Zenehallgatás a babával

Meglehetősen elterjedt jó tanács a zenehallgatás várandósság alatt. De hogy ez miért jó és hogyan jó tényleg, arról ejtsünk pár szót.

Egyrészt nagyon konkrét gyakorlati haszna (amit a magzati emlékezés és tanulás kutatása igazolt is), hogy a magzatként hallott zenét a baba felismeri és megnyugszik tőle. Figyelem!!! Feltéve, ha a zenehallgatás alatt valóban harmonikus és idilli hangulatot élt át a mama. Hallottam már ugyanis olyan történetet, hogy azzal a dallal, amit a kismama rendszeresen énekelt a babájának még a pocakban, világgá lehetett volna kergetni a megszületett gyermeket. Miért vajon? Nem működik a módszer? Dehogyisnem. Épp ez a bizonyíték rá. Mindössze annyi apróság módosította a helyzetet, hogy az anyuka egy korábbi trauma miatt végigrettegte egész terhességét.

Fontos tehát, hogy a mama jól érezze magát zenehallgatás közben, hiszen egyfajta kondicionálási folyamatként a megszületett kisbaba azt az állapotot fogja a muzsika hangjára újraélni, amilyen körülmények között azt korábban hallotta. Minden anyuka kísérletezze ki, hogy ő mit szeret, hiszen fontos, hogy valóban élvezze a zenét, de azért figyeljen a baba reakcióira is!

A zenehallgatás nem csak a (remélhetőleg pozitív) anyai érzések közvetítése révén gyakorol jótékony hatást a babára, hanem maga a zene ritmusa által is. A barokk zenét épp ezért ajánlják, mert ritmusa (60-70 ütem/perc) hasonlít a nyugalmi állapotban lévő szívveréshez.* Érthető, hogy a gyors ritmusú zenék, ráadásul agresszíven uralkodó basszussal nagyon nyugtalanító hatást vált ki a babából. Kismamák, meneküljetek a tüc-tüc zenétől!!!

Mozart és Vivaldi (az agykontrollból ismert) alpha-hullámokat generálja, azaz egy olyan éber, ugyanakkor relaxált állapotot hoz létre, ami tökéletes nyugalmi helyzetet teremt a baba számára, paradox módon azonban a koncentrációt is segíti, tehát kifejezetten fejlesztő hatású.
Javasolt még Schubert Pisztráng-ötöse, Haydn és Handel.
De az kevés, hogy valami komolyzene legyen. Nem ajánlott például Bachot, Brahmsot és Beethovent hallgatni. Hogy miért? Mert
1) zenész ismerős tanácsolta,
2) saját érzéseim is megerősítették,
3) illetve Verny könyvében is ez állt.
További tudományos magyarázattal nem szolgálhatok jelen pillanatban, várom az esetleges hozzászólásokat! :-)

*Ezzel a magyarázattal annyi nem stimmel, hogy a váranóds nők alappulzusa magasabb.

Az akarat és aktív irányítás szerepe a babával való kapcsolatfelvételnél

A kapcsolatanalízis technikailag egy belső utazásra invitálja az anyukát, megteremtve a lehetőségét annak, hogy kapcsolatba kerüljön a magzattal.
Megható az anyukák lelkesedése az iránt, hogy mélyebb szinten is kommunikáljanak babájukkal, nem csak az évszázadok óta ismert simogatáson, beszélgetésen, megérzéseken keresztül.
Azonban az anyaság első (néha fájdalmas) leckéjét is meg kell élniük ennek kapcsán, azaz meg kell tanulniuk türelemmel a háttérbe húzódva várni (akár heteken-hónapokon keresztül), amíg megérik a helyzet a tényleges (pszichés) találkozásra.
Ugyanis a kapcsolatba kerülés egyáltalán nem garantált. Nem véletlen, hogy a kapcsolatanalízis pszichoanalitikus alapú: eredendő célja a blokkoló tudattalan tartalmak feltárása, feldolgozása. Amíg az anya eljut a babáig, át kell magát dolgoznia a saját történetén, legyen az magzati korban szerzett vagy születési trauma, későbbi elhanyagolás vagy szexuális visszaélések esetleg kudarcként megélt nőiség...

A mama akarata ebben a folyamatban csak addig terjedhet, hogy eldöntse, hajlandó ezen az úton végigmenni. De nem lehet lépcsőfokokat átugorva, a kellemetlen dolgokat kikerülve egyből a virágos réten tárt karokkal futni a babánk felé. A belső utazást passzív szemlélőként, nyitottan kell végezni, befogadóan minden felmerülő képre, még ha az fenyegető is. Nem szabad befolyásolni a kapcsolatanalízis során zajló folyamatokat, csak át kell adni magunkat a történéseknek.

Ez a fajta szemlélődő türelem ideális felkészítés a gyermeknevelésre, hisz ott is épp arra van szükség, hogy a szülő elfogadja gyermeke tempóját és saját szuverén érdeklődését.

Babakeringő - gyakorlat a babával való kommunikációra

Thomas Verny pszichiáter, aki az Észak-Amerikai kontinens "Hidas-Raffaija", egy 9 hónapos programot dolgozott ki az anya-magzat kapcsolat fejlesztésére. Ebből ajánlok egy mindenki által nagyon könnyen kivitelezhető gyakorlatot.
Mivel a baba érzékeli minden mozdulatodat és a testhelyzeted megváltoztatását, hónapokon keresztül kommunikálsz vele a mozgásoddal akaratlanul is. A tánc kifejezetten alkalmas nem tudatos érzelmeink kifejezésére.
Hogy mi kell hozzá? Te és (ha lehet a papa), illetve valami nagyon pozitív zene. Különösen ajánlott Strauss Kék Duna keringője, Csajkovszkij Diótörője, vagy Mozart, Schubert és Vivaldi ritmusosabb darabjai. Mindenképpen kerülendő a diszharmonikus jazz, és a kemény rockzene! Tánc közben figyelj a baba jelzéseire. Ha neked tetszik a zene, de a baba szorongással reagál – amit gyakoribbá váló kellemetlen rugdosással fejez ki -, hagyd ki azt a darabot és néhány nap vagy hét után tedd be újra, talán megváltozott a reakciója.
Ne próbálj meg formalizált tánclépéseket végrehajtani, kivéve, ha neked ezek teljesen természetesen jönnek. Hagyd, hogy a zene örömtelisége átjárja az egész testedet.
Ha lassabb darabot választasz, lassúzzatok a pároddal. Közben simogathatjátok a pocakodat, hogy kifejezzétek szereteteteket a gyermek felé.
A has kígyózó ringatása akkor is nagyon hasznos, ha nem vagy profi hastáncos. Ingasd a fejed, vállaid, csípődet, amit aztán tovább fokozhatsz azzal, hogy felemeled a kezed. Próbáld ki! :-)

Mi a különbség az anya-magzat kapcsolatanalízis és a jóganidrában megtapasztalt vizualizáció között?

Kismamajógán bevett technika, hogy a vezetett relaxációt követően a baba felé fordítjuk figyelmünket és végigmasszírozzuk az ő testét is gyengéden, illetve - az instrukciónak megfelelően - elképzeljük őt ilyen-olyan helyzetben.
Ezzel szemben a Hidas-Raffai-féle kapcsolatanalízisben egy mély tudati állapotban a baba-mama kapcsolatfelvételt követően magától zajlanak az események - azt látod és az történik, ami a kettőtök előtörténetéből és pszichés valóságából adódik.
Jóga nidrában néző vagy, kapcsolatanalízisben belépsz és főszereplővé válsz.

Miért fontos a szülésre tudatosan felkészülni?

Mert a baba is érez. Sokáig tartotta magát a tévhit, hogy az újszülött nem érez fájdalmat. Raffai Megfogantam, tehát vagyok, illetve a Raffai-Hidas-Vollner Lelki köldökzsinór kötetei részletesen ismertetik azokat a tudományos kísérleteket, amelyek nemhogy ennek ellenkezőjét bizonyítják, hanem azt is igazolják, hogy már a magzat is teljesen funkcióképes érzékelőrendszerrel rendelkezik, amibe a fájdalomérzet is beletartozik. Hogy ezt a köztudat mégsem veszi elég komolyan, arra nemrég a kozmetikusomnál döbbentem rá, amikor elhangzott az a mondat „kicsi korban kell kilyukasztani a kislányok fülét, akkor még túl kicsik arra, hogy emlékezzenek a fájdalomra. ”
Úgyhogy ezen a fórumon is szeretném hangsúlyozni, hogy kötelességünk megóvni gyermekeinket a felesleges fájdalomtól, amelyet például egy oxitocinnal vagy burokrepesztéssel feleslegesen felgyorsított szülés jelent. (Természetesen kizárólag az orvosilag indokolatlan beavatkozások ellen szólok, vannak esetek, amikor ezek alkalmazása szükséges és fontos!)
Szintén Raffai (2005) ismertet olyan vizsgálatokat, amely további érvet szolgáltatnak a szülés módjának tudatos megválasztása mellett: A Leboyer-módszerrel gyöngéden született gyermekek átlagosan 10 %-kal magasabb IQ-val rendelkeztek, mint a hagyományos keretek között születtettek. Azt is statisztikailag igazolták, hogy a kórházban született gyerekek hajlamosabbak a hírhedt „hasfájósságra”, mint az otthonszületettek.

Könyv-, és filmajánló

A szülésre való felkészülésben lehet hasznos - inkább lélektani, mint praktikus szempontból - látni néhány szülést a világ minden tájáról. A Világra jönni film alkotója (Gilles de Maistre rendező) poétikus hangvételre törekedett, ami kellőképpen meg is mozgatja a leendő szülők szívét-lelkét, de mindeközben jól ellenpontozza a természetes szülés és a kórházi körülmények közti különbségeket.
A tudatos anyává válás útján elkerülhetetlen az anyasággal kapcsolatos ellentmondásos érzések felismerése, a kevésbé idillikus anyaminták empatikus megértése és elfogadása. Segítséget nyújthat ebben egy meséskönyv, amely archetipikus szinten segít ebben. A Mesék anyákról (Magvető Kiadó, 2008) szerkesztője, Boldizsár Ildikó így ír az előszóban erről: "A valóságban általában nem a jó anya jelent problémát, hanem a jó anya hiánya. A mesék - legyen szó szerelemről, életről vagy halálról - nem azt vetítik elénk, ami rendben működik, hanem azt, amit rendbe kell - rendbe lehet - hozni." Én ennek a könyvnek a meséit kezdtem el olvasni kislányomnak a várandósságom 22. hetében. Talán mindketten érettebbek leszünk erre a nagy kalandra, amit az anya-lánya viszony rejt, mire a végére érünk...

Gyakorlati tanácsok a tudatos kapcsolatért

Akármilyen feszített is az élettempód, biztosan van néhány perced, amikor a babád felé tudsz fordulni. Ha nincs, keresd meg! :-)
Hiszen ő már itt van veled, és néhány hónap múlva még több idődet és odafigyelésedet fogja igényelni. Ne gondold, hogy "ó, majd foglalkozom vele akkor, amikor a sírásával úgyis kiköveteli magának...!"
Az egész kapcsolatanalitikus mozgalom arra a feltevésre épül, hogy a baba és a mama közti kapcsolat már a méhben építhető. Raffai Jenő szerint a születés előtt a babára szánt idő befektetés, és mint ilyen, meg is térül.
1. Találd meg azt a napi rutint, amibe beillesztheted a babával való együttlétedet. Van, akinek ez a reggeli ébredés utáni pár perc, de talán a már megszületett testvér "Anyát" kiált, így marad az este...
2. Ha rá tudsz figyelni, lélegezz tudatosan a hasadba, tudván, hogy ezzel most plusz energiát adsz neki. 3 lélegzetvétel is több, mint a semmi, ha csak ennyire van időd vagy koncentrációs lehetőséged!
3. Napközben is, bármikor, amikor megérzed a mocorgását, tedd a hasadra a kezed. Ha mással foglalkozol is éppen, ebből tudni fogja, hogy érzékelted a jelenlétét és elismered a létezését. A nem-tudomásul-vétel nagy fájdalommal jár, életkortól függetlenül (ugye).
4. Készítsd fel őt is az őt érintő beavatkozásokra, vagy minden olyan élményre, ami nagy hatást fog rád gyakorolni. Hogy ez mit jelent? Mondd el neki! Csak morzsold el - akár magadban - hogy kislányom/kisfiam, most egy doktorbácsi fogja anyát megvizsgálni, de ne aggódj, nem lesz semmi baj... Ez különösen fontos a számodra kellemetlen események esetén, nehogy magára vegye!