Üdvözöllek!

Az alábbi bejegyzések az anya-magzat kapcsolatanalízissel és a pre-, illetve perinatális (azaz a születés előtti és születés körüli) pszichológiával kapcsolatos kérdéseket fejtegetik - szubjektív formában. Egy részük a szakirodalom magamon történő átszűrése, néhány bejegyzés pedig a témával kapcsolatos saját élményeim megosztása - kizárólag informatív - és semmiképpen nem ömlengős - céllal.

Kérdéseidet, véleményedet szívesen veszem vagy nyilvánosan, a bejegyzések alatt található "Megjegyzés"-re kattintva, vagy személyesen az evegvari@gmail.com e-mail címen.

Amennyiben még tudatosabban szeretnéd a méhedben fejlődő babával ápolni a kapcsolatot, vagy meg szeretnéd vitatni valaki hozzáértővel azon kérdéseidet, amelyek talán éppen blogom olvasása közben merült fel benned, a lap alján megtalálhatod az országban működő szakemberek elérhetőségét.

2010. április 19., hétfő

A terméketlenség lelki gyökerei

A terméketlenség esetében lélektani értelemben arról van szó, hogy a gyermek iránti tudatos vágy tudattalan félelemmel párosul. (Ute Auhagen-Stephanos 2007) Ha a pár az orvostudományra és technikára támaszkodik a félelmetes lelki tartalmaikkal való szembesülés helyett, könnyen lehet, hogy hiába vesztegetnek el éveket a várakozással, hiszen csak a beavatkozások kb. 20%-a jár sikerrel. Az asszisztált reprodukciós eljárások folyamata alatt nagyon sok szenvedésen esik át a pár, melynek eredményeképpen megkeményedik a lelkük, izolálódnak (hiszen fájdalmas találkozni azokkal, akiknek ez sikerült), bűntudattal és szégyennel élnek, és nem történhet meg az elengedés és a gyászmunka. Ezért lenne fontos minden meddőséggel küzdő pár esetén pszichológus szakember bevonása is.

2009. november 26., csütörtök

Mi szólhat az apás szülés ellen?

Michael Odent francia szülészt idézi a a HVG (44. szám), amikor azon meglepő felvetést feszegeti, hogy az apás szülés épphogy kerülendő, mivel az apákban lévő feszültség a problémamentes szülés lefolyásának gátja lehet. (Ez azért érdekes, mert Odent épp arról híres, hogy nagyban hozzájárult a természetesebb, humánusabb szülések propagálásához, hasonlóan honfitársához, Leboyer-hez.)
Állításában azért lehet valami, mert a stressz blokkolja azokat a mechanizmusokat, amelyek a zavartalan tágulást biztosítják, és a papa idegeskedése nem csak tudatos, de tudattalan szinten is kihat az anyára („A féfi megnövekedett adrenalinszintjét”). Amiben mind Odent, mind az őt idéző HVG egyoldalú, az az, hogy nem minden apuka egyforma, és a cikkben idézett pisztollyal fenyegetőző apa nagyon is az egyik végletet képezi. Sok szülőpár rendelkezik azzal a kapcsolati intimitással, ami a szülésben nagy szerepet játszó emocionális támaszt, védettséget biztosítani képes.
Mindez természetesen a hormonális folyamatok szintjén is működik, hiszen kétféle stresszválasz van: az egyik a hagyományos „fuss vagy üss” reakció, amely a vészhelyzetre a kortizol-szint emelkedésével reagál, míg a másik a „nyugalom és összetartozás” reakció (Varga), amely az oxytocin-szint emelkedésével van összefüggésben. Evolúciósan mindkettőnek van létjogosultsága, leegyszerűsítve az egyik a (vadászó) férfiak megküzdési módja, míg a másik az otthont őrző nőké, akiknek ereje az összefogásban volt. (Varga) Gondolom, teljesen egyértelmű, melyik mechanizmus működik szülénél… Én biztos vagyok benne, hogy nagyon sok apa képes ezt a támaszt nyújtani párjának, és csodálatos is, ha megteszi, hiszen ez a fajta összefogás a szülőség későbbi pontjain is hasznos lesz még…

2009. október 8., csütörtök

Verny gondolatai a szorongásról várandósság alatt

Minden várandós nő aggódik – mikor miért. Először a vetélésveszély miatt, aztán a fejlődési rendellenességek, majd a szülési komplikációk miatt. Lehet görcsölni az anyagiakon, a súlygyarapodáson is. De ezek teljesen normális aggodalmak.
Amit viszont kerülj, azaz a folyamatos kételkedés abban, hogy kell-e neked ez a baba. A tartós félelem attól, hogy felvállald, rendkívül káros a babára nézve. Ha ezt tapasztalod magadon, fordulj szakemberhez!

2009. október 5., hétfő

A születési trauma és az újszülöttek

Leonard Orr és tanítványa, Heike Strombach szerint (személyes közlés) nincs "hasfájós" csecsemő. Születési traumás van.
Ha a Leboyer-féle gyöngéd születést összehasonlítjuk az oxitocinnal turbósítottal, és ráadásul tudjuk - mind Groftól, mint saját regressziós élményeink alapján - hogy micsoda halálfélelmet okoznak a méhösszehúzódások a baba számára, nem nehéz elképzelni, milyen sokkos állapotban érkezik meg erre a világra a gyerekek nagy része, akik hagyományos kórházi szülésben részesülnek.
A jó hír az, hogy gyerekeket is lehet rebirthingelni. (Heike Németországban nagyon szép történetet mesélt erről.) Ha azt látnám a saját kislányomon, hogy nyomott hagyott rajta a szülés (minden előzetes felkészítés és készülés ellenére - ki fogom próbálni. Majd beszámolok az eredményről.

2009. október 1., csütörtök

Hogyan készülhetsz az anyaságra, szülésre?

Amint látjátok, nagyon a tudatos megélés híve vagyok. Némi segítség, hogy hogyan készülhetsz itt Debrecenben:

- kismamajóga (debreceni lehetőségek a linkek közt)
- kismamarelaxáció (a Klinikán Dr. Török Zsuzsa szakpszichológus vezetésével van rá lehetőség)
- szülésfelkészítés együttszülő pároknak (ez is szervezett keretek közt megy a Klinikán, a 30. hétig lehet rá jelentkezni a portán egy űrlap kitöltésével)

A legfrisebb programajánlatom egy szülésznővel és szoptatási tanácsadóval folytatott beszélgetés a józsai HANSA Jógastúdióban október 3-án 18 órától. A kontaktinfot a linkek közt megtaláljátok!

2009. szeptember 25., péntek

Tudatos szülés - nyílt kommunikációval

Az utóbbi időben két előadást is tartottam a szülésre való tudatos felkészülés pszichológiai jelentőségéről. Igen nagy örömömre úgy látszik, erről nem kell annyira győzködni a kismamákat. Bátorítani viszont annál inkább, hogy merjenek kiállni szülésről kialakított elképzeléseik mellett. Nézzenek utána, milyen lehetőségek vannak, készüljenek fel a folyamatra, és KOMMUNIKÁLJANAK választott orvosukkal vagy szülésznőjükkel. A szüléstől való félelem egyik oka az ismeretlentől való félelem. Ezt informálódással igen jól ki lehet küszöbölni!
Hasznos elképzeléseinket írásban rögzíteni (ezt hívják "szülési tervnek"), amire sok mintát találhatunk az interneten. Nem csak arra jó, hogy összeszedd a gondolataidat, és pontról pontra kialakíthasd saját álláspontodat, de az orvosoddal való hatékony kommunikációt is segíti. Lányos zavarodban talán csak hebegnél-habognál, és a felét sem tudnád elmondani annak, ami ott le van írva. A választott szakembernek viszont nem sok idő átfutni azt az 1-2 oldalt, viszont teljes mértékben tisztában lesz az elképzeléseiddel. Ez egy olyan alap, amelyről kiindulva összeszedetten megvitathatjátok azokat a kritikus kérdéseket is, amelyek az ő szakmai felfogásába vagy a kórházi protokollba nehezen szuszakolhatóak be. További előnye az írásos szülési tervnek, hogy amennyiben orvosod lemarad a szülésről valamilyen oknál fogva, az éppen ügyeletes orvosnak is a kezébe nyomhatod ezt a dokumentumot, arra hivatkozva, hogy ezt te már megbeszélted az orvosoddal. Nem biztos, hogy vajúdás közben elölről szeretnéd kezdeni a magyarázkodást, és mégis a környezeted tudomására tudod hozni kéréseidet.

2009. szeptember 17., csütörtök

Vígasz a"császáros" anyukáknak

Nagy csalódás természetes szülésre készülve mégis császármetszéssel világra hozni gyermekünket. És ebben még az sem segít feltétlenül, ha tudjuk, hogy a babák maguk választják születési módjukat. Ennek lehet egyszerű fizikai oka (utólag derül ki, hogy azért vesz fel egy baba lehetetlen testhelyzetet, mert valóban nem fért volna ki, vagy a köldökzsinór veszélyeztette volna az életét), de lehet spirituális is, és emelett érvel Tarr Bence László, az Elixír magazin Spirituális Gyermeknevelés sorozatának írója.
Szerinte - ahogy a név is jelzi - a császármetszés a világrajövetel királyi útja, mégpedig azáltal, hogy megkíméli az újszülöttet a szüléssel járó fizikai gyötrelmektől. Ezáltal ő a születésnek ezt a módját a "gyöngéd születés" egy formájának tartja. Értelmezése szerint a születési trauma a szülőcsatornán való áthaladás okozta kínokból adódik, és ez okozza a spirituális dimenziók elfelejtését, az igazi megérkezést ebbe a világba. Császármetszés esetén - szerinte - nem olyan éles a határvonal a világok között, ami mai társadalmunk szempontjából azzal a következménnyel jár, hogy "kevésbé homályosul el a születés előtti boldogság és egység állapotának emléke, amely végeredményben egy békésebb és boldogabb generáció megjelenését hozza le erre a Földre."