Nem öntudatlan babák

Íme egy újabb tudományos bizonyíték amellett, hogy az újszülöttek nem tehetetlen vegetatív lények, akikkel mindegy, mi történik, úgysem érzékelik. Bár a kísérlet egy egyszerű kondicionálásos feladatra vonatkozott, messzemenő következtetéseket vonhatunk le belőle - a gyermek szívja magába a körülötte lévő világot, tehát egyáltalán nem mindegy, milyen bánásmódban részesül (pl. élete első óráit is édesanyja mellett töltheti-e).

Miről szól egy gyerek?

 (Festmény: Helen Nelson-Reed)

Naomi Wolf (2001) Misconceptions című könyvében így ír:

Abban a hiszemben éltem, hogy egyszerűen lesz egy gyerekünk. De kiderült, hogy a kisbabák nagyon sok minden mást is képviselnek, sok absztrakt fogalmat is, úgy mint szabadság, vagyon, értékek, életmód, identitás.

Ute Auhagen-Stephanos, meddőséggel foglalkozó szakember is azt hangsúlyozza (2007), hogy a pszichoterápia célja nem a gyermek "rendelésre szállítása", hanem a pár segítése abban, hogy feltárják, számukra mit jelent egy gyermek, milyen értékek fűződnek náluk a gyermekvállaláshoz.

A gyermek iránti vágy a szépirodalomban

Lelki életet nem csak a pszichológusnál lehet élni... :-)
Hadd ajánljak két szépirodalmi művet, mely a gyermekvállalás felelősségével, a gyermektelenség fájdalmával foglalkozik: (forrás: Auhagen-Stephanos, 2007) Csingiz Ajtmatov: Fehér hajó regényében és Frederico Garcia Lorca: Yerma drámájában közös, hogy a lelki beszűkültség, a fókuszváltás képtelensége tragédiához vezet.
Az érem másik oldalát - azaz a nem kívánt gyermekek által felvetett pszichés folyamatokat - mutatja be Charlotte Worgitzky Meg nem született gyermekeim című könyve.
A Femina sorozat további másik két kötete (Margaret Drabble: Malomkő, Dea Trier Morch: Téli gyerekek) a valóra vált anyaság ellentmondásos, néha nehéz világát ábrázolja.

A terméketlenség lelki gyökerei

A terméketlenség esetében lélektani értelemben arról van szó, hogy a gyermek iránti tudatos vágy tudattalan félelemmel párosul. (Ute Auhagen-Stephanos 2007) Ha a pár az orvostudományra és technikára támaszkodik a félelmetes lelki tartalmaikkal való szembesülés helyett, könnyen lehet, hogy hiába vesztegetnek el éveket a várakozással, hiszen csak a beavatkozások kb. 20%-a jár sikerrel. Az asszisztált reprodukciós eljárások folyamata alatt nagyon sok szenvedésen esik át a pár, melynek eredményeképpen megkeményedik a lelkük, izolálódnak (hiszen fájdalmas találkozni azokkal, akiknek ez sikerült), bűntudattal és szégyennel élnek, és nem történhet meg az elengedés és a gyászmunka. Ezért lenne fontos minden meddőséggel küzdő pár esetén pszichológus szakember bevonása is.

Mi szólhat az apás szülés ellen?

Michael Odent francia szülészt idézi a a HVG (44. szám), amikor azon meglepő felvetést feszegeti, hogy az apás szülés épphogy kerülendő, mivel az apákban lévő feszültség a problémamentes szülés lefolyásának gátja lehet. (Ez azért érdekes, mert Odent épp arról híres, hogy nagyban hozzájárult a természetesebb, humánusabb szülések propagálásához, hasonlóan honfitársához, Leboyer-hez.)
Állításában azért lehet valami, mert a stressz blokkolja azokat a mechanizmusokat, amelyek a zavartalan tágulást biztosítják, és a papa idegeskedése nem csak tudatos, de tudattalan szinten is kihat az anyára („A féfi megnövekedett adrenalinszintjét”). Amiben mind Odent, mind az őt idéző HVG egyoldalú, az az, hogy nem minden apuka egyforma, és a cikkben idézett pisztollyal fenyegetőző apa nagyon is az egyik végletet képezi. Sok szülőpár rendelkezik azzal a kapcsolati intimitással, ami a szülésben nagy szerepet játszó emocionális támaszt, védettséget biztosítani képes.
Mindez természetesen a hormonális folyamatok szintjén is működik, hiszen kétféle stresszválasz van: az egyik a hagyományos „fuss vagy üss” reakció, amely a vészhelyzetre a kortizol-szint emelkedésével reagál, míg a másik a „nyugalom és összetartozás” reakció (Varga), amely az oxytocin-szint emelkedésével van összefüggésben. Evolúciósan mindkettőnek van létjogosultsága, leegyszerűsítve az egyik a (vadászó) férfiak megküzdési módja, míg a másik az otthont őrző nőké, akiknek ereje az összefogásban volt. (Varga) Gondolom, teljesen egyértelmű, melyik mechanizmus működik szülénél… Én biztos vagyok benne, hogy nagyon sok apa képes ezt a támaszt nyújtani párjának, és csodálatos is, ha megteszi, hiszen ez a fajta összefogás a szülőség későbbi pontjain is hasznos lesz még…

Verny gondolatai a szorongásról várandósság alatt

Minden várandós nő aggódik – mikor miért. Először a vetélésveszély miatt, aztán a fejlődési rendellenességek, majd a szülési komplikációk miatt. Lehet görcsölni az anyagiakon, a súlygyarapodáson is. De ezek teljesen normális aggodalmak.
Amit viszont kerülj, azaz a folyamatos kételkedés abban, hogy kell-e neked ez a baba. A tartós félelem attól, hogy felvállald, rendkívül káros a babára nézve. Ha ezt tapasztalod magadon, fordulj szakemberhez!

A születési trauma és az újszülöttek

Leonard Orr és tanítványa, Heike Strombach szerint (személyes közlés) nincs "hasfájós" csecsemő. Születési traumás van.
Ha a Leboyer-féle gyöngéd születést összehasonlítjuk az oxitocinnal turbósítottal, és ráadásul tudjuk - mind Groftól, mint saját regressziós élményeink alapján - hogy micsoda halálfélelmet okoznak a méhösszehúzódások a baba számára, nem nehéz elképzelni, milyen sokkos állapotban érkezik meg erre a világra a gyerekek nagy része, akik hagyományos kórházi szülésben részesülnek.
A jó hír az, hogy gyerekeket is lehet rebirthingelni. (Heike Németországban nagyon szép történetet mesélt erről.) Ha azt látnám a saját kislányomon, hogy nyomott hagyott rajta a szülés (minden előzetes felkészítés és készülés ellenére - ki fogom próbálni. Majd beszámolok az eredményről.