Anya-magzat kapcsolatanalízis Debrecenben

Saját prenatális élmények

2012-01-11T14:26:00.004+01:00

Gyakran hangoztatom, hogy a várandósság alatt aktiválódnak prenatális tapasztalataink és kinyílik az a kapu, amely a saját magzati létünkhöz vezető élményeket zárja el a tudatosságunk elől. Az alábbiakban saját praxisomból idéznék olyan beszámolókat, amelyek gyönyörűen bemutatják, hogy hogyan jelennek meg ezek a feltörő élmények kapcsolatanalízisben.

Ezek az élmények először elkülönülten jelennek meg a pocakban növekvő babától, azaz a kismama addig nem találkozik születendő gyermekével, amíg végig nem járta saját magzati létének legfontosabb stációit.
Az alábbi idézet egy a várandóssága 33. hetében lévő kismamától származik, ahol - talán az idő sürgetése miatt is (mivel későn, csak a 30. héten kezdtük el a közös munkát), saját magzati megélésébe bevonódott a kisbabája is.

Nagyon puha körülöttem minden, mintha az ujjaimmal molekuláris szinten éreznék. Ez a "VAN" élmény. Ez a "MOST". Nem tudom, merre van a fent és a lent. (...) Belementem egy vízbe, kék tengervízbe és most lassultam le (eddig kellemetlenül forgott). Ahogy mélyebbre úszok, úgy lassulok. Megálltam, lent vagyok a víz alatt. Itt van ő is, együtt úszunk. (Sírni kezd.) Hatalmasakat kacag Kristóf, mintha delfinek lennénk, ugrálunk. Istenem, de jó...

Kismamák visszajelzései

2012-01-11T14:11:00.006+01:00

Mivel a Lelki Köldökzsinór című könyv is a személyes beszámolóktól lett olyan közkedvelt, én is megosztanék konkrét tapasztalatokat, élményeket, hogy ne csak rébuszokban beszéljek, amikor azt mondom, hogy nagy és mély lelki folyamatok zajlanak az anya-magzat kapcsolatanalízis során.
Ezúttal komment nélkül idézek néhány visszajelzést:

Sötétnek és hidegnek éreztem a méhemet. Nagyon nagy tapasztalás volt, hogy ilyen helyre nem születhet kisbaba. Nagyon sokat segített az elfogadásban. Köszönöm.

(Egy mesterséges megtermékenyítésre váró nő, akinél kétszeri beültetés sem járt sikerrel)

Akármilyen kellemetlen élményekben is van részem (szédülés, zaklatottság-érzés, tehetetlenség-érzés), mégis a jó érzések maradnak meg bennem, amikor innen elmegyek. Mintha megkönnyebbülnék. És külön jó, hogy nincs „házi feladat”, amin gondolkodnom kell.

(Egy saját magzati élményeit újraélő nő a kapcsolatanalitikus folyamat elején)

Hiába volt traumatikus a szülés és az azt követő napok a klinikán, ahol minden szerencsétlen körülmény összejátszott, hogy megnehezítse a helyzetünket, amikor végre egyedül (és békén) hagytak minket, fel tudtuk venni azt a kapcsolatot, ami már az anyaméhen belül kialakult. Nem nulláról (vagy éppen a sok beavatkozás és elválasztás miatt minuszból) indultunk, hanem ismerősként, zavartalanul tudtuk átadni magunkat az együttlétnek.

(Kismama szülés után, több hónapnyi kapcsolatanalitikus folyamattal a háta mögött)

Babahordozóhét Debrecenben

2011-10-28T07:38:00.005+02:00

Nemzetközi Babahordozó Hét lesz Debrecenben november 4-6 között és 13-án ingyenes programokkal. Én is előadást tartok A kötődés gyökerei - anya-magzat kapcsolat a várandósság alatti időszakban címmel 2011. november 5-én 16 órától a Kossuth u. 11 szám alatt található Babamosoly bemutatóteremben.

Részletes program:

2011. november 4.

Helyszín: Alexandra könyvesház kávézója (Piac u. 34-36.)
16.00 „A szülés valódi természete" kiállítás megnyitója - Dr. Dénes Zoltán egyetemi docens, helyettes esperes; Újhelyi Kinga színművésznő, Jwana Stevenson és a Ringatós Édesanyák kara Könyves Zsuzsa népzenetanár vezetésével

2011. november 5.

Egész délelőtt „A világ babahordozó eszközei" kiállítás

Délelőtti programok helyszíne: Vojtina Bábszínház (Kálvin tér 13.)

9.00 Gyülekező

9.30 Megnyitó – Dr. Vajda Mária néprajzkutató

10.00 „Pont, pont, vesszőcske…” – rendhagyó Babusgató Láposi Terkával, a gyermekvilág egyik megfigyelőjével

11.00 „Hordozás a Világ más tájain” – Szabó Tánya előadása
12.00 Séta és közös fotó készítése a Kossuth téren, Balogh Ágota fotográfussal, majd "A szülés valódi természete" c. kiállítás megtekintése

Délutáni programok helyszíne: Babamosoly Bemutatóterem (Kossuth utca 11.)

15.00 „Hordozz helyesen, szoptass szívesen!” – Dr. Fehér Boglárka és Zsanda Emília közös előadása

16.00 „A kötődés gyökerei – anya-magzat kapcsolat a születés előtti időszakban” – Végvári Edit pszichológus előadása

17.00 Csiri-biri babatorna Vastag Tündével

2011. november 6.

Helyszín: Babamosoly Bemutatóterem (Kossuth utca 11 I. em.)

9.30 Gyülekező

10.00 „Vedd ölbe, ringasd, énekelj!” – Ringató foglalkozás Könyves Zsuzsa vezetésével

11.00 „Babahordozás – praktikumtól a baba valódi igényeinek megválaszolásáig” – Madarász Tünde babahordozási tanácsadó előadása

14.30 „Hordozás, testközelség: miért szükséges a babának, miért szükséges az anyának/apának?” – Fedák Sarolta pszichológus előadása

15.30 „Hordozás az ortopéd orvos szemével” – Dr. Szeverényi Csenge előadása

16.30 Tombola sorsolás – Nyerd meg a hordozókendőt!

17.00 Aprócskák táncháza a Pajtás zenekarral

2011. november 13.

Helyszín: Baba-Expó (Hódos Imre Rendezvénycsarnok, Kassai út 32-34.)

„Parkolj és hordozz!” - Ingyenes hordozóeszköz kipróbálás
„A pszichológus válaszol”

Tanácsadás az alábbi témákban:
- Hordozás
- Szoptatás
- Természetes babagondozás
- Babamasszázs

További info: http://debrecenibabahordozohet.blogspot.com/

A szülés valódi természete vándorkiállítás Debrecenben

2011-10-27T09:48:00.005+02:00

A Szülés valódi természete vándorkiállítás november 4-től 20-ig tekinthető meg az Alexandra Könyvesház (Debrecen, Piac utca 34-36.) kávézójában.

http://www.aszulesvaloditermeszete.eu/

Szülés.

Igen, mindannyian érintettek vagyunk. Születtünk. S kinek hamarabb, kinek később megvan az esélye arra, hogy szülő legyen. Szép ellentmondás, hogy ez a magánügy, családügy egyben az egyik legigazibb közügy is.

Valódi.

A szülés sokféle valódisága közül a kiállítás képei azt mutatják meg, hogy a vajúdási munkában ki hogyan nyújthat segítő kezet, átbillentve egy esetleges holtponton, megakadáson. És arról is mesélnek, hogy hogyan lehet közvetlenül a születés után részese a család az új jövevény fogadásának, hogyan születünk anyává, apává, testvérré… családdá, népesebb családdá. A vajúdás, a megszületés, majd az azt követő első nap fényképeinek gyűjteményét itthon és külföldön, intézeten kívül szült édesanyák bocsátották rendelkezésre.

Természete.

A szülésnek van természete, természetessége. Nagyot nyerünk, ha megtapasztalhatjuk. Háborítatlanságban – ha lehetőség van rá – meg tudja mutatni a szülés a maga természetét.

„Van egy erő, amely szüléskor eljön a nőkhöz. Nem kérik, egyszerűen csak elárasztja őket. Összegyűlik, mint a felhő a láthatáron, átsuhan az égen, és magával hoz egy gyermeket.”

(Sheryl Feldman, amerikai bába)

Pre- és postnatális összefüggések a homeopátia szemszögéből

2011-07-11T13:33:00.004+02:00

F. Várkonyi Zsuzsa "Normális szülés - ma" című írásában (Sors és sérülés, Mérték Kiadó, 2011) olvasható egy nagyon szépen megfogalmazott összefüggés az anya várandósság alatti testi -lelki állapota és a gyermek későbbi panaszai között. Idézem.

"Homeopatikus orvosok régóta tapasztalják, hogy megtalálva egy kisgyerek krónikus betegségét vagy viselkedészavarát gyógyító szert, ez nagyon gyakran azonos azzal a szerrel, amire az anyának lett volna szüksége a terhesség vagy szülés során, az általa átélt lelkiállapot oldására. Más szóval: a gyerek krónikus betegsége hosszú távon ható emlékezés a születése előtt/alatt elszenvedett közös traumára. A pánik, reményvesztettség, az elhagyatottság vagy a megalázottság biokémiai emléke a gyerek fulladásában, bőrbetegségében, visszatérő görcsös állapotaiban nyilvánulhat meg. A szüléssegítők felelőssége tehát óriási, mert az elszenvedett traumák hatása életre szóló lehet." (77.o.)

Az abortusz következő magzatra gyakorolt hatásáról

2011-06-15T09:06:00.002+02:00

Anya-magzat kapcsolatanalízisnél fontos tisztázni korábbi veszteségeket. Ide nem csak a halvaszülés, vetélés tartozik, hanem az abortusz is. Egy ilyen trauma – még ha az anya ezt nem is élte meg annak tudatos szinten - komolyan akadályozhatja az anya-gyermek között spontán áramló szeretetkapcsolatot. Egyrészt az anyai (akár tudattalan) bűntudat, másrészt a magzat „túlélő”-szindrómája miatt.

Akár tudatos, akár nem, az anya azt élheti meg, „hogy valami csodálatosat semmisített meg, ami életének értelmet adhatott volna, ami földi céljává válhatott volna. Érzi, hogy feláldozta valami csekélyebb értékért, valami részcélért. Ez a természetnek olyan vastörvénye, amely mélyen gyökerezik az emberi lelkiismeretben.” (Wanda Poltawska: Az abortusz lelki következményei, A Post-Abortus-Syndrome,., In: Miért sírsz Mirjam? Az abortuszt követő szenvedésről, @nya-ország 3., Alfa Szövetség, 2000, 2001, 105.o)

A magzat, aki érzékeli korábbi traumák jelenlétét a méhben, megéli annak a súlyát, hogy „miért pont ő” maradhat életben. Marie Peters Ney szerint hasonló érzéseket élhetnek meg azok, akiknek a családjában abortusz fordult elő (in: Miért sírsz Mirjam? Az abortuszt követő szenvedésről, @nya-ország 3., Alfa Szövetség, 2000, 2001):

· „Nem kellett volna életben maradnom, én is felelős vagyok a testvérem haláláért.”
· „Élni akarok ugyan, de valami iszonyatos dolog történik majd velem.”
· „Bár a szüleim azt állítják, hogy szeretnek, én nem tudom elhinni.”

Az alapvető egzisztenciális bizalmatlanság és félelem, illetve az arra való képtelenség, hogy feltétlen szeretetet éljenek meg, komolyan akadályozza az egészséges lelki fejlődést. Segítsünk ezeknek a kisbabáknak azzal, hogy szembenézünk tetteink lelki következményeivel! Lehet, hogy fájdalmas folyamat, de ezzel mi vállaljuk a felelősséget és nem hárítjuk át a babára.

A születési trauma feldolgozása

2011-06-09T08:42:00.004+02:00

Az Elixír 2011. június számában egy érdekes módszerről olvashatunk, amely kisbabáknak segít feldolgozni traumatikus pre-, és perinatális élményeiket. Az "aquamater"-elmélet alapján egy anyakabint hoznak létre, ami imitálja a méh meghittségét és ahol anya és gyermeke együtt ringatóznak. Eközben olyan frekvencián, amely a méhben éri a magzatot, zenét hallgatnak, amelybe az anya szűrt hangja van belekeverve. A folyamat során lépésről-lépésre keverik hozzá a külvilág hangjait, és ezzel biztosítják, hogy a gyermek érzelmi biztonságban "szülessen" újra. A módszerről bővebben az Anne-Marie Vermeulen-Saurel: Az aquamater elmélet - Anyától anyáig... vízemlékezet, Folpress Kiadó, 2011 könyvben lehet olvasni.
Ha valakit bővebben érdekel a születési trauma feldolgozása felnőtt korban, itt osztom meg tapasztalataimat.

Egy nem kívánt gyermek élménye

2011-06-04T09:53:00.004+02:00

Hadd idézzem Leonard Orr, a rebirthing-légzés kidolgozójának saját - tudatos légzéssel visszanyert - emlékeit saját magzati létéről és születési traumájáról:

"Fel tudtam idézni, ahogy megérkezem anyám méhébe és emlékeztem, mennyire izgatott vagyok, hogy visszatértem a fizikai világba. De örömem hamar elpárolgott, amikor rájöttem, hogy nem látnak szívesen. Amikor anyám rájött terhessége második vagy harmadik hónapjában, hogy ott vagyok, nagyon kiborult. Ekkor kezdődtek szenvedéseim ebben az Életben. Később rájöttem, hogy az egyetlen módja annak, hogy anyám örömére tegyek, ha eltűnök - azaz megölöm magam. Az én szemszögemből anyát szeretni azzal volt egyenlő, ha meghalok, hogy a kedvére tegyek. Megpróbáltam felakasztani magam a köldökzsinórra. Sikertelen kísérlet volt. Faros szülés következett, ahol a köldökzsinór szorosan a nyakam köré volt tekeredve háromszorosan. Születéskor olyan közel voltam a halálhoz, amennyire csak lehetséges, anélkül, hogy ténylegesen meghaltam volna. (...) Kínzást éltem meg, féltem, bántottak. Sok mindent átéltem a rebirthing-légzéseimen a méhben töltött időszakból, a születésemből és a csecsemőkoromból. Soha nem éreztem magam otthon a családomban, és ez ma is így van többnyire. Évekig allergiás voltam, de a légzés meggyógyította." (Orr, 2002, 27.o.)

A béranyaság lelki tényezőiről a Kossuth rádióban

2011-05-09T13:54:00.001+02:00

Május 17-én a Kossuth Rádió Napközben műsorának vendége voltam szakértőként 10.30 és 11 között a béranyaság témájában. A műsor meghallgatható a http://hangtar.radio.hu/kossuth#!#2011-05-17 linken, 10.30-tól.

A magzat lelki élete - előadás a Születés Hetén, május 2. 17 óra, Turmalin ház

2011-04-28T14:25:00.000+02:00

Előadásom ráhangolódásaképp most nem saját, hanem Raffai Jenő (2002) gondolatait hadd idézzem:

"Óriási hiba, ha a baba beszédképtelenségét tudatlansága bizonyítékának tartjuk. (…) Igaz, bárki felvetheti a kérdést, mire jó az, ha bebizonyítjuk, a baba mennyire érzékeny, differenciált személyiség. Ezen a területen a vizsgálódás, tudományos kutatás arra jó, hogy láthatóvá, ezáltal tudhatóvá tegyük a láthatatlant. Így lehetővé válik, hogy viszonyunkat babánkkal gyökeresen megváltoztassuk. Minőségileg más fejlődési pályára állhasson a segítségünkkel, mint ami nekünk és az előző generációknak megadatott. Az új babakép tudásával nehezebb saját védelmünkre és a felelősség alóli felmentésünkra hagyományos panelekkel védekeznünk: „ugyan már, ez úgy sem árthat neki, ez még egy tudatlan lény”. Ha a magzat csak egy vegetatív lény lenne, természetesen nem kérdés, hogy fontos-e az anya személyisége, kapcsolatai, környezete, az őt ért hatások. Ez esetben nem fontos. Hiszen majdnem mindegy, hogy egy primitív lényt milyen hatások érnek. Ellenben abszolút mértékben fontossá válik az anya személyisége, elsődlegesen kapcsolatai, környezete, az őt ért hatások, ha tudjuk, hogy babája milyen magasan fejlett, differenciált személyiség, akinek minőségét és fejlődési esélyeit az anyjával való kapcsolatának minősége határozza meg, anyjának minőségét pedig nem kis mértékben férjével, élettársával, és szűkebb környezetével való kapcsolatának minősége is. Itt a dominó-elv meghatározó. Fontos tudnunk: a baba az anyaméhben, a kapcsolat erőterében olyan érési folyamaton megy keresztül a kilenc hónap alatt, mint megközelítőleg sem a születési utáni teljes életidejében."

Mikor kezdődik a kötődés?

2011-04-27T13:25:00.001+02:00

A kérdést Raffai Jenőtől (2002) kölcsönöztem, aki Roe és Drivas vizsgálatát idézi, ahol tervezett és véletlenszerűen fogant 3 hónapos babák összehasonlító vizsgálatát végezték el. A tervezett babák kognitív fejlődésben és kötődésben magasabb pontszámot értek el, ami arra enged következtetni, hogy igenis számít, ha a leendő mamának először a fejében fogan meg a babája...

Hozzászólás a béranya-témához a Nők Lapjában

2011-03-23T13:48:00.000+01:00

A Nők Lapja 2011. március 23-i (12.) számában a magzatok szemszögével járultam hozzá a béranyaság-vitához. A „Mit érez a béranya?” alcím mintájára javasoltam egy „Mit érez a magzat?” témakört is, és nagy örömömre ez az alábbi formában meg is jelent. Örülök, hogy a babák szemszöge is érvényesült a nyilvánosság elé kerülő gondolatok során.

Az anyaméh, mint "kánaán"

2011-02-27T13:26:00.001+01:00

A magzat egészen különleges helyzetben van, ha jól belegondolunk. Készen kap mindent, a köldökzsinóron keresztül minden szükséglete ki van elégítve, tápanyagok érkeznek, salakanyagok távoznak, igen passzív módon.
Többek között ez vezet ahhoz az idealizált képhez, ami mai napig sok emberben él, hogy az anyaméhben levés paradicsomi állapotnak számít.
Ferenczi, a 20. század első felének analitikusa is arról ír, hogy a mindenhatósági érzés (amit pl. egy kicsi gyerek megél) nem légből kapott, hiszen magzatként ez egy alapélmény. (Raffai, 2002)

De valóban maradéktalanul kielégülnek a magzat szükségletei? Hisz még orvosilag is tetten érhető, ha elégtelen az áramlás, a méhlepény "elöregedett", a baba nem fejlődik megfelelően. Ennek számos oka lehet, jó része feltételezhetően pszichés.
Nyilvánvalónak tűnik, hogy maga a tünet - az akadályozott energiacsere - kapcsolati zavart jelez. Mi akadályozhatja meg az anyát abban, hogy táplálja gyermekét? Sokszor az anyaszereppel van gond, valamiért az anya félve ad, saját egyensúlyi rendszerét veszélyezteti a magzat.
Fontos megjegyeznem, hogy mindez tudattalan szinten zajlik, hiszen ha az anyában tudatos lenne a probléma, nem kellene a testnek jeleznie (ez minden pszichoszomatikus folyamatra igaz).
A probléma orvoslása - nem csak az ok feltárásáé, hanem a következmények mérsékléséé - is történhet lélektani eszközökkel. Az egyik kismama például azt tapasztalta kapcsolatfelvétel közben, hogy a méhlepénye elég száraz. Melléállított hát egy kertészt, hogy az éjjel-nappal locsolgassa (akkor is, amikor ő figyelmét a külvilágra irányítja). Legközelebbi "látogatásakor" már cserjék sarjadtak és élnék zölddé vált a fű... A pozitív eredményt az ultrahang is visszaigazolta. Egy másik anyuka azzal érkezett, hogy a bal oldali artéria szűkülete miatt a magzat vérellátása nem megfelelő a vizsgálatok tanúsága szerint. Ez a probléma - egy alapos beszélgetés, és az azt követő belső utazást követően - már a második alkalomra megszűnt.

Miért fontos ezzel foglalkozni? Azért, mert ez egy olyan alapélmény a magzat számára, ami meghatározza, hogyan szervezi később tapasztalatait. Grof perinatális (születés körüli) mátrixokat írt le, azaz 4 típusba sorolta a születés során megélt testi és lelki szinten szerzett tapasztalatokat. (Ezek közül az első a magzati lét élményvilága: kliensei nem csak jó, óceanisztikus élményeket hoztak felszínre, de fenyegetőeket, nyomasztóakat is. Ennek Grof szerint lehet konkrét oka (pl. vetélésveszély vagy abortuszkísérlet), de az anya testének mérgezettségi állapota is. (Grof, 2008)
Mivel a kapcsolatanalízis során a saját magzati élmények újraélése is megtörténik, én magam egyszerre érzékeltem kisbabámat, aki tiszta, áttetsző, fénnyel teli magzatburokban lebegett, és saját magzati énemet, amint egy "trágyalészerű" sötét, nyomasztó helyen rendkívül rossz közérzettel küszködik minden lélegzetvételért. Édesanyámtól tudom, hogy várandóssága idején egy olyan irodában dolgozott, ahol vágni lehetett a füstöt, mert abban az időben nem figyeltek oda a passzív dohányzás egészségkárosító hatására. Hogy hogyan nyilvánulhat meg egy ilyen hatás a későbbi életben? Jómagam életem egy jelentős korszakát - lelki fejlődésemnek azt a részét, ahol még szinte magzati öntudatlanságban leledztem - töltöttem láncdohányosként. Úgy tűnik, újra kellett élnem ezt az időszakot (Freud ismerte fel az ismétlési kényszert, mint öngyógyító törekvést), és kellett egyfajta lelki újjászületés (amit sok-sok önismereti munkával és természetesen rebirthing légzéssel értem el), hogy végleg le tudjam tenni a cigarettát.

Válaszom a Nők Lapjában Vekerdy rovatában

2011-02-22T21:35:00.001+01:00

A 2011. február 23-i számban hosszan idézi Vekerdy Tamás levelemet, amelyet azt követően írtam neki, hogy egy ikerterhességből egy magzatát elveszítő, de másik egészséges gyermekét nevelő anyuka érdeklődött, hogy mit tehet a kisbaba veszteségfeldolgozása érdekében, és hol olvashat ennek utána (2011. január 19-i szám). Válaszlevelemmel az volt a célom, hogy kiegészítsem Vekerdy tanár úr válaszát a prenatális és transzperszonális pszichológia szempontjaival, illetve könyveket ajánljak a témában.

Az eredeti cikk:

A magzati és újszülöttkori fájdalomérzékelésről

2011-02-07T13:02:00.003+01:00

Meglepetéssel - ugyanakkor örömmel - olvastam egy friss orvosi lapban (LAM, 2011. január) a fájdalomcsillapítás nem gyógyszeres lehetőségeiről kora-, és újszülöttek esetében.
Meglepetésem abból adódott, hogy miért kell vajon még mindig hosszasan taglalni, hogy az újszülöttek valóban éreznek fájdalmat (a cikk írója szerint mindössze 30 éve még érzéstelenítés nélkül végeztek sebészeti beavatkozásokat), illetve, hogy miért olyan meglepő, hogy pszichés tényezők - mint pl. a kenguru-módszerrel átadott anyai közelség - áldásosan befolyásolják a fájdalom szubjektív élményét és segítenek az organizmusnak a nyugalmi állapot visszanyerésében. Hogy mégis fontos ezeknek a cikkeknek a megjelenése, arra még nyelvész koromban szerzett tapasztalatom mutatott rá, ahol a nyelvhelyesség egyetemi szintű definíciója az volt, hogy "nyelvtanilag helyes az, ami le van írva egy nyelvtankönyvben.
Ekképpen tehát örömmel fogadtam a cikk azon megállapításait, hogy a magzatok annak ellenére képesek az ingerlésből származó információt feldolgozni és a memóriában kódolni, hogy a 29-30. hétig nem teljesen kifejlettek az idegpályák és nincs agykérgi összeköttetés az "alacsonyabb" szintű idegrendszeri vezérléstől. Nagyon fontos megállapítása az is a cikknek, hogy a korai időszakban elszenvedett fájdalmas élményeknek hosszú távú hatása van a neurobiológiai fejlődés szempontjából.
És a jelenlegi, - remélhetően - közelgő pre-, peri-, és neonatális paradigmaváltás időszakában el kell hangoznia ilyen mondatoknak tudományos lapokban:
"Az elmúlt évek egyik legfontosabb felismerése, hogy a technikai, farmakológiai és orvosszakmai tekintetben magas színvonalú intenzív ellátás nem nélkülözheti a humán ingereket, leginkább a szülők aktív jelenlétét, részvételét az optimális fejlődési, gyógyulási folyamatban." (30.o.)

Forrás: Andrek Andrea: A fájdalom és csillapításának nem gyógyszeres lehetőségei a neonatológiai intenzív ellátásban, LAM, 2011;21(1):26-31.

Hogy történik a kapcsolatanalízis? - Avagy üzenet a palackban...

2011-01-27T10:24:00.001+01:00

Az első kapcsolatfelvétel előtt tisztázásra kerül sok olyan életrajzi adat, amely a kisbaba történetét vázolja fel nekünk (ezt a pszichológiában első interjúnak hívják). Bár a kapcsolatanalízisnek az a lényege, hogy tudattalan folyamatok is beinduljanak és feldolgozódjanak, ezzel megakadályozva, hogy feleslegesen terheljük a babánkat a saját elakadásainkkal, természetesen van szerepe és jelentősége a racionális énünk számára hozzáférhető információknak is. Családi viszonyaink, saját fogantatásunk és születésünk számbavétele, az anyasággal és a nőiséggel kapcsolatos érzések megfogalmazása egy idegen számára önmagában is nagy felismerésekhez vezethet, kicsit a kívülálló objektív rálátását adva. A kapcsolatanalitikus szakember számára is fontos információk ezek, hiszen könnyebben tudja segíteni - és ha speciális intervencióra van szükség - irányítani kapcsolatfelvétel folyamatát. Fontos a bevezető beszélgetés a későbbiekben is, minden egyes találkozás alkalmával, mert a várandósság lefolyásával összhangban mindig új téma foglalkoztatja a kismamát. A félelmek, szorongások oldására közvetlen gyógyírt nyújthat a kapcsolatanalízis maga, ahogy a következő esetem is mutatta.

Egy 42 éves, ikreket váró kismama nagy dilemma előtt állt, hogy az egy méhlepényen, de két burkon osztozó ikrei esetében vállalja-e a nagy vetélési kockázattal járó amniocentézist. Az erről szóló beszélgetésünket követő belső utazása kapcsán az alábbi képet látta:

Középen mintha sötét süveg lenne. Úgy néz ki, mint egy cukorsüveg. Végigkopogtatom. Ez egy kupak! Pórbálom levenni, mintha már rég ott lenne, nagyon rágyógyult már a kupak... Ez egy üzenetes palack! Kibomlott az üzenet - annyit tudok csak elolvasni, hogy jó hírek...

Mondanom sem kell, hogy egy ilyen élmény nagyon nagy mértékben tudja oldani a szorongást, olyan mély szinten, amelyre a racionális meggyőzés (de akár objektív vizsgálati adatok) sem képesek.

Szüléstörténetek a Klinikáról

2010-12-01T20:34:00.000+01:00

A TAVAM egyesület arra törekszik, hogy a kórházakban történő szüléseket háborítatlanná tegyék, kevesebb szükségtelen beavatkozással. Erre most lehetőséget kaptak egyeztetés formájában a debreceni Klinikával.
Ehhez viszont szükség lenne olyan szüléstörténetekre, amelyek a debreceni Klinikához kötődnek, olyan leírásokkal, hogy mi az, amit szerettetek volna, ha másképpen történik, amit nem hagytak, vagy nem szívleltek, legyen az bármi, testhelyzet, siettetés, oxitocin, stb. Nyugodtan ki lehet emelni, ami fontos lett volna számotokra!
Ezzel nagy segítséget nyújtanátok a Klinika Szülészeti osztályának emberibbé, anyaközpontúbbá tételében!

A történeteket a marianna.tatar@gmail.com vagy az evegvari@gmail.com oldalra küldhetitek (névvel vagy név nélkül).

Tudatos versus tudattalan szülés - lányom születésnapjára

2010-10-18T07:29:00.001+02:00

Itt az idő, hogy beszámoljak saját szülési traumámról, hisz nem elég vizet prédikálni… :-)
Saját szülésem és gyermekem életének első hetei ugyanis messze nem úgy alakultak, ahogy azt terveztem. Ezzel a sors adott egy pofont, hogy megtanítson arra, amit elméletben hiába tudtam nagyon jól: a szülés autonóm folyamat, amelyre csak azért nem mondható, hogy tőlünk független, mert sommázata mindannak, amit a személyiségfejlődés folyamán addig elértünk az anyává válás és a test-lélek egyensúly területén.
Kismamaként előadásokat tartottam a tudatos szülésről, miközben a szülés tudatosan nem befolyásolható (és ezért a felismerésért köszönet Dr. Szeverényi Péternek). Tudattalan tényezőkkel azonban annál inkább – és ez összhangban van azzal, amit a várandósság előtti és alatti lelki munka jelentőségéről vallok.
Azt továbbra is fenntartom, amiért én előadásaimban, írásaimban kampányoltam, a szülésre való tudatos felkészülés jelentőségét. Minden szinten, akármilyen módszerekkel. Hogy ez információgyűjtés-e a szülés fiziológiai folyamatairól, a környéken működő intézmények szüléslevezetési gyakorlatáról, a lehetséges természetes fájdalomcsillapítási módszerekről, stb., vagy egy szubjektívebb lelki munka kismamajógával, kismamarelaxációval, anya-magzat kapcsolatanalízissel, mindegy. Csak ne feltartott kézzel menjünk oda, hogy majd kiszedik belőlünk a gyereket.
Azt azonban nekem is be kellett látnom, hogy ez csak egy bizonyos pontig segít minket. A test, a természet, vagy akár a sors ellenállhat minden trükknek – amiket jócskán bevetettem, higgyétek el. Este 10-kor, egész napos magzatvízcsordogálás után (de még mindig csak egyujjnyira tágulva) kikönyörögtem, hogy otthon tölthessem az éjszakát, és nem is vesztegettem az időt. Búcsúzkodtam a babámtól, a méhemtől, rebirthingeltem egész éjszaka, minek következtében 2 óra alvással sikerült bevonulnom szülni. Tágulni persze egy centit semmit tágultam. Sőt, még délután 5-kor is ugyanott tartottunk, pedig akkor már az orvosi eszköztár is bevetésre került (hormonok formájában, amit pedig mindenáron el akartam kerülni). Ekkor adtam fel, hogy én irányítsam az eseményeket és végre elkezdtem tágulni. Klára 46 órával később született meg. És csak most, egy év elteltével jelenthetem ki bátran, hogy el tudom fogadni, hogy mindez így történt.

A szabad szülésről

2010-10-13T12:06:00.004+02:00

A blog témájából fakadóan illik állást foglalnom a Geréb Ágnes körül kialakult helyzetről. Leszögezem: nem nézek TV-t, nem olvasok újságot, úgyhogy talán nem rendelkezek minden információval, de így nem is torzít semmit a média a véleményemen.

Az egyik legfontosabb dolog, amire feltettem az életemet pszichológusként, az az, hogy lelkileg-szellemileg tegyünk meg mindent mi, felnőttek azért a kis emberért, aki hozzánk születik. Ez pszichológiai prevenció, ha úgy tetszik: minden, amit teszünk (már pre-, és perinatálisan is), rajta hagyja a lenyomatát a formálódó emberi lelken, még ha az nem is teljesen tiszta lap. Ez óriási felelősség.
A születés életünk legfontosabb eseménye, és nem mindegy, hogyan zajlik. Emiatt fontosnak tartom az anyák azon jogát, hogy ők dönthessék el, hogy gyermeküknek milyen születésélményt adnak (természetesen addig a határig, ameddig ez rajtuk múlik).
Én magam kórházban szültem. Nem az egészségügyi kockázatok miatt, hanem mérlegre téve azt a pszichológiai stresszt, amely az intézményes , illetve az otthon szülés során érhet minket. Arra az eredményre jutottam, hogy konfliktusmentesebb első napjai lesznek gyermekemnek ebben a világban, ha kórházban szülöm meg. A jelenleg zajló események ezt igazolják. Nagyon sajnálom, hogy így van.

Ui: Számomra a megoldás egy olyan kórházi szülés lenne, amely szemléletében (és nem a berendezési tárgyakban) hasonlítana az otthonszülésre. De a demonstrációk most a szabad szülésválasztásról szólnak és ezt, mint jogot, én magam is támogatom.

Kapcsolatanalízis versus pszichoanalízis

2010-07-23T12:03:00.002+02:00

Az anya-magzat kapcsolatanalízis nem pszichoanalízis. A képzés során deklarált cél volt, hogy a várandós mamáknak támogatást nyújtsunk ahhoz, hogy magzatukkal kapcsolatba léphessenek - egy sokkal mélyebb szinten, mint amire egyedül képesek lennének -, de nem végzünk feltáró terápiát. Nem kell attól tartani, amitől egy kismama ír:

...nagyon nem szeretném túllihegni a babavárást,és nagyon mélyen szántó lelki analízist végezni!
Félek, ha mindent a gyökerénél meg akarok érteni, parázni fogok jóval több mindenen, mit érzek, mit nem érzek, csak egy kis beszélgetésre vágynék, nem a múltamban gyökerező problémák, régi szülőkonfliktusok előszedésére, stb. szóval nem akarom túlanalizálni magunkat, inkább megmaradnék az ösztönösség szintjén…

A pszichológiai munka mindig "szerződéskötéssel" kezdődik. Ez azt jelenti, hogy meg lehet határozni - így, ahogy ez a kismama tette - hogy mit szeretne és mit nem.
Azon kívül, hogy ezt a pszichológus maximálisan tiszteletben tartja, és nem fog "vájkálni", az emberi psziché is úgy van kitalálva, hogy nem látja meg azt, amit nem akar. Ezt önvédelmi mechanizmusnak hívják, és nagyon (néha túl jól :-) ) működik.

A magzat (és a gyermek) önálló lény

2010-06-08T10:58:00.001+02:00

Az anya-magzat kapcsolatanalízis egyik (áttételes, de nagyon fontos) célja, hogy lehetővé tegye a gyermek differenciálódását az anyától. Sokan nem értik, miért van szükség erre, hiszen hagyományos elképzeléseinkben az anya és gyermeke szimbiózisáról beszélünk (sok klasszikus elméletalkotó is jóval a születés utánra teszi az önálló individuum kialakulását, igaz, a mai csecsemőkutatások, pl. Stern munkássága, azt igazolja, hogy a gyermek kezdettől fogva szuverén lény).
Auhagen-Stephanos, egy német pszichoanalitikusnő - terméketlen nőkkel folytatott munkája során - megfigyelte, hogy a fogantatás útjában álló nagyon fontos tényező, ha a leendő anya nem vált le saját édesanyjáról. Ez legtöbbször annak eredménye, hogy nem saját jogon született, hanem hogy valamilyen célt szolgáljanak az anya életében. Legyen az a kistestvérek nevelésének átvétele vagy egy meghalt testvér pótlása, az anya depressziójának elmulasztása, közös, hogy nem veszik figyelembe saját szükségleteiket és a szeretetért cserébe nyújtaniuk kell valamit.

Újra a terméketlenség lelki hátteréről

2010-06-07T15:51:00.001+02:00

Ute Auhagen-Stephanos pszichoanalitikus több éves tapasztalatait így foglalja össze:
Saját tapasztalata szerint pszichoszomatikus sterilitás esetén az élet személyes kérdést intéz a kliens felé. A teherbe esés képtelensége csak egy tünet, mely a test és lélek, férfi és nő, belső világ és külvilág közötti konfliktust jelzi. Ez mindig egyéni és a személyiség különböző szintjein, a személyiségfejlődés különböző pontjain jelentkezhet. Épp ezért a zavar megjelenési formája is egyéni, és a megoldásnak is annak kell lennie. Meglátása szerint a funkcionális meddőség transzgenerációs probléma, azaz a zavar gyökere a korábbi generációknál található. Ezek a nők olyan örökséget kaptak, mely megakadályozza őket az élet továbbadásában. Nem elég tehát csak a páciensre koncentrálni, hanem meg kell vizsgálni azt a külső-belső környezetet, amelybe született. Fontos akár a nagyszülők története is, nem csak a szülőké, tehát jóval a születés előtti időkre érdemes visszatekinteni.

Az elengedés szerepe a termékenységben

2010-06-01T10:59:00.002+02:00

Az elengedés azért fontos, mert a teremtés alapállapota az üresség. Ahol nincs semmi, ott lehet valami. Az infertilitással küzdő nők a belső ürességgel járó fájdalmat a külső – az orvosi beavatkozásokkal járó – fájdalommal helyettesítik, mert pusztítónak érzik a belső folyamatokkal való szembenézést. Pedig ez elengedhetetlennek tűnik.
Kétségtelen, hogy az elengedés nem könnyű, hiszen a gyermektelenséget gyakran büntetésként élik meg a fogamzásképtelen nők, és az ezzel összefüggésben meglévő (tudattalan) bűntudat nem engedi meg, hogy élvezni tudják az életet gyermek nélkül.(Auhagen-Stephanos, 2007)

Ranschburg és Vekerdy az intrauterén élet jelentőségéről

2010-05-24T10:42:00.001+02:00

A 2010. május 22-én megrendezett Életre való gyermek konferencián Dr. Ranschburg Jenő a kapcsolati krízisek gyerekre gyakorolt hatásáról beszélve hangsúlyozta, hogy a szülők válása magzati korban a legkárosabb a gyerekre nézve, hiszen az anya frusztráltsága és stresszes állapota miatt nem rendelkezik azokkal a szabad vegyértékekkel, amely a gyermek iránti szeretetteljes odafigyelést lehetővé tenné. Ennek pedig messzemenő - akár pszichopátiáig vezető - következményei lehetnek.
Dr. Vekerdy Tamás az agresszió frusztrációs hátterével kapcsolatban kifejtette, hogy az első frusztráló élmények már magzatként meghatározóak lehetnek, ha a baba felé elvárásokat fogalmazunk meg, mint például "csak olyan ne legyen, mint én" vagy "remélem, olyan lesz, mint én". A cél az, hangsúlyozta, hogy a gyermek önmaga lehessen és ehhez mi, szülők, ehhez a lehető legjobb körülményeket biztosítsuk.

Nem öntudatlan babák

2010-05-18T20:34:00.002+02:00

Íme egy újabb tudományos bizonyíték amellett, hogy az újszülöttek nem tehetetlen vegetatív lények, akikkel mindegy, mi történik, úgysem érzékelik. Bár a kísérlet egy egyszerű kondicionálásos feladatra vonatkozott, messzemenő következtetéseket vonhatunk le belőle - a gyermek szívja magába a körülötte lévő világot, tehát egyáltalán nem mindegy, milyen bánásmódban részesül (pl. élete első óráit is édesanyja mellett töltheti-e).

Miről szól egy gyerek?

2010-04-24T15:51:00.001+02:00

Naomi Wolf (2001) Misconceptions című könyvében így ír:

Abban a hiszemben éltem, hogy egyszerűen lesz egy gyerekünk. De kiderült, hogy a kisbabák nagyon sok minden mást is képviselnek, sok absztrakt fogalmat is, úgy mint szabadság, vagyon, értékek, életmód, identitás.

Ute Auhagen-Stephanos, meddőséggel foglalkozó szakember is azt hangsúlyozza (2007), hogy a pszichoterápia célja nem a gyermek "rendelésre szállítása", hanem a pár segítése abban, hogy feltárják, számukra mit jelent egy gyermek, milyen értékek fűződnek náluk a gyermekvállaláshoz.

A gyermek iránti vágy a szépirodalomban

2010-04-24T15:46:00.002+02:00

Lelki életet nem csak a pszichológusnál lehet élni... :-)
Hadd ajánljak két szépirodalmi művet, mely a gyermekvállalás felelősségével, a gyermektelenség fájdalmával foglalkozik: (forrás: Auhagen-Stephanos, 2007) Csingiz Ajtmatov: Fehér hajó regényében és Frederico Garcia Lorca: Yerma drámájában közös, hogy a lelki beszűkültség, a fókuszváltás képtelensége tragédiához vezet.
Az érem másik oldalát - azaz a nem kívánt gyermekek által felvetett pszichés folyamatokat - mutatja be Charlotte Worgitzky Meg nem született gyermekeim című könyve.
A Femina sorozat további másik két kötete (Margaret Drabble: Malomkő, Dea Trier Morch: Téli gyerekek) a valóra vált anyaság ellentmondásos, néha nehéz világát ábrázolja.

A terméketlenség lelki gyökerei

2010-04-19T13:46:00.001+02:00

A terméketlenség esetében lélektani értelemben arról van szó, hogy a gyermek iránti tudatos vágy tudattalan félelemmel párosul. (Ute Auhagen-Stephanos 2007) Ha a pár az orvostudományra és technikára támaszkodik a félelmetes lelki tartalmaikkal való szembesülés helyett, könnyen lehet, hogy hiába vesztegetnek el éveket a várakozással, hiszen csak a beavatkozások kb. 20%-a jár sikerrel. Az asszisztált reprodukciós eljárások folyamata alatt nagyon sok szenvedésen esik át a pár, melynek eredményeképpen megkeményedik a lelkük, izolálódnak (hiszen fájdalmas találkozni azokkal, akiknek ez sikerült), bűntudattal és szégyennel élnek, és nem történhet meg az elengedés és a gyászmunka. Ezért lenne fontos minden meddőséggel küzdő pár esetén pszichológus szakember bevonása is.

Mi szólhat az apás szülés ellen?

2009-11-26T19:31:00.000+01:00

Michael Odent francia szülészt idézi a a HVG (44. szám), amikor azon meglepő felvetést feszegeti, hogy az apás szülés épphogy kerülendő, mivel az apákban lévő feszültség a problémamentes szülés lefolyásának gátja lehet. (Ez azért érdekes, mert Odent épp arról híres, hogy nagyban hozzájárult a természetesebb, humánusabb szülések propagálásához, hasonlóan honfitársához, Leboyer-hez.)
Állításában azért lehet valami, mert a stressz blokkolja azokat a mechanizmusokat, amelyek a zavartalan tágulást biztosítják, és a papa idegeskedése nem csak tudatos, de tudattalan szinten is kihat az anyára („A féfi megnövekedett adrenalinszintjét”). Amiben mind Odent, mind az őt idéző HVG egyoldalú, az az, hogy nem minden apuka egyforma, és a cikkben idézett pisztollyal fenyegetőző apa nagyon is az egyik végletet képezi. Sok szülőpár rendelkezik azzal a kapcsolati intimitással, ami a szülésben nagy szerepet játszó emocionális támaszt, védettséget biztosítani képes.
Mindez természetesen a hormonális folyamatok szintjén is működik, hiszen kétféle stresszválasz van: az egyik a hagyományos „fuss vagy üss” reakció, amely a vészhelyzetre a kortizol-szint emelkedésével reagál, míg a másik a „nyugalom és összetartozás” reakció (Varga), amely az oxytocin-szint emelkedésével van összefüggésben. Evolúciósan mindkettőnek van létjogosultsága, leegyszerűsítve az egyik a (vadászó) férfiak megküzdési módja, míg a másik az otthont őrző nőké, akiknek ereje az összefogásban volt. (Varga) Gondolom, teljesen egyértelmű, melyik mechanizmus működik szülénél… Én biztos vagyok benne, hogy nagyon sok apa képes ezt a támaszt nyújtani párjának, és csodálatos is, ha megteszi, hiszen ez a fajta összefogás a szülőség későbbi pontjain is hasznos lesz még…

Verny gondolatai a szorongásról várandósság alatt

2009-10-08T04:41:00.004+02:00

Minden várandós nő aggódik – mikor miért. Először a vetélésveszély miatt, aztán a fejlődési rendellenességek, majd a szülési komplikációk miatt. Lehet görcsölni az anyagiakon, a súlygyarapodáson is. De ezek teljesen normális aggodalmak.
Amit viszont kerülj, azaz a folyamatos kételkedés abban, hogy kell-e neked ez a baba. A tartós félelem attól, hogy felvállald, rendkívül káros a babára nézve. Ha ezt tapasztalod magadon, fordulj szakemberhez!

A születési trauma és az újszülöttek

2009-10-05T16:12:00.000+02:00

Leonard Orr és tanítványa, Heike Strombach szerint (személyes közlés) nincs "hasfájós" csecsemő. Születési traumás van.
Ha a Leboyer-féle gyöngéd születést összehasonlítjuk az oxitocinnal turbósítottal, és ráadásul tudjuk - mind Groftól, mint saját regressziós élményeink alapján - hogy micsoda halálfélelmet okoznak a méhösszehúzódások a baba számára, nem nehéz elképzelni, milyen sokkos állapotban érkezik meg erre a világra a gyerekek nagy része, akik hagyományos kórházi szülésben részesülnek.
A jó hír az, hogy gyerekeket is lehet rebirthingelni. (Heike Németországban nagyon szép történetet mesélt erről.) Ha azt látnám a saját kislányomon, hogy nyomott hagyott rajta a szülés (minden előzetes felkészítés és készülés ellenére - ki fogom próbálni. Majd beszámolok az eredményről.

Hogyan készülhetsz az anyaságra, szülésre?

2009-10-01T17:13:00.004+02:00

Amint látjátok, nagyon a tudatos megélés híve vagyok. Némi segítség, hogy hogyan készülhetsz itt Debrecenben:

- kismamajóga (debreceni lehetőségek a linkek közt)
- kismamarelaxáció (a Klinikán Dr. Török Zsuzsa szakpszichológus vezetésével van rá lehetőség)
- szülésfelkészítés együttszülő pároknak (ez is szervezett keretek közt megy a Klinikán, a 30. hétig lehet rá jelentkezni a portán egy űrlap kitöltésével)

A legfrisebb programajánlatom egy szülésznővel és szoptatási tanácsadóval folytatott beszélgetés a józsai HANSA Jógastúdióban október 3-án 18 órától. A kontaktinfot a linkek közt megtaláljátok!

Tudatos szülés - nyílt kommunikációval

2009-09-25T20:36:00.005+02:00

Az utóbbi időben két előadást is tartottam a szülésre való tudatos felkészülés pszichológiai jelentőségéről. Igen nagy örömömre úgy látszik, erről nem kell annyira győzködni a kismamákat. Bátorítani viszont annál inkább, hogy merjenek kiállni szülésről kialakított elképzeléseik mellett. Nézzenek utána, milyen lehetőségek vannak, készüljenek fel a folyamatra, és KOMMUNIKÁLJANAK választott orvosukkal vagy szülésznőjükkel. A szüléstől való félelem egyik oka az ismeretlentől való félelem. Ezt informálódással igen jól ki lehet küszöbölni!
Hasznos elképzeléseinket írásban rögzíteni (ezt hívják "szülési tervnek"), amire sok mintát találhatunk az interneten. Nem csak arra jó, hogy összeszedd a gondolataidat, és pontról pontra kialakíthasd saját álláspontodat, de az orvosoddal való hatékony kommunikációt is segíti. Lányos zavarodban talán csak hebegnél-habognál, és a felét sem tudnád elmondani annak, ami ott le van írva. A választott szakembernek viszont nem sok idő átfutni azt az 1-2 oldalt, viszont teljes mértékben tisztában lesz az elképzeléseiddel. Ez egy olyan alap, amelyről kiindulva összeszedetten megvitathatjátok azokat a kritikus kérdéseket is, amelyek az ő szakmai felfogásába vagy a kórházi protokollba nehezen szuszakolhatóak be. További előnye az írásos szülési tervnek, hogy amennyiben orvosod lemarad a szülésről valamilyen oknál fogva, az éppen ügyeletes orvosnak is a kezébe nyomhatod ezt a dokumentumot, arra hivatkozva, hogy ezt te már megbeszélted az orvosoddal. Nem biztos, hogy vajúdás közben elölről szeretnéd kezdeni a magyarázkodást, és mégis a környezeted tudomására tudod hozni kéréseidet.

Vígasz a"császáros" anyukáknak

2009-09-17T12:09:00.002+02:00

Nagy csalódás természetes szülésre készülve mégis császármetszéssel világra hozni gyermekünket. És ebben még az sem segít feltétlenül, ha tudjuk, hogy a babák maguk választják születési módjukat. Ennek lehet egyszerű fizikai oka (utólag derül ki, hogy azért vesz fel egy baba lehetetlen testhelyzetet, mert valóban nem fért volna ki, vagy a köldökzsinór veszélyeztette volna az életét), de lehet spirituális is, és emelett érvel Tarr Bence László, az Elixír magazin Spirituális Gyermeknevelés sorozatának írója.
Szerinte - ahogy a név is jelzi - a császármetszés a világrajövetel királyi útja, mégpedig azáltal, hogy megkíméli az újszülöttet a szüléssel járó fizikai gyötrelmektől. Ezáltal ő a születésnek ezt a módját a "gyöngéd születés" egy formájának tartja. Értelmezése szerint a születési trauma a szülőcsatornán való áthaladás okozta kínokból adódik, és ez okozza a spirituális dimenziók elfelejtését, az igazi megérkezést ebbe a világba. Császármetszés esetén - szerinte - nem olyan éles a határvonal a világok között, ami mai társadalmunk szempontjából azzal a következménnyel jár, hogy "kevésbé homályosul el a születés előtti boldogság és egység állapotának emléke, amely végeredményben egy békésebb és boldogabb generáció megjelenését hozza le erre a Földre."

Félelem a szüléstől és a "nehéz" szülés

2009-09-07T10:45:00.005+02:00

A szülés közeledtével a nők nagy része egyre inkább fél a rá váró megpróbáltatásoktól (amit jócskán erősítenek a rémtörténetek, amit a környezet előszeretettel ecsetel, merő jószándékból).
A közelgő szülés által kiváltott szorongás nem csak a baba egészségére hat hátrányosan, de a komplikációmentes szülést is hátráltatja. A Michigani egyetem tanulmánya szerint a szorongó nők átlagosan hosszabb időt töltöttek vajúdással. A Brown Egyetem kutatása is érdekes: 50 nőt tanulmányoztak, akiknek fele várta az anyaságot és a szülést, másik felük viszont félt tőle. Minden szorongó nőnél legalább egy komplikáció fellépett a szülés során, sokszor még a babáiknál is. A nem félő anyáknál egyáltalán nem voltak komplikációk. A Cincinnati egyetem tanulmánya szerint az anyasággal szembeni negatív érzések és a saját anyával való rossz viszony hosszabbította meg leginkább a szülést. (Verny, 1991)
Sok kismamával kezdjük ezért éppen itt (a nagymamával való kapcsolat rendbetételével), és nem a babával való kapcsolatfelvételnél a közös munkát. Befektetett energia kell ahhoz, hogy az "anyja lányából a lánya anyjává" válhasson valaki. (Persze kisfiú esetén is érvényes mindez, csak így jobban hangzott... :-) )(Leff, 1993 és Stern)
És még valami: a környezet szuggesztív hatása különösen érvényesül szülés közben, hiszen akkor a nő eleve módosult tudatállapotban van. (Varga,2002) Ha egyfolytában sulykolják nekünk, mennyire fáj, fájni is fog. Próbáljuk ezt kikapcsolni vagy megkérni a károgókat, hogy pozitív üzeneteket alkalmazzanak, semmi mást.

Mit tehetünk a magzat optimális fejlődéséért?

2009-08-31T16:45:00.003+02:00

1. Ápoljunk jó kapcsolatot a baba apukájával! Egyrészt, az apától származó törődés, szeretet, támogatás az anyuka pozitív érzéseit növelik, szorongásait csökkentik, ami jó hatású a magzatra nézve. A papa-baba kötődés pedig szintén nem elhanyagolandó tényező, hiszen egy gyermeknek hosszú távon (már kicsi kortól) épp úgy szüksége van az apára, mint anyára. Tőle más dolgokat tanul, másfajta érzelmi támaszt, és nem utolsósorban férfimintát kap. Úgyhogy hadd szokja a baba már a pocakban a hangját, a simogatását, és tegyük lehetővé, hogy az apa is átélhesse a várandósság olyan velejáróit, mint ultrahangvizsgálatok, a baba mocorgása a pocakban, stb.

2. Lélegezzünk!

Aki látta a Rebirthingről szóló blogomat, tudja, hogy milyen fontosnak (egyenesen terápiás és gyógyító módszernek) tartom a lélegzet erejét. A mama eleve egyre rosszabbul tud lélegzeni, ahogy nő a baba és felnyomja a rekeszizmot, csökkentve a tüdő terét, ráadásul a megnövekedett vérmennyiség is nagyobb mennyiségű oxigént kell szállítania, hiszen a babát is el kell látni, úgyhogy a lélegzésre tudatosan oda kell figyelni. A jóga nagyon jó légzőgyakorlatokat tanít, de az is elég, ha napi 5 percre csak figyelmet szentelünk a lélegzetünknek.

3. Hasmasszázs

Simogassuk a pocakot!
Ez taktilis stimulációnak számít, ami már a sokat emlegetett zenehallgatáson (auditoros), táncoláson(vesztibuláris) kívül nagyon stimulálóan hat a babára és jól oldja a feszültségeit.

4. Relaxáció

Értelemszerűen a feszültségoldást szolgálja.

5. Vizualizáció

Képzeljünk el pozitív képeket, különösen olyan helyzetekre vonatkozóan, amelyektől félünk. (Pl. szülés)

Chairat Panthuraamphorn programja alapján (forrás: Raffai, 1997)

Előadások szeptemberben

2009-08-27T19:18:00.003+02:00

A következő témákban tartok előadást és nyílik lehetőség személyes kérdéseitek feltevésére:

Baba-mama kapcsolat a várandósság alatt
• Ki lakik a pocakunkban?
• Milyen módszerekkel fejleszthető az anya-magzat kapcsolat?
• Milyen előnyei vannak a baba-mama kapcsolat fejlesztésének?
Várandósság vagy terhesség?
• Lelki nehézségek a várandósság során
• Az anyasággal járó személyiségbeli változások
• Milyen az "elég-jó" anya?

Helyszín: Belső Oázis Alapítvány, Csapó u. 7. 1.em./2.(Kapucsengő: 2)
Időpont: 2009. szeptember 15., kedd, 17 óra

Tudatos szülés

• Milyen a "jó" szülés?
• Miért fontos készülni a szülésre?
• A személyiség alakulása a születés fényében
• A születési trauma

Időpontok, helyszínek:
2009. szeptember 17. csütörtök, 18 óra, Helyszín: Turmalin Ház, Csapó u. 19.
2009. szeptember 22., kedd, 17 óra, Helyszín: Belső Oázis Alapítvány, Csapó u. 7. 1.em./2.

Emlékek a születésről

2009-08-26T17:01:00.002+02:00

Ne bagatellizáljuk el, ami a szülőszobában történik. A baba nagyon is átél mindent, az más dolog, hogy mire megtanul a mi fejünkkel gondolkozni és megtanulja hozzá a szavakat, nem tud hozzáférni ezekhez az emlékeihez. De ez nem jelenti azt, hogy ne hatna ki egész személyiségére és későbbi életére... (Ez minden kisgyermekkori élményre igaz mellesleg!)

Verny beszámolója szerint Chamberlain regressziós hipnózissal anyákat és gyermekeiket kért meg arra, hogy idézzék fel a születés körülményeit. Meglepő, hogy külön-külön mennyire hasonló és részletgazdag dolgokat mondtak. Az egyik lány például fel tudta idézni anyja frizuráját abból az időből. Egy másik alany helyesen emlékezett vissza arra, ahogy anyja megszaglászta és hogy aggódott a lábujjai miatt. Valaki fel tudta idézni, hogy szülei összevesztek a nevén.

Személyiség és születési mód (császármetszés versus vaginális út)

2009-08-26T16:45:00.004+02:00

Verny könyvéből származnak az alábbi adatok:

"A kutatások azt mutatják, hogy a születési stílus megválasztása más módon is befolyásolhatja a személyiséget. Dennis McCracken tanulmányában összehasonlított hat császármetszéses babát, akik nem élték át a vajúdás élményét, illetve hat vaginális úton született babát, akik igen. Azt találta, hogy a császárosok nyitottabbak az új élményekre és intuitívabbak, míg a hagyományosan születettek lelkiismeretesebbek és magabiztosabbak. Lewis Bissel felvetette, hogy a császáros babák egyre nagyobb száma miatt az egész világon változhatnak a társadalmi beállítódások." (52. o.)

Ehhez annyit fűznék hozzá, hogy - bár szerintem is logikus, hogy milyen személyiségbeli hatása lehet a születési módnak -, de azért statisztikailag túl kicsi ahhoz a minta, hogy érvényes következtetést lehessen levonni. Tehát ez nem tudományos bizonyíték, csak egy szimpatikus megfigyelés. Abban biztos, hogy van valami, hogy a világot átformálja a sok császármetszés.

Miért is gond a születési trauma?

2009-08-26T16:44:00.001+02:00

Az alábbiakban Verny könyvéből fordítottam némi bizonyítékot:

"A Lancet orvosi lap közli a Cornell-i Orvostudományi Egyetem pszichológusának, Lee Salk-nak írását, melyben beszámol arra, hogy a tinédzserkori öngyilkosság összefüggésbe hozható a nehéz szüléssel. Kutatásában azt találta, hogy az öngyilkosokkal nem foglalkoztak megfelelően magzati korukban, édesanyjuk krónikus beteg volt várandósan és légzési nehézségeik voltak azületés után több, mint egy órán keresztül. Egy kapcsolódó vizsgálatban Dr. Bertil Jacobson (a stockholmi Karolinska Intézetből) azt találta, hogy a felnőttkori drogfogyasztás összefüggésben áll a születési traumával. Aggasztóan gyakran születtek a drogfüggők olyan kórházakban, ahol az orvosok ópiát-származékokat, barbiturátokat, illetve kloroformot alkalmaztak a szülés során a szülő nőkön. Ezek a köldökzsinóron keresztül eljutottak a gyermekhez, hajlamossá téve a drogfogyasztásra a későbbiekben." (52.o.)

Mihez van jogunk a szülőszobán?

2009-08-24T07:37:00.004+02:00

Bár a WHO ajánlásai nem egyeznek egy az egyben a hivatalos jogi szabályozással, azért elég fontos irányelveket adnak ahhoz, hogy nyugodtan támaszkodhatunk rájuk, hiszen ezeket minden szülészetnek ismernie kell. Idejük volt rá, hiszen az Egészségügyi Világszervezet már 1985-ben megfogalmazta azokat az elveket, amelyeket még ma sem árt tudatosítani. Az alábbiakban csak egy szubjektív kivonatot közlök, mégpedig abból a szempontból szelektáltam és foglaltam őket össze, hogy mit tartok még mindig hangsúlyozásra érdemesnek.
Amit azonnal kiemelnék, hogy a nő pszichológiai komfortjáról beszél, ennek érdekében fogalmazza meg például azt az ajánlást, hogy minden nőnek lehetővé kell tenni, hogy az általa megválasztott módon szüljön, hogy a szülő nő sétálhasson és ő választhassa meg testhelyzetét. Épp ezért támogatandónak tartja még, hogy a nő magánszféráját tiszteletben tartsák és a lehető legkevesebb beavatkozás történjen annak érdekében, hogy a nő megőrizhesse az önbizalmát. Ezen kívül fontos még, hogy:
• Kényelmi szempontból nem szabad szülést indítani.
• Nem indokolt, hogy előzetes császármetszést feltétlenül császármetszésnek kell követnie, ilyenkor is a spontán szülést kell előnyben részesíteni.
• Burokrepesztés a korai szakaszban nem, maximum a tágulás végén indokolt.
• Gátmetszés általános alkalmazása nem indokolt, gátvédelmet kell alkalmazni.
• A szülés utáni közvetlen mellretevést és szoptatást előnyben kell részesíteni, lehetőleg már a szülőszobán (szülés után 1 órán belül).
• Az egészséges újszülött maradjon az anyánál és az megfigyelés szükségessége nem indoka a szeparációnak.
A WHO ezen kívül hasznosnak találta, így alkalmazásukat támogatja az alábbiaknak:
• szülési terv
• ital felajánlása a szülés alatt
• korai közvetlen bőrkontaktus anya és gyermek között
A WHO a megszüntetendő eljárások közé sorolja:
• rutinszerű beöntés és borotválás
• infúziós, infúziós kanül rutinszerű alkalmazása
• háton fekvő helyzet rutinszerű alkalmazása
• hosszan kitartott nyomás
• a méhüreg rutinszerű kimosása és kézzel történő kitapintása szülés után

Pozitív megerősítés és negatív gondolatok

2009-08-21T13:44:00.003+02:00

Nagyon hasznos technika egyszerű, jelen idejű pozitív állításokat megfogalmazni a babával, a szüléssel kapcsolatban, és ezeket napjában többször (még jobb, ha relaxált állapotban) mondogatni magunknak. Ezek arra is kiválóan alkalmasak, hogy segítségükkel megnyilvánulnak tudattalan félelmeink, automatikus negatív gondolataink. Tudatosítsuk ezeket, hiszen ezáltal elvesztik erejüket!

Persze ez megint csak munka, azaz odafigyelést és befektetett energiát igényel. Továbbra is csak bátorítani tudlak, hogy találd meg a helyét/idejét az életedben ezeknek az egyszerű technikáknak, hogy ezzel is tudatosabb szülővé válhass!

Szorongásos álmok várandósság alatt

2009-08-19T03:46:00.006+02:00

Először is: a várandósság - természetszerűleg - sok szorongással jár.
Ez a felelősségre való ráhangolódás velejárója, biológiailag is előkészítve, hogy a mama minden idegszálával a babára figyeljen születést követően. Pszichológiailag is sok minden megmozdul ebben az időszakban bennünk (pl. saját születési traumánk), tehát érthető, ha nem csak pozitív gondolatokkal vagyunk tele.
Szorongásaink persze nem képezik kellemes részét az életünknek, így (jól bevált 20-40 éves rutinnal) ott nyomjuk el őket, ahol tudjuk (mindenféle klassz kis énvédő mechanizmussal). Persze az Organizmust (nagy betűvel) nem lehet kicselezni: ha más nem, a tudattalan kommunikációs útján, az álmokon keresztül megnyilvánulnak szorongásos tartalmaink. Ez lehetőséget teremt arra, hogy pszichénk készüljön a nagy feladatra, a szülésre és a gyermeknevelésre.
Verny beszámol egy tanulmányról, amely szerint azok a nők, akik sok félelemteli álmot éltek át, rövidebb ideig vajúdtak, mint azok a nők, akiknek az álmaikban kevésbé jelentek meg szorongásos tartalmak.
Úgyhogy nyugodtan tudatosítsd az álmaidat és próbáld megérteni őket. Míg az álmok értelmezése mindig egyedi kell, hogy legyen, a várandósság során bizonyos szimbólumok gyakoribbakká válnak. Az építészeti szerkezetek a méhet, az állatok a magzatot, a víz terhességet magát és a születést jelképezi. Hogy segítsd az álmaidra való emlékezést, vezess álomnaplót. Helyezd a párnád mellé egy tollal együtt és lefekvés előtt emlékeztesd magad, hogy lefekvés előtt ismételd el magadnak hogy „emlékezni fogok álmomra”.

Tudományos bizonyítékok

2009-08-16T21:52:00.003+02:00

Az alábbiakban Raffai Megfogantam, tehát vagyok (1997)című könyvéből ismertetek néhány adatot arra vonatkozóan, hogy milyen hatása van a magzati stimulációs programoknak, azaz annak, ha tudatosan odafigyelnek rá és aktívan tesznek azért, hogy a kisbaba pozitív érzelmi légkörben fejlődjön az anyaméhben, illetve különböző érzékszervein keresztül stimulálva legyen.
Azok a babák, akik részt vettek ilyen programban:
- a születést követő második napon jobban reagáltak vizuális és auditív ingerekre, ügyesebb volt a mozgásuk és az orientációjuk, sőt még vegetatív állapotuk szabályozása is.
- 18 hónaposan jobbak a nyelvi fejlődésben, a szem- és a kézmozgás összehangolásában, a nagymozgásokban és a problémamegoldásban.
- 3 évesen is megmaradt az előny a mentális és motoros területen.

A "több, mint pocaksimogatás" dilemmája, azaz ízlések és pofonok

2009-08-16T16:41:00.009+02:00

Egyik csoporttársam a kapcsolatanalízis-képzésről egy TV-műsor vendége volt, ahol a várandós műsorvezető elég elutasító volt az anya-magzat kapcsolat építésével szemben. Viszonyulása a lehetőséghez, hogy a babával kapcsolatot lehet (és esetleg az ő fejlődése érdekében esetleg kell) kialakítani, tipikus reakciója azoknak, akik hagyják, hogy a maguk természetes módján fejlődjön a baba és "nem akarják zavarni", de mivel mélyen valahol bizonytalanok, és esetleg még lelki-ismeretfurdalásuk is van, feszültséglevezetés gyanánt inkább támadnak.

Természetesen nem baj, ha egy várandós nő kerüli az introspekciót és a pszichés munkát. Hiszen nagyon jól teszi a mama, ha érzése szerint nem kell vájkálnia magában és akkor ezt nem is teszi. Itt is igaz a tétel, hogy minden magzat más és más bánásmódot igényel már az anyaméhen belül is, így nincs két egyforma várandósság sem. A babájára természetes módon figyelő anyuka érzékeli, hogy hogyan kiegyensúlyozott az ő babája (netalántán úgy, hogy békén kell hagyni), és akkor ez rendben is van. Ha valaki soha nem szembesült félelmeivel, gyengeségeivel, lehet, hogy nem várandósan kell elkezdeni, hiszen épp ezzel teremtene háborús körülményeket a kisbabájának odabent. (De ha azt érzi, hogy most vagy soha, mert magáért nem tenné meg, de a babájáért már igen, akkor hajrá!)

Nincs tuti út ahhoz, hogy jó szülei legyünk a gyerekünknek. Lehet, hogy valakinek kell a kapcsolatanalízis (vagy valamilyen más kapcsolatépítő módszer), másoknak nem.
Akármelyik utat járjuk is, egy dologtól óva intenék mindenkit: elítélni azt, aki nem úgy csinálja, ahogy mi.
Ez lehet az anyaság első leckéje, ami a gyermeknevelés kapcsán kapott jó (vagy néha rossz-)indulatú tanácsok tömkelegével szembeni elhatárolódásunkra jó tréning.

Zenehallgatás a babával

2009-08-09T13:29:00.005+02:00

Meglehetősen elterjedt jó tanács a zenehallgatás várandósság alatt. De hogy ez miért jó és hogyan jó tényleg, arról ejtsünk pár szót.

Egyrészt nagyon konkrét gyakorlati haszna (amit a magzati emlékezés és tanulás kutatása igazolt is), hogy a magzatként hallott zenét a baba felismeri és megnyugszik tőle. Figyelem!!! Feltéve, ha a zenehallgatás alatt valóban harmonikus és idilli hangulatot élt át a mama. Hallottam már ugyanis olyan történetet, hogy azzal a dallal, amit a kismama rendszeresen énekelt a babájának még a pocakban, világgá lehetett volna kergetni a megszületett gyermeket. Miért vajon? Nem működik a módszer? Dehogyisnem. Épp ez a bizonyíték rá. Mindössze annyi apróság módosította a helyzetet, hogy az anyuka egy korábbi trauma miatt végigrettegte egész terhességét.

Fontos tehát, hogy a mama jól érezze magát zenehallgatás közben, hiszen egyfajta kondicionálási folyamatként a megszületett kisbaba azt az állapotot fogja a muzsika hangjára újraélni, amilyen körülmények között azt korábban hallotta. Minden anyuka kísérletezze ki, hogy ő mit szeret, hiszen fontos, hogy valóban élvezze a zenét, de azért figyeljen a baba reakcióira is!

A zenehallgatás nem csak a (remélhetőleg pozitív) anyai érzések közvetítése révén gyakorol jótékony hatást a babára, hanem maga a zene ritmusa által is. A barokk zenét épp ezért ajánlják, mert ritmusa (60-70 ütem/perc) hasonlít a nyugalmi állapotban lévő szívveréshez.* Érthető, hogy a gyors ritmusú zenék, ráadásul agresszíven uralkodó basszussal nagyon nyugtalanító hatást vált ki a babából. Kismamák, meneküljetek a tüc-tüc zenétől!!!

Mozart és Vivaldi (az agykontrollból ismert) alpha-hullámokat generálja, azaz egy olyan éber, ugyanakkor relaxált állapotot hoz létre, ami tökéletes nyugalmi helyzetet teremt a baba számára, paradox módon azonban a koncentrációt is segíti, tehát kifejezetten fejlesztő hatású.
Javasolt még Schubert Pisztráng-ötöse, Haydn és Handel.
De az kevés, hogy valami komolyzene legyen. Nem ajánlott például Bachot, Brahmsot és Beethovent hallgatni. Hogy miért? Mert
1) zenész ismerős tanácsolta,
2) saját érzéseim is megerősítették,
3) illetve Verny könyvében is ez állt.
További tudományos magyarázattal nem szolgálhatok jelen pillanatban, várom az esetleges hozzászólásokat! :-)

*Ezzel a magyarázattal annyi nem stimmel, hogy a váranóds nők alappulzusa magasabb.

Az akarat és aktív irányítás szerepe a babával való kapcsolatfelvételnél

2009-08-08T12:11:00.005+02:00

A kapcsolatanalízis technikailag egy belső utazásra invitálja az anyukát, megteremtve a lehetőségét annak, hogy kapcsolatba kerüljön a magzattal.
Megható az anyukák lelkesedése az iránt, hogy mélyebb szinten is kommunikáljanak babájukkal, nem csak az évszázadok óta ismert simogatáson, beszélgetésen, megérzéseken keresztül.
Azonban az anyaság első (néha fájdalmas) leckéjét is meg kell élniük ennek kapcsán, azaz meg kell tanulniuk türelemmel a háttérbe húzódva várni (akár heteken-hónapokon keresztül), amíg megérik a helyzet a tényleges (pszichés) találkozásra.
Ugyanis a kapcsolatba kerülés egyáltalán nem garantált. Nem véletlen, hogy a kapcsolatanalízis pszichoanalitikus alapú: eredendő célja a blokkoló tudattalan tartalmak feltárása, feldolgozása. Amíg az anya eljut a babáig, át kell magát dolgoznia a saját történetén, legyen az magzati korban szerzett vagy születési trauma, későbbi elhanyagolás vagy szexuális visszaélések esetleg kudarcként megélt nőiség...

A mama akarata ebben a folyamatban csak addig terjedhet, hogy eldöntse, hajlandó ezen az úton végigmenni. De nem lehet lépcsőfokokat átugorva, a kellemetlen dolgokat kikerülve egyből a virágos réten tárt karokkal futni a babánk felé. A belső utazást passzív szemlélőként, nyitottan kell végezni, befogadóan minden felmerülő képre, még ha az fenyegető is. Nem szabad befolyásolni a kapcsolatanalízis során zajló folyamatokat, csak át kell adni magunkat a történéseknek.

Ez a fajta szemlélődő türelem ideális felkészítés a gyermeknevelésre, hisz ott is épp arra van szükség, hogy a szülő elfogadja gyermeke tempóját és saját szuverén érdeklődését.

Babakeringő - gyakorlat a babával való kommunikációra

2009-07-18T12:21:00.004+02:00

Thomas Verny pszichiáter, aki az Észak-Amerikai kontinens "Hidas-Raffaija", egy 9 hónapos programot dolgozott ki az anya-magzat kapcsolat fejlesztésére. Ebből ajánlok egy mindenki által nagyon könnyen kivitelezhető gyakorlatot.
Mivel a baba érzékeli minden mozdulatodat és a testhelyzeted megváltoztatását, hónapokon keresztül kommunikálsz vele a mozgásoddal akaratlanul is. A tánc kifejezetten alkalmas nem tudatos érzelmeink kifejezésére.
Hogy mi kell hozzá? Te és (ha lehet a papa), illetve valami nagyon pozitív zene. Különösen ajánlott Strauss Kék Duna keringője, Csajkovszkij Diótörője, vagy Mozart, Schubert és Vivaldi ritmusosabb darabjai. Mindenképpen kerülendő a diszharmonikus jazz, és a kemény rockzene! Tánc közben figyelj a baba jelzéseire. Ha neked tetszik a zene, de a baba szorongással reagál – amit gyakoribbá váló kellemetlen rugdosással fejez ki -, hagyd ki azt a darabot és néhány nap vagy hét után tedd be újra, talán megváltozott a reakciója.
Ne próbálj meg formalizált tánclépéseket végrehajtani, kivéve, ha neked ezek teljesen természetesen jönnek. Hagyd, hogy a zene örömtelisége átjárja az egész testedet.
Ha lassabb darabot választasz, lassúzzatok a pároddal. Közben simogathatjátok a pocakodat, hogy kifejezzétek szereteteteket a gyermek felé.
A has kígyózó ringatása akkor is nagyon hasznos, ha nem vagy profi hastáncos. Ingasd a fejed, vállaid, csípődet, amit aztán tovább fokozhatsz azzal, hogy felemeled a kezed. Próbáld ki! :-)

Mi a különbség az anya-magzat kapcsolatanalízis és a jóganidrában megtapasztalt vizualizáció között?

2009-07-17T09:32:00.003+02:00

Kismamajógán bevett technika, hogy a vezetett relaxációt követően a baba felé fordítjuk figyelmünket és végigmasszírozzuk az ő testét is gyengéden, illetve - az instrukciónak megfelelően - elképzeljük őt ilyen-olyan helyzetben.
Ezzel szemben a Hidas-Raffai-féle kapcsolatanalízisben egy mély tudati állapotban a baba-mama kapcsolatfelvételt követően magától zajlanak az események - azt látod és az történik, ami a kettőtök előtörténetéből és pszichés valóságából adódik.
Jóga nidrában néző vagy, kapcsolatanalízisben belépsz és főszereplővé válsz.

Miért fontos a szülésre tudatosan felkészülni?

2009-07-13T15:12:00.003+02:00

Mert a baba is érez. Sokáig tartotta magát a tévhit, hogy az újszülött nem érez fájdalmat. Raffai Megfogantam, tehát vagyok, illetve a Raffai-Hidas-Vollner Lelki köldökzsinór kötetei részletesen ismertetik azokat a tudományos kísérleteket, amelyek nemhogy ennek ellenkezőjét bizonyítják, hanem azt is igazolják, hogy már a magzat is teljesen funkcióképes érzékelőrendszerrel rendelkezik, amibe a fájdalomérzet is beletartozik. Hogy ezt a köztudat mégsem veszi elég komolyan, arra nemrég a kozmetikusomnál döbbentem rá, amikor elhangzott az a mondat „kicsi korban kell kilyukasztani a kislányok fülét, akkor még túl kicsik arra, hogy emlékezzenek a fájdalomra. ”
Úgyhogy ezen a fórumon is szeretném hangsúlyozni, hogy kötelességünk megóvni gyermekeinket a felesleges fájdalomtól, amelyet például egy oxitocinnal vagy burokrepesztéssel feleslegesen felgyorsított szülés jelent. (Természetesen kizárólag az orvosilag indokolatlan beavatkozások ellen szólok, vannak esetek, amikor ezek alkalmazása szükséges és fontos!)
Szintén Raffai (2005) ismertet olyan vizsgálatokat, amely további érvet szolgáltatnak a szülés módjának tudatos megválasztása mellett: A Leboyer-módszerrel gyöngéden született gyermekek átlagosan 10 %-kal magasabb IQ-val rendelkeztek, mint a hagyományos keretek között születtettek. Azt is statisztikailag igazolták, hogy a kórházban született gyerekek hajlamosabbak a hírhedt „hasfájósságra”, mint az otthonszületettek.

Könyv-, és filmajánló

2009-07-04T16:35:00.007+02:00

A szülésre való felkészülésben lehet hasznos - inkább lélektani, mint praktikus szempontból - látni néhány szülést a világ minden tájáról. A Világra jönni film alkotója (Gilles de Maistre rendező) poétikus hangvételre törekedett, ami kellőképpen meg is mozgatja a leendő szülők szívét-lelkét, de mindeközben jól ellenpontozza a természetes szülés és a kórházi körülmények közti különbségeket.
A tudatos anyává válás útján elkerülhetetlen az anyasággal kapcsolatos ellentmondásos érzések felismerése, a kevésbé idillikus anyaminták empatikus megértése és elfogadása. Segítséget nyújthat ebben egy meséskönyv, amely archetipikus szinten segít ebben. A Mesék anyákról (Magvető Kiadó, 2008) szerkesztője, Boldizsár Ildikó így ír az előszóban erről: "A valóságban általában nem a jó anya jelent problémát, hanem a jó anya hiánya. A mesék - legyen szó szerelemről, életről vagy halálról - nem azt vetítik elénk, ami rendben működik, hanem azt, amit rendbe kell - rendbe lehet - hozni." Én ennek a könyvnek a meséit kezdtem el olvasni kislányomnak a várandósságom 22. hetében. Talán mindketten érettebbek leszünk erre a nagy kalandra, amit az anya-lánya viszony rejt, mire a végére érünk...

Gyakorlati tanácsok a tudatos kapcsolatért

2009-06-12T16:01:00.009+02:00

Akármilyen feszített is az élettempód, biztosan van néhány perced, amikor a babád felé tudsz fordulni. Ha nincs, keresd meg! :-)
Hiszen ő már itt van veled, és néhány hónap múlva még több idődet és odafigyelésedet fogja igényelni. Ne gondold, hogy "ó, majd foglalkozom vele akkor, amikor a sírásával úgyis kiköveteli magának...!"
Az egész kapcsolatanalitikus mozgalom arra a feltevésre épül, hogy a baba és a mama közti kapcsolat már a méhben építhető. Raffai Jenő szerint a születés előtt a babára szánt idő befektetés, és mint ilyen, meg is térül.
1. Találd meg azt a napi rutint, amibe beillesztheted a babával való együttlétedet. Van, akinek ez a reggeli ébredés utáni pár perc, de talán a már megszületett testvér "Anyát" kiált, így marad az este...
2. Ha rá tudsz figyelni, lélegezz tudatosan a hasadba, tudván, hogy ezzel most plusz energiát adsz neki. 3 lélegzetvétel is több, mint a semmi, ha csak ennyire van időd vagy koncentrációs lehetőséged!
3. Napközben is, bármikor, amikor megérzed a mocorgását, tedd a hasadra a kezed. Ha mással foglalkozol is éppen, ebből tudni fogja, hogy érzékelted a jelenlétét és elismered a létezését. A nem-tudomásul-vétel nagy fájdalommal jár, életkortól függetlenül (ugye).
4. Készítsd fel őt is az őt érintő beavatkozásokra, vagy minden olyan élményre, ami nagy hatást fog rád gyakorolni. Hogy ez mit jelent? Mondd el neki! Csak morzsold el - akár magadban - hogy kislányom/kisfiam, most egy doktorbácsi fogja anyát megvizsgálni, de ne aggódj, nem lesz semmi baj... Ez különösen fontos a számodra kellemetlen események esetén, nehogy magára vegye!

Mit tehetsz magzatodért?

2009-06-12T15:30:00.004+02:00

A legtöbb, amit tehetsz érte és adhatsz neki, az a tudatosságod. Ez pedig a tudat, hogy mindenben, amit átélsz, a babád is részesül.
Ha lágy, kellemes zenét hallgatsz, ha egy virágos réten beszívod a természet illatát, ha valami finomat eszel vagy iszol, ha egy műalkotásban gyönyörködsz, ha relaxálva kényezteted a tested, a pozitív élmények biokémiai szintre is lefordítódnak és áthatják egész tested, így elérik a méhedben - így vegyületeidben - úszkáló magzatot. Tudatosan törekedj hát pozitív élményekre és kerülj minden kellemetlen ingert, legyen az a város zaja, véres akciófilmek, vagy a nem kevésbé horrorisztikus híradó és bulvársajtó, lehúzó, negatív emberek, vagy akármi, ami rosszul hat rád.
Sok mindent nem tudunk persze kikerülni. Mit tehetsz például, ha stresszes a munkád, és nem hagyhatod még abba? Nagyban csökkented a stresszt azáltal, ha tudatosítod saját feszültségedet bizonyos helyzetekben, ha észreveszed, hogyan feszül meg egész tested (sokan összeszorítják a fogukat vagy a keresztcsonti területet), érzékeld, hogy görcsbe rándul a gyomrod, vagy hevesebben kezd verni a szíved egy telefonhívás hatására például. Ha ezeket tudatosan éled meg, rá tudsz szánni egy másodpercet, hogy elernyeszd az izmaidat, vagy néhány mély lélegzetvétellel rendezd a szívverésedet. Sőt, talán arra is marad egy másik másodperced, hogy odaszólj a babádnak (magadban vagy hangosan), hogy "semmi baj, kicsikém, hiszen ez csak munka"...

A "jó" szülés

2009-05-22T22:04:00.004+02:00

A Születés Hetén tartott előadásomon hangsúlyoztam, milyen nagy jelentősége van a szülésnek az anyává válás folyamatában - különösen, ha mi magunk csináljuk, és nem adjuk át a szüléslevezetést az orvosoknak. A szülés beavatási rituálé, hiszen olyan koncentrációt, kitartást és fájdalomtűrést igényel, amely nagyon mélyen fekvő erőforrásainkkal hozhat kapcsolatba.
Saját véleményemmel nagyon összhangban van Dr. Frigyes Júlia szemlélete, aki a Kismama 200.7 szeptemberi számában így fogalmaz:
"A jó szülés folyamatai mélyről, belülről indulnak. Ha a tudatos felszín vagy külső hatások szabályozzák és ellenőrzik, a nőben az az érzés keletkezik, hogy belső útja a külvilág és ezzel együtt az ő maga számára is elfogadhatatlan és bejárhatatlan. A beavatkozások (pl. a programozott szülésindítás, a fájdalomcsillapítás, a szülésgyorsítás, a műtéttel való befejezés) megakadályozzák, hogy félelmei, főként halálfélelme, megoldatlan kétségei, bűntudata megnyilatkozzanak és rendeződjenek. Így csak töredékesen alakul ki benne egyfajta belső biztonság, ami lehetővé tenné, hogy folyamatos külső megerősítések nélkül is rátaláljon a gyerekéhez fűződő kapcsolat alakulásának útjára." (73.o.)

Anyává válni 2.

2009-05-20T10:51:00.003+02:00

Változó, hogy kit mikor érint meg a mély anyai kötődés a babájához, és természetesen ez általában nem is egyetlen pillanatban történik meg, hanem fokozatosan, amelynek fontos állomásai a tervezgetésnél, álmodozásnál kezdődnek, az első ultrahangos látványon keresztül a megszületésig vezetnek, de igazából sokszor csak pár hetes és hónapos gondoskodás alatt alakul ki teljesen.
Stern az anyai érzések kialakulásával kapcsolatban így ír: „Az új azonosságtudat azt igényli, hogy az ember először mentálisan készüljön fel a változásra, majd sok lelki munkával megjeleníti abban önmaga új vonásait; végül pedig a változásokat beépíti, hozzáigazítja élete egészéhez (jobban mondva, sokszor életét igazítja az új öntudathoz)." (Stern, 17.o.)

Anyává válni

2009-05-17T09:55:00.003+02:00

Stern „Anya születik” című könyvében így indít: „Az anyának pszichikailag éppúgy meg kell születnie, mint a babának fizikailag.” Mondják is, hogy nem véletlen ez a 9 hónap, ez a mamának is felkészülési, ráhangolódási időt ad.

A várandósággal kapcsolatos könyvek leginkább a fizikai változásokról, a baba fejlődéséről írnak, a táplálkozás és életmód terén adnak tanácsokat, de nagyon nehéz információt szerezni arról, hogyan forduljunk a várandósság lelki oldala felé.

Egyáltalán, miért fontos ez? Az egészségügyi rendszer bedarálja a kismamát a terhesgondozás keretében, ami annyi elfoglaltságot ad, hogy azt gondoljuk, foglalkoztunk állapotunkkal és a babával eleget. Még a szakemberek egy része is felesleges felhajtásnak tartja a befelé figyelést, a babával való aktív lelki kapcsolatot és a jó anyává válás lelki akadályainak megoldására irányuló törekvéseinket.

Mindezekről fogok beszélni május 21-én 18.10-kor a Születés Hete programsorozat keretében a Turmalinban.

MÁSÁLLAPOT: A várandóssággal járó testi tünetek üzenete

2009-05-13T10:41:00.003+02:00

Nézzük, milyen üzenet lehet az egyes terhességi tünetek hátterében (az egyéni interpretáció természetesen mindig fontos, ezek csak általános irányelvek!):

A várandósággal a nő a tudatos, aktív, kiáradó, tüzes Nap világából a tudattalan, befogadó, vizes-nedves Hold birodalmába lép. Ez magyarázza a hangulatváltozásokat (hiszen a nő sokkal inkább kapcsolatba kerül irracionális részével) és a sírást, vagy még inkább testi szinten a vízvisszatartás révén jelentkező végtagduzzadást. A várandósság során minden szövet nyálkásabbá-nedvesebbé-lazábbá válik, és sokaknál jelentkezik intenzívebb hüvelyi folyás. Megnő az éjszaka jelentősége, nem csak a gyakori pisilési inger, de a rendkívül aktívvá váló álomtevékenység is központi jelentőségét jelzi (mintegy felkészítve az anyákat a szükségessé váló éjszakai életmódra a baba megszületésével).
A mellek növekedés, a súlygyarapodás azt az öntudatlan tendenciát fejezi ki, hogy a nő teljes, kerek egész legyen és felnőjön a feladathoz, amit a gyermekvállalás jelent.
A fáradtságérzet nem csak arra felszólítás, hogy a mama többet figyeljen, akár megszokott munkatempója feladása révén is, hanem jelzi, hogy az átállás igen nagy energia-befektetést igényel. Az átállás nehézségét jelzi az émelygés és a hányás: ahogy minden esetben, orientációs zavart jelez. A nő, akinek eddig egy férfias világban férfi-oldalával kellett helyt állnia, most irányt vált a női világba, ahol egészen más értékekre és megküzdési mechanizmusokra lesz szüksége. Ez a váltás, és a két ellentétes viselkedésmód közti konfliktus kezelése azonban nem egyszerű, és heteket (egyeseknél hónapokat) vesz igénybe. Feltámad a nőben az anyaság ősi vágya, és ez az impulzus arra készteti, hogy elfojtsa eddig uralkodó férfi pólusát. Minél erősebb volt az eddig, annál inkább fog tiltakozni, heves hányinger kíséretében.
A pigmentáció megváltozása is az új irányt jelzi: mellbimbó udvarának elsötétülése a baba tájékozódását segíti majd, az anya középvonalában megjelenő sötét csík pedig felszólítás arra, hogy az anya megtalálja saját középpontját. Ezt az is segíti, hogy súlypontja átrendeződik, a hasa lesz a leghangsúlyosabb pont, az a terület, ahol a hara vagy a köldökcsakra (Manipura-csakra) található. Nagyon hasznosak az ebben az időszakban végzett olyan jógagyakorlatok, amelyek ezen terület energiaellátását segítik (így pl. Vajrasana, könnyített Trikonasana, malomkörzés hátradőlés nélkül, stb.) Az ajkak körüli elszíneződés jelezheti, hogy különösen ügyelni kell az átvitt értelemben vett csere és kommunikáció tiszta formáira.
A fogíny az ősbizalom jelképe, és a bizonytalanságot fogínyvérzés jelezheti. Mint minden vérzés esetén, a vérrel életenergiát veszít az anya. Az ilyenkor gyakori fogszuvasodás azt jelzi, hogy az anyának többet kell törődnie a szájában lévő fegyvereivel, azaz bátran érvényesítenie kell az érdekeit. Agresszióval kapcsolatos problémára utal még a felfúvódás – nyílt konfrontáció hiányában a feszültség csak hátul tud távozni. Általában, az emésztési problémák arra utalnak, hogy az anya intellektuálisan nem tudja megemészteni az új helyzetet. Az aranyér annak analógiájára, hogy fájdalmas csomókon üldögélünk, feldolgozatlan konfliktusokra utal.
A szagérzékenység előhívja a nő ösztönösen „jó szimatát”a, mire érdemes hallgatni.

Az összefoglalás Dahlke-Dahlke-Zahn (2001) könyve alapján készült.

MÁSÁLLAPOT: A várandóssággal járó testi-lelki változások

2009-05-13T10:38:00.003+02:00

A fogantatással olyan folyamatok indulnak el a nő teljes organizmusában (beleértve a testi és a lelki aspektusokat is), amelyek önjáróak, és mind abba az irányba mutatnak, hogy létrehozzák a lehetőséghez képest legideálisabb közeget a baba fejlődéséhez. Minden anyai környezet más és más – hiszen van olyan nő, akinek stresszes, agyonhajszolt életében kell „helyet szorítani” a jövevénynek, van, aki a nőiességének az elvesztését félti – és öntudatlanul is óvja a magzattól-, van, aki éveket várt a babára és csak a jelre várt, hogy teljesen beleengedje magát a számára igazán áldott állapotba.
Ennek megfelelően a szervezet különböző formákban „jelez” annak megfelelően, hogy mely ponton van szükség „korrekcióra”, azaz nagyobb odafigyelésre. És valljuk be, a terhességi tünetek olyan erőse lehetnek, hogy rákényszerítik az anyukát a változásokra. Hogy mik ezek testi szinten megjelenő üzenetek, arról a következő bejegyzésben lesz szó.

Kismama intim-torna

2009-05-10T13:09:00.007+02:00

Nemrég a nőiség teljességének megéléséről tartottam előadást, és ott nem győztem hangsúlyozni, hogy ahhoz, hogy kerek legyen a történet, azaz teljesen kibontakozhassunk nőként, nem csak a női lét agyonidealizált rész-elemeit kell megélnünk, hanem minél szélesebb spektrumot. Ehhez a kevésbé favorizált aspektusok is hozzátartoznak, mint például a szőrös láb és maga altestünk, az összes funkciójával.

Az, aki elmegy egy intim-torna tanfolyamra, nem csak fizikailag enyhíti azokat a terhességgel járó roppant kellemetlen (de nagyon keveset hangsúlyozott) tüneteket, amelyek a gát-terület megterhelése okoz, hanem energiát visz a gyökércsakra területére, amely a lelki teljességnek és a spirituális fejlődésnek kihagyhatatlan állomása.

Szerintem menjetek el intim-torna tanfolyamra. Sose késő. Itt pl. érdeklődhettek, jövő hétvégén pont lesz egy. Ja, és ez nem a reklám helye. Egyszerűen fontos.

Szoptassatok igény szerint!

2009-05-06T10:34:00.004+02:00

Nagyon érdekes felismerésre jutottam a módosult tudatállapotokban folytatott terápiás munkám során. Azok a klienseim, akik egész felnőttkori életükben súlyproblémákkal küszködtek, éheztek gyerekkorukban.
Annak persze sok oka lehet, hogy miért került erre sor, de legalább ti, anyák minimalizáljátok ennek az esélyét azzal, hogy ha kér a baba, adjatok, és ne hallgassatok a régebbi generációk "tapasztalt" nénijeikre, akik teljesen más nevelési elveket vallottak (és amelyekről azóta a pszichológia tudományosan bebizonyította, hogy milyen károsak voltak a gyerekek lelki fejlődésére).

Gyászmunka, de hogyan?

2009-04-25T09:37:00.005+02:00

Egy várandósság megszakadása éppúgy meggyászolandó, mint bármilyen más veszteségé, akármilyen korán történt is. Ha a babával még nem is alakult ki élő kapcsolat, a fantáziaképével igen, és az álom elvesztése is fájdalmas, amelyet komolyan kell vennünk. Ha ez nem történik meg, a nem elengedett baba képe beárnyékolja az újabb testvér érkezését és a várandósság terhesség lesz, hiszen folyamatosan szorongás terheli.
Hogy ez hogyan történik a gyakorlatban, arra mondok saját példát. Persze ez egy folyamat, amelynek több stációja van. Én némileg felpörgettem az eseményeket az általam használt módszerek önalkalmazásával, de ez nem követendő példa... :-)
Először rebirthinggel engedtem útjára azt a babát, akit a kapcsolatanalízises imaginációval mindenáron meg akartam tartani - olyan sikeresen betapasztottam a kapcsolatfelvételkor tapasztalt örvény alját, ami már a vetélést jelezte, hogy amikor a szomorú tény felfedezése és a küret után 2 héttel megcsináltam az első rebirthing-légzésemet, meglepve tapasztaltam, hogy ő még mindig ott van, épp úgy, ahogy odarögzítettem a kívánságommal. Biológiailag a teste már nincs meg, de a lenyomata a lelkemben igen... Meddig ücsörgött volna még a méhemben, ha nem lélegzem ki magamból...?
Aztán sírt helyettem a méhem véres könnyeket... Én nem mertem belemenni ebbe a fájdalomba, bevallom kerek perec. Kellett volna, tudom, de hát a hóhért is akasztják néha, ezt nem tankönyvi módon csináltam. De amikor már orvosilag teljesen megmagyarázhatatlanul még mindig véreztem, csak elővettem a tudományomat és "elbeszélgettem" a méhemmel, és kiderült, hogy ő végzi el helyettem a piszkos (gyász)munkát. Na, ekkor jól összeszedtem magam, visszavettem a saját feladatomat, sírtam egy nagyot (kettőt), és rá egy héttel teherbe is estem újra... :-)
Persze ezzel még nincs vége! Mert hiba lenne azt gondolni, hogy mindent elintéztem, ha újra meg tud foganni egy baba... Ó, nem. Csak jól megterheljük a maradékkal a kis jövevényt. De annak a kísértésnek, hogy újra várandós legyek, még én, akinek ez a szakmája, se tudtam ellenállni. Úgyhogy jött az 5 hét masszív, non stop -hányinger, hogy folyamatosan kapjam a visszajelzést a testemtől, hogy zajlanak a folyamatok. Abból jöttem rá, hogy ennek pszichés háttere van jócskán, amikor egy fél napra abbamaradt és én teljesen bepánikoltam. Úgyhogy ezen a ponton igénybevettem az orvostudomány áldásos segítségét, és kirohantam a klinikára egy extra ultrahangra.
A teljes nyugalomhoz viszont még egy rituális álom: tegnap éjszaka édesanyámmal eltemettem az előző gyermekemet. A tankönyv azért bevillant - azt tanultuk, hogy meg kell nézni a halott magzatot, hát erre emlékezve ott az álomban kényszerítettem magam erre, pedig hjaj de féltem tőle... De mégis megtörtént (és igaza van az okosoknak, kellett), ez volt az igazi búcsú. És másnap reggelre végre arra ébredtem, hogy visszatért belém az élet...

Születés Hete

2009-04-18T22:57:00.003+02:00

Idén is megrendezésre kerül a Születés Hete, szerintem nagyon jó programokkal. Persze ez szerénytelenségnek is tűnhet, mivel én magam is tartok egy előadást (beszélgetéssel fűszerezve) május 21-én 18.10-kor az alábbi témában:

Várandósság vagy terhesség? – Azaz: Milyen az elég jó anya? Milyen személyiségbeli változásokkal jár az anyaság? Hogyan alakulnak át kapcsolataink? Milyen nehézségekkel kell megküzdeni az anyává válás pszichés útján?

Szeretettel várunk benneteket!

Saját születés - saját minta - LEGYÜNK INTERAKTÍVAK

2009-04-15T18:30:00.005+02:00

Kedves Olvasók!

Nagy örömmel látom az oldalaim népszerűségét, valószínűleg azért, mert olyan témákról írok, amelyek mindenkinek megmozgatják a fantáziáját a saját élményeivel kapcsolatban. Játékra hívnálak hát benneteket - osszátok meg velünk saját születésetek történetét, megpróbálva levonni a tanulságot, hogy mi lehet az életekben az a minta, ami köthető ehhez. Hajrá, lehet nyomozni, anyukát kifaggatni (biztosan szívesen mesél erről) - és ezzel máris egy fokkal tudatosabban élitek az életeteket! Használhatjátok a blog adta megjegyzés lehetőséget a bejegyzés végén, vagy küldhetitek a történeteket az e-mail címemre (evegvari@gmail.com), ez esetben feldolgozva, név nélkül válnak közkinccsé.

Hogy mire is gondolok, lásd a saját történetem.
Az rám mind igaz, amit az elhúzódó vajúdásról és a farfekvéses babáról írtam, de van itt még valami.
Én 10 hónapra jöttem a világra, ami abban az időben (35 éve) még lehetséges volt, ugyanis nem indították be a szülést 2 héttel a kiírt időpont után automatikusan. Ugyan volt valami halvány jele annak, hogy végre valahára elindult a vajúdás, de én továbbra sem moccantam egy tapodtat sem, olyannyira, hogy végül megszűnt a magzati szívhang, és - mivel császárra nem volt idő - nem volt más választás, mint hogy édesanyámat körülállták, ahányan csak köré fértek és fizikai erővel kipréseltek belőle.
Mi itt a minta? Hát az, hogy nem akartam világra jönni, sehogyan se. Képzeljük csak el, hátat fordítok a kijáratnak (a farfekvéssel), és csak várok, várok... Ha rajtam múlt volna, sose születek meg, hiszen gyakorlatilag "kiütöttem" magam, megvártam, míg meghalok. De a világ csak utolért, és kívülállók rákényszerítettek, hogy igenis csináljam a dolgomat. Kiszedtek, újraélesztettek (hihetetlenül pontosan újraéltem rebirthingben például amikor újra dobogni kezdett a szívem) - és azóta is azt érzem, hogy nekem dolgom van. Úgy "elszégyelltem" magam ezért a kezdeti hezitálás miatt, hogy azóta folyamatosan erőfeszítéseket teszek, hogy leküzdjem a tehetetlenség-érzésemet (amit még nem tudtam teljesen feloldani rebirthinggel, mert visszatér az álmaimban). Érdekes módon úgy alakítottam az életemet, hogy az pontosan tükrözi, mit is gondoltam én az anyaméhről: hogy az az egyetlen biztonságos hely a világon. Most sem hagyom el a lakást - akár napokig. Azzal, hogy itthon dolgozom, a világ "házhoz jön". Mint azok a kezek, akik utánam jöttek a kis odúba és mégiscsak találkozásra kényszerítettek.

A személyiség alakulása a születés fényében II. - Születéstípusok

2009-04-15T08:33:00.005+02:00

Mivel a születés élet-halál kérdése, a világrajövetelünk során szerzett tapasztalatokra alapozzuk a későbbi túlélő-stratégiánkat. Az alábbiakban néhány születéstípust ismertetek Deike Begg (1999) Rebirthing-légzéssel szerzett tapasztalatai alapján.

Gyors szülés
A gyorsan születettek mindent szeretnek gyorsan csinálni, és türelmetlenek lesznek, ha várniuk kell. Mindenhol a leghatékonyabb megoldást keresik, és a kényszerű kitérők szorongással és feszültséggel töltik el őket. Arra kell odafigyelniük, hogy a kitartó munkát igénylő feladatokat se adják fel.
Elhúzódó vajúdás
Ahol a szülés folyamata valamilyen akadály révén lelassult, és a babának küzdenie kell a kijutásért, ott az egyén a későbbiekben is azt éli meg, hogy mindenért meg kell küzdenie, hogy az élet egy harc. A születés körülményeitől függően tovább színezheti a képet, hogy az illető a folyamatos reménytelenség és tehetetlenség állapotában éli-e le életét, mások segítségére várva, vagy egyszerűen a kitartást és a türelmet viszi tovább az élményből.
Császármetszés
Ebben az esetben a babának nem kell küzdenie, így látszólag ez a születés legkényelmesebb módja. De.
Az anya és az orvos időbeosztásához igazított (elektív) császármetszés esetén - tekintve, hogy semmi jele annak, hogy valami változás fog történni, nem indulnak meg a szüléssel járó hormonális változások, méhösszehúzódások – a gyermeket óriási sokként éri a minden átmenet nélküli váltás az anyaméh biztonságos, meleg, puha közegéből a rideg külvilágba. Ez félénkséget, önbizalomhiányt okoz a későbbiekben, azt az érzést, hogy „egyedül nem szabad csinálnom semmit”. Az ilyen gyerekeknél elég komoly szeparációs szorongás figyelhető meg.
Más a helyzet azokban az esetekben, ahol a baba készenállása szabja meg a folyamat elindulását és az anya és a magzat is küzd a megszületésért. A császármetszés itt azt a mintát jelzi, hogy „csinálom a dolgom, ahogy tudom, és ha valami nehézség adódna, úgyis történik valami, ami kihúz a pácból.” Ezek az emberek nagyon szerencsések az életben, hiszen valahol mélyen tudják, hogy úgyis minden jóra fordul.
Farfekvéses baba
Ezek a gyerekek rossz irányban helyezkednek el és később is jellemző lesz az életükre, hogy rossz irányba mennek, rossz döntéseket hoznak. Gyakran csak 35-40 éves koruk után találják meg a helyüket a világban, addig zsákutcákban, kerülőutakon kóvályognak, állandóan eltereli valami őket a helyes útról.

A személyiség alakulása a születés fényében I.

2009-04-15T07:37:00.002+02:00

Mi volt előbb? A tyúk vagy a tojás? Ilyen kérdés az, hogy a születés határozza-e meg a személyiség alapmintáját, hiszen ez az első komoly pszichés alapélmény, mely imprinting jelentőségű. Felismerve, hogy mi volt az a tapasztalat, amit világra-jöttünknél elsőként megéltünk, sok működésmódunkat, automatikus hiedelmünket megmagyarázhatja. A tudatosítás lehetőséget ad a módosításra, vagy ha erre képtelenek vagyunk is, legalább feloldozást adhatunk magunknak… 
A másik lehetőség - transzperszonális megközelítéssel – hogy a lélek már a születést is a tanulandó lecke alapján választja ki, felvillantva az élet későbbi alapsémáját, így nem a születés formál minket, hanem csak jelzi, mire számíthatunk. Asztrológiai körökben például lehet tudni, hogy a Pluto együttállása az aszcendenssel nehéz születést jelez, ami viszont elképzeléseik szerint egy azt megelőző nehéz halál tükre – úgy jövünk vissza, ahogy távoztunk. Ez utóbbi értelmezés esetén különösen hasznos tudatosan rálátnunk a születésünk által nyújtotta „alapképletre” annak érdekében, hogy életünket egy magasabb tudatossági szinten élhessük meg.

Az anyává válás FOLYAMAT - az első lépések

2009-04-14T12:48:00.004+02:00

A terhességgel kapcsolatos könyvek a fizikai változásokról (azaz terhelésről) szólnak elsősorban, pedig a várandósság épp úgy szól (ahogy ezt az elnevezés is jelzi) a várakozás állapotáról, ami egy teljesen új szerepre hangolja át a leendő szülőket.
Az első három hónap fizikailag megterhelő – ami lelkileg azzal a következménnyel jár, hogy szembesíti a kismamát a terhesség tényével, és a mindennap jelentkező hányinger adott esetben egy pillanatra sem engedi feledni azt. Ez villámgyorsan az átértékelés időszakává avatja a külsőleg még leplezhető folyamatot: egy sokgyermekes anyuka ezt úgy fogalmazta meg, hogy az első trimeszterben jött rá mindig, hogy az egészségnél semmi nem fontosabb. A mama, abbéli igyekeztében, hogy túlélje az első heteket, szembesül azzal, hogy ez valóban „más” állapot, és felkészül arra, hogy a külvilág előtt is felvállalja a gyermekvárás tényét. Hogy erre ki mikor készül fel, az sok tényező függvénye, de sokat elárul, hogy ki mikor osztja meg a hírt környezetével.

Miért fontos a traumamentes szülés?

2009-03-04T22:04:00.003+01:00

Sokan nem értik a felhajtást a gyöngéd születés körül. Feldmár könyvében találtam meg az igazi érvet, ami - bár még mindig tartalmaz olyan (kísérletekkel bizonyított!) pszichológiai alaptételt, amit el kell tudni fogadni - elég jól megmagyarázza, mi is a születéskori jó bánásmód jelentősége.
Alapvető természeti törvény - evolúciós következmény - hogy a rossz élményekkel szerzett tanulás sokkal mélyebb, mint a jutalommal, megerősítéssel járó. Ha valaki azt éli meg élete első élményekor, hogy húzzák, vonják, pofozgatják, azt az anyának több hónapig-évig tartó gondoskodó, szerető viselkedése fogja csak tudni felülírni, ha...
Erről nagyon konkrét élményem van. Rebirthinggel -ld. rebirthingdebrecen.blogspot.com - több részletben átéltem a születésemet. Borzasztó volt. Nem csak a biológiai része, ahogy összeszorultam, és alig kaptam levegőt, hanem szembesülni azzal, milyen rosszul bántak velem az emberek, amikor megérkeztem. Ezt anyám is megerősítette. Mire másnap (!) újra kivittek hozzá, azt mondta nem ismert meg. Úgy "összevertek", hogy az arcom teljesen fel volt dagadva, tele voltam kék-zöld foltokkal. Valószínűleg innen ered elkötelezettségem a gyöngéd születés iránt. Gondolom, érthető.

Természetes szülés - Odent gondolatai

2009-02-25T14:00:00.005+01:00

A természetes szülés egyik képviselőjével 2004-ben készített interjút Rist Lilla, ennek összefoglalását közlöm itt, mivel nagyon érdekesnek találtam.

Odent eredetileg sebészorvosként dolgozott, így megvolt a "kívülálló" látásmódja ahhoz, hogy rácsodálkozzon orvoskollégái gyakorlatára. Kérdésére, hogy miért fektetik le a mamát, hogy miért repesztenek burkot, hogy miért vágják el oly sietősen a köldökzsinórt, azt a választ kapta, hogy mert ezt tanultuk. Másik elmélete a rengeteg beavatkozásról az, hogy ez egy agresszióra nevelő kultúra, és evolúciós előnnyel jár, ha a baba azonnal szembesül a durvasággal. Ezt az oxitocin mesterséges bevitele is támogatja, mivel a szeretethormonnak nevezett anyag külső bevitele meggátolja, hogy az anyai szervezet maga termelje. Ráadásul "a vérbe adagolt oxitocinnak egészen másféle hatása van, mint a természetesen termelődő anyagnak. A véráramba kerülő hormon erőteljes méhösszehúzódásokat okoz ugyan, de nem éri el az agyban lévő receptorokat, ezért a viselkedést nem változtatja meg." (Kismama, 2004. szeptember, 25.o.)

Nem baj, majd lesz másik

2009-02-14T17:33:00.004+01:00

A környezet együttérző tagjai jóindulatú vigasztalásuk során nem is sejtik, milyen kártékony programot kódolnak ezzel a kismamában. Mert ennek az ártatlannak tűnő mondat szárnyán a veszteségtől sújtott anya előrevágtat az úton, hátra se nézve, tehát gyászáról tudomást sem véve, mintha azzal hogy becsukja a szemét és 6-8 hét (esetleg 3 hónap, attól függ, kinek mit mondanak) múlva kinyitja, minden ugyanott folytatódik, várandósan, mintha mi sem történt volna.
És mi lenne e helyes reakció? A veszteséggel kapcsolatos együttérzés. Merthogy itt gyászolni kell!)

Várandósság és hipnabilitás

2009-01-28T11:13:00.001+01:00

A hipnózis iránti fogékonyság (hipnábilitás vagy hipnotikus szuszceptibiltás), magyarul az, hogy ki mennyire vonódik be egy megváltozott tudatállapotba, stabil személyiségvonás, sokszor még extrém életkörülmények hatására sem változik – kivétel ez alól egy bizonyos élethelyzet, ez pedig a terhesség: „kimutatták, hogy várandós anyák hipnózis iránti fogékonysága 2-2,5 ponttal magasabb, mint a népesség átlagáé.” (Bányai, 2006)

A magzati gondolkodás és emlékezés

2009-01-22T08:21:00.004+01:00

A magzati gondolkodás analógiás, szemben a születés után elsajátított tudatos, kognitív információfeldolgozással. Ez magyarázza, hogy sok mama képekben kommunikál a babával.
Ez a képekben, szimbólumokban, párhuzamokban történő gondolkodás tehát a szavak elsajátítása előtti időkre jellemző, amikor még nem alakulnak ki azok a logikai rendszerek, amely egyébként a gondolkodásunkat meghatározza. Így az is érthető, hogy ezen emlékeink miért nem előhívhatóak - mert nincsenek rá szavaink.
Az információfeldolgozás e módja születés után is hónapokig jellemző a babákra (erről bővebbem Stern: Egy baba naplójában olvashatunk) - ezért olyan nehezen hozzáférhetők a pszichés munka során a legkorábbi emlékek.

A kapcsolatfelvétel saját belső MUNKA

2009-01-21T07:45:00.003+01:00

A Lelki köldökzsinórból idézném Gombocz Judit kismama élményeit:

"...hát, nagyon nehezen indult be nekem! A Raffai már az elején elmondta, nehogy arra számítsak, hogy az egészet megoldja, tehát az én munkám lesz. Ezzel együtt, emlékszem rá, hogy nagyon próbáltam támaszkodni rá, tehát abszolút tőle vártam a segítséget. Az elején ezért nem is ment a kapcsolatlétesítés, nem tudtunk összekapcsolódni az Álmossal. Azóta is, ha valamelyik lapban olvasok erről cikket, ezek általában mindig valami extra, a halandó számára hihetetlen történésre vonatkoznak, és az az oldala van kidomborítva a dolognak, hogy fantasztikusan könnyű, hogy rögtön konkrét kapcsolat jön létre. Ha tudná az, aki olvassa, hogy nem erről van szó, hanem igenis nagyon komoly belső munkáról! Ezek a cikkek túlságosan sztorisak, túl attraktívak. Tehát nem azt adják vissza, amiről ez az egész szól, hogy nagyon kemény saját akarat kell hozzá." (140.o.)

Természetesen nem a kedvét akartam elvenni senkinek. Sőt, épp arra akartam rámutatni, hogy a kapcsolatfelvétellel lehet egyedül is próbálkozni, ha valakinek nincs rá lehetősége, hogy szakembert keressen fel ezzel - mert ami történik nem a terapeután múlik...!
Természetesen sokat segít a pszichológus, már egyáltalán abban, hogyan induljunk el; támogatása segít leküzdeni a bizonytalanságból eredő szorongást, és segít feldogozni a felmerülő képeket, gondolatokat, érzéseket - de mindezt a háttérből teszi. A főszereplő a kisbaba és a mama!

A babának is kell pszichoterápia?

2009-01-20T10:07:00.001+01:00

A válaszom nem azért "igen", mert pszichológus vagyok (:-)), hanem azért, mert magzati korban is érheti trauma a babát, amelyben szükségük van segítségre.

Természetesen mindenki története egyedi, de van két klasszikus, sokakat érintő helyzet, amelyet kezelni kell valahogyan: az egyik a méh emlékezete, amely számon tartja a korábbi abortuszokat, vetéléseket, a másik azon ikerterhességek, ahol csak egy baba marad életben.

Feldmár Andrásnál találkoztam először azzal a tapasztalattal, hogy a baba érzékeli volt testvérét az anyaméhben - és ha a testvér története csúfan ért véget, bizony átéli ő is azt a bizonytalanságot és félelemet, hogy így járhat. A magzatukkal kommunikáló anyák lelki szemei előtt is megjelenik az elvesztett gyermek(ek) árnya, és bizony ezzel a helyzettel kezdeni kell valamit. Leginkább azt, amit minden bizonytalanság esetén - mindenekelőtt biztosítani őket a szeretetünkről és védelmünkről, és elmagyarázni neki, hogy ő az ő sorsa nem ez...

A kutatások azt mutatják, hogy a terhességek akár 80%-a (!) ikerterhességnek indul. Nem nehéz elképzelni, milyen megterhelő élmény lehet egy bébinek, ha testvére egyszer csak meghal mellőle. Hidas és Raffai (2002) beszámolnak arról, hogy az ilyen terhességből született személyek később "mély veszteség- kétségbeesés- és dühérzést élnek meg".
Jó okom van azt feltételezni, hogy nekem is volt ikertestvérem - és 34 éves koromig ez a lehetőség egyetlen egyszer sem fordult meg a fejemben. Kétségtelen viszont, hogy jellemezte életemet egész kora gyerekkorom óta az az érzelmi minta, hogy hirtelen jelentkező, pánikszerű rohamokkal kezdtem aggódni szeretteimért. Néha betört a tudatomba az a gondolat, hogy egyik pillanatról a másikra meghalhat a húgom, anyám, vagy a barátom, és ez az érzés teljesen letepert. Mígnem egyszer - módosult tudatállapotban, ld. rebirthingdebrecen.blogspot.com - ehhez a félelemhez kapcsolódóan megjelent előttem egy töpörödött, láthatóan sérült magzat képe, akihez - éreztem - nagyon szoros szálak fűztek. Ezen ülés óta aggodalmam szeretteimért kizárólag egészséges mértekben áll fenn, az irracionális, zokogásig fajuló képzelgések mindenféle baleset képeiről teljesen eltűntek...

Egy megható történet a magzatok emocionális érzékenységéről

2009-01-18T12:42:00.002+01:00

Zinnel (2005) könyvében idéz Hellinger "A forrás nem kérdezi, merre visza az út" könyvéből:

"Egy doktornő meséli el, hogy utolsóként született gyermekei egypetéjű ikrek voltak, és az egyik fiú a terhesség 6. hónapjában meghalt: 'A férjem és én láttuk az ultrahangon, hogy a haldokló gyermek szívhangjai egyre gyengébbek. Az élő gyermek karjába vette ikertestvérét és nem engedte el, amíg meg nem halt. Azután visszahúzódott a másik oldalra. (...) Az életben maradt gyermek sohasem lépett be abba a térbe, ahol korábban a testvére volt. Ezt lehetett látni, mert a terhesség olyan előrehaladott volt. A pocakom egyszerűen az egyik oldalra lógott, mert az életben maradt gyermek nem foglalta el azt a helyet, amit a testvére foglalt el korábban." (140-141.o.)

Milyen a jó anya?

2009-01-16T14:01:00.002+01:00

Egyrészt elég "elég-jó" anyának lenni. Elfogadni a tökéletlenségünket, emberi mivoltunkból adódóan, ambivalens értéseinket a teljesen új felelősség súlya alatt és következetlenségünket, az egymással konfliktusban álló szerepeink miatt, amely egyszer szeretni, másszor nevelni vágyik.

Azért is elég épp olyan anyának lenni, amelyre képesek vagyunk, mert a személyiség kongruenciájánál a baba számára nincs fontosabb(azaz hogy úgy cselekszünk, ahogy érzünk, valódi énünknek megfelelően reagálunk).
Arról nem is beszélve, hogy esetleg az a lélek, aki minket választott szülőnek, pontosan tudta, mire vállalkozik...

De egy dolgot érdemes észben tartani. Az anyai felelősség - Fromm szerint - nem csak a gondoskodásban, de az életöröm átadásában is rejlik. A tejjel-mézzel folyó kánaánra utalva Fekete Anna így ír:
"A tej a szeretet első aspektusának, azaz a törődésnek (...) a jelképe. A méz az élet édességét jelképezi, az élet szeretetét és az életben levés boldogságát. A legtöbb anya képes rá, hogy 'tejet' adjon, de csak kevesen tudnak 'mézet' is adni. Hogy mézet adhasson, ahhoz az anyának nemcsak 'jó anyának', hanem boldog embernek is kell lennie - és ez már keveseknek sikerül. A gyerekre tett hatást aligha lehet eltúlozni."

Hát mindig az én vesszőparipámnál lyukadok ki... :-) Annál, hogy dolgoznunk kell magunkon - a gyermekünkért (is).

A kapcsolatanalízis haszna - aktív kontroll

2009-01-09T18:32:00.002+01:00

„A magzati kommunikáció képes az anyák vagy a babák biológiai rendszerében beálló kedvezőtlen változások megállítására, visszafordítására is. Ha úgy tetszik, ezzel a módszerrel méhen belül lehetséges lélektani úton operálni. Például a kapcsolatanalízisben a kismama magzata fájdalmat jelzett az egyik veséje felől. Másnap ultrahangon kiderült, hogy a baba veséje tele van cisztával. Az orvosi konzílium úgy döntött, hogy a baba születése után megoperálják, esetleg ki is veszik a veséjét. Ám az édesanya ekkor megkezdte a baba mentális gyógyítását. Két hét múlva jelentős javulást, újabb két hét elteltével a vese gyógyulását mutatta ki az ultrahang. Ugyancsak mentális úton lehetséges pl. az elöregedett placenta teljes regenerálása, s ma már hétköznapi dolognak számít a méhszájra húzódó placenta helyretétele is lélektani technikákkal, elhárítva a császármetszés veszélyét.” (Párbeszéd az anyaméhben, FITT MAMA, 2004. március/április, 46-47.o.)

A kapcsolatanalízis haszna - a baba szempontjából

2009-01-09T17:24:00.000+01:00

Ismét más forrából:

„Az ún. kapcsolatanalízissel született babáknak stabil én-határaik alakulnak ki, így később sokkal védettebbek lesznek a pszichoszomatikus megbetegedésekkel szemben, elsődleges nyeresége pedig az, hogy megteremti egy autonóm, kreatív személyiségfejlődés alapjait. Tudományos kutatások igazolják, hogy a magzatok pszichikuma már kezdettől működik és fejlődik, tehát a magzat megérzi, hogy édesanyja várja-e őt, vagy nem kívánt gyermekként fog megszületni.” (Párbeszéd az anyaméhben, FITT MAMA, 2004. március/április, 46-47.o.)

Hogyan zajlik a kapcsolatfelvétel?

2009-01-09T16:54:00.001+01:00

A kapcsolatfelvétel a babával relaxált állapotban történik, melynek során az első lépés az anyaméhvel való kapcsolat megtalálása. Megtaláljuk (néha ez is kihívás), megsimogatjuk, majd megkérjük a méhet, hogy engedjen be minket annak érdekében, hogy elérhessük a gyermeket. A méh külön entitás, az első információt az ő állapotáról kapjuk - esetleges problémák, elakadások már itt kiderülhetnek.
A terapeuta elsősorban kísérő-támogató (klasszikus analitikus helyzetben esetleg értelmező) szerepet tölt be, beavatkozása csak érzelmileg igen megterhelő tartalmak felbukkanása esetén szükséges. A mamák választhatnak, hogy folyamatosan beszámolnak a felbukkanó érzetekről, képekről, vagy csak utólag adnak-e összefoglalást.
A fokozatosság rituálé jelleget ölt, amely a kapcsolatfelvételt lezáró elköszönésben is megnyilvánul.

Tabu?

2009-01-09T14:41:00.001+01:00

Koreában a megszületésig nem beszélnek a magzatról. Nálunk csak 12 hetes koráig - nem illik. Mert addig bármi történhet. És akkor nem megtörténtnek tekinthetjük…?
A pszichológusom –amikor a rámzúdúló újdonság hevében azt fejtegettem, hogyan alakul át az életem – így próbált kijózanítani: ugyan, ne vegyek már egy hat hetes várandósságot készpénznek.
A graviditást hivatalosan megállapító orvos 7 hetesen csak annyit mondott „hát ez még ugye nem is terhesség”.
Amikor 10 hetesen kénytelen voltam közölni a környezetemmel, hogy nem él a baba, -a hozzám legközelebb állók őszinte sajnálatán kívül természetesen - éreztem annak a kimondatlan mondatnak a csöndjét, hogy „na látod, túl korán örültél”.
Nem, nem gondolom, hogy feleslegesen örültem. Örömből 6 hét is több, ha véget is ér, mint 6 hét visszafojtott titkolózás.
Mintha szégyen lenne elveszteni a babánkat – ez a logikája számomra annak, hogy sokan hibának tartják, hogy nem vártam meg a 12 hetet a nyilvánosságra-hozataltól.
A hír hallatán majdnem minden nőismerősömről kiderült, hogy ő is így járt. Megdöbbentett az ez-irányú visszajelzések mennyisége – persze nem lep meg, hogy spontán nem meséltek fájdalmas élményeikről… de egy kicsit az a benyomásom is támadt, hogy ez egyszerűen TABU.
Nem része a társadalmi diskurzusnak, ami az anyaságról szól – hogy az anyává válás útja igen fájdalmas, és nem csak a szülés miatt.

Újabb érv a várandósság alatti pszichés munka mellett

2009-01-09T13:24:00.001+01:00

Sokan épp elég bizonytalanok saját értékeikben a gyermek okozta felelősség nélkül is.
Ilyen esetben a gyermekvállalás öntudatlanul is azt a célt szolgálhatja, hogy az egyén előszedje rejtett erőforrásait, és az anyaszerep által rá legyen kényszerítve a magabiztosságra. Sokaknál azonban – hiába ez a cél – a terhesség a saját gyengeségének tudatosulását hívja elő, azt a helyzetet teremtve, hogy – ezt nem feltétlenül tudatosítva persze – hogy az anya magzatát kis élősködőnek tekinti. Előfordul, hogy az önbizalomhiány önmarcangolásba fordul, amely az anyai kompetenciát támadja – szintén a baba-mama kapcsolatot rontva ezzel.

Misszióm

2009-01-05T12:04:00.000+01:00

Barátnőm megkérdezte, hogy valóban készen állok-e a magától megszakadt, de nem befejeződött terhességem (orvosilag ez a missed abortion) műszeres befejezésének egy hónapos "évfordulóján" kiállni kismamák elé, és az anya-magzat kapcsolatanalízis szépségeiről beszélni, vagy ez csak a szadomazochizmusom része...

A válaszom a teljesen határozott, egyértelmű IGEN volt. Nem önterápia gyanánt, hanem azért, mert hitem töretlen a kapcsolat tudatosságának fontosságában.

Mert továbbra is hiszek abban, hogy életet adni nagy felelősség és kötelességünk megismerni és tisztelni azt a lelket, aki gyermekünk lesz.
Vallom, hogy az élet -a várandósságban és a szülésben megnyilvánuló - gyönyörű manifesztálódása érdemes arra, hogy figyelmünket ráirányítsuk, ezáltal részesülve a teremtés csodájában.
Ezzel egyidejűleg érdemes kellő alázattal észbentartani, hogy a gyermekvállalás nem a saját céljainkat szolgálja, így el kell fogadni a veszteségeket és a kudarcok és csalódások által "küldött" tanulságokat is.

Saját kapcsolatanalízis-élményeim

2009-01-03T18:00:00.000+01:00

Terhességem tudatosan megélt hat hetében számtalan alkalommal vettem fel a kapcsolatot a bennem élő ...-vel. (...Nem találom a szót, magzat a kora miatt nem lehet, az embrió túlságosan kezdetleges hatást kelt, a baby vagy baba pedig olyan konkrét. A "lény" sem igazi, mert "alien" hatást kelt... Maradjunk a Kis Léleknél.)

Soha, egyetlen alkalommal sem láttam egészségesnek. Gnómszerű, töpörödött, kéz-és lábnélküli lényként vizualizáltam - sokáig azzal nyugtattam magam,hogy nagy valószínűség szerint pár hetes korban valóban így néz ki. Bár fizikai valója nem volt alkalmas a hosszú távú életre (hivatalosan 10, azaz valójában 8 hetet élt a hasamban), oka volt annak, hogy néhány hetet együtt éltünk, és annak is, hogy nem a figyelmeztető jelekre, hanem az üzenetekre koncentráltam.

Mert üzenet volt a hányinger, ami annál erősebben jelentkezett, minél kevésbé fogadtam el váratlan látogatását, minél hangosabban mondtuk ki a barátommal - nem örülünk, nem így kellett volna, nem most kellett volna...

Üzenet volt az a mérhetetlen türelem, bölcsesség és szeretet, amit felém sugárzott a vele való kommunikáció során - ő nem bizonytalanodott el a félelmeimtől, hanem erőt adott olyan döntések meghozatalához, amik kisimították az életemet.

Az utolsó - és egyetlen "hivatalos", azaz képzett terapeuta mellett zajló - kapcsolatfelvétel volt a legegyértelműbb: az már a fizikai búcsúé volt, nem a spirituális tanításé. Egy örvényt láttam, a tölcsér alján összekuporodva már csak egy csomó volt az én Kis Lelkem. Hiába próbáltam megtartani azzal, hogy betapasztottam a tölcsér alját, bölcsőt formálva, nem békésen rugdalódzó babát láttam...

Mindez hétfőn történt, és útban hazafelé elkezdtett görcsölni a hasam... Mire 4-5 nappal később ultrahang elé kerültem, már alig maradt belőle valami... mire orvos elé kerültem, teljesen felszívódott - mintha nem is létezett volna.

A személyiség kezdetei - transzperszonális szemszögből

2009-01-03T17:45:00.000+01:00

Ha túl merünk tekinteni a kézzelfoghatón, a tudományosan igazolhatón, pl. azon, hogy mi látszik az ultrahangon, - ahogy ezt a transzperszonális pszichológia teszi - akkor a lélek már a fogantatás előtt is létezik s jól meghatározott célokkal születik éppen azokhoz a szülőkhöz, épp olyan körülmények közzé, ahová. Rüdiger és Margit Dahlke, illetve Volker Zahn több vallásra és a korregressziós hipnózissal szerzett saját tudományos eredményeikre hivatkozva a fogantatást egy halhatatlan lélek inkarnálódásának tekintik.
Ebből következik, hogy a babánk már fogantatása előtt körülöttünk lehet, és ebben az időszakban sokkal bölcsebb, mint mi, hiszen ő még kapcsolatban van a végtelennel, az időtlenséggel - és Istennel. Figyeljünk rá! Fontos tudnunk, miért jön, hogy tudjuk, mivel segíthetünk neki legjobban. És érdemes tőle tanulnunk is, hiszen ha minket választott, számunkra is tanulságul szolgál majd ittléte...

A kapcsolatanalízis ismertetése - ismét más forrásból...

2008-12-28T21:52:00.000+01:00

Blogom alapvető célja a témához kapcsolódó témák körbejárása. Alapvetően saját, szubjektív olvasatokra épül, de hasznosnak tartom azon informatív anyagok egy helyre gyűjtését, amely az idelátogatók érdeklődésére számot tart. Mondhatni, a kutatómunkát elvégzem én...:-)
Az alábbi bejegyzés a Kismama magazin 2005. februári számából a Hidas-Raffai módszert (én ezt tanulom most)az alábbiak szerint ismerteti:

"A terápia alatt az úgynevezett első interjún ismeri meg az analitikus a jövendő édesanya személyiségét, lelki teherbíró képességét, és adatokat gyűjt magzati korának élményeiről is. Ekkor mondja el, hogy a kapcsolatépítés kitartó és kemény munka, amelynek során magán a várandós nőn múlik a legtöbb. A terápia "mellékterméke", hogy az anya közben hozzáférhet saját magzati életének élményeihez is, és így lehetősége nyílik arra, hogy feldolgozza az esetleges sérüléseket. (...) Raffai szerint az anya a terápia révén képes üzeneteket küldeni a magzatának képek, gondolatok, fantáziák formájában, képes behatolni a baba lelkébe, érzékeli, és képek formájában meg is tudja jeleníteni az ő érzéseit. (...) A 36. héttől kifejezetten a szülésre, vagyis az elválásra készítik fel az anyákat. Hatására - a módszer kidolgozói szerint - könnyebbé válik a szülés és a születés élménye, hiszen a kismama könnyebben tudja befolyásolni testének működését, például lágyítani tudja a szülőcsatornát, ki tudja nyitni saját méhszáját." (22-23. o.)

Mikor érdemes kapcsolatanalízisbe kezdeni?

2008-12-28T13:10:00.000+01:00

Nincs olyan, hogy túl késő vagy korán.

A klasszikus tanács a 20. héttől szól, és heti két alkalmat tekint ideális gyakoriságnak.
Ez e magközelítés abból indul ki, hogy a 20. héttől érzékel a magzat külvilági ingereket, magyarul ekkortól felel meg felfogóképessége a mi fogalmainknak.

Én ezzel azért nem értek egyet, mert a kommunikáció a babával lelki síkon történik, (nem szükséges fizikailag meghallania az üzeneteket), a magzat lelke pedig egyes szerzők (pl. a Dahlke szerzőpáros, 2001) szerint teljesen tudatos, így tökéletesen alkalmas a kapcsolatfelvételre a legkorábbi időponttól kezdve. (A transzperszonális megközelítés szerint már a fogantatást megelőzően is...)

A kapcsolatanalízis pszichoanalitikus alapokon nyugszik eredendően, amely a minél gyakoribb üléseket preferálja. De egyetlen alkalom is több, mintha valaki azért nem vágna bele, mert nem tudja hétköznapi életével összeegyeztetni a heti kétszeri üléseket. Vállaljon mindenki annyit, amennyit tud - a babával történő összehangolódás olyan élmény, amit egyetlen egyszer is érdemes átélni!

A kapcsolatanalízis

2008-12-28T12:58:00.000+01:00

Nézzük, mit ír a Kismama 2004-es különszáma (2004/1) a kapcsolatanalízis mibenlétéről:

"Megdőlni látszik a régi elképzelés, hogy az újszülött "üres lappal" jön a világra, amelyet majd a külvilág hatásai írnak tele. Az anya-magzat kapcsolat jóformán a beágyazódás pillanatában létrejön, s attól kezdve élénk párbeszéd folyik kettőjük között. A lelki köldökzsinóron keresztül az édesanya belső világának rezdülései, boldogsága és szorongásai elérik a babát is. A magzat érzései útján tudatja, hogy hogy anyja miként hat rá, aki viszont a baba érzéseiben elmerülve, azokban olvasva megtudhatja, hogy éppen mi történik közöttük. Relaxált, alvásközeli állapotban ez a testérzetekben megmutatkozó kapcsolat tudatossá válhat. A kismama szakember segítségével kapcsolatba kerülhet magzatával, de egyedül is elérheti ezt az állapotot. Esténként próbáljunk ellazulni. Kellemes zene mellett összpontosíthatunk a testünkből érkező jelzésekre. Hangoldójunk rá az ő érzéseire, tükrözzük a mozgásait. Ha sikerül megtalálnunk a belső utakat, a kilenc hónap elteltével úgy fogjuk érezni, jól ismerjük egymást. Születéskor sem a fájdalmas elszakadást éljük majd meg, hanem a kapcsolat természetes folytatását."

Anya-magzat kapcsolat

2008-12-26T12:47:00.002+01:00

A baba-mama szimbiózis lelki értelemben is nagy jelentőségű, ugyanis a mama lelkivilága éppúgy meghatározza a baba fejlődését, mint a fizikai tápanyagok, amelyeket oly gondosan válogat össze gyermeke számára ebben az időszakban.

A gyermekvállalás olyan intenzív érzelmi töltéssel bír a nők nagy többsége számára, amely elegendő motiváló erővel bírhat a saját tudattalanukkal való szembenézésre. Erre kevesen vállalkoznak önszántukból a mindennapi élet során, a gyermekvállalás azonban olyan alkalmat teremthet a belső munkára, amely nem várja meg a feldolgozatlan konfliktusok életvezetést gátló patologizálódását. Az anya-magzat közötti kommunikáció ezáltal a tudattalan felé vezető út lehet, ahol olyan hírnök adódik, akitől a rossz hírt is fejvesztés terhe lehet mellett fogadni: saját gyermeke.

Az önismereti munka és a testi-lelki tudatosság több módszerrel is történhet: kismama-jóga, különböző relaxációs és meditációs technikák segítségével és természetesen a kifejezetten e sajátos szituáció kihívásaira válaszoló anya-magzat kapcsolatanalízis módszerével, melynek kidolgozója két magyar pszichoanalitikus: Hidas György és Raffai Jenő.

A személyiség kezdetei

2008-12-26T12:47:00.001+01:00

Mikortól beszélhetünk önálló személyiségtől? A magzatok ultrahangos megfigyelése alapján azt mondhatni: már az anyaméhben. Egy olasz orvosnő, Alessandra Piontelli figyelt meg gyerekeket a terhesség alatt és a születést követően négy éves korukig, és azt találta, hogy a babák jellegzetes karaktere (amelyeket mozgásos viselkedésük alapján ismerhettek meg a megfigyelők) kontinuitást mutat a gyermekkori személyiségjegyekkel és viselkedésmintázattal. Magyarul, már egy 18-20 hetes magzatból ki lehet sakkozni, milyen kisgyerek (és felnőtt) lesz... Például, az a baba, aki folyton a köldökzsinórba kapaszkodott odabenn, mindig valamely felnőtt kezét fogta odakint, vagy az a magzat, aki látható élvezettel szopta a nyelvét, nyalta a méhlepényt, kortyolta a magzatvizet, odakint pillanatok alatt elhízott, olyan szenvedélyévé vált az evés.
Miért fontos ez? Számomra, pszichológusként az, hogy a terápiát már itt el kell kezdeni... :-) De viccet félretéve, ha odafigyelünk a baba jelzéseire (amire az anya-magzat kapcsolatfelvétel lehetőséget nyújt), komolyan vesszük, hogy neki is lehetnek félelmei és vágyai, a gyermeknevelést magunk számára is megkönnyítjük és megerősíthetjük vagy gyengíthetjük a gyerek egészséges lelki fejlődése szempontjából hasznos vagy káros tendenciákat.
Transzperszonális értelmezésben az olvasottak azt erősítették meg bennem, hogy kapunk egy gyereket, de ő nem a miénk. Nem mi formáljuk azzá, amilyen, hiszen ő már "valamilyen" még azelőtt, mielőtt megéreznénk a mozgását egyáltalán. Nem tudjuk honnan jön, a legtöbb, amit tehetünk, hogy teljes alázattal elfogadjuk az ő egyéniségét, és megpróbáljuk segíteni útján, ha már éppen minket választott.

A születési trauma

2008-12-26T12:45:00.000+01:00

A szüléstől való félelem mögött gyakran a saját születés traumája áll, amely olyan erős lehet, hogy Fodor – egy magyar származású pszichoanalitikus – szerint sok gyerek emiatt nem születik meg.
De mitől is olyan traumatikus a születés? Mert egy szűk résen kell átpréselődni, ahol a bizonytalanság lelki terhén kívül (hogy most akkor merre is van a kiút?), konkrét fizikai nyomást és szorítást is át kell élni.
Grof LSD-vel folytatott kísérleteivel arra a megállapításra jutott, hogy a születéskor átélt testérzetek olyan lelki-emocionális lenyomattal is bírnak, mely alapmintául bírnak a későbbi élethez. A méh összehúzódásakor például a személy egy olyan kiúttalan helyzetet él meg, melyben passzivitást és tehetetlenséget él meg. A szülőcsatornán való áthaladás a halál és az újjászületés jegyében zajlik és ideális esetben a megszabadulás és megkönnyebbülés első élményéhez vezet. Ha ez az út rögösre sikeredik, később a személy jó eséllyel szenvedhet székrekedéstől, dadogástól, asztmától, migréntől, sőt akár gyomorfekélytől is.
A fogadtatás sem éppen barátságos: „odakint” az anya testénél jóval hűvösebb és jóval világosabb van, idegen kezek markolják (és még szerencse, ha nem ütögetik vagy lógatják), és kemény, éles szerszámok érintik az addig csak puhasághoz szokott testet. Csoda, hogy ellenségesnek éljük meg a külvilágot, ha ez az első élményünk az emberekkel való találkozásról? A vízben született, tehát a belső-külső világ közti átmenetet egy ismerős közvetítő közeggel megkönnyítő módon világra jött babák szemkontaktusa, értelmi-érzelmi fejlődése jobb, mivel ők mernek BÍZNI a világban.
Hogy hogyan tehető – Leboyer, az első szószóló kifejezésével élve - gyöngédebbé a születés, az megér egy másik bejegyzést…
És hogy hogyan lehet „gyógyítani” a születési traumát, ha nem ideális körülmények között születtünk? Látogasd meg a rebirthingdebrecen.blogspot.com oldalamat!

A legkorábbi kapcsolat

2008-12-26T12:44:00.002+01:00

A terhesség elején nem könnyű létező személynek tekinteni a szívünk alatt hordott magzatot. Mégis fontos ez, hiszen ő létezése első másodpercétől kezdve a szülőktől eltérő genetikai kódot hordozó önálló entitás és kb. 7,5 hetes korára már mindent érez.

Nem csak a baba testének kifejlődése vesz 9 hónapot igénybe, hanem az anya és gyermeke közötti lelki kapocs kialakulása is.

Ehhez első gyakorlati lépésként hasznos lehet, ha HANGOSAN beszélünk hozzá!

A kisbaba ugyanis már a születés előtt elkezd kötődni a mamájához. A legújabb pszichoanalitikus elméletek szerint mindez az anya hangján keresztül történik (ahogy születést követően az anyamell segít tárgyiasítani a kapcsolatot). (Beckedorf, 2001)

Talán segít, ha úgy képzeljük ezt el, hogy a magzat a bőrével hall és a fülével lát. Ha elképzeljük, hogy magzatunk valóban lát bennünket, megértjük, miért annyira fontos a tudatos kapcsolatápolás e módja.

Nem csak a kapcsolat szempontjából fontos, hogy hangosan beszéljünk kisbabánkhoz a pocakban, hanem azért is, mert a baba fejlődését segítjük vele: mivel a hang változóan van jelen (hol beszél az anya, hol nem), a hang hiánya gondolkodásra készteti a babát. Ezáltal például elkezdi megtanulni, hogy elkülönítse önmagát az anyától, és az anyanyelv elsajátítása is megkezdődik.

A várandósság alatti pszichoterápia nehézségei

2008-12-26T12:34:00.000+01:00

Ugyan mi motiválná az örömmámorban úszó, önmagát áldott állapotban érző kismamát egy olyan plusz erőfeszítésre, amely esetleg kényelmetlen kérdéseket vet fel, kiszakítva őt a gyermekvárás csak pozitív aspektusainak megéléséből? Különösen, mivel az anya tisztában van azzal, hogy szíve alatt hordott gyermeke aktív részese az ő felkavart érzéseinek, gondolatainak, és - ahogy erre Leff (1993) rámutat – ez „megakadályozza, hogy azt mondhassa, amit szeretne, nehogy ezzel bántsa a magzatot”.
Leginkább az ambivalens érzések felismerése. A gyermek egészsége, a jövőbeni helytállással kapcsolatos szorongás, a szüléstől való félelem vagy (legrosszabb esetben) egy olyan krízishelyzet, amely mindenképpen szakember segítségét igényli az anya (és így a magzat) testi-lelki egészségének megőrzése érdekében.
Bár nagyon kényelmes a várandósság kipárnázott békéjét megélni, végig azzal a boldog derűvel az arcunkon, amely a növekvő életnek és a kézzelfoghatóvá vált szeretetnek szól, minden elismerésem azon kismamáknak, akik meg merik kockáztatni a lelki béke megbillentését egy rövid időre, hogy még időben kigyomlálják a harmóniát hosszú távon veszélyeztető komplexusok magjait…

A várandósság alatti pszichés munka jelentősége 2.

2008-12-26T12:14:00.000+01:00

A gyermekvállalás a személyiségfejlődés egyik legfontosabb mérföldköve. Ez logikus, hiszen a várandósággal és szülővé válással olyan horderejű változások járnak, amelyek próbára teszik a pár alkalmazkodó-készségét. És ez csak a felszín, hiszen ennél is mélyebben, a psziché rejtett rekeszeiben is megmozdul valami: a fogantatás az élet és halál nagy misztériumát idézi meg, az anya testében fejlődő magzat óhatatlanul aktiválja az anya saját testével, nőiségével és szexualitásával kapcsolatos tudattalan programjait, illetve a saját magzat-, illetve csecsemőkori emlékeket, a saját szülőkhöz, elsősorban az anyához fűződő viszonyról nem is beszélve.
Ez a belső munka nem feltétlenül kényelmes. A sokszor idealizált várandóssági időszak a magyar nyelvben terhes is lehet, amit sok más nyelv is hasonlóképpen fejez ki: a kezdődő új élet nyomatékot, hangsúlyt ad a fogadási időszaknak. A felkavarodó érzelmek és újraéledt hiedelmek e kusza hálóját érdemes (pszichoterápiával) kibogozni, mert hosszú távon profitálhatunk belőle. Az élet olyan esélyt kínál a gyógyulásra, amely ritkán adatik máskor meg.

A várandósság alatti pszichés munka jelentősége

2008-12-24T09:14:00.002+01:00

A várandósság időszaka nem csak passzív várakozás lehet, hanem olyan aktív "munka" is, amely a gyermek megérkezésére egy - a szülőszerepre lelkileg felkészült, tudatos – anyát/apát formál.
Ennek része az öntudatlanul átörökölt szülőminták felülvizsgálata, ahol előre szembesülhetünk azzal, mi az, amit átvettünk a saját felmenőink működésmódjaiból, értékeiből, elveiből a szülőség kapcsán. Természetesen nem ezek elvetésére van szükség, elég csak tudatosításuk annak érdekében, hogy ne automatikusan sodródjunk mi is tovább azon a csapáson, amit az előttük járók kitapostak, hanem legyen lehetőségünk esetlegesen az ő hibáikból tanulni és azokat nem utánuk csinálni.
Ide tartozik azonban a saját élettörténetünkkel való szembesülés is, hiszen már a pocakban lévő babának is saját története van azáltal, hogy milyen vágyak-fantáziák és esetlegesen előző traumák előzték meg a fogantatását. Ha szeretnénk, hogy a gyermekünk valóban tiszta lappal indulhasson az életbe, érdemes felgöngyölíteni a szálakat még érkezése előtt – a megszületésig még nagyon sok mindent meg lehet oldani úgy, hogy annak áldásos hatását a magzat fel tudja venni az anyával való nagyon szoros kötelék révén.
Leff (1993) ezért tartja a szülést egyenesen az anya személyes újjászületésének, ahol a baba méhben történő fizikai fejlődését párhuzamba állítja az anya pszichés gesztációjával.