Üdvözöllek!

Az alábbi bejegyzések az anya-magzat kapcsolatanalízissel és a pre-, illetve perinatális (azaz a születés előtti és születés körüli) pszichológiával kapcsolatos kérdéseket fejtegetik - szubjektív formában. Egy részük a szakirodalom magamon történő átszűrése, néhány bejegyzés pedig a témával kapcsolatos saját élményeim megosztása - kizárólag informatív - és semmiképpen nem ömlengős - céllal.

Kérdéseidet, véleményedet szívesen veszem vagy nyilvánosan, a bejegyzések alatt található "Megjegyzés"-re kattintva, vagy személyesen az evegvari@gmail.com e-mail címen.

Amennyiben még tudatosabban szeretnéd a méhedben fejlődő babával ápolni a kapcsolatot, vagy meg szeretnéd vitatni valaki hozzáértővel azon kérdéseidet, amelyek talán éppen blogom olvasása közben merült fel benned, a lap alján megtalálhatod az országban működő szakemberek elérhetőségét.

2012. április 12., csütörtök

Látni, hallani, megérinteni az újszülöttet

A születési traumát (is) gyógyító transzlégzéses tapasztalatok fedték fel annak a hiányosságát, hogy amikor a baba megszületik, senki nem veszi észre. Mérik, öltöztetik, lecsekkolják, mindene megvan-e, egészséges-e - de valóban LÁTJÁK-e? Ha a születésnél bábáskodók azzal vannak elfoglalva, hogy mindent előírásszerűen csináljanak (az egészségügyi szereplői), vagy hogy minden rendben van-e (a család), könnyen elsikkadhat a csoda megélése. Egy beavatkozásokkal terhes szülés generálhat olyan fájdalmat (oxitocin) vagy szövődményeket ("fájásgyengeség" miatti vákuumozás, császármetszés, tovább szakadó gátmetszés), amely szintén elvonja a figyelmet a babáról.
Kylea Taylor holotróp légzésterapueta számol be saját élményéről, melyben újraélte, amint születésekor szeretett volna kapcsolatot létesíteni a körülötte lévőkkel, de mindenki magával (a félelmeivel, a teendőivel, stb.) volt elfoglalva.
A lelkem legmélyéig éreztem azt a minden életfolyamatomat átható sokkot, hogy nem fogadtak. Ezt a csapást még órákig éreztem otthon, magzatpózba gubóztam a paplan alatt. Teljesen visszahőköltem a felismeréstől, hogy én döntöttem úgy, hogy elvesztem az eszméletemet (édesanyja gázt kapott szülésnél, ford.), hogy ne szembesüljek az igazsággal, hogy ne érezzem a kapcsolatnélküliség és elutasítás fájdalmát. Ezzel elkerültem annak a kognitív disszonanciáját is, hogy tudatos legyek ebben az idegen, nem tudatos világban. "*
(Exploring Holotropic Breathwork, ed: Keyla Taylor, Hanford Mead Publishers, USA, 2003, 67.o.)

Szerintem ezért fontos felkészülni a szülésre. Minél több elterelő tényezőt iktatunk ki, annál nagyobb az esélye, hogy a világunkba lépő új emberi lényt nem csak nézzük, de látjuk is.

* A tapasztalat nem egyénileg kísért Rebirthing, hanem csoportosan végzett holotróp-légzés élményéből származik. Egy Rebirthing-légzés addig tart, amíg a kliens át nem alakítja negatív érzéseit megnyugvássá és pozitív felismeréssé. Az egyéni kísérés éppen azt a célt szolgálja, hogy senkinek ne kelljen órákig küzdenie otthon egyedül felbukkant traumatikus emlékeivel.