A magzat (és a gyermek) önálló lény

Az anya-magzat kapcsolatanalízis egyik (áttételes, de nagyon fontos) célja, hogy lehetővé tegye a gyermek differenciálódását az anyától. Sokan nem értik, miért van szükség erre, hiszen hagyományos elképzeléseinkben az anya és gyermeke szimbiózisáról beszélünk (sok klasszikus elméletalkotó is jóval a születés utánra teszi az önálló individuum kialakulását, igaz, a mai csecsemőkutatások, pl. Stern munkássága, azt igazolja, hogy a gyermek kezdettől fogva szuverén lény).
Auhagen-Stephanos, egy német pszichoanalitikusnő - terméketlen nőkkel folytatott munkája során - megfigyelte, hogy a fogantatás útjában álló nagyon fontos tényező, ha a leendő anya nem vált le saját édesanyjáról. Ez legtöbbször annak eredménye, hogy nem saját jogon született, hanem hogy valamilyen célt szolgáljanak az anya életében. Legyen az a kistestvérek nevelésének átvétele vagy egy meghalt testvér pótlása, az anya depressziójának elmulasztása, közös, hogy nem veszik figyelembe saját szükségleteiket és a szeretetért cserébe nyújtaniuk kell valamit.

Újra a terméketlenség lelki hátteréről

Ute Auhagen-Stephanos pszichoanalitikus több éves tapasztalatait így foglalja össze:
Saját tapasztalata szerint pszichoszomatikus sterilitás esetén az élet személyes kérdést intéz a kliens felé. A teherbe esés képtelensége csak egy tünet, mely a test és lélek, férfi és nő, belső világ és külvilág közötti konfliktust jelzi. Ez mindig egyéni és a személyiség különböző szintjein, a személyiségfejlődés különböző pontjain jelentkezhet. Épp ezért a zavar megjelenési formája is egyéni, és a megoldásnak is annak kell lennie. Meglátása szerint a funkcionális meddőség transzgenerációs probléma, azaz a zavar gyökere a korábbi generációknál található. Ezek a nők olyan örökséget kaptak, mely megakadályozza őket az élet továbbadásában. Nem elég tehát csak a páciensre koncentrálni, hanem meg kell vizsgálni azt a külső-belső környezetet, amelybe született. Fontos akár a nagyszülők története is, nem csak a szülőké, tehát jóval a születés előtti időkre érdemes visszatekinteni.

Az elengedés szerepe a termékenységben

Az elengedés azért fontos, mert a teremtés alapállapota az üresség. Ahol nincs semmi, ott lehet valami. Az infertilitással küzdő nők a belső ürességgel járó fájdalmat a külső – az orvosi beavatkozásokkal járó – fájdalommal helyettesítik, mert pusztítónak érzik a belső folyamatokkal való szembenézést. Pedig ez elengedhetetlennek tűnik.
Kétségtelen, hogy az elengedés nem könnyű, hiszen a gyermektelenséget gyakran büntetésként élik meg a fogamzásképtelen nők, és az ezzel összefüggésben meglévő (tudattalan) bűntudat nem engedi meg, hogy élvezni tudják az életet gyermek nélkül.(Auhagen-Stephanos, 2007)

Ranschburg és Vekerdy az intrauterén élet jelentőségéről

A 2010. május 22-én megrendezett Életre való gyermek konferencián Dr. Ranschburg Jenő a kapcsolati krízisek gyerekre gyakorolt hatásáról beszélve hangsúlyozta, hogy a szülők válása magzati korban a legkárosabb a gyerekre nézve, hiszen az anya frusztráltsága és stresszes állapota miatt nem rendelkezik azokkal a szabad vegyértékekkel, amely a gyermek iránti szeretetteljes odafigyelést lehetővé tenné. Ennek pedig messzemenő - akár pszichopátiáig vezető - következményei lehetnek.
Dr. Vekerdy Tamás az agresszió frusztrációs hátterével kapcsolatban kifejtette, hogy az első frusztráló élmények már magzatként meghatározóak lehetnek, ha a baba felé elvárásokat fogalmazunk meg, mint például "csak olyan ne legyen, mint én" vagy "remélem, olyan lesz, mint én". A cél az, hangsúlyozta, hogy a gyermek önmaga lehessen és ehhez mi, szülők, ehhez a lehető legjobb körülményeket biztosítsuk.

Nem öntudatlan babák

Íme egy újabb tudományos bizonyíték amellett, hogy az újszülöttek nem tehetetlen vegetatív lények, akikkel mindegy, mi történik, úgysem érzékelik. Bár a kísérlet egy egyszerű kondicionálásos feladatra vonatkozott, messzemenő következtetéseket vonhatunk le belőle - a gyermek szívja magába a körülötte lévő világot, tehát egyáltalán nem mindegy, milyen bánásmódban részesül (pl. élete első óráit is édesanyja mellett töltheti-e).

Miről szól egy gyerek?

 (Festmény: Helen Nelson-Reed)

Naomi Wolf (2001) Misconceptions című könyvében így ír:

Abban a hiszemben éltem, hogy egyszerűen lesz egy gyerekünk. De kiderült, hogy a kisbabák nagyon sok minden mást is képviselnek, sok absztrakt fogalmat is, úgy mint szabadság, vagyon, értékek, életmód, identitás.

Ute Auhagen-Stephanos, meddőséggel foglalkozó szakember is azt hangsúlyozza (2007), hogy a pszichoterápia célja nem a gyermek "rendelésre szállítása", hanem a pár segítése abban, hogy feltárják, számukra mit jelent egy gyermek, milyen értékek fűződnek náluk a gyermekvállaláshoz.

A gyermek iránti vágy a szépirodalomban

Lelki életet nem csak a pszichológusnál lehet élni... :-)
Hadd ajánljak két szépirodalmi művet, mely a gyermekvállalás felelősségével, a gyermektelenség fájdalmával foglalkozik: (forrás: Auhagen-Stephanos, 2007) Csingiz Ajtmatov: Fehér hajó regényében és Frederico Garcia Lorca: Yerma drámájában közös, hogy a lelki beszűkültség, a fókuszváltás képtelensége tragédiához vezet.
Az érem másik oldalát - azaz a nem kívánt gyermekek által felvetett pszichés folyamatokat - mutatja be Charlotte Worgitzky Meg nem született gyermekeim című könyve.
A Femina sorozat további másik két kötete (Margaret Drabble: Malomkő, Dea Trier Morch: Téli gyerekek) a valóra vált anyaság ellentmondásos, néha nehéz világát ábrázolja.