Előadás az anya-magzat kacsolatanalízis gyakorlati tapasztalatairól

A Születés Hete keretében megrendezésre kerülő "Szemünk fénye a gyermek" konferencián előadást tartok a baba-mama kommunikációról a várandósság alatt. Az alábbi témákról lesz szó:

• A pre-és perinatális korszak jelentősége (mind az anya, mind a baba szemszögéből)
• Az anya-magzat kapcsolat jelentősége – a legkoraibb kötődés
• Az anya-magzat kommunikáció formái és lehetőségei
• Az anya-magzat kapcsolatot befolyásoló tényezők
• Az anya-magzat kapcsolat alakulásának folyamata gyakorlati tapasztalatok alapján

A konferencia a Debrecenben, a Simonffy utcai Ifjúsági Házban  2013. május 9-én lesz 9 órától kb. 15 óráig. A részvétel ingyenes!

Tervezett további előadások:

• „ Sorskönyv” – avagy hogyan befolyásolja a szülők sorsa  a születendő gyermek életútját?  (Kövesi Péter életmód tanácsadó, szakíró) 
•  A háborítatlan szülés (Ferenczi Bea pszichológus, dúla) 
•  „Mi végre születnek manapság gyerekek?” - a gyermek helye, szerepe, feladatai a mai családban (Dr. Balogh Klára család-  pszichoterapeuta) 
• A korai szülő-gyermek kapcsolat jelentősége a személyiség fejlődésében (Dr. Pethő Csilla klinikai szakpszichológus)

Az anya-magzat kapcsolatanalízis lényege

Mivel mostanában szintetizáló, összegző fázisban vagyok, gondoltam itt is elmondanám, mi szűrődött le bennem a kapcsolatanalízisről az elmúlt 3-4 évben.Tehát.

Az anya-magzat kapcsolatanalízis módosult tudatállapotban végzett egyéni pszichés munka, melynek során a kismama speciális szempontból (a várandósága kapcsán) lép kapcsolatba a tudattalan folyamataival annak érdekében, hogy az anyasága kibontakoztatása mentén megismerje a kisbabáját és kölcsönös kommunikációval ezt a kapcsolatot folyamatosan építse és a magzat személyiségfejlődését elősegítse.

Módosult tudatállapot alatt nagyon szolid relaxált állapotot kell elképzelni. A kismamák énhatárai annyira fel vannak puhulva, hogy mindenféle meditációs-imaginációs előélet nélkül is szuperül működik a módszer. Bátran állíthatom, hogy nagyon mély, maradandó és megismételhetetlen élményekben szoktak részesülni a kismamák, melyek hitelességét pár alkalom után már nem szokták kétségbe vonni. Van, aki egy darabig küzd a kérdéssel: lehet, hogy ez az egész csak az én fantáziám szüleménye? A legtutibb válaszom erre az szokott lenni, hogy "na de miért pont ezt képzelted?" De csak akkor szoktak nekem teljesen hinni a szkeptikusok, amikor olyat látnak/éreznek, amit soha az életben nem tudtak volna kitalálni maguktól, vagy azért, mert szokatlan az élmény, vagy azért, mert szöges ellentétben van a vágyaikkal, sőt még a félelmeikkel is (mert ugye ez is megjelenhet élményként).
Hiába látszik technikailag egyszerűnek a kapcsolatfelvétel (elvileg pár mondatos indukció elég hozzá), mégis teljesen más mélységben és intenzitással működik otthon, ágyban fekve, mint a pszichológus kanapéján. Erre egyöntetű visszajelzések vannak, sőt magam is megtapasztaltam - kénytelen voltam feljárni Raffaihoz Pestre Debrecenből. Ennek az az egyszerű oka, hogy a psziché csak akkor engedi meg magának azt a luxust, hogy az énvédő mechanizmusait egy kicsit kikapcsolja, ha biztonságban érzi magát. A szakember végigkíséri a folyamatot (mert végig kapcsolatban vagyunk), és ezzel nem csak biztonságélményt nyújt, de segít elmélyíteni az élményt néhány egyszerű instrukcióval, illetve a reflektív kacsolat, a verbalizálás hozzájárul az átélt élmények tudatosításához, értelmezéséhez. Így működünk, ugyanis: ha kimondom, mi történik, leesik. Egyébként sok minden fölött elsiklanék.
Persze sok élmény nem verbalizálható (szavakban megfogható), ugyanis a pre-, és perinatális élményvilág preverbális, azaz a beszéd megtanulása előtti korszak. Ez érinti a kismama saját magzati és születés körüli élményeinek az újraélését (nagggggyon meg szoktak lepődni a kismamák, amikor testérzetek formájában élik újra, milyen volt magzatnak lenni vagy megszületni), és a babával való kapcsolattartást, hiszen az ő igazi nyelve még az érzések és mozdulatok világa, és a mama sokszor megérzések útján fordítja le magának szavakra azt, amit a baba üzenni akar.
A kapcsolat - mint minden emberi kapcsolat - a fokozatosság elve alapján épül és gyarapodik. Nagyon finom és óvatos az első találkozás, ami legritkább esetben következik be már az első alkalommal. Ugyanis ahhoz, hogy a gyerekünkkel találkozzunk, először át kell rágnunk magunkat a kapcsolatunk útjában álló akadályokon, amelyek nem mások, mint az anyai tudattalanban tárolt félelmek, traumák, elvárások. Ha ezeket rendberaktuk, igazi, torzítatlan találkozás jön létre azzal a gyerekkel, aki ő igazából. Ez csodálatos élmény mindenkinek.


 

Szülés utáni depresszió

Szülésfelkészítő csoportokban szoktam találkozni olyan kismamákkal, akik célirányosan nem foglalkoznak pszichológiai kérdésekkel a várandósság folyamata során (legalábbis nem járnak kapcsolatanalízisre :-)). Számomra is érdekes ilyenkor, hogy milyen kérdések foglalkoztatják őket. Az egyik gyakori félelmük a szülés utáni depresszió - vajon őket is érintheti?
Megnyugtatásul azt szoktam erre mondani, hogy ennek vannak előjelei, nem teljesen derült égből villámcsapásként jelentkezik. Érdemes tudatosítani a rizikótényezőket, mert ezekre oda lehet figyelni és ellene lehet hatni - mint mindig, minden tudatosság kérdése. Az alábbiakban közlöm a debreceni klinikai szakpszichológus, Dr. Török Zsuzsa kutatásainak eredményét, amelyet a debreceni Klinikán szülő nők körében folytatott vizsgálat alapján publikált 2010-ben. Mindezt azért, hogy be lehessen azonosítani, ha valaki esetleg a veszélyeztetett csoportba tartozónak érzi magát. Ha időben kér segítséget, nagyon sokat tehet önmaga  - és gyermeke - lelki egészségéért.

"A gyermekágyi lehangoltság esetében rizikótényezőt jelent a nő alacsony iskolai végzettsége, esetleges munkanélkülisége. Veszélyt jelez, ha primipara (először szülő), egyedülálló, koraszülése és műtétes szülésbefejezése volt illetve hozzátartozó nem segítette a vajúdás alatt és szülését szubjektíven nehéznek ítélte." (Török, 2010, 91.o.)

Felkészülés a szülésre - ELŐADÁS ÉS BESZÉLGETÉS

Ismét előadást tartok a szülés és születés pszichológiai vonatkozásairól január 22-én, kedden, 11 órától a Damjanich utcai Fecsegő és Tipegő Családi Napköziben. További információért KLIKK.

Újabb sikertörténet :-)

Ismét levelet kaptam... :-) Gyönyörű összefoglalása, hogyan hathat a baba és a mama viszonyának alakulására az anya-magzat kapcsolatanalízis.
Természetesen ehhez a mi prenatális munkánk nem lenne elég, kell hozzá egy kellően empátiás anyai magatartás is.
És hogy mi volt előbb, a tyúk vagy a tojás? Talán sosem fog kiderülni. :-) Egyrészt, aki belevág a kapcsolatanalízis több hetes-hónapos folyamatába, kellően elkötelezett abba az irányba, hogy pszichológiailag tudatosan nevelje a gyermekét, és lehet, hogy egyébként is nagyon odafigyelne. Másrészt mindez tanulható: a baba személyiségének megismerése, elismerése, az azzal való összehangolódás képessége fejleszthető, még ha mi nem is ilyen anyai mintát kaptunk.
Akárhogy is, íme, ide lehet eljutni:

"A születéssel kezdeném:

Egy héttel túlhordtam Abigélt. Az utolsó nap, amikor orvosnál voltunk, azt mondta , hogy következő nap úgy menjünk, hogy már nem enged haza. Ekkor még elmentünk egy kapcsolatanalízisre, hogy megtudjuk, hogy mi az oka annak hogy még nem született meg. Az analízis során végig azt mondta Abigél hogy ne izguljak minden rendben lesz, majd Ő tudja azt hogy mi a legjobb Neki! Egy kicsit szomorú lettem, mert hibásnak éreztem magam a kialakult helyzet miatt, aztán amikor hazaértünk, akkor elkezdtem azon gondolkodni hogy az egész várandósság alatt Ő teljesen megbízott bennem és én is Benne, akkor ez a helyzet miért lenne kivétel?! Ezt éreztettem Vele és mondtam is Neki, hogy teljesen Rá bízom a születésének módját és bízok abban, hogy Ő jobban tudja, mint én.
Másnap a kórházban a vizsgálatok után kiderült hogy a méhlepényben már nincs elég vér és oxigén, ezért nem tudna a Pici megszületni!! Így császármetszéssel született! Teljesen biztos vagyok abban, hogy Ő tudta, hogy nem tud megszületni, ugyanis a kis feje sem volt beékelődve, illetve amikor mondtam neki hogy akkor most meg fog születni, és a doktorbácsi kiveszi a pocakomból, akkor nagyon rugdosódott, jelezve, hogy boldog!!Mikor megszületett és elkezdtem beszélni hozzá rögtön megnyugodott!

Szülés után:

Szülés után 2 órával hozták először  és azonnal szopcsizni kezdett. A nővérek el voltak ájulva hogy ilyet még nem láttak,hogy ennyire ügyesen szopcsizik egy 2 órás baba! Azt is mesélték hogy az újszülött osztályon azt figyelték, hogy mennyire figyelmes, mindent megnézett, minden érdekelte!

Itthon:

-Már újszülött korától mindenki azt mondja hogy a tekintete milyen értelmes,sokkal fejlettebb mint a vele egykorú babák.
-Mindent megért, amit mondok Neki, ameddig be nem fejezem érdeklődve néz és megérti amit szeretnék. Mindig mindent elmagyarázok, elmondok neki, azt is hogy mi miért történik stb.
-A 6 hetes csípővizsgálat előtt is elmondtam hogy hová megyünk és mi fog történni, ott is magyaráztam Neki, hogy szépen engedje el a lábát és nem fog fájni stb. egy hangja sem volt (rajta kívül mindenki ordított), megengedte, hogy a doktornéni megcsinálja és ennyi.
-Nagyon nyugodt, kiegyensúlyozott Baba.
-Ami ugyancsak mindenkit meglep, hogy nem sír (kivétel, ha nagyon éhes), amikor valami kellemetlen Neki akkor nyögdécsel és megkeressük a baj forrását.
-Amikor valamit csinálok akkor elmondom Neki hogy mit csinálok, és szép türelmesen elvan addig, amíg nem tudok Vele foglalkozni. Amikor már nyögdécsel mert sokáig tart, akkor mondom hogy még ezt vagy azt még meg kell csinálnom és utána felveszem,akkor ismét megnyugszik és vár, de amit megígérek, azt teljesítem, tehát ha azt mondom hogy még 2 tányért elmosogatok, akkor az nem 200 tányér hanem 2, így tudja hogy azt megcsinálom és az Övé vagyok.

-2 hetesen már tudatosan mosolygott, azóta is állandóan fülig ér a szája, mindenki azt mondja hogy még nem látott ilyen mosolygós, vidám babát.
- 4 hetesen már gőgicsélt.
-10 hetesen felfedezte a kezét, úgyhogy mindent fog és érdekli.
- már a pocakomban is, amikor rossz kedvem volt, akkor Ő izgett-mozgott rugdosott, azóta is ezt csinálja és még nevet hozzá hogy felvidítson.
-nappal keveset alszik, amikor fent van akkor mindent együtt csinálunk, játszunk, főzünk, vasalunk, bármit meg lehet Vele csinálni
-2 hónapos volt, amikor 1hétig voltunk a nagyszülőknél, ugyanúgy viselkedett, aludt, mint itthon, nem zavarta a környezetváltozás, tudta, hogy jó helyen és biztonságban van
-ami a legjobb volt és a mai napig is az, hogy a mi kapcsolatunk nem a születésével kezdődött, mi már ismertük egymást előtte,és ezt mindketten tudtuk, nem kellett egymáshoz szoknunk. Minden gondolatát tudom, mindig tudom mire van szüksége!
-a kapcsolatunk alapja azóta is a bizalom, ha azt mondja, hogy nem éhes,álmos akkor azt tiszteletben tartom és tudom hogy Ő tudja, hogy mi a legjobb Neki!
-nagyon bújós Baba, nagyon nagy szüksége van a közelségre, hogy érezze a szeretetet, ezt is tudtuk már az analízis alatt, hiszen ott is mindig bujkált és sokat bujócskáztunk.
-látszik a szemén hogy ha valamit csinálok Vele vagy Neki, azt megköszöni és hálás érte.

Lehet hogy ha nem az én gyerekem lenne el sem hinném amiket leírtam!!Remélem a következő várandósságom alatt is eljutok Hozzád!!Azóta is mindenkinek mondom és minden kismamának ajánlom hogy járjon a babájával analízisre, mert ez egy olyan élmény ami csak a kettőjüké, megismételhetetlen és a születés utáni hatások egyértelműek!!!Nem azért mert az én Kislányom de Nála jobb, nyugodtabb Babát senki nem tud kívánni magának!"

Visszajelzés az anya-magzat kapcsolatanalízisről

Hadd büszkélkedjek el azzal levéllel, amelyet az egyik "kismamám" írt két hónappal a kisfia születése után. A levelet egy az egyben, változtatás nélkül közlöm (a levélíró beleegyezésével).

"Újra és újra szeretném megköszönni azt a hatalmas jóságot és segítséget, amit az analízis során nyújtottál nekem/nekünk. 

Tomikán nagyon észreveszem a hatását a kapcsolatanalízisnek. Remélem, hogy a következő várandósság során is el tudok majd hozzád jutni. 

az észrevett hatások:

- Vad idegenek is észrevették, hogy úgy néz rám, mint egy Istennőre - ahogyan ők fogalmaznak. 

-  nem sír: ez mindenkit kiakaszt. Engem és páromat nem. Hogyhogy nem sír? Mindenki ezt kérdezi, sosem? De, ha úgy kel fel, hogy éhen halást érez, akkor sírva kel, de csak az éhség miatt. Olyan, hogy nyugtatni kelljen, vagy éjszaka felsír, sosem fordult még elő, remélem nem is fog.

- nagyon nyugodt, boldog, kiegyensúlyozott baba. Mondjuk itt szerepe van a tejcsinek is, csak azt eszik, állandóan, állandóan..., se cumi, se cumisüveg, remélem ez így is marad. 

- Éjszaka csak enni kel fel, tisztába teszem, és visszaalszik. 1-2 éjszaka volt a 2,5 hónap alatt, amikor nyűgösebb volt picit, de az sem volt vészes. 

- mindig elmondom neki, hogy mit csinálok vele, állandóan beszélek hozzá, és megérti. Ha komoly dolgokról beszélek, ő is komoly. Ha vidámabb dolgokról akkor mosolyog, úgy, hogy én nem veszem mosolygósra a figurát. Szóval teljesen érti, hogy mi a helyzet., mit mondok neki.

- ha következik nagy esemény, pl védőoltás, vagy hasi ultrahang, vagy csípővizsgálat, szépen a karomba veszem, a bal karomba csecsemőtartásba, ahogyan az analízis során. Megkérdezem tőle, hogy tudunk-e beszélgetni, rámnéz, mosolyog, elkomolyodik az arca, és figyel. 

- az oltás meg se kottyant neki. elmondtam, hogy mi hogyan fog történni, kicsit elhúzta a száját, de ennyi volt. Itthon volt utána fáradékonyabb, picit nyűgösebb, és 37,9 volt a hőnk.

- a csípővizsgálaton mindenki bömbölt, itt is elgörbült a szája lefelé, de aztán sóhajtott egy nagyot, tudomásul vette, hogy túl van rajta, mindenki csak nézte.

- az apukáját nagyon szereti. Mindig utalok arra, amiket kérdezett róla a pociban, és mosolyog.

- fürcsizni nagyon szeret, meg se kottyant neki soha, most már meg gőgicsél, meg rugdosódik fürcsi közben

- nappal keveset alszik. Na, ez is kiakaszt mindenkit, különösen a védőnőnket, de én bízom Tomikában, ő tudja, hogy mikor mire van szüksége. Ha jelzi, hogy álmos, akkor elaltatom, és alszik, ha fent szeretne lenni, akkor játszunk, beszélgetünk, vasalunk.

- nagyon szereti a babahordozót, imád a manducában lenni, akár itthon, akár kint.

- volt szájpenész a szájában, biztos a kórházból hoztuk haza, amikor pótlásra szorult. Elmondtam neki, hogy miért kell ott turkálnom, mondom, hogy Á, kinyitja a száját, és engedte törölgetni - már megszabadultunk tőle, hála, most mrá nem kell törölgetnem. A védőnő és a gyermekorvos el volt halva rajta.

- szemcsepp is kellett, mert nem volt kitisztulva a szeme, csipásodott, 3 hétig csepegtettem, meg se nyikkant, ezen is el volt halva a dokinő és a védőnő is. - mert persze ezt is elmondtam neki, hogy mi miért kell

- a doktornő nagyon figyelmes, nagyon szeretem, nagyon ért a gyerekek nyelvén.

- és ami még szembetűnő, ezt is mondta doktornő és a védőnőnk is, hogy kb 2 hónappal előrébb jár a kortársainál. Nem csak a nagysága miatt, hanem a fejlettsége szempontjából is. A tárgyakért, már 6 hetesen nyúlt, lógattuk elé a csörgőt, kabalát, és kapirgált utána. Gőgicsélni már kb. 4 hete gőgicsél, nevet, visszamosolyog szintén 4 hete. Nagyon szereti a zenét - pociban is sokat hallgattunk, illetve hosszasan szeret gondolkodni, nézelődni. Kiszúr egy tárgyat, és csak nézi, nézi, nézi.

Szóval nem azért, mert az én fiam, de nem tudok negatívumot mondani róla. Egyszerűen imádom, olyan, mintha mindig is együtt lettünk volna. Minden rezdüléséből tudom, hogy mit szeretne. Ez páromat nem lepi meg, mert tudja, hogy miért van, csak a környezetünknek meglepő ez az összhang.  Olyan könnyen fel tudom venni vele mindig a kapcsolatot, mint a pociban.És teljesen úgy néz ki. Szőkésbarna haj, kerek pofi, sötét szem, ahogyan bent láttam. És ami hihetetlen, és csak utólag esett le: vettünk a tesco nagy játékvásárában féláron neki egy tanuló focilabdát mikulásra, így csak 4000 volt, 8000-et nem adtam volna érte, na mindegy, kicsomagolom, és a labda egy focipályán van, alul zöld fű, felül kék ég..., amit a pociban láttam eleinte, a stadionélmény..., csak néztem, néztem, mutattam Tominak is, és csak nevettünk egy nagyot. Az első játék, amit a kisfiúnknak vettünk, ez hihetetlen. 

Szóval ezek a dolgok történtek velünk az elmúlt 2,5 hónapban. Tegnap voltunk 11 hetesek, és 6480 g. Remélem, hogy nem haragszol, amiért ilyen bő lére eresztettem, és remélem, hogy hasznát tudod venni a visszajelzésünknek."

Hát igen, nagyon nagy öröm nekem ilyet olvasni. Imádom ezt a munkát! :-)

Szülésfelkészítő előadás

Szülésfelkészítő tanfolyam keretében tartok előadást a szülés lélektani vonatkozásairól 2012. november 26-án 10 órától a Fecsegő és Tipegő Családi Napköziben (Damjanich u. 2.)