Az anyai körülmények hatása a baba idegrendszerének fejlődésére

Az anya pszichés jóllétének jelentősége a baba fejlődése szempontjából színtiszta biológia.

Az életfunkciókat és a szervezet homeosztatikus egyensúlyát irányító autonóm idegrendszer ugyanis a tapasztalatok hatására alakul. Az idegrendszer folyamatos interakcióban van már születés előtt is a környezeti hatásokkal. Az anya szocioökonómiai státusza, a nem megfelelő társas támasz és a pszichoaktív szerhasználat hatással van a magzat autonóm idegrendszeri funkcióira, számol be Deb Dana, Stephen Porgess polyvagális elméletének elkötelezett képviselője számos kutatási eredményről (Alkon és mtsai, 2014; Fifer, Fingers, Youngman, Gomez-Gribben &Myers, 2009, Hambleton és mtsai, 2013).

Az anyai hangulat, szorongás, depresszió közvetítődik, befolyásolva a baba autonóm idegrendszerének aktivációs szintjét, beleértve a baba szívritmusát (Kinsella & Monk, 2009). Ezek a korai hatások alakítják ki a szokásossá váló autonóm idegrendszeri reakciókat.

Az anya-magzat/baba-mama kapcsolatban az összehangolódás nem csak tudatos, hanem autonóm idegrendszeri alapokon is nyugszik, közkeletű néven zsigeri szintű. A baba aktivációs szintjét az anya autonóm idegrendszerének aktivációs szintje közvetlenül befolyásolja.

Ezt a polivagális elmélet ko-regulációnak hívja, azaz a baba szabályozása egy másik emberi lény szabályozásától függ. Ez nem csak gondozási tevékenységeket jelent tehát, hanem egy megnyugtató, csillapító, biztonságot nyújtó jelenlétet, amelyben a gondozó is nyugodt. Ebben a folyamatban autonóm idegrendszer találkozik autonóm idegrendszerrel és egy másik emberi lény szabályozó jelenlétére való igényünk olyan biológiai tény, melynek szükségessége nem múlik el soha.

Ezért nem magánügy, hogy van egy anya.

Irodalom: Deb Dana, 50 Polyvagal Excercises for Safety and Connection, Norton Books

Szülés utáni szorongásos zavarok

Az alábbiakban Molnár Judit kolléganőm doktori értekezésére szeretném felhívni a figyelmet a szülést követő lelki egyensúly fontossága miatt. Bár a szülés utáni depresszió jelensége közismert, szó kell hogy essék a postpartum szorongásról is, amely nem kevésbé kellemetlen állapot. Kutatásában így ír erről az időszakról:

"A szülést követő időszak minden anya számára kiemelkedő fontosságú, hiszen ekkor tapasztalja meg az anyaság első élményeit, a gyermekkel való együttlétet. A legtöbb leendő anya úgy készül erre, mint egy eufórikus, csodákkal teli életszakaszra. Az első időkben azonban az öröm és lelkesedés mellett az újdonsült édesanyák más érzéseket is megtapasztalhatnak: fáradtság, félelemérzés, bizonytalanság, ok nélküli szomorúság. Ez nem is csoda, hiszen az anyák ilyenkor fokozott mértékű lelki és fizikális igénybevételnek vannak kitéve, miközben hormonális és testi változásokon mennek keresztül.

A hangulat változékonysága az első két hétben természetesnek tekinthető, ezt nevezzük „postpartum blue”-nak. Az aggodalmak, szorongások, bizonytalanság az új szerepkövetelményekből, a megváltozott élet- és napi ritmusból egyaránt adódnak, s fokozatosan mérséklődnek, ahogyan az anya egyre jobban összehangolódik gyermekével, s kezdi megtalálni helyét a megváltozott feltételek között.

A szülés utáni szorongás akkor válik kórossá, amikor a normálisnál hosszabban tart vagy erőteljesebb. Előfordulási arányát nem könnyű megbecsülni, mivel sok anya igyekszik eltitkolni félelmeit. Ennek oka általában az, hogy szégyellik problémáikat, rossz anyának tartják magukat, s ezt elfogadhatatlannak ítélik. Sajnos, sokszor a környezet sem érti meg az érintett kismamák érzéseit, így segítséget, támogatást sem tudnak nyújtani. Sok anya azt érzi, egyedül van félelmeivel, mások nem élnek át hasonlókat, ami tovább csökkenti önbizalmukat. A valóság ezzel szemben az, hogy az újdonsült kismamák kb. 10%-a szenved olyan szorongástól, ami megnehezíti életvitelüket, és/vagy komoly szenvedést okoz számukra. A helyzetet nehezíti, hogy szakemberek is sokszor diagnosztizálják a szorongásos zavarokat depresszióként, pedig kialakulásukban eltérő tényezők játszanak szerepet, s tünettanuk is különbözik.

A szülés utáni szorongásos zavarok néhány fő tünete:

• állandó szorongás a baba jóléte felől
• fokozott vegetatív tünetek: heves szívdobogás, szédülés, zsibbadás, felgyorsult légzés, mellkasi fájdalom stb.
• félelem a kontrollvesztéstől és "megőrüléstől"
• alvászavarok
• visszatérő érzés, hogy valami rossz fog történni a babával
• félelem attól, hogy kárt tesz a babában
• félelem attól, hogy nem tudja ellátni a babát, nem elég jó anya
• állandó biztonsági cselekvések a zavaró gondolatok ellen

A szorongás nagy terhet ró arra a személyre, aki átéli, az eltitkolt vagy kezeletlen rossz állapotok pedig az egyedüllét és alkalmatlanság érzését erősítik. A posztpartum szorongásos zavarok jól és hatékonyan kezelhető állapotok, ezért fontos a megfelelő szakmai beavatkozás, amelynek eszköze elsődlegesen a pszichoterápia. A pszichoterápia hatékonyan képes csökkenteni a szorongást, helyreállítani az anya megbillent pszichés egyensúlyát, önbizalmát, gyermekével való kapcsolatának örömteli átélését.

Pozitív megerősítés és negatív gondolatok

Nagyon hasznos technika egyszerű, jelen idejű pozitív állításokat megfogalmazni a babával, a szüléssel kapcsolatban, és ezeket napjában többször (még jobb, ha relaxált állapotban) mondogatni magunknak. Ezek arra is kiválóan alkalmasak, hogy segítségükkel megnyilvánulnak tudattalan félelmeink, automatikus negatív gondolataink. Tudatosítsuk ezeket, hiszen ezáltal elvesztik erejüket!

Persze ez megint csak munka, azaz odafigyelést és befektetett energiát igényel. Továbbra is csak bátorítani tudlak, hogy találd meg a helyét/idejét az életedben ezeknek az egyszerű technikáknak, hogy ezzel is tudatosabb szülővé válhass!