Saját érzelmeink szabályozásával szemben hangulatunk mások lelkiállapotára gyakorolt hatását boncolgatja az a workshop-sorozat, mely ugyan a „Tudatos szülőség” elnevezést kapta (hiszen a szülő-gyerek szerepleosztásban a legnyilvánvalóbb ennek a kölcsönhatásnak a jelenléte), de minden közeli (így felnőtt párkapcsolati) helyzet érzelmi folyamataira is nagyobb rálátást biztosít. Magyarázatot nyújthat arra is, hogy mi nem stimmelt a gyerekkorunkban, ha egyébként - minden jel szerint - különösebb probléma vagy trauma nélküli környezetben nőttünk fel.
Arra próbálok választ nyújtani a pszichológia tudományának eredményeivel (idegtudományi, fejlődéslélektani és traumalélektani fókusszal), hogy mitől érezzük magunkat biztonságban érzelmileg. Hogyan kell azt csinálni, hogy a gyerek (vagy a jelentős másik) azt érezze, hogy szeretjük és fontos nekünk. Az idegrendszeri alapok ismerete megérteti velünk azon gondozási gesztusok jelentőségét, melyek megalapozhatják gyermekeink hosszú távú lelki egyensúlyát, stabil énképét és amelyek beépülve eszközöket nyújtanak az élet nehézségeivel szembeni helytálláshoz.
Tisztázzuk az alapvető érzelmi szükségletek mibenlétét, amelyek épp olyan fontosak az egészséges fejlődéshez, mint a fizikai növekedéshez szükséges tápanyagok. Ha ezek mentén magunkban is azonosítjuk hiányállapotainkat, megtalálhatjuk a módját, hogy ezeket pótoljuk. Ez a gyógyulás azon formája lehet, ahol felnőttként megadjuk magunknak azt, amit gyerekként nem kaptunk meg, egyfajta utólagos öngondoskodásban és empátiában részesítve saját gyermeki énünket.
Ehhez a belső munkához nyújtanak tudást a workshopok további témakörei:
az érzelmi összehangolódás kulcsai
a szülői odaszentelődés felelőssége
dühkezelési és vigasztalási - elméletileg megalapozott, mégis gyakorlatorientált – technikák
a gyermek számára megterhelő működésmódok megelőző vagy kárenyhítő, korrigáló célú ismertetése – bűntudatkeltés nélkül, a szülői nehezített pályával empatizálni tudó módon.
Mindez természetesen nem jelenti azt, hogy a tudatosság fegyelmezettsége a mások segítségéről való lemondással kell, hogy járjon, hiszen mások támogató jelenlétének érzelemszabályozó hatása olyan biológiailag megalapozott szükséglet, mely soha nem múlik el. A kiscsoportos workshopok résztvevőinek élménymegosztásai ezt a járulékos hitelesítő és erőforrásgyűjtögető hatást is kifejtik - indirekt, mégis nagyon is jól érzékelhető módon.
Workshop-időpontok:
Első rész: július 3., szombat, 13-15 óra
Második rész: július 31., szombat 13-15 óra
Harmadik rész: augusztus 14., szombat 13-15 óra
Bár a workshopok egymásra épülnek, önállóan is értelmezhetőek.
Az online platform globális elérést biztosít. 😊 A Balatonpartról is meghallgatható, az interaktivitás szintje egyénileg szabályozható.
Díja: 5000 Ft, utalással rendezhető.
Jelentkezni, további kérdéseket feltenni az evegvari@gmail.com-on lehet.
Ja, és hogy mi közöm mindehhez felnőttekkel foglalkozó pszichológusként?
Már anya-magzat kapcsolatanalitikus képződésem is a gyerekek optimális és kiteljesítő fejlődési pályára való állításért való elköteleződésem megnyilvánulása volt. Úgy is mondhatnám, hogy a gyerekeknek a felnőtteken keresztül segítek. Egyrészt, mivel jobban beszélem a nyelvüket. 😊 De méginkább azért, mert szeretek hatékony lenni és a gyereket végeredményben úgyis az formálja, aminek ki van téve – azaz a közvetlen személyes környezete.
Azért is éreztem fontosnak elmélyülni ebben a témában, mert a hozzám érkező felnőttek is voltak gyerekek. Talán nem meglepő, hogy jobbára nem a felnőtt működésmódjuk okoz nekik problémát, hanem annak hiánya, azaz sokszor gyermeki énjükkel keressük a gyógyító kapcsolatot. Az ehhez szükséges tudásanyag nagy átfedést mutat a gyerekterápiában alkalmazottal, csak az eszközök mások. És miközben a velem dolgozó felnőttek ráéreznek a belső gyermeki énjük igényeire, saját gyermekeikkel is empatikusabbá válhat a kapcsolatuk. Vagy épp fordítva: a szülők sokszor motiváltabbak küzdeni a gyermekeikért, mint magukért. Szerencsére a gyermekeik lelki épségéért és fejlődéséért tett erőfeszítéseik nem maradnak hatástalanok rájuk nézve sem, megértőbbé és elfogadóbbaká válhatnak saját magukkal is.