Ezúttal komment nélkül idézek néhány visszajelzést:
Sötétnek és hidegnek éreztem a méhemet. Nagyon nagy tapasztalás volt, hogy ilyen helyre nem születhet kisbaba. Nagyon sokat segített az elfogadásban. Köszönöm.
(Egy mesterséges megtermékenyítésre váró nő, akinél kétszeri beültetés sem járt sikerrel)
Akármilyen kellemetlen élményekben is van részem (szédülés, zaklatottság-érzés, tehetetlenség-érzés), mégis a jó érzések maradnak meg bennem, amikor innen elmegyek. Mintha megkönnyebbülnék. És külön jó, hogy nincs „házi feladat”, amin gondolkodnom kell.
(Egy saját magzati élményeit újraélő nő a kapcsolatanalitikus folyamat elején)
Hiába volt traumatikus a szülés és az azt követő napok a klinikán, ahol minden szerencsétlen körülmény összejátszott, hogy megnehezítse a helyzetünket, amikor végre egyedül (és békén) hagytak minket, fel tudtuk venni azt a kapcsolatot, ami már az anyaméhen belül kialakult. Nem nulláról (vagy éppen a sok beavatkozás és elválasztás miatt minuszból) indultunk, hanem ismerősként, zavartalanul tudtuk átadni magunkat az együttlétnek.
(Kismama szülés után, több hónapnyi kapcsolatanalitikus folyamattal a háta mögött)
