Szorongásos álmok várandósság alatt

Először is: a várandósság - természetszerűleg - sok szorongással jár.
Ez a felelősségre való ráhangolódás velejárója, biológiailag is előkészítve, hogy a mama minden idegszálával a babára figyeljen születést követően. Pszichológiailag is sok minden megmozdul ebben az időszakban bennünk (pl. saját születési traumánk), tehát érthető, ha nem csak pozitív gondolatokkal vagyunk tele.
Szorongásaink persze nem képezik kellemes részét az életünknek, így (jól bevált 20-40 éves rutinnal) ott nyomjuk el őket, ahol tudjuk (mindenféle klassz kis énvédő mechanizmussal). Persze az Organizmust (nagy betűvel) nem lehet kicselezni: ha más nem, a tudattalan kommunikációs útján, az álmokon keresztül megnyilvánulnak szorongásos tartalmaink. Ez lehetőséget teremt arra, hogy pszichénk készüljön a nagy feladatra, a szülésre és a gyermeknevelésre.
Verny beszámol egy tanulmányról, amely szerint azok a nők, akik sok félelemteli álmot éltek át, rövidebb ideig vajúdtak, mint azok a nők, akiknek az álmaikban kevésbé jelentek meg szorongásos tartalmak.
Úgyhogy nyugodtan tudatosítsd az álmaidat és próbáld megérteni őket. Míg az álmok értelmezése mindig egyedi kell, hogy legyen, a várandósság során bizonyos szimbólumok gyakoribbakká válnak. Az építészeti szerkezetek a méhet, az állatok a magzatot, a víz terhességet magát és a születést jelképezi. Hogy segítsd az álmaidra való emlékezést, vezess álomnaplót. Helyezd a párnád mellé egy tollal együtt és lefekvés előtt emlékeztesd magad, hogy lefekvés előtt ismételd el magadnak hogy „emlékezni fogok álmomra”.

Tudományos bizonyítékok

Az alábbiakban Raffai Megfogantam, tehát vagyok (1997)című könyvéből ismertetek néhány adatot arra vonatkozóan, hogy milyen hatása van a magzati stimulációs programoknak, azaz annak, ha tudatosan odafigyelnek rá és aktívan tesznek azért, hogy a kisbaba pozitív érzelmi légkörben fejlődjön az anyaméhben, illetve különböző érzékszervein keresztül stimulálva legyen.
Azok a babák, akik részt vettek ilyen programban:
- a születést követő második napon jobban reagáltak vizuális és auditív ingerekre, ügyesebb volt a mozgásuk és az orientációjuk, sőt még vegetatív állapotuk szabályozása is.
- 18 hónaposan jobbak a nyelvi fejlődésben, a szem- és a kézmozgás összehangolásában, a nagymozgásokban és a problémamegoldásban.
- 3 évesen is megmaradt az előny a mentális és motoros területen.

A "több, mint pocaksimogatás" dilemmája, azaz ízlések és pofonok

Egyik csoporttársam a kapcsolatanalízis-képzésről egy TV-műsor vendége volt, ahol a várandós műsorvezető elég elutasító volt az anya-magzat kapcsolat építésével szemben. Viszonyulása a lehetőséghez, hogy a babával kapcsolatot lehet (és esetleg az ő fejlődése érdekében esetleg kell) kialakítani, tipikus reakciója azoknak, akik hagyják, hogy a maguk természetes módján fejlődjön a baba és "nem akarják zavarni", de mivel mélyen valahol bizonytalanok, és esetleg még lelki-ismeretfurdalásuk is van, feszültséglevezetés gyanánt inkább támadnak.

Természetesen nem baj, ha egy várandós nő kerüli az introspekciót és a pszichés munkát. Hiszen nagyon jól teszi a mama, ha érzése szerint nem kell vájkálnia magában és akkor ezt nem is teszi. Itt is igaz a tétel, hogy minden magzat más és más bánásmódot igényel már az anyaméhen belül is, így nincs két egyforma várandósság sem. A babájára természetes módon figyelő anyuka érzékeli, hogy hogyan kiegyensúlyozott az ő babája (netalántán úgy, hogy békén kell hagyni), és akkor ez rendben is van. Ha valaki soha nem szembesült félelmeivel, gyengeségeivel, lehet, hogy nem várandósan kell elkezdeni, hiszen épp ezzel teremtene háborús körülményeket a kisbabájának odabent. (De ha azt érzi, hogy most vagy soha, mert magáért nem tenné meg, de a babájáért már igen, akkor hajrá!)

Nincs tuti út ahhoz, hogy jó szülei legyünk a gyerekünknek. Lehet, hogy valakinek kell a kapcsolatanalízis (vagy valamilyen más kapcsolatépítő módszer), másoknak nem.
Akármelyik utat járjuk is, egy dologtól óva intenék mindenkit: elítélni azt, aki nem úgy csinálja, ahogy mi.
Ez lehet az anyaság első leckéje, ami a gyermeknevelés kapcsán kapott jó (vagy néha rossz-)indulatú tanácsok tömkelegével szembeni elhatárolódásunkra jó tréning.

Zenehallgatás a babával

Meglehetősen elterjedt jó tanács a zenehallgatás várandósság alatt. De hogy ez miért jó és hogyan jó tényleg, arról ejtsünk pár szót.

Egyrészt nagyon konkrét gyakorlati haszna (amit a magzati emlékezés és tanulás kutatása igazolt is), hogy a magzatként hallott zenét a baba felismeri és megnyugszik tőle. Figyelem!!! Feltéve, ha a zenehallgatás alatt valóban harmonikus és idilli hangulatot élt át a mama. Hallottam már ugyanis olyan történetet, hogy azzal a dallal, amit a kismama rendszeresen énekelt a babájának még a pocakban, világgá lehetett volna kergetni a megszületett gyermeket. Miért vajon? Nem működik a módszer? Dehogyisnem. Épp ez a bizonyíték rá. Mindössze annyi apróság módosította a helyzetet, hogy az anyuka egy korábbi trauma miatt végigrettegte egész terhességét.

Fontos tehát, hogy a mama jól érezze magát zenehallgatás közben, hiszen egyfajta kondicionálási folyamatként a megszületett kisbaba azt az állapotot fogja a muzsika hangjára újraélni, amilyen körülmények között azt korábban hallotta. Minden anyuka kísérletezze ki, hogy ő mit szeret, hiszen fontos, hogy valóban élvezze a zenét, de azért figyeljen a baba reakcióira is!

A zenehallgatás nem csak a (remélhetőleg pozitív) anyai érzések közvetítése révén gyakorol jótékony hatást a babára, hanem maga a zene ritmusa által is. A barokk zenét épp ezért ajánlják, mert ritmusa (60-70 ütem/perc) hasonlít a nyugalmi állapotban lévő szívveréshez.* Érthető, hogy a gyors ritmusú zenék, ráadásul agresszíven uralkodó basszussal nagyon nyugtalanító hatást vált ki a babából. Kismamák, meneküljetek a tüc-tüc zenétől!!!

Mozart és Vivaldi (az agykontrollból ismert) alpha-hullámokat generálja, azaz egy olyan éber, ugyanakkor relaxált állapotot hoz létre, ami tökéletes nyugalmi helyzetet teremt a baba számára, paradox módon azonban a koncentrációt is segíti, tehát kifejezetten fejlesztő hatású.
Javasolt még Schubert Pisztráng-ötöse, Haydn és Handel.
De az kevés, hogy valami komolyzene legyen. Nem ajánlott például Bachot, Brahmsot és Beethovent hallgatni. Hogy miért? Mert
1) zenész ismerős tanácsolta,
2) saját érzéseim is megerősítették,
3) illetve Verny könyvében is ez állt.
További tudományos magyarázattal nem szolgálhatok jelen pillanatban, várom az esetleges hozzászólásokat! :-)

*Ezzel a magyarázattal annyi nem stimmel, hogy a váranóds nők alappulzusa magasabb.

Az akarat és aktív irányítás szerepe a babával való kapcsolatfelvételnél

A kapcsolatanalízis technikailag egy belső utazásra invitálja az anyukát, megteremtve a lehetőségét annak, hogy kapcsolatba kerüljön a magzattal.
Megható az anyukák lelkesedése az iránt, hogy mélyebb szinten is kommunikáljanak babájukkal, nem csak az évszázadok óta ismert simogatáson, beszélgetésen, megérzéseken keresztül.
Azonban az anyaság első (néha fájdalmas) leckéjét is meg kell élniük ennek kapcsán, azaz meg kell tanulniuk türelemmel a háttérbe húzódva várni (akár heteken-hónapokon keresztül), amíg megérik a helyzet a tényleges (pszichés) találkozásra.
Ugyanis a kapcsolatba kerülés egyáltalán nem garantált. Nem véletlen, hogy a kapcsolatanalízis pszichoanalitikus alapú: eredendő célja a blokkoló tudattalan tartalmak feltárása, feldolgozása. Amíg az anya eljut a babáig, át kell magát dolgoznia a saját történetén, legyen az magzati korban szerzett vagy születési trauma, későbbi elhanyagolás vagy szexuális visszaélések esetleg kudarcként megélt nőiség...

A mama akarata ebben a folyamatban csak addig terjedhet, hogy eldöntse, hajlandó ezen az úton végigmenni. De nem lehet lépcsőfokokat átugorva, a kellemetlen dolgokat kikerülve egyből a virágos réten tárt karokkal futni a babánk felé. A belső utazást passzív szemlélőként, nyitottan kell végezni, befogadóan minden felmerülő képre, még ha az fenyegető is. Nem szabad befolyásolni a kapcsolatanalízis során zajló folyamatokat, csak át kell adni magunkat a történéseknek.

Ez a fajta szemlélődő türelem ideális felkészítés a gyermeknevelésre, hisz ott is épp arra van szükség, hogy a szülő elfogadja gyermeke tempóját és saját szuverén érdeklődését.

Babakeringő - gyakorlat a babával való kommunikációra

Thomas Verny pszichiáter, aki az Észak-Amerikai kontinens "Hidas-Raffaija", egy 9 hónapos programot dolgozott ki az anya-magzat kapcsolat fejlesztésére. Ebből ajánlok egy mindenki által nagyon könnyen kivitelezhető gyakorlatot.
Mivel a baba érzékeli minden mozdulatodat és a testhelyzeted megváltoztatását, hónapokon keresztül kommunikálsz vele a mozgásoddal akaratlanul is. A tánc kifejezetten alkalmas nem tudatos érzelmeink kifejezésére.
Hogy mi kell hozzá? Te és (ha lehet a papa), illetve valami nagyon pozitív zene. Különösen ajánlott Strauss Kék Duna keringője, Csajkovszkij Diótörője, vagy Mozart, Schubert és Vivaldi ritmusosabb darabjai. Mindenképpen kerülendő a diszharmonikus jazz, és a kemény rockzene! Tánc közben figyelj a baba jelzéseire. Ha neked tetszik a zene, de a baba szorongással reagál – amit gyakoribbá váló kellemetlen rugdosással fejez ki -, hagyd ki azt a darabot és néhány nap vagy hét után tedd be újra, talán megváltozott a reakciója.
Ne próbálj meg formalizált tánclépéseket végrehajtani, kivéve, ha neked ezek teljesen természetesen jönnek. Hagyd, hogy a zene örömtelisége átjárja az egész testedet.
Ha lassabb darabot választasz, lassúzzatok a pároddal. Közben simogathatjátok a pocakodat, hogy kifejezzétek szereteteteket a gyermek felé.
A has kígyózó ringatása akkor is nagyon hasznos, ha nem vagy profi hastáncos. Ingasd a fejed, vállaid, csípődet, amit aztán tovább fokozhatsz azzal, hogy felemeled a kezed. Próbáld ki! :-)

Mi a különbség az anya-magzat kapcsolatanalízis és a jóganidrában megtapasztalt vizualizáció között?

Kismamajógán bevett technika, hogy a vezetett relaxációt követően a baba felé fordítjuk figyelmünket és végigmasszírozzuk az ő testét is gyengéden, illetve - az instrukciónak megfelelően - elképzeljük őt ilyen-olyan helyzetben.
Ezzel szemben a Hidas-Raffai-féle kapcsolatanalízisben egy mély tudati állapotban a baba-mama kapcsolatfelvételt követően magától zajlanak az események - azt látod és az történik, ami a kettőtök előtörténetéből és pszichés valóságából adódik.
Jóga nidrában néző vagy, kapcsolatanalízisben belépsz és főszereplővé válsz.