Félelem a szüléstől és a "nehéz" szülés

Bár a várandóság élettani, lelki folyamati természetes módon készítik az anyát a szülésre, a nők egy része a szülés közeledtével egyre inkább fél a rá váró megpróbáltatásoktól (amit jócskán erősítenek a rémtörténetek, amit a környezet előszeretettel ecsetel, merő jószándékból).
A közelgő szülés által kiváltott szorongás nem csak a baba egészségére hathat hátrányosan, de a komplikációmentes szülést is hátráltatja. A Michigani egyetem tanulmánya szerint a szorongó nők átlagosan hosszabb időt töltöttek vajúdással. A Brown Egyetem kutatása is érdekes: 50 nőt tanulmányoztak, akiknek fele várta az anyaságot és a szülést, másik felük viszont félt tőle. Minden szorongó nőnél legalább egy komplikáció fellépett a szülés során, sokszor még a babáiknál is. A nem félő anyáknál egyáltalán nem voltak komplikációk. A Cincinnati egyetem tanulmánya szerint az anyasággal szembeni negatív érzések és a saját anyával való rossz viszony hosszabbította meg leginkább a szülést. (Verny, 1991) Épp ezért van létjogosultsága a várandóság alatti önismereti folyamatnak, amelynek során felülvizsgálható a hozott anyai minta, az anyakép, és az anyaszereppel kapcsolatos félelmek. Befektetett energia kell ahhoz, hogy az "anyja lányából a lánya anyjává" válhasson valaki. (Persze kisfiú esetén is érvényes mindez, csak így jobban hangzott... :-) )(Leff, 1993 és Stern)
A szüléstől való félelem ezen kívül egy öngerjesztő folyamat: az önigazolást kereső agy épp a rémtörténeteket fogja meghallani. Ehhez hozzáadódik a kismamák befolyásolhatósága, hiszen másállapotban érzékenyebbek, sebezhetőbbek: minden jobban "betalál". A környezet szuggesztív hatása különösen érvényesül szülés közben, hiszen a nő eleve módosult tudatállapotban van. (Varga, 2002) Ha egyfolytában sulykolják nekünk, mennyire fáj, fájni is fog. Próbáljuk ezt kikapcsolni vagy megkérni a "károgókat", hogy pozitív üzeneteket alkalmazzanak, semmi mást.

Mit tehetünk a magzat optimális fejlődéséért?

1. Ápoljunk jó kapcsolatot a baba apukájával! Az apától származó törődés, szeretet, támogatás az anyuka pozitív érzéseit növeli, szorongásait pedig csökkenti. Önmagában már ez jó hatással van a magzatra. Ezen túlmenően azonban a papa-baba kötődés sem elhanyagolandó tényező, hiszen egy gyermeknek hosszú távon (már egész kicsi kortól kezdve!) éppen úgy szüksége van az apára, mint anyára. Tőle más dolgokat tanul, másfajta érzelmi támaszt, és nem utolsósorban férfimintát kap. A baba már a pocakban megismerkedik apa hangjával, felismeri a simogatását, így némi odafigyeléssel mi is tehetünk az erősödő baba-papa kapcsolatért. Tegyük lehetővé, hogy az apa is átélhesse a várandósság olyan velejáróit, mint például ultrahangvizsgálatokat, hívjuk fel a figyelmét a baba mocorgására a pocakban, alakítsunk ki olyan rituálékat, amelyben formálódik a kis család: például apa este mesét olvashat a babának, vagy megmasszírozhatja anyát egy kis pocaksimogatással kombinálva.

2. Lélegezzünk!

A lélek és a lélegzet összefüggését a magyar nyelv is ismeri: a kiegyensúlyozott lelkiállapot és a mély, egyenletes, nyugodt, orron át történő légzés összefüggenek. A kismama eleve egyre nehezebben tud lélegezni, ahogy nő a baba és felnyomja a rekeszizmot, csökkentve a tüdő terét, miközben a megnövekedett vérmennyiség miatt nagyobb mennyiségű oxigént kell szállítania a baba ellátásához. Emiatt a lélegzésre tudatosan oda kell figyelni. A jóga kiváló légzőgyakorlatokat tanít, de az is elég, ha napi 5 percre csak figyelmet szentelünk a lélegzetünknek egyszerű mindfulness-technikákkal. Az orron át történő légzés fiziológiai előnyei (környezeti szennyeződés szűrése, a belélegzett levegő felmelegítése) közismertek, az talán kevésbé, hogy pszichés védelmet is nyújt a zaklatottság, túlpörgés ellen. A várandóság gyakori kísérőtünete, a megduzzadt nyálkahártyák nehezítik az orron át történő levegővételt, mégis érdemes erre törekedni. Jó szolgálatot tehet az orrjáratok fiziológiás sóoldattal történő átmosása.

3. Hasmasszázs

Simogassuk a pocakot! Ez taktilis stimulációnak számít, ami már a sokat emlegetett zenehallgatáson (auditoros), táncoláson (vesztibuláris) kívül nagyon stimulálóan hat a babára és jól oldja a feszültséget. A kapcsolatépítést is segíti, hiszen az érintésre reagál, és ezzel kialakítható egyfajta érintésalapú párbeszéd.

4. Relaxáció

Értelemszerűen a feszültségoldást szolgálja, de a testérzetek és a légzés tudatosításával az önmagunkra és a babára figyelés lehetőségét is megteremti.

5. Vizualizáció

Képzeljünk el pozitív képeket a babával kapcsolatban. Az sem baj, ha ez egy idealizált kép vagy egy tényleges ultrahang-kép. Ha a vizualizációs gyakorlat nem a töltekezést szolgálja, hanem a negatív érzéseinket erősíti, vagy ijesztő képek törnek be, ezt a gyakorlatot ne végezzük egyedül, csak biztonságos terápiás térben, szakember javaslatára.


forrás: Chairat Panthuraamphorn programja alapján in Raffai: Megfogantam, tehát vagyok, Pécs, 1997

Előadások szeptemberben

A következő témákban tartok előadást és nyílik lehetőség személyes kérdéseitek feltevésére:

Baba-mama kapcsolat a várandósság alatt
• Ki lakik a pocakunkban?
• Milyen módszerekkel fejleszthető az anya-magzat kapcsolat?
• Milyen előnyei vannak a baba-mama kapcsolat fejlesztésének?
Várandósság vagy terhesség?
• Lelki nehézségek a várandósság során
• Az anyasággal járó személyiségbeli változások
• Milyen az "elég-jó" anya?


Helyszín: Belső Oázis Alapítvány, Csapó u. 7. 1.em./2.(Kapucsengő: 2)
Időpont: 2009. szeptember 15., kedd, 17 óra

Tudatos szülés

• Milyen a "jó" szülés?
• Miért fontos készülni a szülésre?
• A személyiség alakulása a születés fényében
• A születési trauma


Időpontok, helyszínek:
2009. szeptember 17. csütörtök, 18 óra, Helyszín: Turmalin Ház, Csapó u. 19.
2009. szeptember 22., kedd, 17 óra, Helyszín: Belső Oázis Alapítvány, Csapó u. 7. 1.em./2.

Emlékek a születésről

Ne bagatellizáljuk el, ami a szülőszobában történik. A baba nagyon is átél mindent, az más dolog, hogy mire megtanul a mi fejünkkel gondolkozni és megtanulja hozzá a szavakat, nem tud hozzáférni ezekhez az emlékeihez. De ez nem jelenti azt, hogy ne hatna ki egész személyiségére és későbbi életére... (Ez minden kisgyermekkori élményre igaz mellesleg!)

Verny beszámolója szerint Chamberlain regressziós hipnózissal anyákat és gyermekeiket kért meg arra, hogy idézzék fel a születés körülményeit. Meglepő, hogy külön-külön mennyire hasonló és részletgazdag dolgokat mondtak. Az egyik lány például fel tudta idézni anyja frizuráját abból az időből. Egy másik alany helyesen emlékezett vissza arra, ahogy anyja megszaglászta és hogy aggódott a lábujjai miatt. Valaki fel tudta idézni, hogy szülei összevesztek a nevén.

Személyiség és születési mód (császármetszés versus vaginális út)

Verny könyvéből származnak az alábbi adatok:

"A kutatások azt mutatják, hogy a születési stílus megválasztása más módon is befolyásolhatja a személyiséget. Dennis McCracken tanulmányában összehasonlított hat császármetszéses babát, akik nem élték át a vajúdás élményét, illetve hat vaginális úton született babát, akik igen. Azt találta, hogy a császárosok nyitottabbak az új élményekre és intuitívabbak, míg a hagyományosan születettek lelkiismeretesebbek és magabiztosabbak. Lewis Bissel felvetette, hogy a császáros babák egyre nagyobb száma miatt az egész világon változhatnak a társadalmi beállítódások." (52. o.)

Ehhez annyit fűznék hozzá, hogy - bár szerintem is logikus, hogy milyen személyiségbeli hatása lehet a születési módnak -, de azért statisztikailag túl kicsi ahhoz a minta, hogy érvényes következtetést lehessen levonni. Tehát ez nem tudományos bizonyíték, csak egy szimpatikus megfigyelés. Abban biztos, hogy van valami, hogy a világot átformálja a sok császármetszés.

Miért is gond a születési trauma?

Az alábbiakban Verny könyvéből fordítottam némi bizonyítékot:

"A Lancet orvosi lap közli a Cornell-i Orvostudományi Egyetem pszichológusának, Lee Salk-nak írását, melyben beszámol arra, hogy a tinédzserkori öngyilkosság összefüggésbe hozható a nehéz szüléssel. Kutatásában azt találta, hogy az öngyilkosokkal nem foglalkoztak megfelelően magzati korukban, édesanyjuk krónikus beteg volt várandósan és légzési nehézségeik voltak azületés után több, mint egy órán keresztül. Egy kapcsolódó vizsgálatban Dr. Bertil Jacobson (a stockholmi Karolinska Intézetből) azt találta, hogy a felnőttkori drogfogyasztás összefüggésben áll a születési traumával. Aggasztóan gyakran születtek a drogfüggők olyan kórházakban, ahol az orvosok ópiát-származékokat, barbiturátokat, illetve kloroformot alkalmaztak a szülés során a szülő nőkön. Ezek a köldökzsinóron keresztül eljutottak a gyermekhez, hajlamossá téve a drogfogyasztásra a későbbiekben." (52.o.)

Mihez van jogunk a szülőszobán?

Bár a WHO ajánlásai nem egyeznek egy az egyben a hivatalos jogi szabályozással, azért elég fontos irányelveket adnak ahhoz, hogy nyugodtan támaszkodhatunk rájuk, hiszen ezeket minden szülészetnek ismernie kell. Idejük volt rá, hiszen az Egészségügyi Világszervezet már 1985-ben megfogalmazta azokat az elveket, amelyeket még ma sem árt tudatosítani. Az alábbiakban csak egy szubjektív kivonatot közlök, mégpedig abból a szempontból szelektáltam és foglaltam őket össze, hogy mit tartok még mindig hangsúlyozásra érdemesnek.
Amit azonnal kiemelnék, hogy a nő pszichológiai komfortjáról beszél, ennek érdekében fogalmazza meg például azt az ajánlást, hogy minden nőnek lehetővé kell tenni, hogy az általa megválasztott módon szüljön, hogy a szülő nő sétálhasson és ő választhassa meg testhelyzetét. Épp ezért támogatandónak tartja még, hogy a nő magánszféráját tiszteletben tartsák és a lehető legkevesebb beavatkozás történjen annak érdekében, hogy a nő megőrizhesse az önbizalmát. Ezen kívül fontos még, hogy:
• Kényelmi szempontból nem szabad szülést indítani.
• Nem indokolt, hogy előzetes császármetszést feltétlenül császármetszésnek kell követnie, ilyenkor is a spontán szülést kell előnyben részesíteni.
• Burokrepesztés a korai szakaszban nem, maximum a tágulás végén indokolt.
• Gátmetszés általános alkalmazása nem indokolt, gátvédelmet kell alkalmazni.
• A szülés utáni közvetlen mellretevést és szoptatást előnyben kell részesíteni, lehetőleg már a szülőszobán (szülés után 1 órán belül).
• Az egészséges újszülött maradjon az anyánál és az megfigyelés szükségessége nem indoka a szeparációnak.
A WHO ezen kívül hasznosnak találta, így alkalmazásukat támogatja az alábbiaknak:
• szülési terv
• ital felajánlása a szülés alatt
• korai közvetlen bőrkontaktus anya és gyermek között
A WHO a megszüntetendő eljárások közé sorolja:
• rutinszerű beöntés és borotválás
• infúziós, infúziós kanül rutinszerű alkalmazása
• háton fekvő helyzet rutinszerű alkalmazása
• hosszan kitartott nyomás
• a méhüreg rutinszerű kimosása és kézzel történő kitapintása szülés után