Nekunk nagyon sokat szàmitott az "analizis", és el sem tudom képzelni az anyasàgot nélkule. Roviden osszefoglalva adott egy olyan alapot a kapcsolatunknak, amilyenrol még sosem hallottam és sosem tapasztaltam. Nagyon sok nehézségen àtsegitett engem és a kislànyomat ez a "kotelék", a kezdetektol a mai napig. Hihetetlenul hàlàs vagyok Onnek és a modszernek, életem egyik legjobb dontése volt belevàgni. :)
Eleinte szkeptikus voltam magàval a megkozelitéssel kapcsolatban. Azt sosem zàrtam ki, hogy nagyon mély koteléket lehet kiépiteni a babàkkal, gyerekekkel, esetleg magzati korban is, de valahogy a tudomànyos leiràsok nem hangzottak tul meggyozoen. Azt is kicsit furcsàlltam, és oszintén szolva turelmetlenné tett, hogy a kisbabàmmal valo kommunikàciohoz eloszor "magamon kell dolgoznom". Mint késobb kiderult, ez tényleg elengedhetetlen volt és, ahogy az akkor még csak 4 honapos pocaklakom megfogalmazta. "Anya, nekem nincs problémàm, neked van. Oldd meg, aztàn gyere vissza."
Talàn rànk azért is volt ekkora hatàssal az Analizis, mert màr egy koràbbi, korai veszteséggel zàrulo terhességemnél elkezdtem. Talàn az az egész élmény hozzàjàrult ahhoz, hogy a kislànyommal valo kapcsolatba 100%-osan bele tudtam vetni magam. Mivel, az elozmények miatt, kifelé sokàig titkoltuk a terhességet, ez a belso kapcsolat volt az, ahol szuntelenul "anya lehettem", ahol biztosithattam a kisbabàmat arrol, hogy nagyon vàrjuk és drukkolunk neki. A félelmeim ellenére, "ott bent" a kettonk kapcsolata sziklaszilàrd volt, és tudtuk, mindig szàmithatunk egymàsra.
Persze ez nem azt jelenti, hogy mindig, azonnal kapcsolodtunk. Nagyon sokàig kellett azt a belso, képzeletbeli babaszobàt rendezgetnem, mielott meghallottam azt a kis hangot, és néha késobb is utban volt ez-az. Akkor ez kicsit csalodottà tett, de most làtom, mennyi haszna volt a sok belso "pakolàszàsnak". Emellett azt is fontos tudni szerintem, hogy ez egy kommunikàcio, két fél kell hozzà, és, mint a kinti életben is elofordul, a babàk sem mindig veszik fel a koldokzsinor telefonjàt. Ebben, azt hiszem, valos képet kaptam az Analizis alatt, mivel a lassan két éves kislànyom eloszeretettel leàllit a mondat kozepén, hogy az aktuàlis tevékenységére koncentràljon, vagy nekem adjon màs feladatot.
Sokan csodàlkoznak vagy csak mosolyognak rajta, de a kislànyom és én valoban megismertuk egymàst a terhesség alatt. Nem csak hogy ràismerek karakterjegyeire, amiket az Analizis mutatott meg, de tényleg van egy folytonossàg a kapcsolatunkban, ami nagyon sok nehézségen àtsegit. Nyilvàn ez nagyon sok tényezon mult, de a szulést is nagyon konnyen éltem meg, ami nagy részben ennek a kapcsolatnak is koszonheto. Rengeteg bénito félelem vette korul szàmomra a szulés gondolatàt, részben a sajàt nehéz szuletésem, részben pedig az egyéb élményeim és személyiségem miatt, amihez a sok rémtorténet is hozzàjàrult. Az analizis segitett feldolgozni ezeket, illetve kreàlni egy teljesen màs valosàgot, ami az itt és mostrol, a kislànyomrol és rolam, a csalàdunkrol szolt. Igy dontottunk ugy, hogy nem korhàzban szuletik majd a kisbabànk, amire itt Svàjcban szerencsére volt is lehetoség. Ez persze azt is jelentette, hogy szulés kozben nem àllt rendelkezésunkre semmiféle modern eszkoz arra, hogy nyomon kovethessuk a baba minden mozdulatàt, igy a màr meglévo kotelékunk nagyon sokat segitett. Nem tudom megmondani, mi tortént korulottem, illetve, hogy mennyiben voltak helyesek a "megérzéseim", mivel én azt a pàr oràt amig a (nagy nehezen beindult) szulés tartott, teljesen befelé figyelve, ebben a mi kis kozos vilàgunkban toltottem. Pontosan tudtam, éreztem, hogy van a kisbabàm, mit csinàl, és gyakorlatilag igy, lélekben kézen fogva jottunk a vilàgra: a kislànyom, és én, az anyukàja. Hozzàteszem, hogy nagyon aktiv apàs szulés volt, de a kettonk belso kapcsolata az, ami, azt hiszem, a magjàt képezte az egész eseménynek. Azota is ez a szoros kotelék, ez a lelki kézfogàs az, amin keresztul a legnehezebb pillanatokban is kapcsolodni tudunk, ami miatt biztosan tudjuk, szàmithatunk egymàsra.
Nehéz osszefoglalni mindazt, amit az Analizis jelentett, jelent nekunk. Hogy nem voltunk ismeretlenek egymàsnak, hogy volt egy kozos biztos pontunk sokat szàmitott az amugy nagyon nehéz elso honapokban, és azt hiszem, a mai napig meghatàrozza a kapcsolatunkat. A szulové vàlàs oriàsi vàltozàs mindenki életében, és a reakcioink, kiépulo mechanizmusaink nagy hatàssal lesznek az egész csalàd életére. Ez nem konnyu, és minden pillanata tele van feleloséggel. Néha azonban sikerul emlékeztetnem magam, hogy "Anya, neked van problémàd, nem nekem", és, hàla a terhesség alatt kiépult tudatossàgomnak, a sajàt nehézségeimet megértve sokkal harmonikusabban és eredményesebben tudom kezelni a mindennapok kihivàsait. Vagy nem. De minden pillanatban tudjuk, érezzuk mind a ketten, hogy megtart minket ez a mély, semmihez sem foghato kotelék, ami valahol az idok kezdetén jott létre és mindenen àtgordit. A mai napig elképesztonek tartom azt az oriàsi bizalmat és elfogadàst, ami a terhesség soràn épult ki koztem és a kisbabàm kozott, és ami a sajàt àletemet is jelentosen àtformàlta.
A kezdeti kérdésemre visszatérve, hogy mennyire mukodik a modszer, csak azt tudom mondani, hogy ez egy lehetoség. Lehetoség arra, hogy minden csomagot letéve belépjunk ebbe a "lelki babaszobàba", és fuggetlenul attol, hogy kapunk-e vàlaszt vagy sem, rendet tegyünk a sajàt holmink kozott és helyet csinàljunk az uj lakojànak. Egy kicsit errol szol az anyasàg is, helyet talàlunk egymàsnak az életunkben, megtalàljuk azt a kozos teret, ahol valami ujat épithatunk, egyutt. Persze voltak meghokkento, elmesélhetetlen élményeink, mint példàul a koràbban emlitett mondat, amivel az ici-pici babàm kitessékelt a kozos terunkbol egy alkalommal, amikor hivatlanul kopogtattam be hozzà egy stresszesebb nap utàn, hogy megnyugtassam... Igy vàlasztott késobb az àltalunk felsorolt nevek kozul is, és igy adta tudtomra, mekkora hihetetlen szeretet az, amit a pocakomban hordozok. Sokan megmosolyogjàk, vagy "anyai megérzésnek" tulajdonitjàk, amikor azt mondom, a kislànyom pont olyan, mint amilyennek megismertem. Nem vitatkozom, de az biztos, hogy minden (leendo) anyukànak csak ajànlani tudom ezt a fajta teràpiàt, mert a mi életunkre hihetetlen hatàssal volt.
