Újabb sikertörténet :-)

Ismét levelet kaptam... :-) Gyönyörű összefoglalása, hogyan hathat a baba és a mama viszonyának alakulására az anya-magzat kapcsolatanalízis.
Természetesen ehhez a mi prenatális munkánk nem lenne elég, kell hozzá egy kellően empátiás anyai magatartás is.
És hogy mi volt előbb, a tyúk vagy a tojás? Talán sosem fog kiderülni. :-) Egyrészt, aki belevág a kapcsolatanalízis több hetes-hónapos folyamatába, kellően elkötelezett abba az irányba, hogy pszichológiailag tudatosan nevelje a gyermekét, és lehet, hogy egyébként is nagyon odafigyelne. Másrészt mindez tanulható: a baba személyiségének megismerése, elismerése, az azzal való összehangolódás képessége fejleszthető, még ha mi nem is ilyen anyai mintát kaptunk.
Akárhogy is, íme, ide lehet eljutni:

"A születéssel kezdeném:

Egy héttel túlhordtam Abigélt. Az utolsó nap, amikor orvosnál voltunk, azt mondta , hogy következő nap úgy menjünk, hogy már nem enged haza. Ekkor még elmentünk egy kapcsolatanalízisre, hogy megtudjuk, hogy mi az oka annak hogy még nem született meg. Az analízis során végig azt mondta Abigél hogy ne izguljak minden rendben lesz, majd Ő tudja azt hogy mi a legjobb Neki! Egy kicsit szomorú lettem, mert hibásnak éreztem magam a kialakult helyzet miatt, aztán amikor hazaértünk, akkor elkezdtem azon gondolkodni hogy az egész várandósság alatt Ő teljesen megbízott bennem és én is Benne, akkor ez a helyzet miért lenne kivétel?! Ezt éreztettem Vele és mondtam is Neki, hogy teljesen Rá bízom a születésének módját és bízok abban, hogy Ő jobban tudja, mint én.
Másnap a kórházban a vizsgálatok után kiderült hogy a méhlepényben már nincs elég vér és oxigén, ezért nem tudna a Pici megszületni!! Így császármetszéssel született! Teljesen biztos vagyok abban, hogy Ő tudta, hogy nem tud megszületni, ugyanis a kis feje sem volt beékelődve, illetve amikor mondtam neki hogy akkor most meg fog születni, és a doktorbácsi kiveszi a pocakomból, akkor nagyon rugdosódott, jelezve, hogy boldog!!Mikor megszületett és elkezdtem beszélni hozzá rögtön megnyugodott!

Szülés után:

Szülés után 2 órával hozták először  és azonnal szopcsizni kezdett. A nővérek el voltak ájulva hogy ilyet még nem láttak,hogy ennyire ügyesen szopcsizik egy 2 órás baba! Azt is mesélték hogy az újszülött osztályon azt figyelték, hogy mennyire figyelmes, mindent megnézett, minden érdekelte!

Itthon:

-Már újszülött korától mindenki azt mondja hogy a tekintete milyen értelmes,sokkal fejlettebb mint a vele egykorú babák.
-Mindent megért, amit mondok Neki, ameddig be nem fejezem érdeklődve néz és megérti amit szeretnék. Mindig mindent elmagyarázok, elmondok neki, azt is hogy mi miért történik stb.
-A 6 hetes csípővizsgálat előtt is elmondtam hogy hová megyünk és mi fog történni, ott is magyaráztam Neki, hogy szépen engedje el a lábát és nem fog fájni stb. egy hangja sem volt (rajta kívül mindenki ordított), megengedte, hogy a doktornéni megcsinálja és ennyi.
-Nagyon nyugodt, kiegyensúlyozott Baba.
-Ami ugyancsak mindenkit meglep, hogy nem sír (kivétel, ha nagyon éhes), amikor valami kellemetlen Neki akkor nyögdécsel és megkeressük a baj forrását.
-Amikor valamit csinálok akkor elmondom Neki hogy mit csinálok, és szép türelmesen elvan addig, amíg nem tudok Vele foglalkozni. Amikor már nyögdécsel mert sokáig tart, akkor mondom hogy még ezt vagy azt még meg kell csinálnom és utána felveszem,akkor ismét megnyugszik és vár, de amit megígérek, azt teljesítem, tehát ha azt mondom hogy még 2 tányért elmosogatok, akkor az nem 200 tányér hanem 2, így tudja hogy azt megcsinálom és az Övé vagyok.

-2 hetesen már tudatosan mosolygott, azóta is állandóan fülig ér a szája, mindenki azt mondja hogy még nem látott ilyen mosolygós, vidám babát.
- 4 hetesen már gőgicsélt.
-10 hetesen felfedezte a kezét, úgyhogy mindent fog és érdekli.
- már a pocakomban is, amikor rossz kedvem volt, akkor Ő izgett-mozgott rugdosott, azóta is ezt csinálja és még nevet hozzá hogy felvidítson.
-nappal keveset alszik, amikor fent van akkor mindent együtt csinálunk, játszunk, főzünk, vasalunk, bármit meg lehet Vele csinálni
-2 hónapos volt, amikor 1hétig voltunk a nagyszülőknél, ugyanúgy viselkedett, aludt, mint itthon, nem zavarta a környezetváltozás, tudta, hogy jó helyen és biztonságban van
-ami a legjobb volt és a mai napig is az, hogy a mi kapcsolatunk nem a születésével kezdődött, mi már ismertük egymást előtte,és ezt mindketten tudtuk, nem kellett egymáshoz szoknunk. Minden gondolatát tudom, mindig tudom mire van szüksége!
-a kapcsolatunk alapja azóta is a bizalom, ha azt mondja, hogy nem éhes,álmos akkor azt tiszteletben tartom és tudom hogy Ő tudja, hogy mi a legjobb Neki!
-nagyon bújós Baba, nagyon nagy szüksége van a közelségre, hogy érezze a szeretetet, ezt is tudtuk már az analízis alatt, hiszen ott is mindig bujkált és sokat bujócskáztunk.
-látszik a szemén hogy ha valamit csinálok Vele vagy Neki, azt megköszöni és hálás érte.

Lehet hogy ha nem az én gyerekem lenne el sem hinném amiket leírtam!!Remélem a következő várandósságom alatt is eljutok Hozzád!!Azóta is mindenkinek mondom és minden kismamának ajánlom hogy járjon a babájával analízisre, mert ez egy olyan élmény ami csak a kettőjüké, megismételhetetlen és a születés utáni hatások egyértelműek!!!Nem azért mert az én Kislányom de Nála jobb, nyugodtabb Babát senki nem tud kívánni magának!"