A személyiség alakulása a születés fényében I.

Mi volt előbb? A tyúk vagy a tojás? Ilyen kérdés az, hogy a születés határozza-e meg a személyiség alapmintáját, hiszen ez az első komoly pszichés alapélmény, mely imprinting jelentőségű. Felismerve, hogy mi volt az a tapasztalat, amit világra-jöttünknél elsőként megéltünk, sok működésmódunkat, automatikus hiedelmünket megmagyarázhatja. A tudatosítás lehetőséget ad a módosításra, vagy ha erre képtelenek vagyunk is, legalább feloldozást adhatunk magunknak… 
A másik lehetőség - transzperszonális megközelítéssel – hogy a lélek már a születést is a tanulandó lecke alapján választja ki, felvillantva az élet későbbi alapsémáját, így nem a születés formál minket, hanem csak jelzi, mire számíthatunk. Asztrológiai körökben például lehet tudni, hogy a Pluto együttállása az aszcendenssel nehéz születést jelez, ami viszont elképzeléseik szerint egy azt megelőző nehéz halál tükre – úgy jövünk vissza, ahogy távoztunk. Ez utóbbi értelmezés esetén különösen hasznos tudatosan rálátnunk a születésünk által nyújtotta „alapképletre” annak érdekében, hogy életünket egy magasabb tudatossági szinten élhessük meg.

Az anyává válás FOLYAMAT - az első lépések

A terhességgel kapcsolatos könyvek a fizikai változásokról (azaz terhelésről) szólnak elsősorban, pedig a várandósság épp úgy szól (ahogy ezt az elnevezés is jelzi) a várakozás állapotáról, ami egy teljesen új szerepre hangolja át a leendő szülőket.
Az első három hónap fizikailag megterhelő – ami lelkileg azzal a következménnyel jár, hogy szembesíti a kismamát a terhesség tényével, és a mindennap jelentkező hányinger adott esetben egy pillanatra sem engedi feledni azt. Ez villámgyorsan az átértékelés időszakává avatja a külsőleg még leplezhető folyamatot: egy sokgyermekes anyuka ezt úgy fogalmazta meg, hogy az első trimeszterben jött rá mindig, hogy az egészségnél semmi nem fontosabb. A mama, abbéli igyekeztében, hogy túlélje az első heteket, szembesül azzal, hogy ez valóban „más” állapot, és felkészül arra, hogy a külvilág előtt is felvállalja a gyermekvárás tényét. Hogy erre ki mikor készül fel, az sok tényező függvénye, de sokat elárul, hogy ki mikor osztja meg a hírt környezetével.

Miért fontos a traumamentes szülés?

Sokan nem értik a felhajtást a gyöngéd születés körül. Feldmár könyvében találtam meg az igazi érvet, ami - bár még mindig tartalmaz olyan (kísérletekkel bizonyított!) pszichológiai alaptételt, amit el kell tudni fogadni - elég jól megmagyarázza, mi is a születéskori jó bánásmód jelentősége.
Alapvető természeti törvény - evolúciós következmény - hogy a rossz élményekkel szerzett tanulás sokkal mélyebb, mint a jutalommal, megerősítéssel járó. Ha valaki azt éli meg élete első élményekor, hogy húzzák, vonják, pofozgatják, azt az anyának több hónapig-évig tartó gondoskodó, szerető viselkedése fogja csak tudni felülírni, ha...
Erről nagyon konkrét élményem van. Rebirthinggel -ld. rebirthingdebrecen.blogspot.com - több részletben átéltem a születésemet. Borzasztó volt. Nem csak a biológiai része, ahogy összeszorultam, és alig kaptam levegőt, hanem szembesülni azzal, milyen rosszul bántak velem az emberek, amikor megérkeztem. Ezt anyám is megerősítette. Mire másnap (!) újra kivittek hozzá, azt mondta nem ismert meg. Úgy "összevertek", hogy az arcom teljesen fel volt dagadva, tele voltam kék-zöld foltokkal. Valószínűleg innen ered elkötelezettségem a gyöngéd születés iránt. Gondolom, érthető.

Természetes szülés - Odent gondolatai

A természetes szülés egyik képviselőjével 2004-ben készített interjút Rist Lilla, ennek összefoglalását közlöm itt, mivel nagyon érdekesnek találtam.

Odent eredetileg sebészorvosként dolgozott, így megvolt a "kívülálló" látásmódja ahhoz, hogy rácsodálkozzon orvoskollégái gyakorlatára. Kérdésére, hogy miért fektetik le a mamát, hogy miért repesztenek burkot, hogy miért vágják el oly sietősen a köldökzsinórt, azt a választ kapta, hogy mert ezt tanultuk. Másik elmélete a rengeteg beavatkozásról az, hogy ez egy agresszióra nevelő kultúra, és evolúciós előnnyel jár, ha a baba azonnal szembesül a durvasággal. Ezt az oxitocin mesterséges bevitele is támogatja, mivel a szeretethormonnak nevezett anyag külső bevitele meggátolja, hogy az anyai szervezet maga termelje. Ráadásul "a vérbe adagolt oxitocinnak egészen másféle hatása van, mint a természetesen termelődő anyagnak. A véráramba kerülő hormon erőteljes méhösszehúzódásokat okoz ugyan, de nem éri el az agyban lévő receptorokat, ezért a viselkedést nem változtatja meg." (Kismama, 2004. szeptember, 25.o.)

Nem baj, majd lesz másik

A környezet együttérző tagjai jóindulatú vigasztalásuk során nem is sejtik, milyen kártékony programot kódolnak ezzel a kismamában. Mert ennek az ártatlannak tűnő mondat szárnyán a veszteségtől sújtott anya előrevágtat az úton, hátra se nézve, tehát gyászáról tudomást sem véve, mintha azzal hogy becsukja a szemét és 6-8 hét (esetleg 3 hónap, attól függ, kinek mit mondanak) múlva kinyitja, minden ugyanott folytatódik, várandósan, mintha mi sem történt volna.
És mi lenne e helyes reakció? A veszteséggel kapcsolatos együttérzés. Merthogy itt gyászolni kell!)

Várandósság és hipnabilitás

A hipnózis iránti fogékonyság (hipnábilitás vagy hipnotikus szuszceptibiltás), magyarul az, hogy ki mennyire vonódik be egy megváltozott tudatállapotba, stabil személyiségvonás, sokszor még extrém életkörülmények hatására sem változik – kivétel ez alól egy bizonyos élethelyzet, ez pedig a terhesség: „kimutatták, hogy várandós anyák hipnózis iránti fogékonysága 2-2,5 ponttal magasabb, mint a népesség átlagáé.” (Bányai, 2006)

A magzati gondolkodás és emlékezés

A magzati gondolkodás analógiás, szemben a születés után elsajátított tudatos, kognitív információfeldolgozással. Ez magyarázza, hogy sok mama képekben kommunikál a babával.
Ez a képekben, szimbólumokban, párhuzamokban történő gondolkodás tehát a szavak elsajátítása előtti időkre jellemző, amikor még nem alakulnak ki azok a logikai rendszerek, amely egyébként a gondolkodásunkat meghatározza. Így az is érthető, hogy ezen emlékeink miért nem előhívhatóak - mert nincsenek rá szavaink.
Az információfeldolgozás e módja születés után is hónapokig jellemző a babákra (erről bővebbem Stern: Egy baba naplójában olvashatunk) - ezért olyan nehezen hozzáférhetők a pszichés munka során a legkorábbi emlékek.