Köszönöm az újabb visszajelzést közös munkánkról!
A kisfiúnk születésének története:
A 24. terhességi héten kerültem kapcsolatba Végvári Edittel édesanyám által, aki jómaga is pszichológus, s ő ajánlotta nekem Raffai Jenő könyvét, a Lelki köldökzsinórt. A könyvben leírt élmények nagyon megtetszettek, s úgy döntöttem, hogy én is szeretnék egy ilyen meghitt kapcsolatot a magzatommal, illetve nem titkolt reményem volt, hogy a születést, szülést, - ami október 06. napja lett volna a számítások szerint - is megkönnyítsem magam és a babám számára, úgyhogy már mindketten felkészülten nézzünk elébe.
A kapcsolatanalízis során átéltem a saját születés élményemet, illetve az első alkalmat kivéve sikerült kapcsolatba lépni a kisfiammal, aki képes üzeneteket küldött számomra. Most az egyes terápiák élményét nem elemzem, hanem a szülés leírása során térek ki a fontosabb momentumokra.
Az utolsó együtt töltött alkalommal rákérdeztem a babámnál, ami a 36. terhességi héten volt, hogy készen áll-e a születésre, s a válasz igen volt. Ennek igen megörültünk. Illetve megkérdeztem, hogy van-e akadálya a megszületésének, mert emiatt tele voltam aggodalommal. A válasz nem kecsegtetett semmi jóval. A kisfiam olyan képet küldött, amit csak utólag tudok értelmezni. A kép szerint nem fog átférni a medencémen, de nem tudtam értelmezni, hogy a fejkörmérete miatt vagy más okból. A legutolsó ultrahangon, ami a születése előtti napon volt, biztosítottak róla, hogy átlagos BPD-je van, 94 mm. Megnyugodtam.
Az analízis során megbeszéltem a babával azt is, hogy ne októberben szülessen, hanem hamarabb, ha készen áll rá, mert a családban mindenkinek októberben van a szülinapja, s szeretettem volna, hogyha a születésnapját önálló ünnepként tudjuk celebrálni.
Az utolsó fontos üzenete az volt a kisfiamnak, hogy maga akarta megindítani a szülést, tehát megnyugtatott, hogy nem fogom túlhordani, nem lesz komplikáció, majd ő "kihúzza a dugót". Szó szerint ezt a képet mutatta nekem. Ültem a szobájában, a kisfiam pedig mögöttem állt, mögötte a napfény beragyogta, s pillangószárnyai voltak. Kezében pedig egy hatalmas dugó volt, nagy fémveretes lánccal...
Aggódtam, hogy a férjem jelen tud-e lenni a szülésen, mivel szeptember 25-tól akart szabadságra jönni három hétre, azonban a munkahelyén a rendkívüli migráns helyzet miatt erre nem adtak lehetőséget. A szabadságot csak attól a naptól engedélyezték számára, amelyik nap beindul a szülés, előbb nem.
És ekkor...
Szeptember 25-én éjszaka, éjféltől éreztem fájásokat, de csak jóslónak hittem, mivel már hetek óta voltak ilyen éjszakáim, és vissza is tudtam aludni. Azonban 02:20 perckor éreztem, hogy el kezd folyni valami a lábam közt, s mire kiértem a wcbe, egy halom víz kizúdult. Akkor már persze felébresztettem a férjemet, s el kezdtünk készülni. Mentőt hívtunk, hiszen burokrepedés esetén ezt tanították, s mivel a gyerek feje előző nap sem volt beékelődve, félő volt, hogy előre esik a köldökzsinór.
Ez valamikor már 3 után volt. A mentő fél 4 előtt ért be velem a kórházba, ahol az ambulancián megállapították, hogy egy ujjnyira vagyok tágulva, s 4-5 perces fájásaim voltak, amik egy órán belül 1 percesekké rövidültek.
A fájások innentől kezdve lelassultak, s el kezdtem kapni az oxitocint vénásan, ekkor már csillagokat láttam. 10 órára szépen ki is tágultam. De a dokik nem voltak elégedettek a fájások erősségével, s felemelték az oxitocin mennyiségét, amire én már a falat kapartam, csak az epidurális érzéstelenítőt kaptam, több adagot is, azonban a baba feje nem volt kellően a medencébe beékelődve, ezért a vajúdás tovább húzódott, majd délután 2-kor, természetes úton megszületett a legkisebb Attila.
A közel 12 órás vajúdás, s a fájásgyengeség okait csak zárójelentésemből ismertem meg: a köldökzsinór rá volt tekeredve a baba kis nyakára és törzsére, de mivel átlag feletti volt a zsinór hossza, a baba nem került életveszélybe, azonban az fájásgyengeséget okozott, hiszen hiába lökték volna előre a fájások a babát, a zsinór visszarántotta.
Tehát az analízis számomra mindenben sikeres volt, hiszen a megbeszéltek szerint a baba nem októberben született, úgymond az apa szabadságolását is figyelembe vette :), ő indította be a szülést a "dugó" kihúzásával, illetve a figyelmeztetése miszerint a beékelődés nem lesz tökéletes, szintén megtörtént.
