Üdvözöllek!

Az alábbi bejegyzések az anya-magzat kapcsolatanalízissel és a pre-, illetve perinatális (azaz a születés előtti és születés körüli) pszichológiával kapcsolatos kérdéseket fejtegetik - szubjektív formában. Egy részük a szakirodalom magamon történő átszűrése, néhány bejegyzés pedig a témával kapcsolatos saját élményeim megosztása - kizárólag informatív - és semmiképpen nem ömlengős - céllal.

Kérdéseidet, véleményedet szívesen veszem vagy nyilvánosan, a bejegyzések alatt található "Megjegyzés"-re kattintva, vagy személyesen az evegvari@gmail.com e-mail címen.

Amennyiben még tudatosabban szeretnéd a méhedben fejlődő babával ápolni a kapcsolatot, vagy meg szeretnéd vitatni valaki hozzáértővel azon kérdéseidet, amelyek talán éppen blogom olvasása közben merült fel benned, a lap alján megtalálhatod az országban működő szakemberek elérhetőségét.

2009. június 12., péntek

Gyakorlati tanácsok a tudatos kapcsolatért

Akármilyen feszített is az élettempód, biztosan van néhány perced, amikor a babád felé tudsz fordulni. Ha nincs, keresd meg! :-)
Hiszen ő már itt van veled, és néhány hónap múlva még több idődet és odafigyelésedet fogja igényelni. Ne gondold, hogy "ó, majd foglalkozom vele akkor, amikor a sírásával úgyis kiköveteli magának...!"
Az egész kapcsolatanalitikus mozgalom arra a feltevésre épül, hogy a baba és a mama közti kapcsolat már a méhben építhető. Raffai Jenő szerint a születés előtt a babára szánt idő befektetés, és mint ilyen, meg is térül.
1. Találd meg azt a napi rutint, amibe beillesztheted a babával való együttlétedet. Van, akinek ez a reggeli ébredés utáni pár perc, de talán a már megszületett testvér "Anyát" kiált, így marad az este...
2. Ha rá tudsz figyelni, lélegezz tudatosan a hasadba, tudván, hogy ezzel most plusz energiát adsz neki. 3 lélegzetvétel is több, mint a semmi, ha csak ennyire van időd vagy koncentrációs lehetőséged!
3. Napközben is, bármikor, amikor megérzed a mocorgását, tedd a hasadra a kezed. Ha mással foglalkozol is éppen, ebből tudni fogja, hogy érzékelted a jelenlétét és elismered a létezését. A nem-tudomásul-vétel nagy fájdalommal jár, életkortól függetlenül (ugye).
4. Készítsd fel őt is az őt érintő beavatkozásokra, vagy minden olyan élményre, ami nagy hatást fog rád gyakorolni. Hogy ez mit jelent? Mondd el neki! Csak morzsold el - akár magadban - hogy kislányom/kisfiam, most egy doktorbácsi fogja anyát megvizsgálni, de ne aggódj, nem lesz semmi baj... Ez különösen fontos a számodra kellemetlen események esetén, nehogy magára vegye!

Mit tehetsz magzatodért?

A legtöbb, amit tehetsz érte és adhatsz neki, az a tudatosságod. Ez pedig a tudat, hogy mindenben, amit átélsz, a babád is részesül.
Ha lágy, kellemes zenét hallgatsz, ha egy virágos réten beszívod a természet illatát, ha valami finomat eszel vagy iszol, ha egy műalkotásban gyönyörködsz, ha relaxálva kényezteted a tested, a pozitív élmények biokémiai szintre is lefordítódnak és áthatják egész tested, így elérik a méhedben - így vegyületeidben - úszkáló magzatot. Tudatosan törekedj hát pozitív élményekre és kerülj minden kellemetlen ingert, legyen az a város zaja, véres akciófilmek, vagy a nem kevésbé horrorisztikus híradó és bulvársajtó, lehúzó, negatív emberek, vagy akármi, ami rosszul hat rád.
Sok mindent nem tudunk persze kikerülni. Mit tehetsz például, ha stresszes a munkád, és nem hagyhatod még abba? Nagyban csökkented a stresszt azáltal, ha tudatosítod saját feszültségedet bizonyos helyzetekben, ha észreveszed, hogyan feszül meg egész tested (sokan összeszorítják a fogukat vagy a keresztcsonti területet), érzékeld, hogy görcsbe rándul a gyomrod, vagy hevesebben kezd verni a szíved egy telefonhívás hatására például. Ha ezeket tudatosan éled meg, rá tudsz szánni egy másodpercet, hogy elernyeszd az izmaidat, vagy néhány mély lélegzetvétellel rendezd a szívverésedet. Sőt, talán arra is marad egy másik másodperced, hogy odaszólj a babádnak (magadban vagy hangosan), hogy "semmi baj, kicsikém, hiszen ez csak munka"...

2009. május 22., péntek

A "jó" szülés

A Születés Hetén tartott előadásomon hangsúlyoztam, milyen nagy jelentősége van a szülésnek az anyává válás folyamatában - különösen, ha mi magunk csináljuk, és nem adjuk át a szüléslevezetést az orvosoknak. A szülés beavatási rituálé, hiszen olyan koncentrációt, kitartást és fájdalomtűrést igényel, amely nagyon mélyen fekvő erőforrásainkkal hozhat kapcsolatba.
Saját véleményemmel nagyon összhangban van Dr. Frigyes Júlia szemlélete, aki a Kismama 200.7 szeptemberi számában így fogalmaz:
"A jó szülés folyamatai mélyről, belülről indulnak. Ha a tudatos felszín vagy külső hatások szabályozzák és ellenőrzik, a nőben az az érzés keletkezik, hogy belső útja a külvilág és ezzel együtt az ő maga számára is elfogadhatatlan és bejárhatatlan. A beavatkozások (pl. a programozott szülésindítás, a fájdalomcsillapítás, a szülésgyorsítás, a műtéttel való befejezés) megakadályozzák, hogy félelmei, főként halálfélelme, megoldatlan kétségei, bűntudata megnyilatkozzanak és rendeződjenek. Így csak töredékesen alakul ki benne egyfajta belső biztonság, ami lehetővé tenné, hogy folyamatos külső megerősítések nélkül is rátaláljon a gyerekéhez fűződő kapcsolat alakulásának útjára." (73.o.)

2009. május 20., szerda

Anyává válni 2.

Változó, hogy kit mikor érint meg a mély anyai kötődés a babájához, és természetesen ez általában nem is egyetlen pillanatban történik meg, hanem fokozatosan, amelynek fontos állomásai a tervezgetésnél, álmodozásnál kezdődnek, az első ultrahangos látványon keresztül a megszületésig vezetnek, de igazából sokszor csak pár hetes és hónapos gondoskodás alatt alakul ki teljesen.
Stern az anyai érzések kialakulásával kapcsolatban így ír: „Az új azonosságtudat azt igényli, hogy az ember először mentálisan készüljön fel a változásra, majd sok lelki munkával megjeleníti abban önmaga új vonásait; végül pedig a változásokat beépíti, hozzáigazítja élete egészéhez (jobban mondva, sokszor életét igazítja az új öntudathoz)." (Stern, 17.o.)

2009. május 17., vasárnap

Anyává válni

Stern „Anya születik” című könyvében így indít: „Az anyának pszichikailag éppúgy meg kell születnie, mint a babának fizikailag.” Mondják is, hogy nem véletlen ez a 9 hónap, ez a mamának is felkészülési, ráhangolódási időt ad.

A várandósággal kapcsolatos könyvek leginkább a fizikai változásokról, a baba fejlődéséről írnak, a táplálkozás és életmód terén adnak tanácsokat, de nagyon nehéz információt szerezni arról, hogyan forduljunk a várandósság lelki oldala felé.

Egyáltalán, miért fontos ez? Az egészségügyi rendszer bedarálja a kismamát a terhesgondozás keretében, ami annyi elfoglaltságot ad, hogy azt gondoljuk, foglalkoztunk állapotunkkal és a babával eleget. Még a szakemberek egy része is felesleges felhajtásnak tartja a befelé figyelést, a babával való aktív lelki kapcsolatot és a jó anyává válás lelki akadályainak megoldására irányuló törekvéseinket.

Mindezekről fogok beszélni május 21-én 18.10-kor a Születés Hete programsorozat keretében a Turmalinban.

2009. május 13., szerda

MÁSÁLLAPOT: A várandóssággal járó testi tünetek üzenete

Nézzük, milyen üzenet lehet az egyes terhességi tünetek hátterében (az egyéni interpretáció természetesen mindig fontos, ezek csak általános irányelvek!):

A várandósággal a nő a tudatos, aktív, kiáradó, tüzes Nap világából a tudattalan, befogadó, vizes-nedves Hold birodalmába lép. Ez magyarázza a hangulatváltozásokat (hiszen a nő sokkal inkább kapcsolatba kerül irracionális részével) és a sírást, vagy még inkább testi szinten a vízvisszatartás révén jelentkező végtagduzzadást. A várandósság során minden szövet nyálkásabbá-nedvesebbé-lazábbá válik, és sokaknál jelentkezik intenzívebb hüvelyi folyás. Megnő az éjszaka jelentősége, nem csak a gyakori pisilési inger, de a rendkívül aktívvá váló álomtevékenység is központi jelentőségét jelzi (mintegy felkészítve az anyákat a szükségessé váló éjszakai életmódra a baba megszületésével).
A mellek növekedés, a súlygyarapodás azt az öntudatlan tendenciát fejezi ki, hogy a nő teljes, kerek egész legyen és felnőjön a feladathoz, amit a gyermekvállalás jelent.
A fáradtságérzet nem csak arra felszólítás, hogy a mama többet figyeljen, akár megszokott munkatempója feladása révén is, hanem jelzi, hogy az átállás igen nagy energia-befektetést igényel. Az átállás nehézségét jelzi az émelygés és a hányás: ahogy minden esetben, orientációs zavart jelez. A nő, akinek eddig egy férfias világban férfi-oldalával kellett helyt állnia, most irányt vált a női világba, ahol egészen más értékekre és megküzdési mechanizmusokra lesz szüksége. Ez a váltás, és a két ellentétes viselkedésmód közti konfliktus kezelése azonban nem egyszerű, és heteket (egyeseknél hónapokat) vesz igénybe. Feltámad a nőben az anyaság ősi vágya, és ez az impulzus arra készteti, hogy elfojtsa eddig uralkodó férfi pólusát. Minél erősebb volt az eddig, annál inkább fog tiltakozni, heves hányinger kíséretében.
A pigmentáció megváltozása is az új irányt jelzi: mellbimbó udvarának elsötétülése a baba tájékozódását segíti majd, az anya középvonalában megjelenő sötét csík pedig felszólítás arra, hogy az anya megtalálja saját középpontját. Ezt az is segíti, hogy súlypontja átrendeződik, a hasa lesz a leghangsúlyosabb pont, az a terület, ahol a hara vagy a köldökcsakra (Manipura-csakra) található. Nagyon hasznosak az ebben az időszakban végzett olyan jógagyakorlatok, amelyek ezen terület energiaellátását segítik (így pl. Vajrasana, könnyített Trikonasana, malomkörzés hátradőlés nélkül, stb.) Az ajkak körüli elszíneződés jelezheti, hogy különösen ügyelni kell az átvitt értelemben vett csere és kommunikáció tiszta formáira.
A fogíny az ősbizalom jelképe, és a bizonytalanságot fogínyvérzés jelezheti. Mint minden vérzés esetén, a vérrel életenergiát veszít az anya. Az ilyenkor gyakori fogszuvasodás azt jelzi, hogy az anyának többet kell törődnie a szájában lévő fegyvereivel, azaz bátran érvényesítenie kell az érdekeit. Agresszióval kapcsolatos problémára utal még a felfúvódás – nyílt konfrontáció hiányában a feszültség csak hátul tud távozni. Általában, az emésztési problémák arra utalnak, hogy az anya intellektuálisan nem tudja megemészteni az új helyzetet. Az aranyér annak analógiájára, hogy fájdalmas csomókon üldögélünk, feldolgozatlan konfliktusokra utal.
A szagérzékenység előhívja a nő ösztönösen „jó szimatát”a, mire érdemes hallgatni.

Az összefoglalás Dahlke-Dahlke-Zahn (2001) könyve alapján készült.

MÁSÁLLAPOT: A várandóssággal járó testi-lelki változások

A fogantatással olyan folyamatok indulnak el a nő teljes organizmusában (beleértve a testi és a lelki aspektusokat is), amelyek önjáróak, és mind abba az irányba mutatnak, hogy létrehozzák a lehetőséghez képest legideálisabb közeget a baba fejlődéséhez. Minden anyai környezet más és más – hiszen van olyan nő, akinek stresszes, agyonhajszolt életében kell „helyet szorítani” a jövevénynek, van, aki a nőiességének az elvesztését félti – és öntudatlanul is óvja a magzattól-, van, aki éveket várt a babára és csak a jelre várt, hogy teljesen beleengedje magát a számára igazán áldott állapotba.
Ennek megfelelően a szervezet különböző formákban „jelez” annak megfelelően, hogy mely ponton van szükség „korrekcióra”, azaz nagyobb odafigyelésre. És valljuk be, a terhességi tünetek olyan erőse lehetnek, hogy rákényszerítik az anyukát a változásokra. Hogy mik ezek testi szinten megjelenő üzenetek, arról a következő bejegyzésben lesz szó.