiakban saját praxisomból idéznék olyan beszámolókat, amelyek gyönyörűen bemutatják, hogy hogyan jelennek meg ezek a feltörő élmények kapcsolatanalízisben.

Ezek az élmények először elkülönülten jelennek meg a pocakban növekvő babától, azaz a kismama addig nem találkozik születendő gyermekével, amíg végig nem járta saját magzati létének legfontosabb stációit.
Az alábbi idézet egy a várandóssága 33. hetében lévő kismamától származik, ahol - talán az idő sürgetése miatt is (mivel későn, csak a 30. héten kezdtük el a közös munkát), saját magzati megélésébe bevonódott a kisbabája is.

Nagyon puha körülöttem minden, mintha az ujjaimmal molekuláris szinten éreznék. Ez a "VAN" élmény. Ez a "MOST". Nem tudom, merre van a fent és a lent. (...) Belementem egy vízbe, kék tengervízbe és most lassultam le (eddig kellemetlenül forgott). Ahogy mélyebbre úszok, úgy lassulok. Megálltam, lent vagyok a víz alatt. Itt van ő is, együtt úszunk. (Sírni kezd.) Hatalmasakat kacag Kristóf, mintha delfinek lennénk, ugrálunk. Istenem, de jó...

Kismamák visszajelzései

Mivel a Lelki Köldökzsinór című könyv is a személyes beszámolóktól lett olyan közkedvelt, én is megosztanék konkrét tapasztalatokat, élményeket, hogy ne csak rébuszokban beszéljek, amikor azt mondom, hogy nagy és mély lelki folyamatok zajlanak az anya-magzat kapcsolatanalízis során.
Ezúttal komment nélkül idézek néhány visszajelzést:

Sötétnek és hidegnek éreztem a méhemet. Nagyon nagy tapasztalás volt, hogy ilyen helyre nem születhet kisbaba. Nagyon sokat segített az elfogadásban. Köszönöm.

(Egy mesterséges megtermékenyítésre váró nő, akinél kétszeri beültetés sem járt sikerrel)

Akármilyen kellemetlen élményekben is van részem (szédülés, zaklatottság-érzés, tehetetlenség-érzés), mégis a jó érzések maradnak meg bennem, amikor innen elmegyek. Mintha megkönnyebbülnék. És külön jó, hogy nincs „házi feladat”, amin gondolkodnom kell.

(Egy saját magzati élményeit újraélő nő a kapcsolatanalitikus folyamat elején)

Hiába volt traumatikus a szülés és az azt követő napok a klinikán, ahol minden szerencsétlen körülmény összejátszott, hogy megnehezítse a helyzetünket, amikor végre egyedül (és békén) hagytak minket, fel tudtuk venni azt a kapcsolatot, ami már az anyaméhen belül kialakult. Nem nulláról (vagy éppen a sok beavatkozás és elválasztás miatt minuszból) indultunk, hanem ismerősként, zavartalanul tudtuk átadni magunkat az együttlétnek.

(Kismama szülés után, több hónapnyi kapcsolatanalitikus folyamattal a háta mögött)

2010. június 1., kedd

Az elengedés szerepe a termékenységben


Az elengedés azért fontos, mert a teremtés alapállapota az üresség. Ahol nincs semmi, ott lehet valami. Az infertilitással küzdő nők a belső ürességgel járó fájdalmat a külső – az orvosi beavatkozásokkal járó – fájdalommal helyettesítik, mert pusztítónak érzik a belső folyamatokkal való szembenézést. Pedig ez elengedhetetlennek tűnik.
Kétségtelen, hogy az elengedés nem könnyű, hiszen a gyermektelenséget gyakran büntetésként élik meg a fogamzásképtelen nők, és az ezzel összefüggésben meglévő (tudattalan) bűntudat nem engedi meg, hogy élvezni tudják az életet gyermek nélkül.(Auhagen-Stephanos, 2007)