A baba-mama interakció jelentősége

A baba érzelemvilága az anyai visszajelzések mentén alakul. Az érzelemszabályozás tanult képesség. Csecsemőkortól kezdve az anya tanítja a babát szükségletei felismerésére és (későbbi) kielégítésére azáltal, hogy azokat ő maga felismeri és helyesen értelmezi, illetve kielégíti.

„Ehhez az anyának jó érzelemolvasási képességekkel kell rendelkeznie s a baba érzelemkifejezését jól tükröznie, mivel csak így tudja majd a baba felismerni, beazonosítani és megkülönböztetni saját és mások érzelmeit. Ha például egy anya nem képes elfogadni a harag érzelmét és jelzéseit, nem fogja ezt tudni visszatükrözni a babája számára, vagy pedig torz tükröt mutat, ami megint csak veszélyezteti a baba egészséges érzelmi fejlődését.” (Eigner Bernadett: Baba-mama párbeszéd, Értem vagy félreértem?, Mindennapi pszichológia, 2015/2., 23. o.)

Nem csak az érzelemszabályozás hosszú távú készségeinek kialakulása szenvedhet hátrányt a gyermekre hangolódás hiánya esetén, de az identitás alakulása is egy hamis, álszemélyiség irányába torzulhat.

„Az anya viselkedésmódja kihat a babáéra. Ha az anya például nagyon aktív, túlságosan beavatkozó, minden pillanatot ő akar irányítani, uralni, akkor a baba válasza kétféle lehet: vagy kitér a számára túlzó, túl erőszakos, tolakodó viselkedés elől – ezt elkerülő reakciómódnak nevezhetjük -, vagy megpróbál szembeszállni, kinyilvánítani a szenvedését, kellemetlen, feszült érzéseit, ez az ellenálló viselkedéses válasz. Az elkerülő babaválasz gyakori az anyai elutasításnál, míg az ellenállás, próbálkozás gyakoribb az anya következetlen, érzelmileg nehezen elérhető viselkedése esetén. Ha azonban az anya elérhető, kedves, meleg, barátságos, bevonódott, együttműködő, játékos, megfelelő mértékű ösztönzést nyújt, elfogadó, akkor a baba sem kényszerül válaszstratégia kidolgozására, hanem természetesen tud viselkedni.” (Eigner Bernadett: Baba-mama párbeszéd, Értem vagy félreértem?, Mindennapi pszichológia, 2015/2., 23. o.)